Igazságtalan élet ..

-Nálatok nem szokás bezárni az ajtót, vagy legalábbis becsukni? - kérdeztem Johntól.
-De, igen. De, nem n hagytam így.. - mondta
-Akkor ..- kezdtem volna bele, de John meg sem várta azt, csak berántott az ajtón és maga után húzott
~ Meglepetésünkre 2 szobalány rendezgette a dolgainkat. Igaz nem mintha olyan sokat tudtak volna, mivel Johnnak volt egy kisebb táskája nekem meg csak a ridikülöm.
-Ezek meg mit keresnek itt? - kérdeztem Johntól meglepődve
Erre Ő egy idétlen grimasszal 'válaszolt'
Igaz.. honnan tudhatná..
-Khm, khm.. -köszörülte meg a torkát John - mire a 2 nő riadtan felnézett.
-Jó napot! - mondták egyszerre
-Önöknek is ! - vettem át a szót. Lenne egy kérdésem. Maguk  mit keresnek a mi szobánkba?
-Itt dolgozunk. - mondták egyszerre.
Komolyan mondom olyanok mint egy kórus. Egyszerre válaszolnak mindenre. Egyedül nem képesek?
-Eddig világos - mondtam flegmán, mert kezdtek kihozni a sodromból. De nem kértünk szobaszervizt és semmilyen más szolgáltatást..
-Akkor a kisasszony el van tévedve, mivel parancsot kaptunk, hogy a 327-es szobában a vendégek poggyászait pakoljuk össze ..
-És kitől kapták ezt a parancsot? - kérdezte John.
-Valami valami McKenna úrtól.- válaszolta az egyik mire a másik oldalba bökte, majd megfogta a karját és kirohantak a szobából..
Elhűlve néztem, ahogy a két nő kirohan az ajtón.
-John! - szólaltam fel, amikor feleszméltem..
-Nem válaszolt csak a dolgaink között kezdett kutakodni.. A táskájában egy levelet talált. Félig Neki, félig pedig Nekem címezve.
-Mi áll benne? - kérdeztem nyugtalanul
-Szerinted átlátok a borítékon?! - mondta flegmán..
-Jó, valószínű nem, de ha nem megfagyva tartanád azt az Istenverte levelet, akkor már rég tudnánk, hogy mi áll benne.
-Jó, oké. Ne legyél már ennyire türelmetlen- mondta és olvasni kezdte azt a bizonyos levelet. - szerintem nem jutott sokáig. Csak azt láttam, hogy könnybe lábadnak a szemei. Majd közelebb jött hozzám és szorosan magához ölelt.
-Szeretlek! - súgta a fülembe, majd elengedett és átadta a levelet.
Amíg olvasni kezdtem Ő leült az ágyra és a reakciómat figyelte.
Amikor megláttam, hogy mi áll benne .. - azt hittem ott esek össze.
Elison.. LEUKÉMIÁS. A kislányunk RÁKOS.
-Hogy mi? Ez, ez nem lehet igaz. Nem hiszem el! Biztos tévedés. Csak szórakozik.. Ha igaz lenne anya és, Evelin is elmondták már volna! - fakadtam ki.
-Gábi! Higgadj le! Olvasd tovább a levelet- mondta John
Nagy nehezen sikerült végig olvasnom. A levél további részében azt írja, hogy nem értesíthetnek telefonon semmiről, mivel lehallgatják a készülékeinket.. És, hogy szörnyen sajnál mindent, amit valaha ellenem vagy ellenünk elkövetett , és reméli, hogy meg tudunk  bocsájtani.
A levelet összegyűrve belegyömöszöltem a táskámba, majd leültem John mellé az ágyra és csak zokogtam.
kb. 20 perc telhetett el, amikor 2 debella kigyúrt 'állat' rontott be a szobánkba.
Nagyon megijedtem, egy hang sem tudta elhagyni a számat..
Mindkettőnket a karunknál megragadtak, és teljesen a parkolóig hurcoltak. Egy igen ismerős fekete Jeep-hez.
Egy valamit nem értek, milyen hely lehet az, ahol 2 embert csak úgy elvisznek, és sehol senki nincs, még az a morcos recepciós nő sem volt sehol. Érdekes..
Lassacskán már kezdek hozzászokni, hogy betuszkolnak egy kocsiba, körülbelül 2 naponta..
-Hát eljött ez a várva-várt nap is. - mondta egy ismerős hang.
Ismerős hang? Őszintén az undor fog el ha meghallom ezt a hangot. Egyszerűen gyűlölöm..
Johnra néztem . Kerestem a tekintetét, de hiába..
-Olyan szótlanok vagytok. Remélem jól telt az UTOLSÓ együtt töltött hétvégétek. - hangsúlyozta ki azt a szót, amit ha meghallok a szívem is összeszorul.
Várjatok. Még mielőtt bármit is mondanátok, csak elnézést szeretnék kérni a testőrökért, de remélem megértetek, hisz nem akartam, hogy megszökjetek, vagy valami ilyesmi.. A mondás szerint is. Jobb félni, mint megijedni. - kacagott fel.
Komolyan mondom. Csodás. Egy őrülttel, 2 gorillával, és egy néma Johnnal utazom együtt..
-Remélem nem felejtettétek el, és tartjátok magatokat a megállapodáshoz. Különben tudjátok, hogy mi fog történni, és ugye ezt senki sem akarja..
-Igen, megígértük. Tartjuk. - mondta John határozottan.
Szörnyű volt ezt hallani.. De nincs mit tenni..
-Remek! Örömmel hallom- vigyorgott Louis önelégülten.
És ennyi.. Minden más homályos.. Nem tudom, hogy utána mi történt, de jelen pillanatban azt sem tudom, hogy most hol vagyok vagy merre tartok..