A baba...

Kikapta a fülemből a füllhallgatót.. És .. mint a raktárban, mint már azt egyszer megtette.. Megütött.. Felrepedt a szám.. Kicsit vérzett is..
Te ribanc! Tönkre tetted az életem - ordította.
Nem mertem megszólalni sem.. Egyedül voltam.. Ráadásul Johnnak is van még fél órája.. Addig mi lesz itt velem?!
Hát semmi jó..
Naná! Miért is úsznám  meg a dolgokat ..
Liamet semmi sem tántríttotta meg.. lelökött a padról.. A földre estem de "szerencsére hátamra"
Ezután belém rugott kétszer.. Harmadjára már nem bírt, mert a bandája leállította..
Egy hét hónapos terhesnőt megvertek és ott hagytak.. Nem bírtam felállni.. Vért köhögtem..
Otthon semmit sem tudtak rólam.
Anya fellhívott.. Annyit tudtam kinyögni, hogy : Anya! Mentő.. Lamp Street..
Nem értette..
Még ébren lehettem, mikor láttam egy ecsetfejűt hozzám futni..
Ne Gábi! Ne ! ez nem lehet!- kiáltott fel John és mentőt hívott..
Haló! Kérem! Azonnal küldjenek egy rohammanetőt.. a barátnőm, aki 7 hónapos terhes, megverték.
Kérem siessenek!! a Lamp Streeten vagyunk a Nagy Parkban!
Még emlékeztem, hogy megérkezett a mentő.. és John fogta a kezem:$
Jó volt tudni, hogy velem van! :)
Minden .. Elsötétült.. Egy kórteremben ébredtem..
Anya ült az ágyam mellett..Könnyes volt a szeme..
Nem tudtam, hogy miért..
Mikor belekekezdett volna, a mondandójába.. Sírni kezdett..
Rettentően megijedtem..
Anya! Anya! Mi történt?! Szólalj meg!
Észhez kaptam.. és láttam, hogy mennyi kütyü rám van kötve.. és a pocakom..
Kislányom! -kezdett bele ..
Téged tegnap megvertek.. és.. és.. a kisbaba..
Mi van a babával?
Anya! Mondd el! Ne csináld ezt velem! Ugye.. ugye nem halt meg?! - csuklott el a hangom..
Nem! Nyugodj meg! De .. mikor tegnap behoztak.. megindult a szülés.. És a baba koraszülött lett..
Most inkubátorban van.. Nagyon kicsi.. hisz több 1 hónappal hamarabb született meg..
Felkeltem.. Nagyon nehézkesen ment  a műtét után..
Megkértem anyukámat, hogy kisérjen a kisbabámhoz..
El sem tudom mondani, hogy mit éreztem, amikor megláttam..Elöntöttek az érzelmek és sírni kezdtem.
Annyira édes volt..Olyan apró.. Olyan szép.. .
Visszamentünk a kórterembe.. John bent ült.. Visszafeküdtem, mert pihenésre volt szükségem..
Megkértem anyát, hogy menjen ki..
Ketten maradtunk a szobába..
Csak néztünk egymásra..

John!- mondtam..
Cssh! Gábi! Tudom, hogy a levelet nem gondoltad komolyan!
Szeretlek! :$
Istenem! Nem tudjátok elhinni, milyen jó volt ezt hallanni..:$
De ..
John!
A baba..
Nincs semmi baja! Jólvan! Igaz koraszülött.. De az orvosok megnyugtattak az állapotát illetően.:)
Nyugodj meg! És egy puszit nyomott az ajkaimra..
Mielőtt kiment volna.. Egy újságot hagyott bent a szobámba.. Amit csak másnap olvastam el..


És..

Lamp Street..

John egy másik nővel.. Pontosabban a sajtósukkal..
És ez állt a címlapon: John Grimes és a a barátnője?
A lélegzetem is elállt..
Ez meg mi?! Ezt te .. még is, hogy gondoltad? Rettentően szerethetsz...
Fogtam magam és beindultam a szobába..
John csak hebegett.. hogy ez nem az, aminek látszik.. És ezt már tegnap elakarta mondani, de minden olyan jó volt.. És nem akart felidegesíteni..

Megfogta a kezem.. Visszahúzott és meg akart ölelni.. De nem hagytam magam ..
Ellöktem magamtól.. És bementem a szobámba..
Felöltöztem..
Nem tudtam, hogy mihez kezdjek. Az abortuszon törtem a fejem..
Tudom! Ez gyilkosság.. És ennyi idősen nagyon veszélyes..
Itt vagyok Londonban.. lassacskán 7 hónapos terhesen..És erre azt látom, hogy a gyerekem apja.. Egy másik nővel pózol a címlapon..
Végül eszembe jutott egy borzasztóan jó ötlet.. Ha John tényleg szeret, akkor.. akkor..
Meglátjuk!
Először is írtam neki egy levelet, amiben ez állt:
Köszönöm John! Köszönöm, hogy teherbe ejtettél, és ennyire megaláztál az egész Egyseült Királyság előtt.. Mint látom, nem vagyok számodra fontos.. Nem akarom, hogy bármi is hozzád kössön..
Úgy, hogy elmegyek egy abortusz klinikára, hogy minél hamarabb elvégezzék a műtétet...
Mivel feldúlt állapotban voltam, nem esett nehezemre szerepet játszani.. Kimentem a szobából.. John a konyhában ült még mindig.. Nézett.. És csak nézett..
Könnyek szöktek a szemembe..
Nem tudom, hogy mit akart mondani... Mielőtt megtehette volna.. a szavába vágtam..és ennyivel elintéztem, hogy: Meg ne szólalj!..
Fogtam magam és becsaptam a bejárati ajtót..
Ezek után fogtam egy taxit és elmentem a város másik felébe.. Jobban tettem volna, ha nem teszem..
Az út egy óra volt.. A taxis figyelmeztetett, hogy Ő nem vállal értem felelősséget, mert az a hely, ahova kértem, hogy vigyen.. nem éppen a legbiztonságosabb, egy magam fajta állapotban lévő nőnek..
Addig John húszszor hívott.. és jó néhány bocsánatkérő SMS-t is küldött..
Felhívtam anyát.. Gondltam, úgy is fent van.. Igazam lett..
Anya még nem tudta, hogy mi történt..Ezért mindent elmeséltem.. Azért nem a csajokat hívtam.. Mert Evit elbűvölte volna Ed, és mindent elmondott volna Neki.. Vikinél ugyan ez lett volna.. Csak Kevin hatására..
Anya nagyon mérges lett Johnra is meg Rám is!
Johnra azért, hogy merte ezt tenni velem..
Rám meg, hogy az abortusz megfordult a fejemben...
Megkértem anyát hogy egy kicsit színészkedjen. Úgy látszott hatásos volt, mert John írt még egy üzenetet, "ha elveteted a babát.. akkor.. akkor.."
Kérlek GÁBI! Beszéljük meg! Gyere haza! Vagy elmegyek Én, csak beszéljük meg!
Semmi olyat ne csinálj ami végzetes lenne..
A válaszom:
Gyere a város túl oldalára, a Lamp Streethez a nagy parkba 1 óra múlva..
Megérkeztem.. Jobb lett volna, ha nem..
Minden vészjósló volt.. és ijesztő..
Leültem egy padra.. Zenét kezdtem hallgatni.. Arra lettem figyelmes, hogy körbe állnak..és mellém lehuppant egy ismerős személy..Nem más volt mint, Liam..
Úgy látszott nem felejtett semmit.. mert..

Kisláány!

Nincs semmi gond!
Csak, aki kismama az ilyenkor mindenre érzékenyebb..
Mindenki megnyugodott..
A fiúkat szólította a kötelesség..
Láttátok volna, hogy milyen makacs vot John.. Kijelentette, hogy nem megy sehova és a JEDWARD-ból, EDWARD lesz, miután megszületik a baba..
Ezt nem mondhatod komolyan! - mondtam neki..
De!.. - vágta rá azonnal..
Tudod mit? Ezt még megbeszéljük, de neked is vannak kötelezettségeid, szóval szedd össze magad! És.. Menj már!
Adtam egy puszit a csókos kis ajkaira és rácsuktam az ajtót. :)
Nekem vizsgálatra kellett mennem, ahova anyukám is elkísért.
Most derül ki, hogy milyen nemű lesz a bébi..
Evi és Viki gyanúsan viselkedtek..
Gondoltam, hogy sántikálnak valamiben..De nem tudtam kideríteni, hogy miben, mert oda kellett érnünk az orvoshoz..
A doktornő kérdezte, hogy tudni akarom-e a nemét a babának.. Megkérdtem, hogy várjon és felhívtam Johnt..
Itt kezdődtek a bajok, mert a telefont nem John, hanem a sajtósuk vette fel..
Aki ráadásul egy céda..
Kit keres? - nyávogott..
Talán a születendő gyermekem apját?! -mondtam flegmán..
Gyerek?! Apa?! Micsoda?! - értetlenkedett..
John Grimest keresem! Ha így érthetőbb!
Johnt? Johnnak..ööhhmm..
Letette..
Szörnyen dühös lettem..
Ráadásul életem, egyik nagy döntését is meg kellett hoznom, hogy meg tudjam-e a baba nemét most, vagy csak a születésekor..
Anyukám azt javasolta, hogy igen.. Tudjuk meg most..!
Kislány! - mondta a doktornő.
Nagy volt az öröm! Egy kislány:) Egy kicsi Gábi! merengtem el a gondolataimba..
Elképzeltem azt a jövőt neki amit magamnak szántam..
A vizsgálattal végeztünk..
Nem ment ki a fejemből  telefonhívás.. Szóval elmentük arra a címre, amit John adott meg.. azaz Louish házához..
Nem akartak beengedni..
Ez még semmi..
Amikor szembe találtam magam a fiúk sajtósával
Egy szőke, vékony, magas nő, "kicsit" magamutogató..
Kit keres?  - kérdezte..
Már mondtam az előbb, amikor a telefonba beszéltünk! John Grimest keresem!
A nő végigmért..
Flegmán csak ennyit közölt velem, hogy 5 perc és John itt lesz..
John ki is jött odarohant hozzám.. A cnő irigykedve személte az eseményeket..
Elmondtam Johnnak, hogy a baba kislány:) Annyira megörült.. Olyan édes volt:$
Ezután hazamentem anyával...John pedig ott maradt..
Én nagyon elfáradtam, szóval el mentem aludni..Anya pedig bevállalta, hogy főz vacsorára valamit..
Később hangokat hallottam, de lusta voltam felkelni és tovább aludtam..
Reggel, mikor felébredtem John, ott feküdt mellettem:$
Olyan megnyugtató, úgy kellni és feküdni, hogy tudod, hogy biztonságban vagy:$..
Te kis álom szuszék! Jóreggelt! - kiáltott fel nagy vidáman!
Kimentünk a konyhába kávézni..
A konyha asztalon egy újság volt. Jobban szemügyre vettük..
A címlapon pedig nem más, mint..

Kificamodott boka..

Novembert írtunk, így vastagon kellett öltözni.. De nem ez volt a probléma,mert imádom a telet! :)
A baj az volt, hogy ragaszkodtam hozzá, hogy gyalog menjünk, mivel rég mozdultam ki otthonról( legalább is Én).. és így még anyáéknak is meg tudjuk mutatni a környéket..
Említettem már, hogy alacsony vagyok, ezért akármilyen idő van, annak megfelelően veszek fel magassarkút..És most is ezt tettem.. ebből adódott a gond..
Fogalmam sincs, hogy ez hogy sikerült, így..de valamire ráléptem és úgy fordítottam a lábam, hogy kificamodott a bokám..
Hisztizni kezdtem, hisz fájt.. Ráadásul, egy bálna vagyok. Legalább is ezt érzem a terhesség miatt..
És most ez a bálna még járni sem tud..
Anyáék és John idegbajt kaptak..
És jött az én megmondtam.. Meg, hogy nem vagy normális!.. És ha hazamegyünk, akkor az összes magassarkúdat kidobjuk..
Az utóbbihoz lesz néhány szavam - motyogtam..
Viki nyugtatgatta Johnt és a szüleimet kisebb nagyobb sikerrel..
Evi és Ed visszasétáltak a kocsikért..
Na ennyit a vacsránkról.. Megint mehetek a kórházba.. Ilyen nincs..- háborogtam..
Ez a Te hibád..! - kaptam ezt négy felől..
Úgy látom óriási az egyetértés.. Akkor már visszaérhettek volna az autókkal Eviék, hisz nem itt akarom tölteni az estém további részét..
20 perc múlva már a kórházba voltam..
Megröngeneztek mindenemet..
Nem értettem, hogy ezt miért kell. Csak a bokám ment ki..
A vizsgálatok eredménye megnyugtató volt..
A babának nem lett semmi baja.. Igaz nem is nagyon lehetett, mert nem hasra estem.. de inkább hagyjuk..
Megnyugtattak..
Az orvos azt mondta: Ha 5 napig nem megyek sehova csak pihenek otthon, akkor jövőhéten már szaladgálhatok is!.
Huhúú..- de pénos.. Majd terhesen futkározunk, mikor most minden nehezebb, mint egyébként..
Hazamentünk! :)
Nagy volt az öröm! :D
Mivel nem csinálhattam semmit.. ezért Ha Mohamed nem megy a hegyhez, akkor a hegy megy Mohamedhez módszert használtuk..
Hmm.. Ezt meg tudnám szokni..- poénkodtam. :D
Szóval az est további része békésen telt..
Rendeltünk sushit vacsorára, megnéztünk egy filmet.. :)
Éjfél fele, már mindenki pihent..
Nem tudom, miért de.. annyira rosszul éreztem magam.. Megint egész éjszaka hánytam.. (Nem akartam felkelteni ezzel Johnt, mert akkor 10 perc után a rohammentő jött volna értem..)
Már nem bírtam tovább és szóltam anyunak, hogy csináljon valamit..
Adott gyógyszert és visszamentem pihenni..
Reggelre sem lett jobb..Szóval kihívtunk egy ismerősünket, aki háziorvosként tevékenykedett Londonba..
Megvizsgált.
És..

Elbeszélgetés..

Édesapám teljesen kiakadt.. Kikelt magából.. Ilyennek, még életemben nem láttam..
Örjöngött, mint egy sakáll..
Apa! Kérlek! Csillapodj! - szóltam Neki, akkor rám emelte a kezét, ilyet még sosem tett..
Féltem, hogy most megüt. (soha nem ütött meg)..
Majd leeresztette a kezét, leült a fotelbe és elsírta magát..
A kérésemre mindenki kiment a nappaliból, csak apa és Én maradtunk bent..
A többiek Evi szobájából lesték az eseményeket..
Apa! Én.. Én.. - kezdtem volna bele, ha nem vág a szavamba..
Mit Te?! Ez most mire jó? 17 évesen itt vagy Londonban, és gyereket vársz.. Nem mész tovább tanulni, egy senki leszel.. Semmire sem fogod vinni..
Óriásit csalódtam benned Gábi!
Ahogy kimondta, ezt a mondatot kicsordult a könnyem, mert apa eddigi életemben mindig mindenben támogatott, még amit anya ellenzett, azokban a dolgokban is mellettem állt..
Végül is érthető..de, akkor is szörnyű volt, hogy ezt mind a fejemhez vágta..
Leültem a másik fotelba.. Sírni kezdtem.. Nem bírtam tovább..
Apa összeszedte magát.. Odalépett hozzám megtörölte az arcom és megölelt..
Annyira megnyugodtam..Éreztem az apai szeretetét.. Annyira hiányzott már ..
Ezt a többiek is látták Evi szobájából, és kimerészkedtek..kivéve Johnt, mert a szobába Edward azzal ijeszgette, ha az én beszélgetésem lezajlik apával, utánna Ő jön..
Viki megnyugtatta, hogy semmi baj nem lesz. Szóval John is kijött. :)
A hütő üres volt.. És semmi sem volt otthon, amit éppen megkívántam..
Szóval elmentem készülődni, hogy elmenjünk egy étterembe...
Addig Apa félrehívta Johnt..
Viki bekopogtatott a fürdőszobába, hogy siessek, mert nem tudja, hogy Apa meg John mit beszélnek.. de ezt nem hallottam,mert a zuhany alatt voltam.
Anya és Ed a szoba túloldalából szemlélték az eseményeket..
20 perc után kész lettem. Mire kimentem a nappaliba.. Nem hittem a szememnek John és Apa...
Magamhoz húztam Vikit..
Miért nem szóltál?! - kértem számon..
Szóltam.. Többször is.. De nem válaszoltál..
Úristen! Most miről beszélhetnek?! - kérdeztem kétségbe esve..
Van egy tippem.. - mondta Viki.
És mi?!
Rólad..
Ezt gondoltam.. De, épp ez az! Ez ijesztő..
Nyeltem egy nagyot.. És odamentem hozzájuk..
Apa elismerően rám nézett..
ÁÁÁÁÁÁ- kiáltottam magamban! :)
Jól választottál kislányom! Igazán becsületes barátod van, és őszintén szeret! Ez a legfontosabb! :)
El sem tudjátok képzelni, hogy mekkora kő esett le a szívemről..
Ami viszont ez után következett...

Anya!

Nézegette.. Mikor rájött, hogy mit kell nézni kiguvadt a szeme és megcsókolt!
Gábi! Ez nagyszerű! Szülők leszünk! - kiáltott fel.
Most menj ki! - kiáltottam rá..
Ki is ment.. Mikor becsukta az ajtót, nem bírtam ki.. újra rám jött a sírás..
Most mi lesz az álmaimmal?!
Mi lesz azzal, hogy egyetemre megyek?!.. Lediplomázok.. és.. dolgozni kezdek, mint ügyvéd vagy bíró?!
Most mi lesz?!
Mindent fel kell adnom?!
John bejött hozzám megnézni.. de.. ebből egy kisebb vita keveredett..
Csak mosolygott, és közeledett felém, hogy megcsókol..De.. Besokalltam és kiabálni kezdtem vele...

Most minden odavan! Érted?!
Mi lesz a további életemmel? Belegondoltál ebbe?
Neked könnyű.. Nem te fogod kihordani és megszülni a gyereket.. és nem neked kell feladnod az összes álmod!
Te sztár vagy! Mindened meg van! Semmiért nem kell megküzdened! De én nem akarok egy buta, eltartott liba lenni..
Mi lesz, ha szét megyünk..?! Nem lesz diplomám és kinek kellenék? Hol alkalmaznának a mai világban diploma nélkül? Hát sehol..
Nem tudnék magammal mit kezdeni! Ezért akartam tanulni! De most már mindegy, hisz mindennek vége..

Ezek után John kimet a konyhába..és beküldte Vikit, hogy beszéljen velem..
Gábi! Nem állhatsz hozzá, így ehhez a dologhoz! 

Nyugodj meg kérlek! Ez nem tesz jót, sem neked sem a jövendőbeli keresztgyerekemnek..
Erre felnéztem és elmosolyodtam!:)
Te bolond :D!
Honnan veszed, hogy  te leszel a gyerekem keresztanyja? :))
Hát onnan.. Te.. , hogy amikor az oviba álmodoztunk, ezt megígértük egymásnak..
Gábi..
Tudom, hogy mennyire ambiciózus vagy! De ezzel nem adod fel az álmaidat! Csak később vizet végbe, azt amit elterveztél!
Életed egyik legszebb korszakába lépsz majd! :))
Képzeld el! Megyünk kismamás és kisbabás dolgokat vásárolni!:) Milyen jó lesz! Majd Evi és Én szervezünk babaváró bulit!

Igazad van Viki!:) Nem szabad, így hozzáállnom!
Most várj! Beszélnem kell Johnnal! ;)
Kimentem..lenyugodtam.. és ..már jobb kedvem volt, hisz igaza van Vikinek! :)

John! Kérlek figyelj rám!
Bocsánat az előbbiért... Tudom, nem így kellett volna "viszonoznom" a csókod!
Szeretlek! és .. örülök, hogy tőled várok gyereket! :$ És..
Megcsókoltam:$

John felkapott:$ Bevitt a szobába.. Addigra Viki is kiment a szobámból..
És elfeledkeztünk mindenről.. csak feküdtünk az ágyon egymáskarjaiban..
Kintről hallottunk egy nagy sikolyt.:) Eviék elújságolták a hírt Ednek és Kevinnek..
Minden jólment.. teljesen addig, amíg nem szólalt meg a telefonom..és meg nem láttam, hogy ki hív..

A telefonom kijelzőjén, bejevő hívásként Anya számát és nevét pillantottam meg..
Még a lélegzetem is elállt..O.o
Sírni kezdtem megint.. De a telefont nem vettem fel.. 20 perc múlva jött egy SMS anyukámtól.
Gábi!
Megköszönném, ha felvennéd a telefonodat, hisz azért van! És szeretnénk meg tudni apáddal, hogy hol a fenébe vagytok Vikivel?! Mert itt állunk a bejárati ajtó előtt..  És..Senki sem nyit ajtót..ráadásul a pótkulcs sincs a "rejtek helyén"
Behívtam a szbába Evit és Vikit.. Johnt pedig kiküldtem a fiúkhoz! ;)
Lányok baj van! Mondtam kétségbe esve..
Mitörtént?! Johnnal összevesztetek? Helyre rakjam? Kérdezte Viki.
Nem, nem! Nem vele van baj.. Nem is kettőnkről van szó..
Hanem..
Anyáék..! Nem bírtam visszafolytani a sírást.. Megint rám jött..
Ne! Gábi csak azt ne! Ne sírj! Próbált nyugtatni Evi! ;)

De nézzétek! Mutattam az sms-t amit kaptam..
O.o Összenéztek..
Te normális vagy?! Nem szóltál nekik, hogy Londonban vagyunk? - förmedtek rám..
Köszönöm! Ennyi erővel ti is szólhattatok volna nekik, vagy a szüleiteknek!
Ez igaz.. mondták..
De most mi lesz.. Jó.. még ezt valahogy megemésztik, hogy elutaztam Londonba.. De azt, hogy terhes vagyok azt már nem ...
Most mi lesz?
Anya meg fog ölni.. Apa csalódni fog bennem! És annál rosszabb nincs hisz.. Én apának az édes kicsi kislánya voltam mindig, akiben még nem csalódott..
Gábi! Figyelj ide!- mondta Evi.
Nem lesz, könnyű.. Hidd el! De jobb, hogy ha most mondod el nekik! Úgy sem titkolhatnád el a gyerekedet a szüleid elől!
Igen, igaza van!- helyeselt Viki!
Összeszedtem minden erőmet.. És... és.. visszahívtam anyát...
Anya! Hallgass meg kérlek!
Ne haragudj rám! Én szeretlek! Nem akartam csalódást okozni, se neked, se apának! Tudnotok kell, hogy..!
elcsuklott a hangom..
Mi történt Gábi? Mondd el! - mondta Anya..
Londonban vagyok..
Mi?! Hogy kerülsz te oda?! Mit képzelsz te magadról?! Attól, hogy most kezded az egyetemet, még szokás szólni hogy elutazol. Vagy tévedek?.. És ez az új divat, csak elmegyünk egy szó nélkül a világ másik felébe?!
Anya..!
A sírás szorongatott..
Kérlek ne haragudj rám..
Te.. Te.. Terhes vagyok!
Miután ezt kimondtam kinyomtam a telefont, és folytattam a sírást..
A lányok nagyon aggódtak..
Ezek után álomba sírtam magam..
Viki és Evi..
Ki gondolná?! Visszahívták anyát.. Elmondott, mindent Neki, hogy- hogy kerültünk Londonba.. Majd a terhességemre terelődött a szó...
A lányok nem tudtak sokat.. De elmesélték anyának a reggeli rosszulléteket.. és, hogy elmentünk a kórházba..Ott pedig megállapították a terhességemet..
Végül odáig húzódott a beszélgetés, hogy már anyáék londoni útjára terelődött a szó.. Ami 4 hónap után meg is történt..
Erről én semmi sem tudtam, mert ez egy meglepetés volt.. De rajtam kívül mindenki más be volt avatva..
Teltek a napok, a hetek a hónapok.. Kevinnek utazgatnia kellett a modell karrierje miatt.. De, ahogy tudott mindig sietett vissza Vikihez.. A fiúk elmentek egy - két fellépésre.. de mindennap otthon aludtak.. Nagyon féltettek minket..
Johnról ne is beszéljünk.. Még tüsszentenem sem lehetett, mert az is ártalmas...

4 HÓNAP MÚLVA..
Anya hívott.. Felvettem a telefont.. Remegő hangon beleszóltam..
Haló ?
Szia kislányom!- mondta anyukám nagyon boldogan!
Figyelj! Nézz ki az ablakon!
Miért?! Mi van ott? - kérdeztem..
Csak nézz ki!:))
Odamentem.. Nem hittem a szememnek! Anya állt ott :)
Felkaptam egy cipőt és kabátot és lerohantam hozzá!
Sírni kezdtem.. Annyira jó volt anyukámat újra látni:$ ráadásul, úgy hogy tudta, hogy terhes vagyok..
Majd felmentünk hozzánk:)
Sokat nem kellett mesélni.. mert már Vikiék felvilágosították anyát...
Anya a pocakomat méregette.. Megjegyezte, hogy egész jól tartom magam! Ennek nagyon örültem :)
Minden jó volt, ameddig nem terelődött a szó apára és a terhességemre..
Anya mondta, hogy apával, még nem közölte a hírt.. és, hogy nekem kell.. és pár órán belül ezt meg is tehetem..
Gyorsan elrepült az a 2 óra..
Egyszer csak csengettek apa volt az..

Kinyitottam az ajtót.. Apa teljesen megrökönyödött, mikor meglátta a gömbölyödő pocakomat...
Nem szólt semmit, csak beült a nappiliba..  Néma csend következett be..
10 perc után minden pokollá vált.. Legalább is én úgy éreztem, mert...

Az óvatlanság..

Nem engem talált ott, hanem Kevint!
Annyira meglepődött.. Szóhoz sem jutott hirtelen..
Háá..Hát Te mit keresel itt?! Nem Emmával kéne lenned?
Nem.. Nem kéne.talán.. Zavarok?Azt akarod, hogy elmenjek?
Nem! Nem! Dehogy is! - Mondta Viki.
És.. és..
Elcsattant egy csók:$
Nem ezt nem szabad! próbált ellenállni Kevinnek.. de nem tudott..Szóval heves csók csatába kezdtek :$
Végül minden erejét összeszedte és ellökte magától..
Kevin neked itt van az unokatestvéred vagy tudom is én, hogy kicsodád..
Vele kéne foglalkoznod! És nem velem.. - mondta Viki, majd összekuporodott..
Kevin odament hozzá megölelte.. és elmondta neki az igazságot..
Figyelj Viki!
Emmához az ég világon semmi közünk sincsen! Nem az unokatestvérünk, és nem is a barátnőm! Régebben.. Körülbelül 2 éve megpróbáltuk.. De nem jött össze. De azóta is, jó barátok vagyunk!
Viki nem szólt semmit..
Kevin felállt.. de mielőtt kimehetett volna
Viki felpattant! Felkiáltott! És Kevin nyakába ugrott:$
Folytatták a csókolózást! :))
Már egy órája bent voltak..
Nem tudtuk mi lehet velük. Ráadásul kíváncsak voltunk .. xđ Ezért, mint a kommandósok kémkedni kezdtünk.. De sikertelenül.. Mert semmit sem sikerült látnunk..
Későre járt az idő.. Emma elköszönt..
Ed és Evi lepihentek.. Később pedig nyögésekre lettünk figyelmesek a másik szobából..
Viki és Kevin voltak..:$ Most miért ne? Hisz ezek szerint újra együtt vannak! És megérdemlik egymást!
John rámkacsintott.. és és.. majd felfalt a szemével.. és nem bírtunk ellenállni egymásnak.. szóval..
Lefeküdtünk :$$
Minden csodás volt.. teljesen addig, amíg ki nem szakad az óvszer, amit nem vettünk észre..
Minden jó volt.. Semmi sem történt.
Mind a hatan békésen megvoltunk..
Hétfőn reggelihez készülődtünk..
A rántotta illata megcsapott.. Émelyegni kezdtem.. Nem tudtam, hogy miért..
Amikor belekezdtünk az evésbe a második falat már nem ment le a torkomon..
Ki kellett rohannom az illem helységbe, mert rosszul lettem..
Nem gyanakodtunk semmire...
Az egész napom ezzel ment el...
Evi és Viki ápoltak.. A fiúk elmentek interjúkra..
Végül a lányokkal azt beszéltük meg, ha holnapra sem múlnak el a rosszul létek.. akkor elmegyünk orvoshoz..
Így is lett...
Másnap reggel felkeltünk.. Elkészültünk a lányokkal.. és elmentünk egy kórházba..
Ott kivizsgáltak...
Amikor meghallottam, hogy mi van velem elájultam..
Közölték velem, hogy terhes vagyok...
A hazafele csendben telt.. Senki sem szólt semmit..
Mire hazaértünk a fiúk már otthon voltak..
Behívtam Johnt a szobánkba.. a karjaiba borultam és zokogni kezdtem..
Ő nem értett semmit..
A kezébe nyomtam a leleteimet, hogy tudassam vele mi történt...

Kevin..

A fiúk letették az óvadékot.. Londonban egész más a büntető rendszer, mint Magyarországon..Na mindegy..
Ez után jött a neheze. Mindent elmondtunk a fiúknak.
Hát.. őő.. tudjátok meg.. Ez Kevin miatt történt..
Mit tett?- kérdezték meglepődve..
Hát.. Beújított egy pláza cicát. Már a Trafalgar téren is probléma adódott belőle.. Csak nem akkora, mint most.. De erről Emma tehet..vagy kicsoda..
Emma?! - kérdezte John.
Igen!- helyesltünk Vikivel.
Ő az unokatestvérünk.. ( Ez nem volt igaz, csak Kevin felhívta a fiúkat, a történtek miatt, és megkérte őket, hogy adják be ezt a szöveget nekünk...)
Biztos nem! - mondtam magabiztosan.
Egy unokatesvérrel nem szokás smárolni és kéz a kézben járni..
Igen, igaz. De, csak akkor, ha nem akarod, hogy rád szálljanak..
Összenéztem Vikivel. Elsüllyedtünk volna szégyenünkben.
Neki estünk az ikrek unokatestvérének..
Istenem.. Ez, milyen megalázó..
Hazafele mindannnyian csak csendben ültünk..
Hazaértünk.. Siettünk Evihez elmondani a ma történteket.. De Evi nem volt otthon..
Nagyon megijedtünk.. Hisz nem is ismeri a környéket..
Úristen! - Mit csináljak?!-kiabálta Ed
Nyugalom! - Próbáltuk csitítani..
Valaki csengetett..
Nem törődtem azzal, hogy ki lehet az.. csak kinyitottam az ajtót..Eléggé meglepődtem..
Evi állt ott, Kevinnelés Emmával...
Sziasztk! Gyertek be!
Kevin,és Emma.. hát igen.. nem a legkedvesebbek voltak.. de ez érthető.. Evi a nyakamba ugrott:D
Beültünk a nappaliba beszélgetni..
Minden annyira kínos volt.. MegfogtamVikit és behúztam egy szobába..
Hallod.. Ezt valahogy tisztáznunk kéne, mert ez így nem jó..
Visszamentünk a többiekhez..
Emma!
Idefigyelnél egy kicsit?
Nem szólt semmit..Íígy belekezdtünk a mondani valónkba..
Csak.. csak..
Bocsánatot akarunk kérni a délután történtekért..
Először egy grimasszal válaszolt.
Nem tudtam, hogy Viki erre, hogy fog reagálni.. Mivan, ha most sem tudja magát tűrtőztetni és itt mindenki előtt neki esik?!.. Bele sem merek gondolni, hogy mi lesz akkor..
Megértelek titeket!- kaptuk válaszul..
Na ez mit jelenthet? Mit ért ezen?!
Én is féltékeny lennék, ha Kevin egy ilyen nővel, mint én lenne.. és nem én lennék az....
Húúú.. ezt nem keleet volna!
Viki ökölbe szorított kézzel hallgatta Emma beszédét.. ami beszédnek egyáltalán nem mondható.. inkább nyávogásnak és hencegésnek..
Evi csak ült.. Az ikrek és Kevin is csak hallgatták a Emmát..
Viki már nem bírta tovább.. Berohant a szobájába.. Sírni kezdett..
Utánna mentem..
Viki hallod! Nyugodj már meg! Ne foglalkozz Emmával!
Gábi! fogd már fel!.. Engem nem az bánt, hogy mással van.. Na jó, az is.. de egy ilyenre cserélt le?!.. Egy állítólagos unokatestvérre..
Visszamentem a többiekhez.. hisz illetlenség a társaságot ott hagyni..
Nem bírtam magammal.. félre hívtam Kevint..
Ez most mire jó? Teljesen tönkreteszed Vikit!- mondtam indulatosan.. hisz, a legjobb barátnőmről van szó..
Ő él-hal érted .. Te meg..
Hol van most?- kérdezte Kevin..
Bement a szobájába.. De ezt te is látthattad!- mondtam bunkón..
Bemehetek hozzá?- kérdezte Kevin izgatottan..
Hát.. Nem tudom..
Megnézem, hogy bezárta-e az ajtót.. ha nem, akkor mehetsz..
Benyitottam. Jeleztem Kevinnek, hogy bemehet..
Viki ebből semmit sem látott, hisz a paplan alatt volt..
Mit akarsz Gábi? - kérdezte zokogva..
Nem kapott választ.
Gábi! Menj ki! Nem vagyok kíváncsi most senkire!
Kevin megint nem válaszolt..
Nem érteed?! - kiáltott fel Viki és levette a takarót magáról.. és ekkor..

Egy kis incidens..

Mert..Hogy is mondjam?..
Rendesen kikelt magából, mint egy vadállat.. Felboríttta az asztalt amelyiknél ültünk.. Megpróbáltam visszatartani.. feleslegesen.. Nem bírtam vele..
Odament az asztalukhoz.. Megkopogtatta Kevin vállát.. Mire Kevin odafordult.. Kapott 2 akkora pofont.. huhúú!..
A csaj csak elkezdett nyávogni és visítozni..
Kevin felált és elrángadta Vikit..
Viki ordítani kezdett Kevinnel.. az egész Trafalgar tér tőlük zengett..
Ezért a ribancért cseréltél le?! Pedig azt hittem, hogy szeretsz.. és nem csak egy múló szeszély leszek. Mert én szerettelek és még mindig szeretlek!
És ezt Te is jól tudod!
Ezt pedig élvezed, hogy miattad ekkora jelenetet csinálok..
Ne is tagadd!
De, ahogy látom neked egy ilyen üresfejű kis p*csa kell aki.. inkább nem mondok rá. semmit..
Hát ne is!- mondta Kevin..
Viki erre még jobban bepipult..
Hogy mondhatsz ilyet?!
Hasonlítsd már össze magad Emmával! A nyomába sem érhetsz!- jelentette ki Kevin. Arréb lökte Vikit. Visszasétált Emmához..Kifizette a számlájukat, és kézen fogva elsétáltak..
Mindenki minket bámult..Olyan kínos volt.. Ráadásul a károkat is ki kellett fizetnünk..
Elterveztük, hogy elmegyünk egy pláza szerűségbe.. Addig Viki elsírta magát..
Elmondta, hogy nem számított rá hogy Kevin ilyen közömbös lesz vele.. mert még mindig szereti és nagyon fáj neki, hogy egy ilyenre cserélte le ...
Ez érthető..
Olyan rossz .. Már megint összetörték a szívét..
Ez annyira igazságtalan ..Nem értem az életet.. Viki jobb ember, mint én.. És még is én megkaptam Johnt, és már féléve együtt vagyunk, és kisebb vitákkal megúsztok.. Viki ,viszont szakított Eddel, igaz.. barátok maradtak.. de akkor is.. És most meg Kevin..
Odaértünk a Plázába..
És.. Emma jött velünk szembe.. És..Tudjátok, hogy milyen egy pláza cica.., ha már valami, nem olyan, akkor valami bunkó megjegyzést tesz.. Emma is ezt tette.. Ezt sem Viki, sem Én nem törtük.. És.. Mind a ketten Emmának estünk.. A biztonságiőrök szedtek szét minket.. Vikit és Engem bevittek az őrsre..
Én hülye! Miért nem tudtam felkelni időbe?! És bepakolni? Akkor most nem lennénk itt..- merengtem el a gondolataimban ameddig nem értünk az őrsre..
Az őrsön megengedték, hogy telefnáljunk.. Az ikreket hívtuk, akik amint megtudták a hírt , az őrsre siettek..
Ezután jött a Hab a tortára...

Londonban!

A fantáziátokra bízom a dolgokat, amiket én nem részleteznék! ;)
Reggel semmi sem olyan volt mint amilyen skott lenni! Leírhatatlanul más érzés..
John karjaiban ébredtem megint*-* És egy Jóreggelt! csókot nyomtam a csókos ajkaira. AMire egyből felkelt.. és még egy picit huncutkodtunk.. :$ mielőtt kimentünk volna reggelizni.. Evin és Edin isészrelehettett venni azt az érzést.. amit mi isátéltünk azz éjszaka Johnnal..
Viki fogott egy tálcát, és bement a szobájába, hogy reggelizés közben TV-t néz.., pont úgy mint otthon.. (Nem szerettem mikor ezt csinálta, mert olyenkor mindig csinált egy kis plusz munkát)
Viki bement a szobájába.. Csörömpölést hallottunk.. Odasiettem..
Naná! Elejtette a tálcát..
Nem értettem, hogy csinált ilyet, de rámutatott a TV-re..
Kevin ott állt. Egy szőke pláza cicával ..
Egész interjún karolgatták egymást.. és a forgatást egy csókkal zárták..
Viki kiborult.. Kitessékelt a szobájából.. és bezárkózott..
Ennyit a bevásárlókörutunkról ! - motyogtam a folyosón..
Visszamentem a konyhába.. Mindenki megkérdezte, hogy mi történt..
Azt, mondtam, hogy csak szeretne egyedül reggelizni.. A csörömpölés pedig.. Semmi..
Összenéztek mindhárman.. Hátha sikerül valamit kiszedni belőlem.. De! Hahaa! Nem sikerült Se Evinek, se Ednek,még Johnnak sem:$
Reggeli után a srácok elmentek Louishoz egyeztetni, mert már rég nem beszéltek.. és most a 2. otthonukban vagyunk Londonban.. Gondolom sokáig fogunk itt maradni..
3-an maradtunk lányok.. Evi lefeküdt pihenni, mert azt mondta, hogy hosszú volt az éjszakája..:$
Viki! kiabáltam, és dörömböltem az ajtaján..
Nem nyitott ajtót..
Héé!
Hallod?!
Mi lesz így a bevásárló körutunkkal?
Alig van ruhám..
Tegnap megígérted nekem, hogy jól fogjuk érezni magunkat!
Egyedül meg nem fogok elmenni Londonban..
Viki nem lehetsz ilyen önző!- mondtam indulatosan..
Ezt talán nem kellett volna.. Mert kivágta az ajtót és letámadt.. Hogy mi az, hogy Ő önző ..Én vagyok az .. Mert engem csak a ruháim érdekelnek.. és hasonlók..
Végül is elértem a célom kicsalogadtam a szobából!:D
Na!
Azt a szobát mára felejtsd el! Csak este lefekvéskor mehetsz be!
Ezek után bevonszoltam a fürdőszobába Vikit.. Mivel nem akart letusolni, levettem a tusosrózsát, és ráengedtem a jéghideg vizet.. Ébredjen már fel!:D
Ezt még visszakapod fenyegetőzött! : D
Tényleg?! És mikor? :D
Azt hiszem.. Most! És visszakaptam a zuhanyt.. Jól este.. Mondhatom :D
Egész jó, hogy ruhaszerűségem nincs, és ennek tetejébe még csurom víz is vagyok:D
Köszönöm Viki!:D
Egy óra szerencsétlenkedés után elkészültünk:D
London utcáit kezdtük róni.. Amikor is elmentünk a téren, ahol Kevinékkel forgattak.. Beültünk egy kávézóba, ahol a szembe lévő asztalnál a páza cica és Kevin ült..
Nem kellett volna, annyira felbuzdítanom Vikit.. mert..

Londonba érkezésünk ;)

Először is.. Igaza lett Johnnak.. Ugyanis..
Este, pontosabban hajnalban.. Elfelejtettem beállítani az ébresztőt.. És.. elaludtam.. Szóval a bepakolásomból nem lett valami sok..
Reggel 7-kor indult a gép.. és tudjátok előtte legalább egy órával ott kellett volna lennünk, hogy becsekkoljunk.. de ez nem jött össze,mert 6:38-kor sikerült "kiesnem" az ágyból...
Ez annyira kellemetlen.. Mindenki rám vár..
Nagyon gyosan felöltöztem, kisminkeltem magam.. Egy nagyobb táskába belepakoltam 2 pár magassarkút, néhány fehérneműt, költőpénzt, hisz úgy érzem, hogy ott kell ruhákat vennem.. .. És.. Kimentem a szobámból..
Indulhatunk!- jelentettem ki!
Éppen itt volt már az ideje!- mondta John.. és hozzátette.. Igazam lett szóval majd.. majd...:D
De ha belegondolunk! Ez nem az én hibám.. Na jó, de csak egy részben.. de más részről.. az övéké is.. hisz este árulták el, hogy elutazunk.. és.. 7 óra hossza nem elég a bepakoláshoz.. legalább is nekem! ;)
Na mindegy..
A reptérre taxival mentünk.. Nagyon gyorsan hajtottunk.. Félni kezdtem mi lesz, hogy ha megint tröténik valami valakivel? Hisz a gyorshajtásból, már több problémánk is adódott..
Szerencsére éppségesen megérkeztünk a reptérre. Rohantunk becsekkolni.. Hát az sem volt egyszerű:D De megcsináltuk és.. Nem késtük le a gépet!!:D
A gépen Viki melléültem, hogy megbeszélhessük a Kevineset ;)
Evi Eddel ült..:$ Ki gondolta volna? :)
John folyton csinált valamit, szóval kénytelen voltam rá is figyelni:$
Vikivel végül arra jutottunk, hogy átutazunk Írországba, hogy megkeressük Kevint.. hogy Vikivel el tudják intézni a dolgokaikat..
Jajj ne! - kiáltottam fel!
Mi a baj? - Nézett rám Viki értetlenül
Nem tudod?! A szülők! Egy szót sem szóltunk, hogy elmegyünk.. Arról meg végképp semmit sem tudnak, hogy Londonba jöttünk..
ÁÁÁÁ! Igazad van Gábi..
Mikorra előkerestem a telefonom, hogy legalább egy üzenetet írjak, hogy pár napig ne keressenek, akkor John elvette a telefonom.. Megpuszilt!:$
Megérkeztünk!- kiáltotta
Annyira elvarázsolódtam, hogy az SMS írás végleg elmaradt..
Leszálltunk a gépről.. És..  Óriási tömeg fogadta őket.. Elfelejtettem, hogy ők nem olyan hétköznapi emberek, mint Viki, Evi, vagy Én.. Végül is Mi sem vagyunk hétköznapiak.. Hisz Jedékkel vagyunk:$
Körülbelül 1 óra múlva sikerült eljönnünk, azalatt az óra alatt, mi, lányok bejártuk az egész repteret.. Sikerült párszor eltévednünk is.. Nem is mi lennénk:D
Amikor a tömegfelé vettük az irányt..Mert, Evi meglátta, hogy Ed tipikus Jedward-os képet csinál egy lánnyal, azaz tudjátok, amikor olyan, mintha smárolnának, de mégsem! Annyira dühös lett..Megfogta a kezem.. Én Vikiét, hogy, nehogy elveszítsük egymást.. Amikor a lány közelébe értünk visszarántottam Evit!
Evi figyelj! Csak fanok! Ednek Te vagy a mindene! Ne csinálj jelenetet az 1. nap!
Végre! Végeztek az autogram osztogatással.. Szóval mielőtt egy újabb csapat lány lerohanhatta volna őket.. gyorsan beszálltunk egy minibuszba.. Ed Evi mellé ült.. De Evi az előbbiek miatt, eléggé mérges volt..
Ed nem értette..
Elmondtam Neki a szituációt..
Nevetni kezdett :D
Ed leült Evivel szembe.. Mélyen a szemébe nézett.. És .. Megcsókolta:$
John követni akarta a példájukat.. De nem engedtem.. Milyen lenne már, hogy mi  4-en faljuk egymást.. Viki meg ott ül egyedül..
Megérkeztünk az ikrek Londoni házába. A délutánunk nyugodtan telt el.. Kipakoltunk. Nem kellett elmenni bevásárolni, mert az ikrek intézkedtek;)
Este. Viki hamar lepihent, hisz holnap egy bevásárló körútra megyünk.:D
Ed és Evi is elvonultak egy szobába.. Ott hangoskodtak egy pöppet..:$
Én pedig elmentem tusolni.. Nem volt pizsomám, szóval egy köntösben kellett aludnom..
Szóval, amikor kiléptem a fürdőszobából John felkapott és bevitt a szobába..
Tudod Gábi! Semmit sem akarok erőltetni.. de.. Már fél éve együtt vagyunk és..
Értelek.. - De félek.. Mi van, ha nem leszek neked elég jó?!
Gábi! Ne légy butus.. És ez után levette a köntösöm..:$
Gondolom nem kell részletezni, hogy ezek után mi is történt..:$

Így kell ezt..

Csodák csodájára.. Visszafogtam magam.. Csak bementem a szobámba.. és bezártam az ajtóm..
Na most  hallottam, hogy John megszidta Edet, hogy, hogy lehet ilyen bunkó..
Erre Ed csak azt mondta: Nem úgy gondolta.. Meg csak poénként szánta.. de.. de..
Engem nem győzött meg igazán..
Hallottam, hogy Viki bemegy a szobájába és Evi is vele tart:) És ők is bezárkóztak..
A fiúknak maradt a vendég szoba és a nappali..
Gábi! Gábi! Nem értelek..- mondta John..
De, ha meggondolnád magad és beengednél a szobánk|szobádba.. akkor a kanapén megtalálsz..
Nem bírtam aludni.. A kislány jutott az eszembe.. Olyan ismerős volt az arca, de..de.. nem tudtam beazonosítani..Jesszusom.. De gyökér vagyok ugrottam fel!.. Vikinek megígértem, hogy megbeszéljük a Kevines ügyet.. Az ajtó fele vettem az irányt.. de eszembe jutottak a fiúk.. Várok még fél órát.. Addig biztos elalszanak, és átmehetek a lányokhoz..
10 perc után.. Megszomjaztam. Neeem! Nem megyek ki.. Miért nem tudok behozni egy üveg vizet, ha úgy is tudom, hogy szomjas leszek?!  Istenem-.-"
Szóval kimentem.. Engedtem egy pohár vizet.. Megittam.. Amikor mentem volna be a szobámba..Neki mentem Johnnak. Meglepődtem, hisz sötét volt..és nem kapcsoltam villanyt, nehogy felkeltsem.. Megölelt és felkapott.. Bevitt a szobába..
Gábi!.. Ne haragudj Ed miatt..Nem értem mi baja van.. De ígérem, ez nem ismétlődik meg! És van egy meglepetésem!
Jól van semmi gond .. :)
És miaz a meglepetés?!:D - Kíváncsiskodtam.
7 óra múlva indul a repülőgépünk, ami Londonba visz és.. a többit majd akkor megtudod!
Mi?! Jól hallottam? Azt mondta, London? 7 óra? Repülőgép? nem fogtam fel.. :đ
Gábi? Gábi? Itt vagy?- kérdezte John ;)
ŐŐ..! Igen! :D
De mi lesz ott?:D
Mindent megtudsz holnap;) Csak egy kis apróság.. még be kéne pakolnod!
Wooow! :D milyen igaz:D nevettem fel!
Tudod mit John?:D
Majd reggel indulás előtt:D
De nem fogsz tudni fel kellni időben..- szólt közbe..
Mintha anyámat hallanám, komolyan.. :\
Oké.. Gábi, te tudod!
De ha igazam lesz..akkor.. akkor..
Akkor mi?:D
Majd meglátjuk..:D
Hmm..:$ Rendben:)
Jóészakát kívántunk egymásnak.. És elaludtunk:$
Hát.. Mit ne mondjak?!. A hajnalunk békésen telt..de a reggelünk.. kalandokból nem volt hiány.. : D

Egy kis.. kis..

Amikor John telefonja megszólalt.. Felriadtunk.. Azza én nem mert már félig meddig ébren voltam.. de őt felkeltette a csörgés.. Egy magán telefonszám volt az.. MÁR MEGINT!.. Aggódtam.. Iilyen nincs.. csak egy nap telik el békésen, és a következő nap már a problémak..
Végigcsörgött.. bekapcsolt a hangpósta..
Sziasztok szörnyecskék! Itt Louis! Egyeztetnünk kéne.. Mindenről! ami az elmúlt hónapokban történt! És az ír sajtó is.. Amint lehet hívjatok vissza..
John kipattant az ágyból.. Felkapta a telefonját..és már hívta is Louist:D
Heey Louis:D! kiáltotta John a telefonba :D
Louish folytatta:
John lenne nektek egy kisebb nagyobb szereplésetek! Itt Londonban.. Szóval, ha hazautazhatnátok.. Az igazán előnyötökre válna!
John kiment a szobából és a konyhában folytatta a csevelyt.. Megpróbáltam hallgatózni.. De.. Semmit sem hallottatam:|
Ugyebár.. ott álltam az ajtóba, hát ha meghallok valamit, de semmit sem sikerült kíszűrni a beszélgetésükből.. és.. amilyen szerencsétlen vagyok, még az ajtót is rám csukta  John.. mert nem tudta, hogy ott állok..
ÁÁÁúúú!.Kiáltottam fel.. !..Ez nagyon fáj..
John csak nézett, hogy mi bajom van..
Hát az, hogy rám csuktad az aj.. őő.. semmi..
Szóval hallgatóztál..Először komoly arcot vágott.. de nem sokáig bírta és elnevette magát..
Neem.. Na jó.. Igen.. De semmit sem hallottam belőle..
Ez jár annak aki kíváncsi : D..majd megpuszilt:$
Nem sokkal később többiek is felkeltek.. Nem volt kedvünk reggelit csinálni.. Így elmentünk egy közeli McDonalds-ba..
Viki és Én mentünk elől.. Evi kézenfogva Eddel.. John pedig Ed mellett.
Nem tudom  mi volt olyan érdekes.. de egész úton pusmogtak.. Már kezdett idegesíteni.. Úgy, hogy megjegyeztem egy pöppet hangosan, hogy társaságban nem illik súgdolozni..
De ez nem tartozik rád!- mondta Ed..
Lefagytam.. Most mivan?! Mi baja lett velem hirtelen? Nem értettem..
John egy szót sem szólt..
Eléggé megsértődtem.. A gyorsétteremben már csak a pultoshoz és Vikihez szóltam.. De amint megkaptam a menüm fogtam magam és elmentem egy parkba..
Odafutott egy kislány.. Nem ismertem..
Néni néni!- szólított meg
Már csak ez kellett gondoltam magamban.. Néni?! 17 évesen? akkor mi leszek 60 évesen?! hmm? Na mindegy..
Igen? Mi a baj kislány? Elvesztél? Elhagytatd az anyukád?
Nem.. Nem néni! Csak annyira szomorúnak tetszik kinézni.. És én meg olyan boldog  vagyok! Gondoltam adok a boldogságomból!;) mosolygott olyan aranyos kis csorbacsík volt..
Könnycsepp szökött ki a szemeből..Milyen kedves kislány:)
Köszönöm! és megöleltem.
Szia!
Csókolom néni.
Figyelj csak:) Nem kell "nénizned," csak 13 évvel lehetek idősebb nállad..
Rendben. Bólintott egyet és elköszöntünk Sziával mindketten..
Nem volt kedvem hazamenni, inkább elmentem a vároosban bolyngtam..
rengetegszer hívtak és küldtek SMS-t de nem vettem fel.. Ki kellett szellőztetnem az agyam..
Csak este mentem haza.. Amikor beléptem a házba..
John odarohant hozzám és magához szrított:$  Mindenki megörült nekem.. Majd jött a fejmosás..
Mit képzelsz magadról, hogy szó nélkül elmész?!- Vontak kérdőre..
Komlyan mondom, mintha 14 éves lennék, és nem mentem volna haza időben..
Miután vége lett a szidásomnak megpillantottam 4 bőröndöt a sarokban..
Ez? Miez?! Hmmm?! Most szerepcsere történt, és Én vontam kérdőre mindenkit.. Ed megint elővette a flegmatikus stílusát..
Nem mindegy az neked?! -kezdte..
Besokaltam.. És ..

Csoda:D

A hír nagyon felzaklatott.. Hisz Liam nem épp elméjű..
John megpróbált megnyugtatni..:) Sikerült is neki:$
Pár nappal később hazamehettem:D Nagy volt az öröm mindannyiunk részéről!
Hazafelé az úton.. Elmerengtem.. Most minden, olyan jó!:D Mi fog ezek után történi? Mi fogja tönkretenni ezt az idillt?..
Hazaértünk:D Minden ragyogott!:D Meglepetés képpen rendet raktak.. Milyen édesek!:D
Nyugisan telt a délutánunk.. Sőt az egész esténk is.. Mikor már mindenki lepihent.. azaz,  azt hittem kimentem a konyhába egy pohár vízért.. Megláttam, hogy Viki összekuporodva a ül a földön és sír..Leültem mellé..
Csatlakozhatok?:) Kérdeztem..
Nem! Ez, olyan szerencsétleneknek fenn tartott klubb amilyen Én vagyok..
Viki! Rád sem ismerek! Te nem ilyen vagy! Mi történt veled?
Eéővette a telefonját és megmutatta az SMS-eket amiket Kevintől kapott..
Először baráti hangvételűek ,késpbb szerelmes.. És a legutóbbi.. azaz.. uhh:|
Szegény Viki Én is kiborulnék, ha Jhn ilyet írna..sak John megijezstett.. xĐ
Bekísértem a szobájába.. Beszélettünk egy picit.. A szó Edre és Evire terelődött..
Remélem nem zavar, hogy Ed.. és Evi..érted.. azaz, hogy az előtt meg..
Persze, persze.. Értem Gábi! Nem kelll célozgatni!
Nem bánt, hisz Eddel barátként váltunk el.. de.. de.. Ez egy kicsit fura.., hogy a volt barátom, és a legjobb barátnőm unokahúga..
Ráadásul úgy, hogy egy albérletben vagyunk..
De nem ez bánt.. Hanem, hogy Kevin elment.. És nem kíváncsi rám.. Nem tudom, hogy mit hallhatott.. vagy mi történhetett.. Egy SMS-sel elintézett.. Pedig azt hittem, hogy ez nem csak egy múló szeszély..
Viki!- Nyugi!:) Holnap mindent megbeszélünk:D Csak nyugodj le kérlek.. És pihent ki végre magad! Ez nem tesz jót neked sem!
Megfogadta a tanácsom.. : ) És.. Lepihent.
Visszamentem a szobámba.. John még mindig ébren volt.. de ezt nem tudtam, és amikor csendesen belopóztam mellé az ágyba, akkor megszólalt..
Jó sokáig tart meginni egy pohár vizet..:D
ÁÁ!! Jézusom! Normális vagy?!:D
Ed berontott a szobánkba.. Jól vagytok ?! Mi történt?
Persze.. Persze :D csak John megijesztett..
Ed visszasétált a szobába Evihez.. : )
John nem hagyott aludni.. Folyton bökdösött és csikizett: D.. Eléggé érdekes pózokba keveredtünk a végén.. DE.. semmi sem történt : D Csak csókolóztunk..:$
Az egy dolog, hogy elmúltam 17 éves.. És érett is vagyok.. De úgy érzem, erre még nem vagyok teljesen felkészülve.. plusz.. erről a témáról fél év alatt még sosem jött fel a szó..
Végül.. Elaludtam john karjaiban.. és egy óriási csoda történt ..
Mindenki pihent.. John karjaiban feküdtem, még mindig.. És semmi sem zavart meg  minket egészen kora délelőttig, amikor is..

KIbékülés..És.. és..

Azaz emlegetett sikoly:D
Evi sikítozott örömében;)
Kinyitottam szemem.. Megpillantottam Johnt, aki az ágyamon ült.. Ed és Evi, akik félig velem, félig egymással voltak elfoglalva:) És ott volt Viki is. : )
Te élsz! El sem hisszük!:D
Mert?! miért mi történt?- kíváncsiskodtam:D
Arra még emlékszem, hogy melőttek, és rettentően fájt.. Utánna minden elfehéredett.. És ennyi..
Neked ennyi .. de nekünk nem!
Azzal átvette a szót Evi:D
Beértünk mindannyian a kórházba.. Téged bevittek a műtőbe.. John egész végig a váróban volt..
Vikit és Liamet ellátták..
Ed és Én feljöttünk.. John mindig csak ült és, olyan rémisztően üres volt a tekintete..
Kijött egy orvos, gondolom egy sebész.. Tiszta vér volt a köpenye.. Azt hittem, hogy Ő műtött téged..És odarohantunk hozzá, hogy Mi van veled..
Ő pedig azt a hírt közölte velünk, hogy meghaltál.. Összeestem, és sírni  kezdtem....  Utánna már mindannyian sírtunk..
És.. és.. Kitoltak a műtőből, de mi azt nem láttuk..csak azt hallottuk, hogy valaki felhörög, hogy John! John!
John odafutott..És meglátott Téged! Adott egy cuppanós puszit a homlokodra:$  Utánna behoztak a nővérek a szobába, ahol most is vagyunk..Megvárták még elaludtál.. Mi megvártuk még kijönnek, hogy tájékoztassanak az állapotod felől..közölték velünk, hogy stabil..így hazamentünk lepihenni.. Ránk fért.. 10 után keltünk.. azt hittük, hogy te már rég fent vagy.. de mikor beértünk láttuk, hogy még alszolsz.. de már nem tudtunk többet várni.. Szóval muszáj volt felkelteni! ;)
Húúhaa! Elég eseménydús esténk lehetett.. iccelődtem vele..-De nem nagyon tetszett a többieknek..
Megtennétek egy szivességet?- kérdeztem..
Persze! : D - vágták rá mindannyian egyszerre:D
Magamra hagynátok Vikivel? :))
Igen.. igen..- és mindenki kiment..
Viki leült az ágyam szélére.. Csenben voltunk.. Nem tudtam, hogy kezdjek bele a mondanivalómba.. Ez kölcsönös volt..
Összeszedtem a gondolataimat és.. Bocsánatot kértem..
Nagyon meglepődött ezen.. Hisz tegnap délután azzal leráztam "Tudod! Este mindent megbeszélünk!"
Így folytattam:
Viki! Ne haragudj rám! Ami Ed, Kevin és Közted van|volt..az nem tartozik rám.. Bocsánat, hogy bele akartam szólni az életedbe!.. És.. Nagyon szépen köszönöm a meglepetés bulit! Nagyon jó barátnőm vagy! És tudod.. hogy nem gondoltam komolyan a tegnap történteket..
Viki sírni kezdett.. Amikor megnyugodott.. beavatott a történtekbe..
Gábi! Nincs semmi gond, hisz John és Te.. És ezzel tönkretehettem volna a Ti kapcsolatotokat.. a történet röviden..: Eddel mindent megbeszéltünk tegnap ebédnél.. de Kevint nem tudom.. hogy hol, és merre van.. ezért is írtam a búcsúlevelemet..mert ez egy szánalmas cafkára vall, hogy ha az egyik testvér nem jött be.. akkor jön a másik..és ezt nem akartam.. De amikor elmentem..követni kezdett egy fekete Hammer.. Sietősre vettem a tempót.. de .. berángattak a kocsiba.. és valami injekciót beadztak..mert utánna elájultam..
és .. és már csak az maradt meg amikormeglőttek..Most meg itt vagyunk..
Viki! - kiáltottam fel, majd megöleltem és a meghatótságtól sírni kezdtem:)
Ez érthető, hisz oviskorunk óta ismerjük egymást.. Most vesztünk össze életünkbe 2.jára..
Még cseverésztünk.. Egyszer csak John ront be a szobába.. Mint , aki szellemet látott volna..
Megijedtünk!..
Evi és Ed is beérték Johnt..
John közölte a hírt... Liamről megállapították, hogy nem épp elméjű.. és ezt be is bizonyította.. Este megszökött..

Neeem!..

Bent minden fel volt borítva.. De ez mellékes.. Hanem, a hely.. Üres volt..
A tánctérén ott volt Viki megkötözve.. És mellette ott Állt Liam.. Egy pisztollyal...
Jézusom!- Most mi lesz?!..
Sziasztok! Már nagyon vártalak benneteket! Remélem most már emlékeztek rám!
John:
Liam! Mi történt veled? Nem voltál ilyen!.. A haverunk voltál! És.. Mennyit hülyéskedtünk...
Te is családtag vagy! Miért csinálod ezt?
Liam:
Hallgass! Akkor gondoltatok volna erre, amikor Gábit, és Vikit választottátok helyettem!
A szívemet is kitettem értetek.. És ez a hála.?! 2 kurváért mindent feladtok?! Mióta nem koncerteztetek? Haaa?! Úgy vagy 5 hónapja.. Lassan nem lesz rajongótok, és ezt köszönjétek meg a barátnőiteknek!.. Ordította..
Dee..dee.. még meg lehet akadályozni, hogy ez bekövetkezzen!
...
Rám mutatott.. És elsütötte a fegyvert. Rettentően fájt..Összeestem és minden elfehéredett..
John mentőt hívott..
Liam összerogyott.. Nem ezt.. Nem így akartam.. Nem akarok börtönbe kerülni.. nem nem nem!
Azzal magára fogta a pisztolyt, hogy lelője magát.. Edwardnak még időben kirúgta a kezéből a fegyvert..
Istenem! Liam! Mi lett veled?! Ez nem te vagy..
A lányok nem hibásak!
Fogd fel!
Ennyi boldogság kijár nekünk is , hogy szerelmesek legyünk..
Megérkezett a mentő..
Johnvelem jött, végig fogta a kezem :$
Ed betette Vikit az autóba.. Szegény.. Olyan rossz állapotban volt.. :/
Beült Evi és Liam is..
A mentő megérkezett a kórházba.. és betoltak a műtőbe, hogy kioperálják a golyót a mellkasomból..
John a váróban leült.. És csak bámult maga elé..
Ameddigre Edék beértek a kórházba, addig Viki már eszméletlen volt.. Ed ölébe vette Vikit, bevitte a kórházba.. Ott bevitték egy szobába és megvizsgáltak.. És infúzióra kötötték..
Liamnek egyik percről a másikra elborult az agya.. És üöltözni kezdett..
2 ápolónak sikerült lefognia, és a nővér adott neki 2 erős nyugtatót.. Majd őt is egykórterembe vitték..
Gábi! Gábi! Gábi!- mondta Evi..
Ed tudta, a járást a műtőhöz.. Kézen fogta Evit..és feljöttek a 2. emeletre..
John még mindig ott ült..
Kijött egy orvos a műtőből.. A köpenye tiszta vér volt.. Evi dasietett hozzá.. És a hogylátem felől érdeklődött..
Az orvos levette a maszkját..és.. részvétet nyílvánított..
Sajnálom, mindent megtettünk, amit tudtunk!.. Majd elment..
NEM, NEM, NEM! AZ NEM LEHET! -kiáltott fel Evi.. Összerogyott majd sírni kezdett.. John értetlenül nézett maga elé.. és kicsordult a könnye..
Ed megpróbált erős maradni.. Neki sem ment.. és Ő is sírásba tört ki..
És.. és..
Kitoltak a műtőből.. Kába voltam, de az altató hatásakezdett elmúlni.. és megpillantottam az ecsetfejűeket..
Összeszedtem a maradék erőmet.. és felhörögtem..
John! John! ennyi telt tőlem..
Úgy látszott ez is elég.. Észrevett!
ÁÁÁÁ!!- kiáltott fel!.. Örömében vagy ijedtében nem tudom..
Nyomtt egy cuppanósat a homlokmra. :$ Utánna a nővérek betoltak egy szobába, és elaludtam..
Egészen 11-ig aludtam, amikor is.. óriási sikitozásra ébredtem! ;)

Egy kis verseny..

Majdnem háromnegyed óra eltelt.. Addig eltudtam olvasni a levelet, amit Viki hagyott..
Annyira rosszul érztem magam, mert mindenért bocsánatot kért..
Leírja, hogy nem akart megbántani,és reméli, hogy tetszett  a buli, és Eddel mindent meggbeszéltek.. És reméli, hogy Evi és Ed boldogak lesznek.. Ő pedig hazaköltözik Pécsre..
Sírógörcsben törtem.
Hogy lehettem ilyen hülye? O.o
Elgondolkoztam..  Mi lett volna, ha.. de ez nem tartott sokáig, mert megcsörrent a telefonom..
John kikapta a kezemből és beleszólt:
Haló? Ki az?!
Mi történik, hogy mindenki elfelejt? Egyedül csak a kis barátnőtök emlékszik rám?  És egy óriási sikoly hallatszott a háttérben..Egy jó tanács!.. Vigyázz jobban a barátnődre, nehogy baja essen! Egy óriási hahotázás követte.. és lecsapta a telefont..
John miaz? Szólalj meg! Mi történt?-kérdeztem..
Liam..
Hogy mi?! Liam?! és.. és.. Vele van Viki! JézusomO.o . Még megöli..
Nem tudja, hogy Ed és Viki már szakítottak..
Végre .. Odajött egy orvos.. Megvizsgáltak..
Addig Evi és Ed kint voltak.. És megtörtént! Elcsattant az első csók!:D
Végül is szerelmesek meg minden.:D:$
Begipszelték a lábam.. És.. Mankóval folytattam tovább az utamat..Olyan estlen voltam azzal a két óriási fadarabbal a hónom alatt..
Az első dolgunk az volt, hogy a buli helyszínére indultunk, amikor 2 Hammer követni kezdett..
Megpróbáltuk lerázni őket, de sikertelenül.. Beszorultunk a két kocsi közé...
Az egyik neki ment egy fának.. így szerencsésen kiszabadultunk..
Odaértünk a buli helyszínére.. - és amikor beléptünk, azt a látványt senkinek nem kívánom!...

A telefonhívások

Amikor megcsörrent a telefonom...
Rejtett szám.. Gyűlölöm, mert amikor magántelefonszámról hívnak.. mindig valami rossz történik..A mostani sem volt kivétel..
Kihangosítottam, hogy John is hallja, miközben vezet.
Egy ismeretlen.. A nevemet ismételgette..
Gábi! hahóó ! Nem lesz ez így jó.. Tudom, ogy felvetted és hallod, hogy mit mondok.. Jobban jársz, ha nem fecsérled az időmet..
Haló.. Ki az?!- szóltam bele.. Rémült hangon..
Nem emlékszel rám? Pedig annyi csodás dolgot csináltunk együtt *kacc-kacc* ..
Rémisztő volt a kacaja..
De John reakciója még annál is jobban megijesztett.. Kikapta a telefont a kezemből.. És beleordított.. Még sosem láttam ennyire idegesnek...
Hazaértünk.
Nyitnám az ajtót és..és.. nem nyílik.. Ilyen nincs.. hát persze.. Evelinnek volt ez a szokása régebben ha nem akarta, hogy bemenjenek hozzá.. akkor bezárkózott..
Besokaltam.. Először is ez az ÉN házam, és nem tudok bemenni?!
Na most lett elegem mindenből..
Eldurrant az agyam.. És.. Berúgtam az ajtót.. Lehet, hogy jobb lett volna megvárni még kinyitják, mert miután bejuttotunk a házba, szinte mehettünk is az ügyeletre,mert nem tudtam ráállni a lábamra..
Mielőtt elmentünk volna a kórházba, hogy valamit kezdjenek a lábámmal.. előtte John bement Edhez..ezzel megzavarta az első csókját Evivel..
Addig eltettem a levelet, amit Viki írt, hogy a kórházban majd elolvasom..
John levitt a karjaiban..:$
 A kórházba vezető úton egész végig azt hallgattam Evitől, hogy Milyen roszkor időzítettünk, még meg sem tudták egymást csókolni.. Ezt vagy úgy húszszor biztos elismételte
Nem lehet igaz.. Mondtam magamban..
Csak Eden és a csókolózáson járjon az agya..
Az nem baj, hogy a barátnőnk eltűnt és szerintem, eltörtem a lábam.. Nem ezek csekélységek.. Igaz..
Mikor a kórházba értünk a telefonom megint megszólalt.. Viki számát írta ki!
Boldogan vettem fel!:D És lelkesen belekiáltottam: Sziaa Barátnőm!:D
Megint az a férfi szólt bele..
Örülök, hogy emlékszel rám.. Csak egy valami! Légy türelmesebb, hisz látod mi történik, ha belerúgsz egy ajtóba..
Jézusm!- kiáltottam fel!
Ki vagy te!?  És mit keres náladViki telefonja?!
Hamarosan meglátod..és kinyomta..
40 perc múlva...

Ilyen nincs..

Az igazság az, hogy őőő.. amikor este elmondtad, hogy mit láttál Ed szobájába.. Én Vikit meg Kevint láttam egymás szájában matatni.. - bögtem ki.
Láttátok volna.. azt a félelmetes tekintetét, amit rám vetett a hallottak után..
Szóval.. - Én mindent elmondok Neked, Te meg nem?
Milyen kapcsolat az ilyen? Ráaadásul ilyen fontos dologban, mint ez?- förmedt rámJohn..
Kérlek! Próbálj megérteni! Az unokahúgomról  és a legjbb barátnőmről van szó!
Nekem meg az öcsémről és a bátyjámról!
Felkelt, és ott hagyott..
Utánna mentem. Majd megfogtam a karját, amit kirántott a kezemből..John kérlek! Hallgass meg!
Megértem, hogy dühös vagy rám.. De .. de kérlek!.. Ne tedd ezt velem! Meg tudjuk beszélni és megtudjuk oldani a dolgokat KETTEN!
Az neked azt jelentené, hogy én mindent elmondanék neked, te meg semmit sem nekem? vagy hogy gondoltad?!
A buli eközben ment.. A vendégek jól éreztékmagukat:))
Senkinek sem tűnt fel, hogy ott veszekszünk..
Gyere vissza!- követeltem..
Nem, most hagyjál Gábi!
NEM, NEM, NEM ÉS NEEEM!- kiabáltam.. Megfogtam a kezét.. és összekulcsoltam a tenyerét a tenyeremmel:$
Lásd, hogy komolyan gondoltam!
Na , akkor mi a KÖZÖS terv? - kérdezte flegmán..
Először is nem engedjük el egymást!
Jó.. - válaszolt ugyanúgy, mint az előbb..
Másodjára: Felhívod Edet, Én pedig Vikit!. És idecsődítjük mindkettőjüket.. És később megkeressük Kevint, ésEvelint is!
Egész jó.. Eddig tetszik!- jelentetteki John és egy puszit nyomott a homlokomra:)
Már mindketten többször próbáltuk Edet és Vikit is elérni.. Hát.. igaz.. a telefont felvenni luxus..
Utolsó mentsvárként megpróbáltam a vezetékes telefnont..
Senki sem vette fel..Majd bekapcsolt az üzenetrögzítő, és ezt az üzenetet hagytam:
Könyörgöm! Ed vagy Viki ha valamelyikőtök ott van! Vegye már fel azt az Istenverte telefont!
És.. Csoda.. válaszoltak.. Ed volt az..Kérdezte, hogy milyen a buli.. meg hasonlók..
Ed most nem ez a lényeg. Kérlek szépen Te és Viki gyertek ide azonnal!
Nem, azt nem lehet!- mondta..
Mi az hogy nem lehet?! Mert ugyan mi történt?!- Haaa?!
Bocsánat Őfelsége, hogy nemet mertem mondani, de 2 okom is van rá:
Az egyik, hogy Őméltósága unokahúgával vagyok "elfoglalva"..khmm..
A második pedig, hogy Viki összepakolt egy bőröndbe.. És elment..
Hogy mii?! Elment? És miért nem akadályoztátok meg?!..
Talán azért, mert nem voltunk itthon? - vágta rá flegmán.. Majd folytatta:
Csak egy üzenetet hagyott..
Oké.. akkor 20 perc múlva otthon..És leraktam a telefont..Nagy nehezen kivonszoltam Johnt  a vendégseregből..
Na miaz? Mit mondott?:D - Érdeklődött :D
Azt, hogy nem jön, mert Evivel el vannak "foglalva"..
Meg, mert Viki összepakolt és elment.. Csak egy levelet hagyott.
Miután az utóbbira gondoltam, elkezdtem könnyezni.. Hisz a legjobb barátnőm, ott hagyott.. Soha nem futamodott meg semmi elől! Mindig szembe nézett a problémáival.
Nem értem.. Ismételgettem magam..
Johnnal beültünk a kocsiba és hazafelé vettük a irányt, amikor is..

A meglepetés..

John volt az..
Ti merre vagytok?- kérdeztem szemrehányóan.
Erre most nincs idő Gábi!
Gyorsan gyere a kisbolthoz...Tudod, ahol először találkoztunk!- ezzel lerakta..
Megrémültem a hallottak alapján.. Semmit sem értettem..
Gyorsan összekaptam magam, és elindultam..
Evi, most mennem kell!
Később jövök! Szia!

Evi felhívta John-t, hogy elindultam.
Mire odaértem csak John volt ott.. Szipogott.. Odasiettem hozzá..
Mi a baj John mi történt? O.o
A válasza egy érzéki csók volt.. aahhww*-* ott olvadtam el..
Majd komoly arcot vágott.. és folytatta..
Vallamit elfelejtettél Gábi! Valami nagyon fontosat!
Nem értettem..
Majd megfogta a kezem és elkezdtünk sétálni..
Kérdezgettem, hogy hová megyünk, és hogy reggel mit csináltak.. Inkább, hogy egésznap mit csináltak..
Majd megtudod! Amúgy is, aki kíváncsi az hamar megöregszik.. És azt nem akarjuk:D!
Haha- nagyon poénos..- mondtam:D
majd nevetésben törtünk ki:D
Megérkeztüüünk!- Kiáltott fel.
Hova? Miért? Minek? Értetlenkedtem..
Madj kinyitott egy ajtót.. villanyt nem kapcsoltunk.. Igaz.. Minek az.. Hallottam egy kacagást:D és utánna MEGLEPETÉÉS!
Jézusom! : D Már Július 27-ét írunk?
Igen, igen! - válaszolták.
Boldog születésnapot Gábi!:D - mondta a vendégsereg.. Majd elindult a buli:D!
Johnnalkicsit félrevonultunk..
Ez nem jöhetett volna össze Viki és Evelin szervezése nélkül!- mondta John.
Viki?! Hol van? Hol van?- kérdeztem
Azt mondta nem érzi jól magát, és, hogy hazamegy..- mondta..
És Ed? Ő is hazament vele?
Hát igen.
Semmit sem értek..
Ha Viki és Evi szervezte a partit.. Akkor hol vannak? És a tesóid is hová tűntek?
Hát az úgy kezdődött.. hogy
Reggel még aludtál, mikor Kevin és Én eljöttünk..
Ed csak később jött, mert elment Evivel a közértbe, ( ahol megismerkedtünk) hogy megvegye a hiányzó dolgokat a buliba..Később utánunk jött Ed is.. A Szavolya Parkban voltunk, mert Kevinnek, ott volt megbeszélése, egy Nővel.. Addig mi bementünk a moziba és megnéztük a Hupikék törpikéket:D Közben Ed elmesélte, hogy mivan Vikivel és Evelinnel...

Amikor végeztünk Eddel a moziba Kevin jött Vikivel..
Vikinek már akkor rossz kedve volt.. Nem tudom miért.. Nem mondta el.. Majd Eddel elmentek ebédelni.. és ott mindent megbeszéltek..Nagyjából..
Ed elmondta Neki, hogy már nem olyan erős a vonzalom, és.. Hogy Evi iránt érez valamit..Vikiből kitört sírás..
De nem veszekedtek.. Mikor kicsit lehiggadt, akkor Ő is elmondta a dolgokat..
És milyen dolgokat?!..-kérdeztem meglepődve..
Hát azt, hogy alakulóban van egy sráccal..meg ilyenek..
Te ezt nem is tudtad?!- lepődött meg John.
Hát.. őő.. izéé... de.. azaz nem.. vagyis.. óúúúúúúúúú..-Ebből már nem jövök ki jól..

Egy látszólag békés délután..

Inkább nem mentünk volna.. Meglepetések hada következett be..
Fél óra volt odáig az út..
Kiszúrtam egy fekete Jeep-et, amilyen az ikreknek van.. Nem örültem neki.. Azaz ne úgy értsétek, hogy nem szeretem őket, mert DE! Ráadásul Johnt, még az életemnél is jobban.. De most..Evivel akarok foglalkozni, ezért vagyok itt!:D
Amint tisztáztam a gondolataimat.. Kiszúrtam az autónkat..
Jézusom..! Mi lesz itt?!.-gondoltam magamban.
Evinek nem vette észre,hogy egy kicsit aggódom..
Hál' Istennek!;) mert így nem kellett hülyeségeket kitalálnom..xđ
Jól éreztük magunkat, hisz mindent megbeszéltünk:D
Evinek elmeséltem, hogyan kerültem kapcsolatba az ikrekkel, és, hogy mi történt négyünkkel 5 hónap alatt..
A bolttól kezdődően egészen  a 2. kórházba kerülésemig..
Evi kicsit rosszul érezte magát.. Hogy miatta fognak szétválni Ed és Viki útjai..
Megnyugtattam, hogy nem olyan biztos az.. Emiatt Ne legyen lelki ismeret furdalása..!
És tessék..
VikI Kevinnel egy kávézóban .. Nyalták- falták egymást..
Ezt Evi és a szemem láttára.. Láttam, hogy Evelin megértette az előbbi célozgatásomat.. De megeskedtem, hogy nem mondhat el semmit Ednek!.. Megígérte..
Bementünk egy üzletbe, ahonnan mi jól láttuk őket, de szerencsére ők nem láttak minket..
Felhívtam Vikit.. Ő kinyomta.. pár percel későb jött egy sms.. bocsi nem érek rá.. Majd este mindent megbeszélünk..
Betelt a pohár..
Megkérdtem Evit, hogy maradjon az üzletbe addig, még elintézem a dolgot..
Odamentem a hátuk mögé.. azt hitték egy pincér vagyok.. Viki lekezelően elküldöttt, hogy köszönjük, most nem kérünk semmit..
Igazán?!- kérdeztem..
Lassan felpillantott.. Mintha szellemet látna, úgy elsápadt..
Tényleg nagyon elfoglalt vagy..- folytattam..
Csak hebegett-habogott.. Értelmes szót nem sikerült kiböknie..
Látszik, hogy mennyire sajnálod a tegnap esti dolgot.. Mennyire roszul érzed magad Ed miatt.. Úgy lerí rólad..
Majd ott hagytam őket...
Viki utánnam futott..
Mielőtt szóhoz juthatott volna..:  Tudod, majd este mindent megbeszélünk.!
Azzal ott hagytam Vikit .. És visszasiettem Evihez..
Most lett elegem ebből a helyből - mondtam..
Tudod mit?:D Nem taxizunk.. Most autókázunk:D úgy is itt van a kocsikulcsom:D
Indulás előtt dobtam egy SMS-t Vikinek, amiben ez állt:
A kocsit elvittem. Ne keresd!.. Az estét el ne fellejtsd!

Mivel már esteledett hazamentünk..
Csak Evi és Én voltam otthon.. Kitaláltuk, hogy meglepjük a többieket egy kis sushivaal.. úgy, hogy rendeltünk:D
1 óra alatt kihozták a vacsoránkat.. Sehol senki..
Már kezdtem idegeskedni, hisz Johnnal egésznap egyszer beszéltem..
Vikivel kétszer.. de az utóbbi beszélgetés nem sikerült túl jól..Ráadásul..se Edről, se Kevinről nem tudok semmit..
Egyszerre csak megcsörrent a telefonom.. És..

Meglepetések ne továbbja..

Várunk még valakit?:D - poénkodtam..
Susan rohant ajót nyitni.. Nem értettük, hogy miért..
Kevin volt az.. Az ikrek a bátyja.. Hűűű láttátok, volna..:D
Akkora volt az öröm a fiúknál:D Olyan Édesek voltak:)
Este 10 fele járhatott.. Kezdtem álmos lenni, Johnnal bementünk a szobámba lepihenni.. De nem tudtunk elaludni, egymás ölelve feküdtünk az ágyban és dúdolgattuk a Get Up and Dance című számukat:))
Lassan a szülők is elmentek..
Szóval.. 6-an maradtunk..
Ed és Viki, Evelin az unokahúgom, Kevin a fiúk bátyja, John és Én..
Mindenki elvonult a szobájába.. Legalább is úgy tudtuk..
Járkálásra figyeltünk fel Johnnal.. Nem bírtuk ki .. Leskelődni kezdtünk:D
Mikor a konyha felé vettem az irányt, majdnem elaléltam.. A legjobb barátnőm Viki.. Megcsalja a barátom öccsét, a tulajdon bátyjukkal..
John pedig Viki szobájához ment ahol azt látta, hogy Ed Evelinnel kavar..
visszafelé menet..nem figyeltünk egymásra.. és lefejeltük egymást.. xĐ
ÁÁÁÚÚÚ! - kiáltottam fel..
A konyhából odasiettek.. Ed is kinézett, hogy mi történt..
Hát ti?!- vont kérdőre Viki..
Nem tudta leplezni a meglepődöttségét..
Hát.. őőőő.. semmi.. csak kiakartam menni, egy pohár vízért, de láttam, hogy a konyha foglalt.. Ezzel célozgatni akartam az előbb történtekre...
Majd mindenki lepihent..
John elmondta nekem, hogy látta Edet és Evelint.. csak néztem..
Nem tudtam, hogy elmondjam, hogy Én megláttam Kevint és Vikit.. Inkább csendben maradtam..
Nehezen tudtam elaludni. Ezen járt az agyam..A hajnali órákban sikerült elaludnom..
A házban mindenki az igazak álmát aludta..
Délelőtti órákban felhívott  Evelin.. Csodálkoztam is.. hisz nállam aludt..
Elmondta, hogy reggel elmentek Eddel a boltba, és, hogy milyen jól érezték magukat, és, hogy Ed szerelmet vallott neki.. De ugyebár ott van Viki..
Tátott szájjal hallgattam végig mind ezt..
Tudod mit? - mondtam..
Gyere a ház elé.. És elmegyünk ketten a Szavolya Parkba.
Oké.- vágta rá. 20 perc múlva előttetek..
Majd leraktuk.
Ennyi idő pont elég, hogy összeszedjem magam:D
Készen is lettem..
Benéztem Vikihez, aki szomorkás volt.. Kicsit flegmán, de megkérdeztem.. Nem tén a tegnap esti mallőröd miatt vagy ennyire elszontyolodva?!
Dee...dee majd magyarázkodni kezdett, hogy szereti Edet, de érez valamit Kevin iránt is ..
Jézusom.. Végig futott minden az agyamon, amit tegnap láttam és amit John mondott..
Végülis.. Ha belegondolunk ebből még jó is kisülhet..
Megcsörrent a telefonom.. Evi volt az. Szólt, hogy lent van...
Figyelj rám Viki!..
Én most elmegyek egykicsit Evivel, hisz Te is tudod, rég beszéltünk már..és..
Oké oké értem, vágott közbe majd folytatta, hogy neki is van programja és majd este  beszélgetünk..
Csak egyet kérek tőled, Gábi kérlek, ne mondj semmit Ednek.. Nem akarom összetörni a szívét..
Ja és a kocsit ma én szeretném elvinni..
Rendben- egyeztem bele.
Ez el is van intézve.. Gondoltam magamban..
Már csak a fiúkról nem tudtam semmit..Felhívtam Johnt, hogy hol méltóztatik tartózkodni.. Közölte velem, hogy az meglepetés és majd este találkozunk..:D
Furcsáltam a dolgokat de, nem lepődtem meg, hisz JEDWARDÉKRÓL van szó:D
Bocsi Evi.. Taxiznunk kell! közöltem vele:D
Nem baj!- Legalább, így nem kell az útra figyelned és többet beszélgethetünk:D - mondta Evi.
Hívtam egy taxit, ami rövid időn belül megérkezett.
A Szavolya Park felé vettük az irányt:D!

Egy meglepetésekkel teli nap..

Az albérletünk rendbe lett hozva:D Új dizájn szerint.. Istenien nézett ki:D És most jön a legjobb:D El sem hittem volna, hogy ha nem a saját szememmel látom..
Evelin volt az:D A rég nem láttott unkakahúgom:D Annyira örültem neki!
Kiskorunkban mindig együtt voltunk, de Ők elköltöztek Skóciába, mikor 4 éves voltam.. És egész eddig nem találkoztunk..Csak skypon értekeztünk..
Egymás nyakába borultunk.. :D
Bemutattam neki az ikreket. Nagyon örült neki, hogy megismerhette Jedwardékat:D
Látszott rajta:D
A későbbiekben azt fedeztem fel, hogy Evi Edet stíröli.. Szerencsére Vikinek nem tűnt fel.. (mert ha igen, akkor már megjegyezte volna)..
Egyszer valaki csengetett..
Várunk még valakit?- kérdeztem :D
Nem, nem.. válaszolták..O.o
Odamentem a kukucskálóhoz és kinéztem.. Összeszorult a gyomrom.. Megfordultam.. és az azrckifejezésem láttán meglepődtek a többiek is..
Ki az? Ki az?- kérdezte anya kíváncsian..
Su.. Susan..- nyögtem ki nagy sokára..
Hogy mi?! Mit keres ez itt?!- háborgott..
A fiúk is meglepődtek.. Hisz nem tudtak erről semmit ..
Végül a második csengetésére kinyitottam az ajtót..
Susan úgy megölelt, hogy levegőt sem kaptam..
Nagyon meglepődtem.. De ugyanakkor örültem is neki.. hisz csak az "anyós jelölt":D
Sziasztok!- köszönt hangosan..
Először is elnézést szeretnék kérni a múlkoriért Gábi!.. Nem érdemelted meg azokat, a dolgokat, amiket a fejedhez vágtam.. és amit tettem.. Szörnyen érzem magam!
Te egy jó ember vagy! De remélem meg értessz ..
Tudom erre nincs bocsánat, de..
Megértelek Susan.. folytattam.
Hisz a fiaid sikeresek..És nem ismertél igazán.. érthető, hogy nem kedveltél, hisz John az intenzíven kötött ki .. És.. Ki ne borulna ki, ha a gyereke élet halál között lebeg?
Ezek után.. Beinvitáltam a nappaliba.:)
John és Ed annyira örültek, hogy ekkra lépést tett meg az anyukájuk:D körbepuszilták:)
Anya is meglepődött, de látszott, hogy örült Susan bocsánat kérésének:)
Mindenki jól érezte magát;) Mi boldogak vltunk:D A szülők is kibékültek:D
Csípjetek meg! Csípjetek meg!:D
John a kérésemet örömmel teljesítette és megcsípett:D
Mire volt ez jó? -kérdezte mosolyogva:)
Arra, hogy nem álmodom:D!

Jól telt a délután, egészen estig, amíg egy váratlan vendég nem toppant be hozzánk...

A kibükülések..

És.. oopsz.. Hát.. erről a tegnapi kis vitámról, a szüleim nem tudtak.. Anyukám kiakadt.. Apukám dühöngött..
Viki kirángatta Edet, és számon kérte..
Óriási vita kerekedett, amiből az lett, hogy Ed ott hagyta.. Viki sírni kezdett.. ez csak hab a tortán.. Hisz ami ez után történt..Anyukám ki ment a folyosóra.. és vele szembe jött Susan.. Arra lettünk figyelmesek a szobámból, hogy anya ordítozik .. Viki kinézett. Látta, hogy a földön fetreng anya és Susan ..
Viki kirohant, hogy szétszedje őket sikertelenül.. Így ő is kapott egy bal horgost..
Ed Johnnál volt, fent a szobába..
John ébredezni kezdett.. Felőlem érdeklődött..
Ed nagyon örült,hogy John éledezik.. De annak már egyáltalán nem, hogy felőlem érdeklődik..
Ed elmesélte, hogy bementem hozzá tegnap..és az anyjuk felpofozott. És hogy este meg próbáltak megfulytani..- John elhűlve hallgatta a dolgokat..
John kérlelte Edet,hogy kísérje le hozzám.. Nagy nehézkesen belement..
Mire leértek hozzám.. Meglátták Susant megtépve. Odarohantákhozzá, hisz csak az édesanyjuk..
John nem értett semmit.. Amíg Ed felsegítetteSusant.. Addig John bebotorkált a szobámba.
Nagyon boldog voltam..:D Odaült az ágyam szélére.. És megfogta a kezem:$ És csak néztük egymást:))
Percekkel később apukám jött be.. Rettentő dühös lett.. Mielőtt bármit is mondhatott volna.. Ráordítottam..
Apa nem! Hagyd békén! Ha most John-t elküldöd.. Soha többé nem látsz engem..
Megértőnek tűnt, és kiment..
Viki kint volt a folyosón, és látta, hogy Ed is kint van az anyjával..
Susan nem örült neki, de helyeselte, hogy megbeszéljék a dolgokat..
Ekközben bent a kórházi szobámban John befeküdt mellém, és elaludtunk:$
A szülők még mindig nem higgadtak le..
De Viki és Ed is összejöttek:$, azaz nem is szakítottak, csak szüneteltették a kapcsulatukat..
5 nappal később... Kiengedtek mindkettőnket..
És..
Mikor hazaértünk... Nem hittem a szememnek..:D

Ismerkedés Susan-nel..

Nem tudtam, hogy ki az.. Illedelmesen üdvözöltem.. Erre, akkora pofont kaptam..És hozzá még ezt:
Te kis rüfke.. Miattad fekszik a kisfiam itt..Élet halál között lebegve.. Mért nem te fekszel it? Ezt nem érdemelte meg!.. A szemem könnybe lábadt.. Hisz igaza volt.. Teljes mértékben..
Viki és Ed is betoppantak a szobába.. Látták, hogy az arcom, egyik fele vörös..
Ed mondta Vikinek, hogy kísérjen vissza a szobámba..
Kimentünk..
A folyosó végén is hallottunk, ahogy Susan kiabál..
Folytatta Ednek..
Te hálátlan.. Nézd meg itt fekszik a bátyjád, te meg azt a két nyomorultat véded.. Rád sem ismerek.. Mi lett az én édes kisfiammal?! Igazad van.. Ezzekkel, a ribancokkal kell foglalkoznod.. És nem a tulajdon bátyáddal..
Az emelet Susan-től volt hangos.. A nővérek megkérték, hogy távozzon úgy is tett.. legalább is azt hittük..
Viki bekísért a szobámba, ott maradt velem sokáig..Megpróbált megnyugtatni.. Mikor abbahagytam a sírást is ..Később Ő elaludt, és Ed kivitte a karjaiban..
Sírni kezdtem.. Susan mondatai csengtek a fülemben..Egész északa fent voltam.. Próbáltam elaludni, sikertelenül..
Hajnali órákban arra lettem figyelmes, hogy fény szűrődik be az ajtómon.. És valaki közeledik.. Egyik pillanatról a másikra egy párnát nyomtak az arcomba és ezt mondogatta..Remélem meghalsz, hisz megérdemled te cafka!.. Küzdöttem, ahogy erőm engedte.. de elfogyott és elájultam.. Nem tudom mi történt később...
Nem voltam eszméletemnél.. de hallottam, ahogy anyukám felsikít.. Orvosokért kiabált.. Nővérek hada rohant be hzzám.. Anyukámat persze ki küldték..
Lélegeztető maszkot húztak az arcomra.. kezdtem éledezni. Fél órán belül észhez tértem..
Anyukám aggódó arcát pillantttam meg először..Később láttam, hogy bent van apukám is, és Viki és Ed is..
Megkérdezték, hogy mi történt.. Amire emlékeztem elmondtam..
Ed nem hitt a fülének.. Azzal, volt, hogy csak kitaláltam a tegnap esti.. "enyhén szólva" kis vitánk után..
Nagyon meg voltam lepődve, mert még tegnap engem védett meg az anyjától most meg..

A kórházban.. már megint

Később..
Anyukám hangját hallottam..És hogy azt hajtogatja, sírós hangján, hogy Ne hallj meg Kislányom!.. Tudod, hogy szeretünk!.. Mi nem akartunk rosszat ezzel.. Visszavonunk mindent.. Találkozhatsz a fiúkkal is! Nem haragszom rád! KÖNYÖRGÖM ébredj fel..
Pislogni kezdtem.. Nagyon megörültek.. Beszélni azaz hörögni kezdtem, de nem értették, hogy mit akarok, ráadásul nem is hagytak beszélni..
Végül rájöttek, hogy a többiek felől érdeklődteem.
Anya elmesélte, hogy Viki jobban van.. Őt enyhe agyrázkodás érte, de bent tartják a biztonság kedvéért.... És a fiúk is megvannak.
Ez nem volt igaz.. Főleg nem Johnra, mert Ő az intenzíven feküdt.. De ezt nekem nem mondták el..
Most pihenj drágám.. Később mindent megbeszlünk! Szeretlek kincsem!-és elment..
Boldogabban azaz abban a tudatban aludtam vissza, hogy jól van mindenki.. és ezek után minden csak jobb lesz..
Délben keltem, akkor is csak azért, mert már ebédelni kellet.. és a nővérke felébresztett..
A délutánom nyugis volt.. Este 6 fele a szüleim és néhány ismerősöm bejött látogatóba. Egész jó volt minden, még este nem jött át Ed és Viki..
Nagyon örültem nekik, elmesélték mi, hogy történt.., hogy Edwardnak megrepedt a felkarcsontja a boruláskor.., Viki kisebb agyrázkódást szenvedett.. Akkor, hogy engem eszméletlenül vérbe fagyva találtak John mellett..
Pislogni kezdtem. Hogy mi?! Akkor.. akkor.. #!?.
Nem értettek..
John nincs jól?!- Akadtam ki..
Hát te nem tudtad? A szüleid nem mesélték?!
Mit?!
Elszörnyedtem a hallottak után.. Rosszul lettem..
Képzeljétek el..
John-t meg kelett műteni.. És a műtét aladt komplikációk merültek fel..És most az intenzíven fekszik..- közölték velem..
Követeltem, mondják meg, melyik kórteremben van! 5 perc győzködés utána közölték velem, hogy 1 emelettel fentebb és ott jobbra.. a 213-as ajtó..
Kitéptem magamból a csöveket és a lépcső felé vettem az irányt.. Persze Ed és Viki megpróbálták megállítani..Az állapotomat tekintve.. De nem jött össze..
Bementem a szobába, ahol feküdt.. Ordítanom kellett, de csak lassan sírni kezdtem..
Ott ültem az ágyán, a kezét szorítva és zokogtam..
Egyszer egy középkorú nő lépett be az ajtón..

Egy óriási félreértés..

Korán reggel felébredtünk. Annyira jó volt újra velük tölteni újra az északát, leírhatatlan érzés:$
A szüleink beváltották az este tett ígéreteiket, hiszen nem jelentkeztünk.. Úgy ,hogy a rendőrséghez fordultak.. Képzeljétek..
Emberrablásként jelentették az ügyet.. Végül is számíthattunk, volna rá , hisz ha túlozni kell, akkor anyukámnál jobban senki sem csinálja..
Mi erről semmit sem tudtunk, ezért elmentünk pár boltba új cuccokat venni , mert nem volt semmink sem. Mindenen nevettünk. Totál készvoltunk:D
Délutánig szerencsétlenkedtünk a boltokban.. De sikerült találni értelmes dolgokat is:D
Szóval hazacipeltük a zsákmányunkat:D Elmentünk Vikivel készülődni, azaz letusoltunk és felkaptunk valamit az újjonnan szerzett cuccaink közül:D
a fiúk már sürgettek, hisz több mint egy órája készülődtünk:D Na de még is csak lányból vagyunk:D
Elkészültünk:D- jelentettem be:D és nevettünk fel mind a négyen egyszerre.:D
Na mi legyen az estiprogram?:D Menjük el Moziba javasolta Viki:D- Egyetértettem vele:D
A fiúk is bele mentek:D
A Frászkarikát néztük meg.:D Nagyon jó filmet választottunk:D
Mikor kijöttünk a moziból a lányok észrevették a fiúkat és lerohanták őket.. Mi csak ott álltunk O.o
Megértettük, hisz csak sztárok.. A tömegben elkeveredtünk.. És a végén már nem is a Mozi kijáratánál álltunk hanem egy elektronikai szaküzletnél..
Azt hittem, hogy ott leszek rosszul. Bemondták a hírekbe, hogy JEDWARD-ék elraboltak kettő 16 éveslányt, és még képet is mutattak rólunk.. Az üzlet bejáratánál naná, hogy egy biztonságiőr állt.. Mivel látta, a híradót.. és felismert minket.. Szóval rohanni kezdtünk.. Az őr meg rohant utánnunk..
Megfogadom.. mondtam Vikinek, halál komlyan, hogy az életben nem veszek fel többet magassarkú cipőt.. Abban a szent minutumban, úgy elnyaltam..hogy a a tömegik csúsztam, 1 centire a kis szárnyacskás cipő elé.. Megragadtam John lábát, hirtelen azt sem tudta mivan.. Utánna feltápászkodtam és ordítottam, hogy mennünk kell mert elkapnak.. Elég is volt ennyi.. hívták a sofőrt, aki a mozi előtt parkolt egy Jeep-pel.. Beszálltunk a kocsiba..
Mikor Edward megkérdezte, hova tűnt Viktória.. Jesszusom tényleg.. Amikor én elestem, gondolom őt elkapta a biztonságiőr.. Edward azonnal kiugrott a kocsiból vissza az üzletházba..
Viktória egy padon ült, amihez oda volt bilincselve..Ed jelezte neki, hogy vonja el az őr figyelmét addig megpróbálja elcsenni a kulcsot, mutogatta Vikinek..
A küldetésbe belekezdtek.. Viki eljátszotta, hogy nagyon rosszul, van és hogy hányni fog.. Az őr megijedt így kinyitotta a bilincset.. A másodperc töredéke alatt elővette a bors spray-t a táskájából és az őr szemébe fújta, aki hasra vágódott..
Viktória odarohant Edhez, aki ölbekapta és a kocsihoz sietett vele..
Johnnal már nem tudtunk mire gondolni, azon voltunk, hogy bemegyünk .. Már nyúltunk a kilincs felé amikor kinyílt az ajtó és Edward és Viki szálltak be..
Megnyugodtunk, hogy mindannyian meg vagyunk:D
Kértük a sofőrt, hogy vigyen minket minél meszebbre Budapesttől..Hát nem jártunk sikerrel.. Ahogy kihajtottunk a mélygarázsból 10 rendőrautó jött utánunk..
Egyre gyorsabb tempót kezdtünk diktálni, hisz nem akartunk megállni, mert akkor a szüleink örökre szétszakítottak volna..
A probléma az lett, hogy az idő borúra állt és zuhogni kezdett.. Az út tiszta víz volt, hála az esőnek, amit az ablaktörlő a legnagyobb fokozaton is alig bírt.. A sofőr elveszítette az uralmat a jármű felett..Egyszerre minden elsötétült..

Az a bizonyos nap..

Viki és Én nem tudtuk, hogy a szüleink milyen döntést hoztak.. És felhívtuk Johnt és Edwardot..
Édesapám.. Ki kelt magából.. Még életemben nem láttam ilyennek.. Mindennek elhordta az ikreket.. Ha az apám fejezte be a szitkozódást, akkor Viki apja folytatta. A fiúk semmit sem értettek belőle.. Viki megfogta Ed kezét, Én pedig Johnét.. És gyorsan berohantunk a szobámba.. Eltorlaszoltuk az ajtót..Még jobban bepipultak a szülők.. Apukám elkezdett dörömbölni az ajtón.. Foggalmunk sem volt, hogy mit tegyünk..Végül Johnnak támadt egy ötlete..Mesélte, hogy amikor bejöttünk a lakóházba, akkor látott egy alpinistát, és a kellékei az én ablakom melett voltak.. Szóval sikerült kimásznunk és leengedtük magunkat.. Apáinknak sikerült betörni az ajtót.. Nagyon megijjedtek, amikor látták, hogy a szobám üres, és az ablakom nyitva áll.. Kinéztek az ablakon.. Seenkit sem láttak. Megegyseztek ha reggelig nem jeletkezünk, bejelentik az eltünket..
Mi jól szórakoztunk.. Azaz először szégyeltük magunkat, hogy milyen bunkók voltak a szüleink a fiúkkal. Megértőek voltak..
Egy játszótérre tévedtünk. Belemerültünk a játékokba és nagyon jól szórakoztunk. Viki és Ed palincsoztak, John és Én ilyen pörgentyűn baromkodtunk.. 1 órával később már a fiúk hotelszobájában voltunk.. Semmi komoly nem történt. Hisz 16  évesek vagyunk.. és még szüzek.. Szóval, csak csókolóztunk és elaludtunk egymás karjaiban..

A találkozások..

Odanétüznk..Ennél, rosszabb már úgysem történhet..A szüleink voltak azok.. Meg voltak döbbenve.. Rettentő mérgesnek tűntek először.. Utánna odasiettek hozzánk. Leültek mellénk.. És mindent elmeséltünk..
A buli utáni vitát, a kibékülős vacsorát, a koncertet, hogy kidobtak minket, hogy a fiúk megsértődtek ránk, azt, hogy lerészegedtünk.. ,hogy egy hangárban találtuk magunkat 2 hústoronnyal, akik el akartak minket intézni, de sikerült meglépnünk.. Most pedig itt ülünk az albérletünk, amit teljesen tünkretettek.. A szüleink kellett egy kis idő, mire ezt megemésztették..
Az anyukám és Viki anyukája bekísértek, minket a szobámba, nem akartunk kölün aludni.. Adtak mindkettőnknek 1-1 nyugtatót.. El is aludtunk..
A szüleink kint tanácskoztak.. Végül is, azt a döntést hozták meg, hogy haza kell mennnünk velük Pécsre.. Az ikrekről és a managerükről, egy szót sem akarnak hallani többet!
Korán reggel már felkeltünk.. Nem bírtunk tovább aludni, még így sem, hogy nyugtatókat kaptunk.. A szüleink még aludtak..
Elhatároztuk Vikivel, hogy meglepjük őket egy kiadós reggelivel.. Abba a kis boltba mentünk, ahol minden kezdődött.. Nagyon fájdalmas volt visszaemlékezni, azokra a csodás percekre, amiket a megismerkedésünkor töltöttünk együtt.. Könnyezni kezdtük.. Bent voltunk a boltban és..
Hát ilyen nincs.. Ez a sors játéka.. Megint megpillantottam egyikőjüket.. Most már tudtam, hogy melyikük kicsoda.. John volt az.. Odaakartam menni hozzá, de Ő, ahogy látszott nem volt rám kíváncsi.. Odaszóltam Vikinek, hogy kerüljük meg a szekrénysort, hogy beszórítsuk őket.. és végre tudjunk velük beszélni..
Először ránk sem hederítettek, de amikor már nem tudtuk Vikivel visszatartani az érzelmeinket, sírásban törtünk ki.. Odajöttek hozzánk..  Még látszott rajtuk a sértődöttség, mert azt hitték, hogy faképnél hagytuk őket.. De sikerült megbeszélnünk..
Elmeséltünk nekik mindent a koncertjüktől kezdve.. Nem hittek a fülüknek. De nem kételkedtek bennünk, mert Liam nagyon furán viselkedett az utóbbi időben.. A pénztárhoz érve, már nem volt kínos csend, nem volt sértődöttség, hanem csak jó kedv. Megint felszabadultak voltunk,és biztonságban éreztük magunkat a fiúk oldalán..
Eközben a szüleink fel keltek és nem találtak minket sehol.. Már a rendőrséget hívták, amikor betoppantunk a fiúkkal..
Ezt senkinek sem kíváom, ami ezután történt..

Megmenekültünk.. vagy még sem?!

Tiszta kómás voltam.. Elkezdtem Vikit bökdösni, hogy kelljen fel, nagy nehezen fel is kelt..
Értetlenkedtünk, hogy hol lehetünk.. Egy raktárnak látszott, vagy tudom is én, hogy minek.. De nem emlékeztünk mi történt  koncert után semmire, mert másnaposok voltunk..
Egyszer odalép Liam!- Nagyon megörültünk neki! Köszöntünk, és elkezdtünk beszélni hozzá.. Elmeséltük, hogy mi történt velünk..
Ő, csak egy óriásit kacagott! - majd folytatta: Remélem megértettétek, hogy nem kellett volna velem ujjat húzni! Megígértem, hogy tönkre teszlek titeket! Mint látjátok, betartom a szavam!
Úristen!.. Alig fogtuk fel, hogy mi történt.. Ordibálni kezdtem Liammel.. Erre egy akkora pofont kaptam, hogy az aszfalton találtam magam...
Viki odasietett hozzám.. Megvizsgát.. Nagyobb bajom nem lett, csak a szám repedt fel..
Ezután hívott 2 gorillát kiadva az utasítást, hogy mit tegyenek velünk.. Azzal elment..
Odajött a két hústorony.. Megfogtak, nem tudom mit akartam.. de szerencsére Vikinek a táskájában mindig van bors-spray.. Gyorsan belefújt a szemükbe.. Levettük a cipőinket és rohanni kezdtünk, úgy, ahogy még soha.. Visszapillantottunk és láttuk, hogy feltápászkodnak.. Egy tömegbe futottunk be.. Nem tudtuk mi van ott, csak dúrodtunk minél bentebb. Nem törődve a kinézetünkkel, sem a furcsán bámuló emberekkel..
Hát persze.. Kik voltak azok?! JEDWARDÉK voltak .. Szerencsére nem vettek minket észre.. Mire kiértünk a tömegből már majdnem otthon voltunk..
Szerencsésen hazaértünk.. De mikor benyitottunk a lakásunkba.. minden szanaszéjjel.. Minden összetörve.. a ruháink szétszaggatva.. Bementünk és összeroskadttunk Vikivela szoba közepén és csak sírtunk, és sírtunk.. Órákkal később sikerült lenyugodnunk.. Töprengeni kezdtünk, ugyan mi lehet a fiúkkal.. Valaha megbocsátanak nekünk? Sikerül tisztázni a nevünket előttük?.. Nem tudtunk semmit..
Vikivel arra lettünk figyelmesek, hogy az ajtónk kinyílik.. és..

Megaláztatás a javából..

Hisz a láncat csalt..
Ez úgy történt, hogy lezavartuk a vacsorát.. Liam bocsánatot kért.. Egyeztettük az időpontokat. Mikor, Merre, Hol:)
Az első intertjújuk a srácoknak másnap volt, ahol bocsánatot kértek, hogy elnapolták a koncertet, és biztosították a magyar fanjaikat, hogy soha többé nem fordul elő ilyen, és ez lesz életük legjobb koncertje!:D
Eljött a koncert napja.:D De tudtátok, hogy nem volt jegyünk.. De John megnyugtatott, hogy Liam intézett Vikinek és Nekem 2 V.I.P. belépőt..
Sajnos nem ment minden olyan egyszerűen, mert Liam megaláztatva érezte magát a múltkori csetepatéért, ami a nappalinkban zajlott, és hogy megalázzon Ő is minket hamis jegyeket adott oda..
Mi ezt nem tudtuk, és bementünk..Persze a biztonságiak nem engettek tovább.. Nem értettük miért.. Hisz együtt vagyunk az ikrekkel.. Na jó.. Ez nem köztudott, de nem is titok.. A két kigyúrt hústorony,nem engedett be minket, egyenesen kidobott az utcára.. És közölték velünk, ha megpróbálunk bejutni, akkor rendőröket hívnak..
A koncert is elkezdődött.. Vikivel nem tudtunk mit csinálni, de nem mentünk el, hanem kint megvártuk a koncert végét..
Jedwardék fel akartak hívni minket a színpadra.. Hallottuk is hogy mondták:
Most 2 nagyszerű lányt hívunk a színpadra Vikit, és Gábit.. Kérjük fáradjatok fel!..
De nem mentünk.. és ez eléggé kínos volt a számukra és a számunkra is..
Mikor vége lett a koncertnek mi kint vártunk a művész bejáratnál.. Kijöttek a fiúk és nem engedtek szóhoz jutni.. Elmentek mellettünk és csak ránk csapták a kocsi ajtót.. Nem voltak ránk kíváncsiak.. Teljesen összetörtünk Vikivel..
Ezért bánatunkban nem haza indultunk, hanem a kedvenc bárunkba, ott lecsúszott pár pohárka mindkettőnknek..
Reggel arra ébredtünk, hogy nem tudjuk, hogy hol vagyunk...

A "harc"

És.. Hát.. Eléggé elfajultak a dogok..
Vikivel bementem a szobába, ahol mind a ketten sírásban törtünk ki, mert valahol igaza volt Liam-nek, hogy a mi hibánk, ha a fiúk nem is látják be..
Még hallottam, hogy Liam megfenyeget minket, hogy ha tönkre megy az ikrek karrierje.. azt nagyon megkeserüljük.. Utánna egy rettentő hangos csörrenés.. valami széttört.. Az ajtót is izomból bevágták.. Kirohantam.. Láttam a nappalink egy csata térré változott.. a poharak széttörve az asztal felborítva..
A fiúk nem tudták mit tegyenek.. elkezdtek takarítani..Kijött Viki is és együtt takarítottunk, de senkisem szólalt meg.. Egy óra elteltével Ed megtörte a már rettenetes csendet..Egy -két poénnal:D
Végül is, estére lenyugodtak a kedélyek is.. Elmentünk egy TK-ba kivenni a Bloody Marie-t..:D A nappilaban néztük.. 4-esben.. Igaz horror film, de olyan romantikus volt xĐ Nem féltem hisz ott volt velem John, és Vikinek is Ed:D Ez olyan, biztonsággal és melegséggel töltött el. :)
Hajnalig fent voltunk. Szórakoztunk, ijezgettük egymást..:D Tőlünk volt hangos az egész lakóház.. De nem zavartattuk magunkat:D
Délelőtt 11 fele telefoncsörgésre ébredtünk.. Liam volt az.. John nem akarta felvenni.. Rá is nyomta, de Liam tovább próbálkozott. Végül Ed vette fel.. Mondta, hogy beszélni akar Vikivel és Velem is, és hogy majd talállkozzunk egy kávézóba, mert a fiúknak interjút kell adniuk nem sokára, és előtte még egyeztetniük is kéne valamikor..
A délutáni találkozóból.. Egy esti vacsorázás lett.. De nem bántuk, hisz mindent tisztáztunk!:)
Legalább is azt hittük..

Az a bizonyos találkozás..

Mint, ahogy az előbb említettem a reggelünk.. Hát..
Képzeljétek..
Reggel, 8 előtt pár perccel iszonyú robajt hallottunk kintről.. Mindannyian felkeltünk. Kinéztem a kukucskálón..
Egy rendőrt láttam kint, aki segített és a lányát. Velük volt egy 28 év körüli ember.. Ismerős volt, de nem tudom honnan.
Meglepődtem.. Odahívtam a többieket, hogy nézzék meg ők is. John és Ed nevetni kezdtek, hisz Ő LIAM, a managerünk:D!-örvendeztek.
A rendőr és a kislánya pedig, a találkozó miatt jöhettek. Amit körülbelül 1 hete fixálhattunk le. De teljesen kiment a fejünkből..
Viki nyitott ajtót. Mindenkivel kedves volt:D Ritka pillanatok egyike..
Beültünk a nappiliba.. Hoztam egy kis nasit, és mindenkinek egy kis hűsítő limonádét;)
A rendőr és kislánya aki, nem is olyan kicsi, hisz 14 éves, (Viki meg én 16-ok vagyunk:D ) totálisan el volt szállva, hogy találkozhatott az imádottjaival.. Nagyon boldog volt!:D
A fiúkkal rengeteg képet csinált, és az összes poszterét aláíratta velük.:D Ezt egy óra alatt lezavarták. Végül elbúcsúztak.. és mindent megköszöntünk egymásnak;)
Bárcsak azt mondhatnám, hogy ilyen jól ment az elkövetkező pár óra, de nem így volt..
Liam először "kedves volt". Utánna kibújt belőle valami.. Elkezdett üvöltözni velünk, azaz először Vikivel és velem...Később a fiúkat is rendesen megdorgálta..
Mindenért minket hibáztatott.. Mivel a fiúk elnapolták a koncertjüket, így a magyarok csalódtak bennük, és esett az eladások arányának száma.., az új CD-t illetően, amit egy hete hoztak Magyarországra..
A fiúk besokaltak.. és ...

Egy kis nyugalom;)

Reggel olyan7-8 óra fel John felkelt. Érdeklődött Edward és az én hogy létem felől. Nem kapott választ..
Egy óra múlva Viki, mit sem tudva a hajnalban történtekről, bejött Edhez látogatóba. John kint volt  a folyosón, meglátta és oda sietett hozzá.
Viki megkérdezte:
Hova lett Gábi? Nem szokott ilyet csinálni, hogy így eltűnik, és a kocsinkat sem találom sehol.
John felvilágosította Vikit a hajnalban történtekről..
Hogy mi?! Tessék? Karambólozott? És hogy van? És hol?
Igen, karambólozott hajnalban, mikor a kórházba jött vissza hozzám..Sajnos nem tudom, hogy-hogy vannak, mert amikor megláttam a hordágyon Gábit.. Teljesen kiborultam.. Benyugtatóztak és bent tartottak északára. a Történet ennyi.
Viki lement a recepcióhoz és követelte, hogy mondják meg neki mi van velünk.. A hölgy közölte vele, hogy felküldenek egy orvost, aki elmondja a dolgokat..
5 perc után az orvos felment.. John, Dr. Brain és én először Ed szobájába mentünk be. A doktor megnézte Ed leleteit és megnyugtatott minket, hogy pár napon belül teljesen felépül. Ez után Gábihoz átmentünk.. Neki nem volt ekkora szerencséje.. mert Gábinak az ütközéskor  súlyosan megsérült a jobb tüdeje, és 3 bordája szilánkosra tört..
Ezzel az orvos kiment..
John és Én csak bámultunk magunk elé.. El sem hittük, hogy mi történt.. Én szabadságot kértem, amit meg is kaptam.. John felhívta Liam-et a menedzserüket, hogy le kell mondaniuk a koncertjüket, ami mellesleg holnap lesz..
Minden időnket a korházban töltöttünk..
Ültem Ed ágyán.. Zokogtam.. egyszer csak megfogta a kezem .. Megprópálta megszórítani, de gyenge volt szegény..Beszélni szeretett volna, de nem hagytam! Shh! Nyugodj meg! John is itt van. Amíg felépülsz, itt leszünk. De most maradj és pihenj csak! SZERETLEK!-súgtam oda neki és egy puszit nyomtam az ajkaira.
Kimentem.
Elújságoltam Johnnak, hogy Ed felébredt :) Nagyon örült neki! De szóltam, hogy ne menjen be hozzá, mert most pihenésre van szüksége.Nem tetszett neki, de egyetértett velem. ;)
2 nappal később Edet kiengedték a kórházból. Sajnos Gábi, még mindig bent feküdt,  gépekre kötve.. John mindennap látogatta Gábit, Én pedig Edre vigyáztam otthon, nállunk.
Ed nem is tudta, hogy mi történt Gábival.. Én sem tudtam.. Nekem is csak John mesélte a kórházban..
Ednek csörgött a telefonja.. Felvette. John volt az. Mondta, hogy be kell mennünk, mert Gábi jobban van, és látni akar minket. Összeszedelőzködtünk és bementünk a kórházba..  Fel a 2. emeletre és ott jobbra a 4. ajtó. Ez volt Gábi szobájának útvonala.
Szegényt, olyan rossz volt látni.. Olyan gyenge volt.. Mindenhonnan csövek lógtak ki a testéből..
Bocsássatok meg Nekem!-kezdte..
Csak néztünk, hogy mi baja van. Miért kéne megbocsátanunk? Kérdezte John - meglepődve és kigúvadt szemekkel..
Mert mindenről én tehetek..
Ha nem vagyok lusta, akkor főzök és nem megyek le a közértbe.. Ott nem találkozom veletek.. Nem jön el Viki, megnézni merre vagyok.. Nem kezdünk el beszélgetni.. és nem..
Ezt most hagyd abba Gábi!- vágott a szavába John.
Nem a te hibád! Nem tehetsz semmiről! Nyugodj meg Gábi! Most rengeteg pihenésre van szükséged! Itt maradok veled!-mondta John.
Szépen javult Gábi állapota:) egy hét múlva már ki is engedték.
Végre hazamehetek! -kiáltottam fel! Annyira boldog vagyok! - John a karjaiban vitt ki a kórházból a kocsiukig, hogy ne erőltessem meg magam.. Annyira kedves és lovagias. aahhww*-* És megnyugtatott, hogy nem vagyok nehéz. Szóval nem kérdezgettem folyton tőle:D
Edward és Viki egy kis meglepetéssel vártak otthon:) Rendeztek egy partit a tiszteletemre. :)
ott voltak a szüleink, a barátaink és JEDWARDÉK..
Anyukám odajött körbe puszilt. Megnyugtattam, hogy teljesen jól vagyok nem történt semmi, azaz igen, de már jól vagyok:)
Ezután kicsit kínosnak éreztem a dolgokat, mert anya letámadta John-t, hogy mióta vagyunk együtt és ehhez hasonló kérdésekkel..
A szoba másik sarkából kémleltem az eseményeket . : D
John: Mindenképpen szeretném, ha komolyabbra fordulna a kapcsoatunk. Hasonló képpen történt ez Vikiékkel is: D
A buli este 10 fele véget ért. Hisz pihennem kelett..
Később John bejött a szobámba.. Nem tudta, hogy még fent vagyok.. Befeküdt mellém és simogatni kezdte a hátám, közbe beszélt hozzám, hogy mennyire szeret.:) Megfordultam , és megcsókoltam. Nem bírtam magam tovább türőztetni! A csókunkban minden benne volt! Nem kellettek szavak csak csókok..
Ed és Viki megbeszélték a dolgaikat és ők is csókolózásban törtek ki.. Bementek Viki szobájába, és elaludtak egymás karjaiban.
Az esténk békésen és romantikusan telt.:) (semmi komoly nem történt még;))
A reggelünk sajnos már nem zajlott ilyen békésen..