Apa?!

Először nem tudtam, hogy mit csináljak vagy, hogy hova is menjek. Lelkiekben össze voltam törve. Majd 10 percnyi tanakodás után arra jutottam, hogy elmegyek apához.
Odafele majd nem elkapott a sírógörcs. Amerre csak néztem boldog embereket láttam. Ne értsetek félre, szeretem ha boldogak az emberek! De ez már sok(k) volt..
Jobban tettem volna, ha nem megyek el hozzá ugyan is, nem mondanám, hogy jó pillanatában találtam. Jobban mondva jobb lett volna, ha sehogy sem találom, mivel felöntött a garatra, a közelgő ünnepek és a fájdalom csillapítása jelszavával. Szóval épp, hogy csak betoppantam hozzá, sikerült egyből össze is vesznünk..
-Hello! - köszöntem, amikor bementem a lakásba.
Nem válaszolt senki, ezért tovább merészkedtem és megláttam apát a bárszekrény előtt ülve. Éreztem, hogy valami baj lesz..
-Apa! Szia! - köszöntem Neki "lelkesen"
Oldalra furdolt. Nem szólt semmit, majd visszafordult. Kezébe vett egy üveg töményt és töltött egy pohárral, amit le is hörpintett, majd nekem esett.
-Remélem, büszke vagy magadra! - emelte fel a hangját.
-Neked is szia apa! - köszöntem neki mégegyszer, csak most meghökkenve.
-Mit köszöngetsz? Egyáltalán mi az anyámat keresel te itt?! - förmedt rám.
-Gondoltam megnézem, hogy mi van veled. - mondtam bátortalankodva.
-Anyád küldött, mi? - kezdett kiabálni.
-Nem! - ellenkeztem.
-Ne, nem-ezzél itt! Úgy is hazudsz. Nézz magadra! Szánalmas vagy! Olyan vagy, mint a nővéred, csak fiatalabb! - kiabálta.
Hideg zuhanyként ért ez az egész, szóval megszólalni sem tudtam.
-Bezzeg, ha Én neveltelek volna titeket! Akkor most nem lenne 16 évesen gyereked!
Erőt vettem magamon, és visszaszóltam.
-Apa! Nyugalom! És ha már ennyire rágalmazol, csak szólok, hogy 17 éves vagyok. - mondtam flegmán..
Erre neki is elborult az agya..
-Na idefigyelj! Te engem ne oktassál ki! - és csak repült egy whiskey-s üveg.
Szerintem, ha nem állok arrébb akkor eltalál.
-Megértettél?! - övültötte.
Csak néztem magam elé, és könny szökött a szemembe, de nem akartam, hogy így lásson, mert akkor csak belém köt, még jobban..
Szóval nem válaszoltam, csak fogtam magam és elrohantam.
Futottam könnyeimtől "megvakulva", és amilyen zaklatott voltam, nem néztem..
És sikerült egy kocsi elé futnom, ami "természetesen" elütött...
Hirtelen minden elsötétült.. Csak hangokat hallottam.. Hozzáteszem egy ismerős hangot. Eltekintve a dudáktól és a szirénáktól.
Később, mikor felébredtem egy kórteremben találtam magam..
Mivel nem volt bent senki, ezért a nővérhívó gombot kezdtem el nyomogatni.
Hirtelen berontott egy nővér nagyra nyílt szemekkel. o.O
-Jó napot kívánok! Úgy látom, hogy már jobban van, mondta és még mindig nagy szemekkel nézett.
Gondolom amiatt, mert még mindig  gombon volt a kezem.
-Önnek is! - néztem rá riadtan. -  Öhm. Igen, jobban érzem magam, de megtudhatom, hogy hogy kerültem ide?
-Kisasszony. Magát elütötték.  - mondta a nővér.
Nem tudtam, hogy, hogy is reagáljak, hisz.. Ez mondhatni "új"..
-Szerencséjére csak a könyökét érte ütés..
Jé. Észre sem vettem, hogy be van kötve karom..
-Persze! Mielőtt elfelejteném.. Látogatói vannak. - mondta mosolyogva.
-Látogatóim? - kérdeztem vissza.
Azt kívántam bár csak John lenne az, de ez képtelenség, hisz ő most Bree-vel van.. Biztosan eszébe sem jutok..
-Hahóó! kisasszony?Igen? - kérdezte a nővérke.
-Elnézést! Elgondolkoztam.
-Semmi gond! Azt kérdeztem, hogy behívhatom őket?
-Persze! persze! - mondtam és próbáltam valami mosolyszerűséget erőltetni az arcomra.. :")
Legnagyobb meglepetésemre a látogatóim nem mások voltak, mint...

Az "utolsó" együtt töltött nap

Mivel..
Megtudta anyámtól, hogy Eli kórházban van..
-Gábi! - Nem felejtettél el "véletlenül" valamit? - kérdezte felhúzott szemöldökkelés összeráncolt homlokkal. Ironikusan hasonlított apára, amikor valamit számon kért Tőlem..
Először elmosolyodtam ezen az arckifejezésén, de miután láttam, hogy nem változik komolyabbra vettem a stílust, azaz próbáltam.
-Hát.. Attól függ.. Mire gondolsz pontosan?
Sanda gyanú fogott el, hogy Eliről lehet szó.. Bár minden esetre próbáltam kikerülni a témát.. Szóval tettem a hülyét, hisz ha megtudja, hogy nem mondtam el Neki a dolgokat a lányáról, akkor fuccs az "utolsó" együtt töltött délutánunknak.
-Segítsek?! - kérdezte dühösen.
-Hát.. - nyöszörögtem.. na és persze imádkoztam magamban, hogy ne hogy Eliről legyen szó.. Persze.. miért is történne valami úgy, ahogy szeretném?!
-Szerintem pontosan tudod, na de segítek.. Egészen pontosan Elisonról van szó.
-Eli? - mondtam, szinte suttogva..
-Jaj! Gábi! Ugyan már! Ne színészkedj! Nem áll jól... -vágta hozzá a fejemhez.
-Miről beszélsz?! - néztem rá kérdően.
-Úgy tudom, hogy nagyon is jól tudod.. - mondta
-Csak annyit tudok, hogy kórházban van - mondtam magam elé bambulva..
-Igen.. És ezt nem kellett volna közölni velem?! - förmedt Rám.
-Álljunk csak meg egy pillanatra!
-Hallgatlak!
-Most netán célozgatni akarsz?! - nagy szemeket meresztettem Rá és vártam a válaszát.. o.O
-Nem.. nem célozgatok SEMMIRE.. CSAK TUDOD! Elit nem egyedül "kreáltad"..
Kicsit elborult az agyam.. és Johnnak estem.. Bár nem szó szerint.
-Hirtelen, hogy hogy ilyen jó és odafigyelő apa lett belőled?! - kérdeztem flegmán
-Gábi! Csak maradj.. Mintha Te, olyan mintaanyuka lennél. - kaptam ezt válaszul.
Pöppet hangosak voltunk, mert Ed és Viki is bejöttek a hangzavarra.
-Itt meg mi folyik?! Most ugyan miért "ölitek" egymást?! - kérdezte Ed meglepődve..
-Igen! Mi folyik itt? Eddig minden olyan jó volt. Min sikerült összekapnotok ennyire?! - kontrázott rá Viki.
-Tudod Viki.. Gábinak luxus elmondani, ha van valami baj. Példaként: ELISON.. - mondta John duzzogva.
- Mi van Elivel? - kérdezett vissza Ed..
Igen, kicsit le van maradva.. Bár érthető, hisz épp elméjű ember már nem tudja követni, az eseményeket..
-Jó lenne tudni.. - mondta John
Viki csak nézett és a fejét csóválta, majd pedig tőle is egy fejmosást kaptam..:
-Gábi! Most komolyan nem mondtad el? Hisz a gyereked apja..
Kicsit besokalltam és Vikivel is kiabálni kezdtem..
.Istenem! Most mit kell ennyire túl dramatizálni?! John! Eddig nem az volt, hogy jó kezek közt van?! Viki te epdig el sem akartad mondani a dolgokat.. szóval..
-Ne légy már ennyire gyerekes! - mondta John majd magához rángatott..
-Eressz el! - kiáltottam el és ellöktem magamtól..
Már megint itt tartottunk, hogy fogom magam és elmegyek.
Bár mielőtt megtehettem volna John nem hagyta..
-Gábi! Ne csináld már! Mire mész azzal, ha elfutsz a problémáid elől?! - Semmire.. Úgy is megtalálnak.. - mondta..
-Tudod mit?! Inkább megfutamodom! - mondtam majd az ajtó fele vettem az irányt, és amikor kinyitottam 2 irritáló személy állt ott. Az egyik Bree volt, a másik természetesen a kis csatlósa..
-Hát te mit keresel itt?! - kérdezte nyávogva.. Ja..és hol van Johnnym? Mivel ő az enyém.. Csak is az enyém. - tette hozzá.
-Tudod.. Én sem tudom mit keresek itt.. Jó, bánom is Én! Tőlem lehet a Tied vagy akárkié. - mondtam majd fogtam magam és elmentem..

Kis öröm! :")

Amikor is..
Rám szakadt a Niagara. Legalábbis így éreztem. Az édes-drága barátnőm egy labornyi jéghideg vizet öntött a nyakamba.
-Íííííííí! - sikítottam fel, és kiugrottam az ágyból.
-Remélem ennyi elég lesz. - mondta elégedett arcot vágva.
John nem szólt semmit, csak felnevetett. :D
-Normális vagy?! - kiáltottam fel.
Viki sem szólt semmi csak Johnnal nevettek.
-HAHAHA! - nagyon vicces, "nevettem" majd hozzájuk vágtam a vizes párnám.
-Na! Ezt miért kaptuk? - kérdezte John majd magához húzott. :$
-Magatokra hagylak egy kicsit. Később visszajövök. Addig ne rosszalkodjatok. - kacsintott Viki, majd kiment a szobából. Mi meg csak álltunk egymás karjai között és nevetésbe törtünk ki.
-Na és milyen? - kérdezte John vigyorogva.
-Mi milyen? Ez nekem magas. - mondtam.
-Így kezdeni a napot. - és nevetni kezdett.
-Komolyan.. Tök kellemes. Majd egyszer Neked is ki kell próbálnod. - vigyorogtam majd megöleltem. :$
Kicsit később, mikor átöltöztem lefeküdtünk az ágyra és a jövőnket kezdtük tervezni. Legalább is próbáltuk.
-Szóval.. Akkor most.. Te és Bree.. Akkor?
-Igen.. Úgy néz ki..
Részemről kínos csend következett, hisz ehhez nem igazán tudok jó pofát vágni..  A csendet Ő törte meg ezzel az édes mondatával: -Ne feledd! Szeretlek! :$
-Istenem!- Olyan jó érzés volt ezt hallani a reggeli dolgok után.. És amúgy is, hisz eléggé sok dolog köt hozzá.
Fogtam magam, ráültem a csípőjére és megcsókoltam. A pillanatott egy telefoncsörgés zavarta meg.
-Ah! Csörögsz.. - nyögtem ki.
-Ráér. Majd visszahívom mondta, majd az ajkaim után kapott.:$
Fontos lehetett mivel nem nyomta ki, sőt újratárcsázta.
Mivel kezdett idegesíteni, ezért kivettem a zsbéből a telefont és megnztem, ki lehet az..
Legnagyobb meglepetésemre, ANYA, az Én anyám kereste..
-Jézusom! Nézd! - mondtam ijedten és a telefonját az arcába nyomtam.
-Anyukád? - nézett rám kérdően.
-Mint látod.. - és forgattam a szemem.
-Add ide! Felveszem. - mondta határozottan.
-Ne! várj! - mondtam, de addigra késő volt, mivel kivette a kezemből a telefonját és felvette.
-Haló! - szólt bele..
Körülbelül ennyit hallottam, egyrészt mert nem volt kihangosítva a telefonja, más részt mert Viki bejött a szobába és kirángatott.
-Most mi bajod van?! - förmedtem Rá.
-Jajj! Nyugi! Nincs semmi. -nevetett. :D - Csak gondoltam szólok, hogy még van 2 órátok, utána a fiúknak és Nekünk is dolgunk van. - mondta, majd vissztessékelt John-hoz, aki nem mondanám, hogy milyen jókedvében találtam, mivel...

Egyedül?

Reggel arra ébredtem, hogy John ül az ágy mellett és nem éppenséggel vidáman..
-Jó reggelt! - mondtam és mellé ültem.
-Neked is.. - válaszolta búskomoran.
Csendben ültünk az ágyon. Felakartam állni, de John nem hagyta, felém fordult és megszorította a kezem.
-Ez kezd fájni. - próbáltam egrecéloztatni, de mint láttam nem nagyon vette a lapot. Szóval kirántottam a kezem a kezéből.
-Gábi! - kezdett bele a mondanivalójába.. De egyből el is csuklott a hangja.
Nem valami biztató...
-Az estéről akarsz beszélni, Ugye? - kérdeztem remegő hangon.
-Igen.. - mondta, nem túl biztatóan. - Tudod.. az történt, hogy.. _Áhh! Ez nem megy! Nem lehet! - kiáltott fel és kiviharzott a szobából.
Csak ültem az ágyon értetetlenül. Pár perc tétovázás után, fogtam magam és utána mentem.
Kint a konyhában már Ed és Viki is kint voltak. Mind a hárman csak néztek Rám.
-Gábi! - Nyugi! - mondta Viki.
-öö.. o.O?! Oké! Nyugodt vagyok. Vagy nem kéne annak lennem?! -Mi az?! - Mi történt?! - kérdeztem meglepődve.
-John! Nem mondtad el az előbb, hogy ..? - kérdezte Ed.
-Nem! Nem bírtam.. - mondta majd lesütötte a szemét.
-Miről maradtam le megint?!
-Gábi! Sajnálom, hogy ezt Tőlem kell hallanod.. de.. de..
Közbe Viki odajött mellém és megfogta a kezem.
Nem folytathatjátok tovább. - folytatta Ed.
Ezt a mondatot hallva egy világ omlott össze bennem. Megszorítottam Viki kezét. De ezzel még nem volt vége.. Ed folytatta: Tegnap Louis-sal meg kellett állapodnunk a karrierünk miatt.. De hozzátette. Azok a szabályok élnek, amiket megbeszéltetek..
Könny szökött a szemembe, de nem akartam, hogy gyengének látszani, szóval ellöktem magamtól Vikit és befutottam a szobába. Ott egy párnába nyomtam az arcom és zokogni kezdtem.
- Istenem! Miért nem lehetek boldog? Miért kell ezt?! Ezt nem bírom elviselni! - zokogtam bele a párnába..
Mivel nem zártam be az ajtót, így Viki bejött és vigasztalni kezdett.. Vagyis először csak leült a szoba egyik sarkába, később kezdett el vigasztalni.
 -Cshh! Gábi! Ne sírj! Megszakad a szívem, hogy így kell, hogy lássalak..
-De--e--e .. Miért? Mondd meg Viki miért kell mindennek ellenem fordulnia?!
-Ne így fogd fel!
-Akkor még is hogyan?! - kérdeztem fulladozva..
-Ezután már csak jobb lehet! Gyerünk Gábi! Szedd össze magad! Nem ilyen vagy!
-Hagyj már! Nem megy - szipogtam..
-Jól van Gábriella! Te akartad! - mondta majd csak egy ajtócsapódást hallottam.
Amint kiment Viki, azonnal be is jött John. :$
-Remélem tudod, hogy SZERETLEK! és valahogy megoldjuk! De most értsd meg! Könyörgöm! - mondta majd egy puszit nyomott a karomra.:$
Nem válaszoltam, csak feküdtem párnába temetett arcommal az ágyon, amikor is...

Nem lehet igaz!

Mert..
Képzeljétek el az összes dolog, ami a szobánkba volt, minden, széttröve vagy a földön heverve volt..Még a csillár is félig leszakadva. o.O
-Jézusom! John! Gyere ide! - kiálltottam fel!
-Mi a baj Gábi?! - kérdezte meglepődve.
-Csak gyere ide! - parancsoltam Rá.
-Jézus, Isten! Itt meg mi történt? - kérdezte kiakadva.
-Jótól kérded, komolyan.. Hisz nem az előbb jöttem Veled? - kérdeztem flegmán..
Csak egy szemforgatást kaptam válaszul.
Bementünk a szobánkba, ahol egy levél volt hagyva Johnnak címezve. Bree írta. A levélben ez állt.: Édes, Drága Egyetlenem! - már itt rosszul indult ez az egész.. De, amit utána írt..
Remélem Te sem gondodltad komolyan, hogy egy kis senkiházira lecserélsz. Hidd el nem lesz jó vége. Nehogy Gábi bánja meg..Egy kis figyelmeztetés. Remélem hatásos.Majd később talizunk! Smaccantlak! Bree.
Ezt ő sem gondolhatta komolyan! Normális?! Mi az hogy? Istenem.. Nem elég Louis, akkor az hogy Eliről nem tudok semmit.. Az eredeti célok, amiért jöttem, nem haladok velük sehova.. Na és persze akkor még ez is..  Milyen meglepő.. Ennél rosszabb már nem lehet.. Vagy még is?! Na igen..Én és az a nagy pofám.. :)
Egyszerre csak Ed rontott be a házba szörnyen feldúltan..
Megfogott és ellökött.
Sikerült beletenyerelnem egy parfümös üveg szilánkjaiba.
-Hé! Ed! - Normális vagy?! - kiáltott rá John..
Sosem láttam ennyire feldúltnak egyikőjüket sem..
-Köszönd meg a kis barátnődnek! Miatta felbontotta Louis a szerződésünket. És ha nem cselekszünk a turnéinkat is eltörlik.
-Tessék?! - kérdeztük Johnnal egyszerre
-Igen! Jól hallottad! - kiabált Ránk Ed.
-Aúú! - nyögtem fel a kezem miatt.
-Gábi? Jól vagy?  - kérdezte John aggódva.
-Hát, nem mondhatnám. Fáj.. - nyávogtam.
-Ed! Azonnal kérj bocsánatot! - parancsolt Rá John.
-Hűha! Na azzal sokra mennék! - mondtam flegmán.
Ahogy ezt kimondtam ajtónyikorgást hallottunk. Viki jött haza, és nem mondanám, hogy ejj de milyen jó hírrel szolgálhatott volna, de mielőtt bármit is mondhatott volna, ellátta a sebemet és lenyugtatta a kedélyeket.
A fiúk elmentek arra a bizonyos interjúra,de előtte a lelkére kötöttem John-nak, hogy csinálja azt, ami a legyhelyesebb, és ha nincs más megoldás, akkor fogadja el Louis ajánlatát..
-Gábi! - mondanom kell valamit! - mondta Viki idegesen..
-Mi az? - néztem rá ijedten..
-Bár Evelin a lelkemre kötötte, hogy ne szóljak, de ..
-Igen?! Mi az? Megrémítessz! - sipákoltam.
-Nem! Még sem! Mint látom nagyon kész vagy! Majd holnap elmondom.
-Viktória! Ne szórakozz! Azonnal mondd el hogy mi van! - követelőztem.
-Hát jó.. Hát az, hogy.. Elivel baj van.
-Hogy mi?! - kiáltottam fel
-Pontosabban kórházban van..
-Megszólalni sem tudtam.. A könnyeimmel küszködtem.
-Többet nem tudok, de Evi írt egy üzenetet, amiben ezt közölte, csak ugye..
-Ez nem lehet igaz! - törtem ki sírásba.
-Gábi! Ne sírj! Azaz de! Add ki magadból! Úgy a legjobb! Csak nyugodj meg! - nyogtatott Viki.
Igaza van! Megfogadtam a tanácsát,és mivel későre járt álomba sírtam magam.
Másnap reggel ugyanúgy folytatódtak a bonyodalmak, mivel..

Egy ismerős hely..

Edward volt az.
-Héé! Hol vagy? Elfelejtetted, hogy ma jelenésünk van? - kérdezte idegesen..
Ezt sikerült onnan megállípítanom, hogy Johnnak még ki sem kellett hangosítani a mobilját, hisz kihallatszódott, amit Ed mondott..
-Mi? Ez komoly? - akadt ki John.
-Igen! Nem emlékszel?
-Nem, semmi ilyesmi nem rémlik o.O
-Hol vagytok? - kérdezte
Na igen, ez egy jó kérdés.. Valahol London külvárosában lehettünk.. Egy eléggé ismerős helyen.. Legalább is számomra..
-Hmm.. Fogós kérdés.. - mondta John
-Most szórakozol?  - förmedt Rá Ed..
Eközben körbenéztem és megláttam, egy kis parkot, ami ismerős volt.. Elindultam
John felfigyelt és észrevette, hogy elindulok.
-Gábi! Várj! Hova mész? - kiáltott fel.
-Haló! John! Veled beszélek! Figyelj már. Egy hotelben vagytok? Megmondhatod! Nem kell titkolóznod.. Majd kamuzok valamit az újságíróknak..
-Jajj! Ed! Ne gondolj már folyton a szexre! Nem, nem hotelben vagyunk.. Igazából azt sem tudjuk, hogy hol vagyunk.. Na de majd elmesélem mi történt, de ez nem telefon téma..
-Jól van..  Akkor ezek szerint ki találok valamit. Na hello.
-Rendben! - Hello. - és letették a telefont. Igaz, addigra már a parkban voltam.
-Gábi! Merre vagy? - hallottam John hangját.
-Itt! - kiabáltam kuncogva. :)
Utána nem hallottam semmit, legalább is, hogy szólt volna, mert összeállt a kép, és előtörtek az emlékek.. A Lamp Street-en voltunk.. Ott, ahol Liam megvert, amikor terhes voltam. Hirtelen rettentően rossz érzés vett rajtam erőt.  Olyan anyai ösztönnek nevezhető valami..
Hirtelen "valaki" magához húzott.
-Hát itt vagy! - mondta John és megölelt. :$
-Igen, itt vagyok- mondtam.
- Nem hallottad, hogy szólogatlak? - súgta a fülembe és megpuszilta a nyakam. :$
-Komolyan? Nem, nem hallottam..
-Gábi! Mi a baj? Még mindig az előbb történteken vagy kiakadva?
-Nem.. Azaz de, azon is, de ez most más! Olyan rossz érzetem van.
-Miért? - nézett rám riadtan, azokkal az igéző zöld szemeivel. :$
-Nem ismerős ez a hely? - néztem rá tágra nyílt szemekkel o.O
Nem válaszolt, csak kérdően nézve körbenézett..
-Úgy látom nem érted! Itt vagyunk, London külvárosában a Lamp Street-en..Ahol..
-Ahol Liam és Te és Eli.. - vágott bele a szavamba.
-Igen! És, most olyan rossz előérzetem van..
-Ne! Gábi! Nyugi! Biztos jól van Eli.  - próbált nyugtaatni.
-De, mi van, ha még sem?! - néztem rá könnybelábadt szemekkel..
-Ne! Ne strapáld magad! Biztos minden rendben van! Ráadásul anyukáddal, és Evivel van. Jó kezek közt, hisz hozzáteszem(!) téged is anyukád nevelt fel, és itt vagy! Szóval, nyugi! - mondta és megcsókolt azokkal a csókos ajkaival :$
A csók után, az az ötlet jutott eszembe, hogy felhívom őket, mert akkor biztos megnyugodok.
-Igazad van! De felhívom őket.
-Ha ettől jobban érzed magad!  - mondta mosolyogva:)
Nem kellett volna, mert nem kaptam választ.. John is megpróbálta felhívni őket, de nem vették fel a telefonjaikat. Még Leát is felhívtam, de hiába. Még idegesebb lettem..
-John! Nem veszik fel!  - kapott el a hiszti..
-Cssh! Nyugalom! Húzott magához. :$ Biztos van valami dolguk és, ezért nem veszik fel. Nem kell mindig a legrosszabra gondolni!  Én is Hányszor akadhadnék ki, amikor nem veszed fel a telefont, vagy kinyomod. - jegyezte meg halkan.
Hé! - mosolyogtam rá. :) - Jó. Van benne valami. De.. Érted..
-Igen értem.  - mondta, és megölelt.
-Amúgy mi volt a baj? Miért volt Ed ennyire kiakadva? - kérdeztem
-Jesszus! Az interjú! Teljesen kiverted a fejemből :$
Olyan édes volt, elolvadtam, ami annyit tesz, hogy megcsókoltam. :$
A csókváltás után hívtunk egy taxit, ami hazavitt..
Hát.. Jobb lett volna, ha nem..
Mert..

Csókcsata:$

-Aúúú! - a karom. - nyávogtam, hisz ráestem és nem valami kellemes érzés.
-Minden rendben van? - kérdezte John aggódva.
-Rendben van?! Rendben?! Nem hallottad, amit az előbb mondtak? - akadtam ki.
-Gábi, Én is ott voltam. Hallottam. - mondta durcásan.
Nem válaszoltam, csak elfordultam, és a két kezem közé temettem az arcom.
John megfogta a derekam, magához húzott és megölelt.
-Most mi lesz? - nyöszörögtem.
-Minden rendben lesz! Tudod, hogy nem hagynám, hogy bajod essen!
Nem szóltam semmit.
-Szeretlek! - mondta. :$
 -Elvettem a kezeimet az arcomtól. Erre Ő megcsókolt. :$
Várjunk! Akkor most együtt vagyunk vagy még sem?! Szóval erőt vettem magamon és eltoltam magamtól.
-Mi a baj? - kérdezte és értetlenül nézett rám. o.O
-Hát.. az, hogy.. akkor most velünk mi van? Vagy is Te+Én vagy? Öhm..
Nem mondott semmit. Csak elővette azt az angyali mosolyát, és rám mosolygott. :$
Sikerült elbűvölnie. :$
Mielőtt egymásnak "eshettünk" volna észbe kaptunk.
-Pillanat Gábi! Elhiszem, hogy nem tudsz ellenállni Nekem, de.. - vigyorgott továbbra is. :D
-Hahaha!Hát nem is tudom, ki nem tud kinek ellenállni Édes! - mosolyogtam rá.
-Majd meglátjuk! - mondta és magához húzott megint. Csak miliméterek választották el az ajkainkat. :$
Egy kicsit játszadoztam Vele, majd mikor már majdnem összeért azajkunk elhúztam az arcom.
-Hé! Ez nem volt szép! - mondta.
Kicsit gonosznak éreztem magam, szóval megcsókoltam. :$
De a csókunkat egy telefon hívás zavarta meg..

Ajánlat.

Valakik hátulról megragadtak.
Feleszméltem, de már késő volt, mert egy fekete Jeep-ben voltunk. Igen "szerencsére" John is velem jött. Végül is kénytelen volt. Na mindegy..
-John! Félek. -súgtam remegő hangon.
-Nyugalom Gábi! Akármi is lesz, nem engedem, hogy bajod essen! - mondta.
Azt hittem elolvadok ezektől a szavaktól, persze ha nem ilyen helyzetbe lettünk volna.
-Hahaha!   Eddig minden szép és jó. - szólalt meg "valaki".
-Louis?! - kérdezte John meglepődve.
-Nagyon jó. - válaszolta.
-Maga? - kérdeztem megrökönyödve.
-Igen,édesem Én. Ugye tudod, hogy rossz emberrel húztál ujjat?
-Tessék? - próbáltam visszakérdezni, de hang is alig jött ki a torkomon..
-Jobban tetted volna, ha távol maradsz a fiúktól! Sajnos Liamnek nem sikerült elintézni-e pedig akkor könnyebben megúszhattad volna!
-Micsoda? Louish mit akarsz tenni? - kérdezte John remegő hangján. [ De akkor is annyira édes volt  :$]
-Nem gondolod, hogy egy ilyen kis jelentéktelen nőszemély fogja tönkretenni a karriereteket, amit sikerült felépítenünk és nem volt könnyű. Simon kritikái miatt, hogy mondjak egy példát. Gábi meg csak ront a helyzeteteken, hisz mennyi cikk jelent meg róla| rólatok? Rengeteg! És nem épp kedvező dolgokat írtak.
-De!.. - kezdtem beleamondandómba.
-Nem osztottam lapot Drágám!
Magyarul ez egy enyhe célzás akar lenni, hogy fogjam be a szám?!
Hogy mi? - kérdeztem kicsit megbátorodva.
-Jól hallottad! Senki semszólt hozzád. - kaptam válaszol
Kicsit bepöccentem..
-Már elnézést! Szerintem, ha csak úgy elvonszol 2 kigyúrt fazon egy nagy fekete Jeep-be, akkor még is lehet a dolgokba beleszólásom. Vagy nem?!
Vártam, hogy John mondjon valamit, de nem mondott semmit..Végül is erre nem is lehet nagyon reagálni..
-Én a helyedben visszafognám magam! Hisz van egy kislányod,akit felkéne nevelned...
-Szóval..Most, arra próbálsz figyelmeztetni, hogy?
-Igen, arra.. De ezt egyikőnk sem akarja. Szerény véleményem szerint..Úgy hogy lenne egy ajánlatom számodra és az egész családod számára.
-Mi lenne az? - kérdeztem
-Lesz egy sajtótájékoztató, ahol be kell jelentenetek, hogy vége a kapcsolatotoknak mindörökre. Ezt a fanok miatt, mert ugye bár a nézettségetek is csökkent. Havonta 2x találkozhattok Elison miatt. A pénzt pedig majd intézik az ügyvédek.
John megfogta a kezem. Megszorította, és egy határozott NEM! - mel válaszoltLouis-nak..
-Ti tudjátok! Ezt egy elhamarkodott döntésnek veszem. Gondolkozzatok el rajta! Jobban játok! Higgyétek el! - mondta, majd jelzett a 2 "gorillának", akik szó szerint kidobtak minket a kocsiból...

Bárcsak mindig minden, hasonlóképp történne:$

És.. Nagy zöld szemeit Ránk meresztette..
Nem bírtam megállni felpattantam és megcsókoltam.:$  De úgy látszott, hogy tetszik Neki, hisz nem ellenkezett, sőt viszonozta.
-John! Jól vagy? Van valaki odabent? - kérdezték kintről..
- Nem válaszolt, hisz el volt foglalva. :$
És bejöttek a többiek..
-John! - kiáltott fel Bree. -Ez meg ki? - kérdezte hisztizve.
-Gábi?! Viki?! TI?! - kérdezte Ed tágra nyílt szemekkel. O.o
-Öhm.. Sziasztok.. - nyögtem ki miután leakadtam John ajkairól. :$ - Hát..
-Aludtam! - vágott Viki a szavamba.. - Meg volt beszélve, hogy találkozunk később, de elaludtam, és Gábi meg nem talált sehol,és hazajött..
-Igen! Így van! - helyestem..
-Ennyire hülyének néztek? - kérdezte a 2 lány egyszerre..
-Ha már megkérdeztétek..
-Mit képzelsz, Te, hogy ilyet mersz mondani Rólunk? - visítozott Bree.
-Képzeld igen is azok vagytok, vegyétek már észre magatokat! Két cica baba, aki anyuci meg apuci pénzétől függenek.. Kicsit se szánalmas. - mondtam flegmán..
-Gábi! Fogd vissza magad! - csitított John..
-Te kis.. kis.. - kezdett bele a mondatába Bree.
-Igen, Én kis? Na mi? o.O?!
-Senkiházi! Hogy jössz te ahhoz, hogy ilyeneket mondj nekünk?! Kinek képzeled Te magad?  És azonnal engedd el Johnt! - követelőzött..
-A tied? Mi az hogy a tied?  Tetszik, vagy nem semmi ismétlem semmi közöd hozzá!Nem veszed észre, hogy csak "reklámfo..." - John befogta a szám..
 -Ezt most hagyjátok abba! - kezdte Edward.. John pedig helyeselt..
-Mi? Most szórakoztok, hogy ezeket a csitriket véditek? - förmedtem rájuk.
-Gábi! Hagyd abba! - kérlelt Viki is..
Ez komolyan annyira megalázó volt.. Szóval fogtam magam és elrohantam. Pontosabban ki az ajtón és le a lépcsőkön.. A legnagyobb meglepetésemre szapora lépteket hallottam magam mögött. Mivel magassarkúban nehéz futni [Igen magassarkúban, mert amikor hazamentem, akkor nem vettem le a cipőm és rajtam maradt. :) ] , ezért a lépcsőház "küszöbénél" John utolért. :$
-Gábi! Várj már! - kérlelt.
-Mire? - néztem rá kérdően. O.O
Nem válaszolt csak magához húzott és ajkaimra tapasztotta édes ajkait. :$ Körülbelül eddig volt minden szép és jó, mivel...