Kórház.

Majd bejött Viki.
Először nagyot néztem, amikor megláttam. El is feledkeztem róla, hogy kórházban vagyunk, és felsikítottam.
-VIKIII!
-Cssh! - csitítgatott. Igaz sikertelenül.Láttátok volna az arcát. - Nem szóltam semmit, csak kitört belőlem a nevetés.
-De bolond vagy! - mondta majd Ő is nevetésbe tört ki ;D
A jókedvünket, egy fiatalabb, de annál mogorvább nővérke szakította meg. Mary-nek hívták, legalábbis ezt sikerült leolvasnom a névtáblájáról.
-Kérem! Maradjanak csendben! Vannak itt igazi betegek is, akiknek pihenésre van szükségük!- mondta majd kiviharzott a szobából.
Vikivel csak egymásra néztünk, és kitört belőlünk a nevetés. Persze ez nem ilyen Hihihi-s nevetés. Hanem az úgynevezett diszkrét kacajunk.
-Maradj már! - nyögte ki vigyorogva.
-Jó, jó! Majd a párnába fúrtam a fejem, hogy ne hallatszódjon a nevetésem.
Pár perccel később, sikerült mindkettőnknek lenyugodni, és sikerült normális beszélgetésbe kezdenünk.
-Na pontosan hogy is állsz John-nal? - kérdezte Viki óriási mosollyal az arcán.
-Hogy-hogy, hogy állunk? Ugyanúgy, mint ami előtt idekerültem volna. Külön vagyunk.Hisz Ő együtt van Bree-vel. - mondtam flegmán. De van egy jó hírem is! - mondtam lelkesen.
-Mi az? - nézett kíváncsian.
-Megismerkedtem Aaron-nal- mosolyogtam.
-Tessék? - meresztette rám a szemeit.
-Melyik részét nem érted? - kérdeztem egy grimasz kíséretével.
-Talán azt, hogy ki azaz Aaron?! - és felhúzta a szemöldökét.
-Hát. Tudod mit? Elmesélem az egészet, de ne szakíts félbe! - mondtam.
Csak bólogatott.
-Szóval miután elrohantam otthonról apához mentem, aki felöntött a garatra és mindent a fejemhez vágott. Nem bírtam sokáig. Sírva rohantam el tőle, és ekkor ütöttek el Lilly-ék. Pontosabban Lilly, July és Aaron.
-Aham.. Aham.. Akkor most kivel, merre hány méter?
-Hát.. Perpillanat senkivel, semerre..
-De John volt bent nálad, beszéltél vele? - kérdezte türelmetlenül.
-Volt bent, de sokra nem jutottunk, mert összevesztünk..
-Miért?
-Hát, hogy ne mondja, hogy szeret, ha Bree-vel van.
-I D I Ó T A ! - kiáltott rám..
Csak néztem rá. Nem értettem mi baja van.
-Ez meg mi volt? - meresztettem rá a szememet.
-Az, hogy hülye vagy!
-Várjunk csak! Te most John pártját fogod? - akadtam ki. O.o
-Nem! nem fogom senki pártját sem! - és csak forgatta a szemeit.
-De elmondanád, hogy mi bajod van?!
-Szerinted John miért jött utánad? - Ne légyszíves, ne válaszolj!
-Ugyan! Minek jött volna? Annyi vita és csalódás után.. Nem hiszem, hogy szeretne. - csuklott el a hangom.
-Jajj, te! - mondta majd megölelt.. És a hír, amit ezek után közölt velem, teljesen letaglózott, mivel...

Rémálmok.

Khm.. Khm.. -krákogott.. - eltoltam magamtól Aaront..
-Ez meg mi?!- akadt ki..
-Mi lenne? - kérdeztem, és intettem Aaronnak, hogy menjen ki. Mint látszott értette. - Inkább magatokra hagylak titeket, később visszajövök! Csáó! - hadarta el, majd kiment.
-őő. Mi van veletek? - kérdeztem, és reménykedtem benne, hogy sikerül az előbb történt dolgokról elterelni a szót, de nem jött be..
-Gábi! Ne tereld el a szót! Tudni akarom, hogy mi volt ez!
-Hát.. - kezdtem volna bele a mondandómba, de Lilly folytatta a sajátját.
-Láttad volna John arcát, amikor kijött..
Csak egy grimaszoltam, gondolom nagyon önelégült fejet vághattam, mert ezután jött egy kisebb fejmosás.
-Mi lenne, ha válaszolnál is? - förmedt rám.
-Igazából.. Semmi! - vágtam rá.
-Neked 1 csók semmit sem jelent?! - majd összefonta a két kezét, és szigorúan nézett..
-De!.. az nem úgy történt, mint ahogy gondolod! - forgattam a szemem.
-Még is hogy?!
-Ugye kimentél, és bejött John.. Először meg akart csókolni, de nem hagytam Neki, és szóba hoztam Bree-t, és elkezdtünk veszekedni.. Majd bejött Aaron.. Ki akart menni, de nem hagytam és John-t "dobtam" ki, de előtte adtam Neki egy pofont.. - Mikor kiment, akkor nem bírta megállni és neki ment Aaronnak..
-Ezek után Aaron karjaiba rohantál? - húzta fel a szemöldökét.
-Ugyan Lilly! - Tudod, hogy nem ilyen vagyok! - estem Neki.
-Akkor mi volt az a kisebb akció, amire bejöttem?
-Ah! Az, hogy Aaron ajándékot hozott kárpótlásul. Először nem akartam elfogadni, de utána engedtem Neki. - mad köszönet képen egy puszit akartam adni, erre Ő lekapott.. - röviden ennyi. - sóhajtottam fel.
-Na de most ugorjunk. Mi van veletek?
-Semmi.. - nyögte ki nagy sokára.
-Hogy, hogy? Ezt nem értem..
-Ezen mit nem lehet érteni?!
-Jó, bocsánat, hogy meg mertem kérdezni.. - mondtam flegmán.
-Hagyjuk! Most inkább megyek, majd holnap is jövök. - mondta és már majdnem kiment, amikor utána kiabáltam.
-Várj! - Nem mehetek? - kérdeztem meglepődve.
-Nem! - kiáltott vissza az ajtóból, majd elment.
Csodás! Már megint egyedül.Végül is.. Ennek most örültem, mert így mindent átgondolhattam. Elmerengtem a gondolataimban. Majd egy kis idő után feleszméltem. - Elhatároztam, és megfogadtam magamnak, ha John így akkor én is.. Nem fogok rávárni! Majd a jövőmet kezdtem tervezgetni, legalább is próbáltam, az elkövetkezendő 4-5 évet.
A terveim a következők: Először is kikerülni a kórházból, majd hazautazni Budapestre(!) és beiratkozni az egyetemre. Persze ez még kérdéses, hogy Magyarországon vagy az Egyesült Királyságban. Majd elválik. Mint az is, hogy hogyan folytatom tovább.. "Egyedül" álló tinimamiként? - ez még a jövő zenéje.
Szóval csak Eli és a jövőm..- Egy kicsit még gondolkoztam az elmúlt 2 évemen, majd elaludtam. - Nem mondanám, hogy édes álmok "gyötörtek" volna..
Mindenféle  marhaságot álmodtam. De a legfurcsább az, hogy emlékeztem is rájuk, pedig nem szokásom.. -Többek közt: A szomszédom a fürdőben megfojtotta anyát, vagy hogy autóbalesetben meghaltam. De a legrosszabb viszont most jött.. Szirénázásra lettem figyelmes. Ahogy erőm engedte rohantam az ablakhoz, hátha meg tudom, hogy mi történt. Egyik pillanatról a másikra szapora léptekre és kiabálásra figyeltem fel. Mint a filmekben, amikor egy súlyos sérültet hoznak. Ez is olyan volt.. Erőt vettem magamon, majd kimerészkedtem a folyosóra, és megpillantottam Johnt a hordágyon feküdni, eszméletlenül.
Hisztérikus sírás tört rám. -Ne! Nem! Ez nem lehet! - kiabáltam fulladozva.. - majd arra eszméltem, hogy valaki rázogat és szólogat.
-Kisasszony! Kisasszony! - mondta egy szelíd hang.
Lassan kinyitottam a szemem, de eszembe jutott az álmom és majd ki ugrottam az ágyból.
-Kisasszony! Nyugodjon meg! Rosszat álmodhatott! - mondta a nővérke miközben próbált lefogni.
-Nyugalom! - mondta még egyszer majd megsimogatta a hátam.
-Ez biztos? - néztem rá kétségbeesetten.
-Igen! Nyugodjon meg! Ha ilyen állapotban van, akkor nem engedhetjük haza. - mondta.
Nem tudtam, hogy mit mondjak.. Azt sem tudtam, hogy most mi van. Álmodom még mindig? vagy ez a valóság?
-Remélem sikerült megnyugtatnom! Mielőtt elfelejteném, kint vár a barátnője. - mosolygott.
-Barátnőm? Ilyenkor? - néztem rá értetlenül.
-Igen! Bent aludt a kórházban. - mondta kedvesen.
-Behívná? - kérdeztem bizonytalanul.
Persze kedveském! - mondta majd kiment, és bejött Viki.

Viszlát Gábi! [John szemszöge]

Megcsörrent a telefonom. Gábi gyorsan kivette zsebemből, hogy megnézzük ki az. Az anyukája volt. Nagyon meglepődött. Nem akarta, hogy felvegyem. De mindegy is volt, mivel Viki kihúzta szobából, én pedig felvettem a telefonom...
Teljesen elhűltem a híreken.Megtudtam, hogy Elison korházban van.. Ez lesokkolt, de a legjobban az, mint látszott Gábi nem mondta el. Milyen szülő az ilyen? - Jó! Ne érsetek félre! Tudom, én is nagyon keveset vagyok Elivel.. Na de ...
Pár másodperccel később Gábi visszajött a szobába. Nem igazán tudtam jó képet vágni hozzá. Először mosolygott, de utána látta, hogy nincs minden rendben..
Mint látszott rajta kezdte gyanítani, hogy tudok valamit. De még is játszotta a hülyét.. Nagyon összevesztünk.. A vitánkra Ed és Viki is besiettek. Elhűlve figyelték az eseményeket.
-Jaj! Gábi! Ugyan már! Ne színészkedj! Nem áll jól... -vágtam a fejéhez
-Miről beszélsz?! - nézett rám kérdően.
-Úgy tudom, hogy nagyon is jól tudod.. - mondtam
-Csak annyit tudok, hogy kórházban van - mondta maga elé bambulva..
-Igen.. És ezt nem kellett volna közölni velem?! - förmedtem Rá.
Viki is bekapcsolódott a szóváltásunkba.,
-Most komolyan Gábi! Még nem mondtad el Neki?!  - akadt ki rá Viki.
Miután sikerült így összevesznünk Gábi megint megfutamodni készüt, de nem hagytam Neki.
-Ne csináld már! Mire mész azzal, ha elfutsz a problémáid elől?! - Semmire.. Úgy is megtalálnak.. - mondtam.
-Tudod mit?! Inkább megfutamodom! - mondta majd az ajtó fele vette az irányt, és amikor kinyitotta Bree és Ariana állt ott.
-Nagyot nyeltem, és felkészültem a lehető legrosszabbra. Nem tudtam, hogy mi fog ezután történni. Gábi így is.. Hogy is mondjam? Kicsit őrült. És  most ilyen lelkiállapotban.
Legnagyobb meglepetésemre nem csinált semmit. Egy kisebb szóváltásba keveredett Bree-vel:
-Hát te mit keresel itt?! - kérdezte Bree Gábitól.. -Ja..és hol van Johnnym? Mivel ő az enyém.. Csak is az enyém. - tette hozzá.
Csak néztrem, hogy hol él ez...
-Tudod.. Én sem tudom mit keresek itt.. Jó, bánom is Én! Tőlem lehet a Tied vagy akárkié. - mondta majd fogta magát és elment...
-Ő miért van még mindig itt? - kérdezte Ariana Vikire mutatva.
Ed egy grimaszt vágott, majd próbálta visszafogni magát, hogy ne hogy olyasmit mondjon, amit nem kellene. Ezt próbáltam Én is Bree-vel szembe.. Nagyon nehézkesen ment..
Csak ez a mondta visszhangzott a fülemben:
-Hát te mit keresel itt?! Ja..és hol van Johnnym? Mivel ő az enyém.. Csak is az enyém.. - Tudod.. Én sem tudom mit keresek itt.. Jó, bánom is Én! Tőlem lehet a Tied vagy akárkié..
-Johnny! Hahó! - szóligatott Bree.
-Igen tessék.
-Na akkor megígéred?
-Mit?! - meresztettem rá a szemeimet.
-Hát azt, hogy soha többet nem beszélsz ezzel a szerencsétlenséggel? - nyávogta..
Elegem lett belőle.. Szóval megkértem Vikit, hogy hívjon 1 taxit nekik.. Addig Eddel megpróbáltuk megértetni vlük, hogy nem lrdekelnek minket, és hogy csak barátok lehetünk. Ariana megértő volt, de ez nem mndható el Bree-ről.
-John Grimes! Ezt még megbánod! - mondta majd lesiettek a taxihoz, ami értük jött..
-Huhh. Ezt is megétük - mondta Ed mosolyogva.
-Mit? - kérdeztem tőle.
-Sikerült lekoptatnunk őket.  - vigyorgott.
-Igaz. - mondtam majd egyet pacsiztunk Eddel.
-Öhm! Fiúk bocsi, hogy megzavarom, ezt a jókedvet, de Gábival mi lesz? - kérdezte Viki idegesen.
Nem tudtam, hogy mit mondjak. Szívem szerint rohantam volna most azonnal utána, de tudom, hogy nem hallgatott volna meg. Végül is.. Megértem, hogy miért..
-Holnap megkeressük! - mondtam.
-Ez jó ötlet. - kontrázott Ed.
-Szerintetek, jól van? Vagy is.. - kezddett rá Viki.
-Nyugi! csak nem csinált semmi hülyeséget. - próbálta nyugtatni Ed..
-De mi van ha igaza van.?. Tudjuk, hogy milyen. - mondtam aggódva.
-Gyerekek! Nyugi! Biztos nincs semmi baja! -jelentette ki Edward.
Hát ez nem jött be..
A tv-t néztük, addig amíg nem csörrent meg Edward telefonja..
Szóval volt egy szűk órányi pihenésünk.
-Amikor Eed letette a telefonját nem tudtam eldönteni, hogy mi van. Láttátok volna az arcát. Az egyik pillanatban mintha megnyerte volna az ötöslottót, a másikban pedig, mintha valaki meghalt volna.
-Na mi az? Ki volt az? Mi történt mondj már valami! - sietettem.
-Edward! Ne csigázz! MONDJAD MÁR! - sürgette Viki is.
-A jó vagy a rossz hírrel kezdjem? - kérdezte.
-A jóval! - vágtuk rá egyszerre Vikivel.
-Lilly hívott! Hoy sikerült megszöknie! - ujjongott Ed.
-Ez nagyszerű! - mondta Viki.
EZ tényleg tök jó, de mi a rossz hír? - kérdeztem
-Nyugi John! - nyigtatott Ed..
-Ha nem bökött ki, akkor nem sokáig leszek higgadt..- mondtam.
-Gábit elütötték..
-Tessék?! - kiáltottam fel.
-Nyugi John!
-Edward! Te normális vagy?! - kiabált rá Viki.
-Persze! Nyugi! Nyugodjatok le! Hisz végig sem mondtam..
-Akkor mire vársz? -kérdeztem karba tettr kézzel.
-Jó! jó! Na szóval elüttötték, de jól van.. Azaz északára majd bent tartják, de magához tért és elvileg minden oké.
Nem szóltam semmit. A kocsi kulcsot kezdtem keresni, amit meg is találtam majd pár perc múlva indultunk a kórházba. 10 perccel kéősbb már a krház parkolójában voltunk.
Berohantam a korházba mögöttem Ed és Viki is. A recepciós hölgy eligazított és Gábi szobájához mentem.
Viki leült a váróban. Ed  megkért 1 nővért, aki kihívta a szobából Lillyt.Majd a folyosón beszélgettek... Én erőt vettem magamon és bementem Gábihoz.
-Annyira édes volt. Feküdt az ágyon.. Bár amikor megpillantott nem mondanám, hogy örült..
Megakartam csókolni, de nem hagyta.. Majd ott folytattuk a vitát, ahol abbahagytuk. Nem engedte, hogy elmondjam, hogy nincs többé Bree.. És most jött a hidegzuhany.. 1 fiú lépett be a szobába.. Csak úgy csorgatta a nyálát..- nagyon irritált..
Mint látta nincs minden rendben.. Kiakart menni, de Gábi marasztalta..
-Már értelek! Látom sikerült beújítanod. Igazán gyors voltál. Csak gratulálni tudok.. - mondtam gúnyosan, miközben végig mértem a gyereket..
Ezt viszont már Gábi sem tűrte.. Adott egy pofont..
Hát jó.. Én nem fogok könyörögni Neki a végtelenségik ha ő így, akkor én is úgy.. - döntöttem el magamban..
-Szerintem, magatokra hagylak! - mondta a srác, aki ennek mind a szemtanúja volt..
-Felesleges.. - mondtam  lenézően, majd fogtam magam és elmentem. De kifele menet még kéztetést éreztem, hogy neki menjek a fiúnak...
Mikor kimentem Ed és Lilly befejezték a beszélgetésüket..
-Minden rendben?! - kérdezte Lilly
-Hagyjuk!. - nyögtem ki, majd kimentem a kocsihoz, és megvártam Edet.
10 perccel később Ed kijött. Ő is hasonló kedélyállapotban volt, mint Én..
-Am Viki nem jön.. -  mondta ..
Majd elindítottam a kocsit és hazamentünk.

Viszlát John!

Ránéztem a telefonomra. Ismeretlen szám. Nem tudtaam, hogy felvegyem-e..
-Csörögsz. Nem veszed fel?  - kérdezte Lilly
-Nézd! - toltam az arcába a telefont.
-Magán telefonszám?!
-Mint látod..
Mire elhatároztam, hogy felveszem, addigra lecsengett.
-Már nem tudjuk meg, hogy ki volt.- mondta
-Már nem.- és egy mosolyt próbáltam az arcomra erőltetni.
-Kár. -mondta ironikusan.
-Az. -nevettem fel.
Erről ennyit. Mégegyszer megszólalt, megint ismeretlen szám.
-Na jó, add ide! Felveszem Én! - erősködött Lilly.
-Csak tessék! -adtam oda neki a telefont.
Nem is kellett neki több. Felvette és határozott hangon beleszólt.
- Jónapot. Ez nem Gábriella telefonja.
-Jónapot! Igen, az. Ki keresi? - kérdezte flegmatikusan
-Az, most mindegy. Az Ön személyében kit tisztelhetek? - kérdezték.
Ezt onnan tudom, mert ki volt hangosítva a telefon.
-Lilly. Lilly Smith-t.
-Áh! A másik fruskát. - mondták a vonal másik felén - majd kinyomták.
A szám is tátva maradt.
-Hát ez meg?! - háborodott fel.
-Ez.. ez.. - mielőtt folytathattam volna a mondanivalóm bejött a nővérke.
-Kisasszony. Látogatói érkeztek. Beengedhetem őket? - kérdezte aranyos hangon.
-Látogatóim? Nekem? - kérdeztem meglepődve.
-Igen! - mosolygott.
-Miért is ne. Persze! - mosolyogtam vissza, de amint megláttam a látogatóimat, lefagyott a mosoly az arcomról.
-Ti? - kérdeztük Lillyvel egyszerre..
-Lilly? Te itt? - újjongott Edward.
-Mert hol lenne? - kérdeztem flegmán.
Úgy látszott nem hallotta, ezt a "kedves" megjegyzésemet, mert fogta Lillyet és kimentek a szobából. Johnnal kettesben maradtam.
-Jól vagy? - kérdezte aggódóan.
-Szerinted? - kérdeztem és a szememet forgattam.
Nem szólt semmit. Leült az ágyra, és megpróbált megcsókolni, de elhúztam az arcom.
-Erre ott van neked Bree! - vágtam oda.
- Ne légy már ilyen! Tudod, hogy szeretlek! - mondta.
Jól esett ezt hallani. De már nem hittem el neki...
-Na ne mondd..
-Gábi! Hagyd abba a hülyeséged! Nem ezért jöttem.
-Hanem miért? Egyáltalán mit keresel itt?
Nem mondott semmit csak egy nagyot nyelt..
-Te sem tudod igazán. Maradjunk csak a megállapodásunkban!
-Ezt te sem gondolhatod komolyan! - mondta meghökkenve.
-Mint hallod nagyon is komolyan gondolom!
A kezem után kapott, amit rendesen megszorított, majd megcsókolt..
Próbáltam ellökni magamtól. - Tudom.. Furán hangzik, hogy egyik pillanatban még utána sírok, most meg nem viszonzom acsókját, de nem láthatja, hogy nélküle senkinek érzem magam..- kisebb nagyobb sikerrel sikerült is.
-John Grimes! Fele...
Aaron(!) betoppant a szobába.
-Bocsi! Úgy látom zavarok! Majd később visszajövök. - hadarta el.
-Ugyan maradj csak! John épp indulni készült. Igaz?
-Nem igazán! - mondta flegmán.
-De hogy is nem! - mondtam majd kirántottam a kezemet a kezei közül.
-Már értelek! Látom sikerült beújítanod. Igazán gyors voltál. Csak gratulálni tudok.. - mondta gúnyosan.
Nem bírtam türtőztetni magam, ezért "megszaladt" a kezem..
-Szerintem, magatokra hagylak! - mondta Aaron, aki ennek mind a szemtanúja volt..
-Felesleges.. - mondta John lenézően, majd fogta magát és távozott. De kifele menet még, direkt neki ment Aaronnak...
Nem tudtam mit mondani Aaronnak.. Elbambultam..  Az elmúlt percek peregtek le előttem.
-Föld Gábinak! Gábi jelentkezz! - mondta mosolyogva. és közbe megrázott.
-Igen! Öhm. Tessék. Szóltál? - klaptam észbe.
-Vagy úgy tízszer.
-Oh. Bocsi. Telsjesen elmerengtem..
-Persze. Semmi gond. Amúgy nem tudom. Remélem tetszeni fog. - mondta majd egy becsomagolt dobozt adott oda .
-Ezt miért kapom? - kérdeztem
-Bocsánatkérés képp. Nem akartalak elütni.
-Ugyan már! Nem hiszem, hogy a Te hibád. Nem fogadhatom el. - mondtam és próbáltam visszaadni az ajándékot a kezébe.
-Illetlenség nem elfogadni!
-Ez is igaz.. - Hát. Akkor köszönöm! - mondtam. - majd közeledett a puszi adásra, de csók lett belőle...
Egy igazán édes csók, amit Lilly zavart meg...

Ti?!

Lilly,  Kendra, és egy ismeretlen srác, aki eléggé jól nézett ki.
-Bocsi! Bocsi! - nem akartunk elütni! - kjkezdett bele a fiú.
Csak meghökkenve néztem rájuk. -Öhm.. Oké. - böktem ki. Majd minden bevillant, és, hogy Lilly is ott van, ezért felvisítottam.
-Lillyyyy!
Összenéztek és csak nevettek.
-Gábi! úgy látom minden rendben- mondta Lilly mosolyogva.
-Nem teljesen, majd mesélek. Na de Ti, hogy kerültök ide, és Ő ki?  - mutattam a fiúra.
-Ugye, a kávéházi incidens után, ide, Londonba menekültem.. De amikor beakartam menni a házba, megszólalt a riasztó, és a rendőrök bevittek az őrsre.. Később, ahogy megnézték az aktáimat, és az össze silyen dolgot, rájöttek, hogy engem keresnek.. És értesítettek ma gyámügyhivatalt, majd elvittek egy nevelőintézetbe.. Mivel 16 vagyok, emiatt adtak munkát, ahol megismerkedtem  Julyval és Aaronnal. És van egy elképesztő hírem. - mondta
-Várj! Vágtam a szavába..
-Igen?
-Azt mondod, hogy ő itt Kendra?
-Igen, azt. - bólogatott.
-De Őt ismerem, és és..
-Ismeritek egymást? - nézett Lilly kérdően Kendrára.
-Igen, Ő volt az a lány, akiről meséltem, hogy megmentettem..
-Megmentetted?
-Igen, visszahúztam az útra, amikor egy kocsi elé akart ugrani.
-Az te voltál? - nézett rám Lilly nagy szemekkel.
-Igen.. Hosszú.. Majd elmesélem.. De valami óriási hírt akartál mesélni..
-Ja, igen. Kendrának az ikertestvére July!
Rácsaptam a fejemre. -Istenem, hogy ez nem esett le, amikor megmentett..
-De, hogy és mint vagy? - értetetlenkedtem.
-Hát, hogy lehet valakinek ikertestvére? - kérdezte Lilly és egy grimaszt vágott.
-Jó, nem az hanem , hogy.. hogy.. ismerik egym,ást egyáltalán vagy nem vagy mi?
-Sajnos nem ismmerjük egymást.. - szólt bele a beszélgetésünkbe Kendra.
-Hát, ez szörnyű - mondtam elkeseredetten.
-Igen, az.. - mondta - és a padlót bámulta..
-Van egy ötletem! - kiáltottam fel.
-Igen, és mi az? - kérdezték egyszerre.,
-Majd megtudjátok. - mosolyogtam.
-Ez, ez, ijesztő..  Gábinak terve van -nevetett Lilly.
-Nagyon vicces.. - tettem hozzá.
-Gábi? - szólított meg Aaron.
-Tessék? - fordultam oda hozzá.
-Szép név. - mosolygott.
-Nem itt kell udvarolni. - Kuncogott Kendra.
Elpirult. Olyan aranyos volt.
-Hát.. Köszönöm - mosolyogtam.
-Ha már itt tartunk.. Mi van a fiúkkal? - kérdezt Lilly kíváncsian.
Könny lábadt a szemembe, és nagyokat nyeltem.
-Szerintem magatokra hagyunk, hagy beszéljétek meg, és majd visszajövünk később. -mondta Kendra, majd fogta Aaront és kihúzta az ajtón.
-Mi az Gábi? Mi történt még távol voltam? - kérdezte meglepődve, és leült mellém az ágyra.
Megöleltem, majd sírni kezdtem.
-Mi a baj? Ennyire rossz a helyzet? - kérdezte aggódva.
-Szakítottunk Johnnal. - szipogtam..
-Hogy mi? - ugrott fel mellőlem. - hogy és miért? Mi történt? Mesélj el mindent! Azonnal! - követelőzött.
Összeszedtem magam és belekezdtem.
-Ugye, amikor elmentél Evelinnel nagyon összevesztem, de szerencsére megoldottuk a dolgokat. Maj Viki és Kevin hazajöttek Oroszországból.. Legnagyobb meglepetésemre Nővérem és Liam társaságában.. Akkor Anya hozzám költözött, mivel apával szétköltöztek.. Apának teljesen elment az esze.. Elison beteg.. És semmi konkrétat nem tudok róla.. És most jön a ráadás.. A fiúk menedzsere nem tűr el mellettük, ezért beújított nekik 2 cafkát..
-Jézus, Isten! - tette a szája elé a kezét.
-Tudom. - mondtam szipogva. Majd megint elkapott a sírás..
- Ez..  Akkor most.. Ed is.. Jajj..
Bólogattam.
-Ne sírj.. Mindjárt megszakad a szívem - mondta és a hátam simogatta.
-De.. Olyan nehéz.. És valahogy ki kell adni magamból..
-Igaz - mondta..
Ezután cska csendben ültünk a szobába, míg meg nem szólalt a telefonom...