Apa?!

Először nem tudtam, hogy mit csináljak vagy, hogy hova is menjek. Lelkiekben össze voltam törve. Majd 10 percnyi tanakodás után arra jutottam, hogy elmegyek apához.
Odafele majd nem elkapott a sírógörcs. Amerre csak néztem boldog embereket láttam. Ne értsetek félre, szeretem ha boldogak az emberek! De ez már sok(k) volt..
Jobban tettem volna, ha nem megyek el hozzá ugyan is, nem mondanám, hogy jó pillanatában találtam. Jobban mondva jobb lett volna, ha sehogy sem találom, mivel felöntött a garatra, a közelgő ünnepek és a fájdalom csillapítása jelszavával. Szóval épp, hogy csak betoppantam hozzá, sikerült egyből össze is vesznünk..
-Hello! - köszöntem, amikor bementem a lakásba.
Nem válaszolt senki, ezért tovább merészkedtem és megláttam apát a bárszekrény előtt ülve. Éreztem, hogy valami baj lesz..
-Apa! Szia! - köszöntem Neki "lelkesen"
Oldalra furdolt. Nem szólt semmit, majd visszafordult. Kezébe vett egy üveg töményt és töltött egy pohárral, amit le is hörpintett, majd nekem esett.
-Remélem, büszke vagy magadra! - emelte fel a hangját.
-Neked is szia apa! - köszöntem neki mégegyszer, csak most meghökkenve.
-Mit köszöngetsz? Egyáltalán mi az anyámat keresel te itt?! - förmedt rám.
-Gondoltam megnézem, hogy mi van veled. - mondtam bátortalankodva.
-Anyád küldött, mi? - kezdett kiabálni.
-Nem! - ellenkeztem.
-Ne, nem-ezzél itt! Úgy is hazudsz. Nézz magadra! Szánalmas vagy! Olyan vagy, mint a nővéred, csak fiatalabb! - kiabálta.
Hideg zuhanyként ért ez az egész, szóval megszólalni sem tudtam.
-Bezzeg, ha Én neveltelek volna titeket! Akkor most nem lenne 16 évesen gyereked!
Erőt vettem magamon, és visszaszóltam.
-Apa! Nyugalom! És ha már ennyire rágalmazol, csak szólok, hogy 17 éves vagyok. - mondtam flegmán..
Erre neki is elborult az agya..
-Na idefigyelj! Te engem ne oktassál ki! - és csak repült egy whiskey-s üveg.
Szerintem, ha nem állok arrébb akkor eltalál.
-Megértettél?! - övültötte.
Csak néztem magam elé, és könny szökött a szemembe, de nem akartam, hogy így lásson, mert akkor csak belém köt, még jobban..
Szóval nem válaszoltam, csak fogtam magam és elrohantam.
Futottam könnyeimtől "megvakulva", és amilyen zaklatott voltam, nem néztem..
És sikerült egy kocsi elé futnom, ami "természetesen" elütött...
Hirtelen minden elsötétült.. Csak hangokat hallottam.. Hozzáteszem egy ismerős hangot. Eltekintve a dudáktól és a szirénáktól.
Később, mikor felébredtem egy kórteremben találtam magam..
Mivel nem volt bent senki, ezért a nővérhívó gombot kezdtem el nyomogatni.
Hirtelen berontott egy nővér nagyra nyílt szemekkel. o.O
-Jó napot kívánok! Úgy látom, hogy már jobban van, mondta és még mindig nagy szemekkel nézett.
Gondolom amiatt, mert még mindig  gombon volt a kezem.
-Önnek is! - néztem rá riadtan. -  Öhm. Igen, jobban érzem magam, de megtudhatom, hogy hogy kerültem ide?
-Kisasszony. Magát elütötték.  - mondta a nővér.
Nem tudtam, hogy, hogy is reagáljak, hisz.. Ez mondhatni "új"..
-Szerencséjére csak a könyökét érte ütés..
Jé. Észre sem vettem, hogy be van kötve karom..
-Persze! Mielőtt elfelejteném.. Látogatói vannak. - mondta mosolyogva.
-Látogatóim? - kérdeztem vissza.
Azt kívántam bár csak John lenne az, de ez képtelenség, hisz ő most Bree-vel van.. Biztosan eszébe sem jutok..
-Hahóó! kisasszony?Igen? - kérdezte a nővérke.
-Elnézést! Elgondolkoztam.
-Semmi gond! Azt kérdeztem, hogy behívhatom őket?
-Persze! persze! - mondtam és próbáltam valami mosolyszerűséget erőltetni az arcomra.. :")
Legnagyobb meglepetésemre a látogatóim nem mások voltak, mint...

Az "utolsó" együtt töltött nap

Mivel..
Megtudta anyámtól, hogy Eli kórházban van..
-Gábi! - Nem felejtettél el "véletlenül" valamit? - kérdezte felhúzott szemöldökkelés összeráncolt homlokkal. Ironikusan hasonlított apára, amikor valamit számon kért Tőlem..
Először elmosolyodtam ezen az arckifejezésén, de miután láttam, hogy nem változik komolyabbra vettem a stílust, azaz próbáltam.
-Hát.. Attól függ.. Mire gondolsz pontosan?
Sanda gyanú fogott el, hogy Eliről lehet szó.. Bár minden esetre próbáltam kikerülni a témát.. Szóval tettem a hülyét, hisz ha megtudja, hogy nem mondtam el Neki a dolgokat a lányáról, akkor fuccs az "utolsó" együtt töltött délutánunknak.
-Segítsek?! - kérdezte dühösen.
-Hát.. - nyöszörögtem.. na és persze imádkoztam magamban, hogy ne hogy Eliről legyen szó.. Persze.. miért is történne valami úgy, ahogy szeretném?!
-Szerintem pontosan tudod, na de segítek.. Egészen pontosan Elisonról van szó.
-Eli? - mondtam, szinte suttogva..
-Jaj! Gábi! Ugyan már! Ne színészkedj! Nem áll jól... -vágta hozzá a fejemhez.
-Miről beszélsz?! - néztem rá kérdően.
-Úgy tudom, hogy nagyon is jól tudod.. - mondta
-Csak annyit tudok, hogy kórházban van - mondtam magam elé bambulva..
-Igen.. És ezt nem kellett volna közölni velem?! - förmedt Rám.
-Álljunk csak meg egy pillanatra!
-Hallgatlak!
-Most netán célozgatni akarsz?! - nagy szemeket meresztettem Rá és vártam a válaszát.. o.O
-Nem.. nem célozgatok SEMMIRE.. CSAK TUDOD! Elit nem egyedül "kreáltad"..
Kicsit elborult az agyam.. és Johnnak estem.. Bár nem szó szerint.
-Hirtelen, hogy hogy ilyen jó és odafigyelő apa lett belőled?! - kérdeztem flegmán
-Gábi! Csak maradj.. Mintha Te, olyan mintaanyuka lennél. - kaptam ezt válaszul.
Pöppet hangosak voltunk, mert Ed és Viki is bejöttek a hangzavarra.
-Itt meg mi folyik?! Most ugyan miért "ölitek" egymást?! - kérdezte Ed meglepődve..
-Igen! Mi folyik itt? Eddig minden olyan jó volt. Min sikerült összekapnotok ennyire?! - kontrázott rá Viki.
-Tudod Viki.. Gábinak luxus elmondani, ha van valami baj. Példaként: ELISON.. - mondta John duzzogva.
- Mi van Elivel? - kérdezett vissza Ed..
Igen, kicsit le van maradva.. Bár érthető, hisz épp elméjű ember már nem tudja követni, az eseményeket..
-Jó lenne tudni.. - mondta John
Viki csak nézett és a fejét csóválta, majd pedig tőle is egy fejmosást kaptam..:
-Gábi! Most komolyan nem mondtad el? Hisz a gyereked apja..
Kicsit besokalltam és Vikivel is kiabálni kezdtem..
.Istenem! Most mit kell ennyire túl dramatizálni?! John! Eddig nem az volt, hogy jó kezek közt van?! Viki te epdig el sem akartad mondani a dolgokat.. szóval..
-Ne légy már ennyire gyerekes! - mondta John majd magához rángatott..
-Eressz el! - kiáltottam el és ellöktem magamtól..
Már megint itt tartottunk, hogy fogom magam és elmegyek.
Bár mielőtt megtehettem volna John nem hagyta..
-Gábi! Ne csináld már! Mire mész azzal, ha elfutsz a problémáid elől?! - Semmire.. Úgy is megtalálnak.. - mondta..
-Tudod mit?! Inkább megfutamodom! - mondtam majd az ajtó fele vettem az irányt, és amikor kinyitottam 2 irritáló személy állt ott. Az egyik Bree volt, a másik természetesen a kis csatlósa..
-Hát te mit keresel itt?! - kérdezte nyávogva.. Ja..és hol van Johnnym? Mivel ő az enyém.. Csak is az enyém. - tette hozzá.
-Tudod.. Én sem tudom mit keresek itt.. Jó, bánom is Én! Tőlem lehet a Tied vagy akárkié. - mondtam majd fogtam magam és elmentem..

Kis öröm! :")

Amikor is..
Rám szakadt a Niagara. Legalábbis így éreztem. Az édes-drága barátnőm egy labornyi jéghideg vizet öntött a nyakamba.
-Íííííííí! - sikítottam fel, és kiugrottam az ágyból.
-Remélem ennyi elég lesz. - mondta elégedett arcot vágva.
John nem szólt semmit, csak felnevetett. :D
-Normális vagy?! - kiáltottam fel.
Viki sem szólt semmi csak Johnnal nevettek.
-HAHAHA! - nagyon vicces, "nevettem" majd hozzájuk vágtam a vizes párnám.
-Na! Ezt miért kaptuk? - kérdezte John majd magához húzott. :$
-Magatokra hagylak egy kicsit. Később visszajövök. Addig ne rosszalkodjatok. - kacsintott Viki, majd kiment a szobából. Mi meg csak álltunk egymás karjai között és nevetésbe törtünk ki.
-Na és milyen? - kérdezte John vigyorogva.
-Mi milyen? Ez nekem magas. - mondtam.
-Így kezdeni a napot. - és nevetni kezdett.
-Komolyan.. Tök kellemes. Majd egyszer Neked is ki kell próbálnod. - vigyorogtam majd megöleltem. :$
Kicsit később, mikor átöltöztem lefeküdtünk az ágyra és a jövőnket kezdtük tervezni. Legalább is próbáltuk.
-Szóval.. Akkor most.. Te és Bree.. Akkor?
-Igen.. Úgy néz ki..
Részemről kínos csend következett, hisz ehhez nem igazán tudok jó pofát vágni..  A csendet Ő törte meg ezzel az édes mondatával: -Ne feledd! Szeretlek! :$
-Istenem!- Olyan jó érzés volt ezt hallani a reggeli dolgok után.. És amúgy is, hisz eléggé sok dolog köt hozzá.
Fogtam magam, ráültem a csípőjére és megcsókoltam. A pillanatott egy telefoncsörgés zavarta meg.
-Ah! Csörögsz.. - nyögtem ki.
-Ráér. Majd visszahívom mondta, majd az ajkaim után kapott.:$
Fontos lehetett mivel nem nyomta ki, sőt újratárcsázta.
Mivel kezdett idegesíteni, ezért kivettem a zsbéből a telefont és megnztem, ki lehet az..
Legnagyobb meglepetésemre, ANYA, az Én anyám kereste..
-Jézusom! Nézd! - mondtam ijedten és a telefonját az arcába nyomtam.
-Anyukád? - nézett rám kérdően.
-Mint látod.. - és forgattam a szemem.
-Add ide! Felveszem. - mondta határozottan.
-Ne! várj! - mondtam, de addigra késő volt, mivel kivette a kezemből a telefonját és felvette.
-Haló! - szólt bele..
Körülbelül ennyit hallottam, egyrészt mert nem volt kihangosítva a telefonja, más részt mert Viki bejött a szobába és kirángatott.
-Most mi bajod van?! - förmedtem Rá.
-Jajj! Nyugi! Nincs semmi. -nevetett. :D - Csak gondoltam szólok, hogy még van 2 órátok, utána a fiúknak és Nekünk is dolgunk van. - mondta, majd vissztessékelt John-hoz, aki nem mondanám, hogy milyen jókedvében találtam, mivel...

Egyedül?

Reggel arra ébredtem, hogy John ül az ágy mellett és nem éppenséggel vidáman..
-Jó reggelt! - mondtam és mellé ültem.
-Neked is.. - válaszolta búskomoran.
Csendben ültünk az ágyon. Felakartam állni, de John nem hagyta, felém fordult és megszorította a kezem.
-Ez kezd fájni. - próbáltam egrecéloztatni, de mint láttam nem nagyon vette a lapot. Szóval kirántottam a kezem a kezéből.
-Gábi! - kezdett bele a mondanivalójába.. De egyből el is csuklott a hangja.
Nem valami biztató...
-Az estéről akarsz beszélni, Ugye? - kérdeztem remegő hangon.
-Igen.. - mondta, nem túl biztatóan. - Tudod.. az történt, hogy.. _Áhh! Ez nem megy! Nem lehet! - kiáltott fel és kiviharzott a szobából.
Csak ültem az ágyon értetetlenül. Pár perc tétovázás után, fogtam magam és utána mentem.
Kint a konyhában már Ed és Viki is kint voltak. Mind a hárman csak néztek Rám.
-Gábi! - Nyugi! - mondta Viki.
-öö.. o.O?! Oké! Nyugodt vagyok. Vagy nem kéne annak lennem?! -Mi az?! - Mi történt?! - kérdeztem meglepődve.
-John! Nem mondtad el az előbb, hogy ..? - kérdezte Ed.
-Nem! Nem bírtam.. - mondta majd lesütötte a szemét.
-Miről maradtam le megint?!
-Gábi! Sajnálom, hogy ezt Tőlem kell hallanod.. de.. de..
Közbe Viki odajött mellém és megfogta a kezem.
Nem folytathatjátok tovább. - folytatta Ed.
Ezt a mondatot hallva egy világ omlott össze bennem. Megszorítottam Viki kezét. De ezzel még nem volt vége.. Ed folytatta: Tegnap Louis-sal meg kellett állapodnunk a karrierünk miatt.. De hozzátette. Azok a szabályok élnek, amiket megbeszéltetek..
Könny szökött a szemembe, de nem akartam, hogy gyengének látszani, szóval ellöktem magamtól Vikit és befutottam a szobába. Ott egy párnába nyomtam az arcom és zokogni kezdtem.
- Istenem! Miért nem lehetek boldog? Miért kell ezt?! Ezt nem bírom elviselni! - zokogtam bele a párnába..
Mivel nem zártam be az ajtót, így Viki bejött és vigasztalni kezdett.. Vagyis először csak leült a szoba egyik sarkába, később kezdett el vigasztalni.
 -Cshh! Gábi! Ne sírj! Megszakad a szívem, hogy így kell, hogy lássalak..
-De--e--e .. Miért? Mondd meg Viki miért kell mindennek ellenem fordulnia?!
-Ne így fogd fel!
-Akkor még is hogyan?! - kérdeztem fulladozva..
-Ezután már csak jobb lehet! Gyerünk Gábi! Szedd össze magad! Nem ilyen vagy!
-Hagyj már! Nem megy - szipogtam..
-Jól van Gábriella! Te akartad! - mondta majd csak egy ajtócsapódást hallottam.
Amint kiment Viki, azonnal be is jött John. :$
-Remélem tudod, hogy SZERETLEK! és valahogy megoldjuk! De most értsd meg! Könyörgöm! - mondta majd egy puszit nyomott a karomra.:$
Nem válaszoltam, csak feküdtem párnába temetett arcommal az ágyon, amikor is...

Nem lehet igaz!

Mert..
Képzeljétek el az összes dolog, ami a szobánkba volt, minden, széttröve vagy a földön heverve volt..Még a csillár is félig leszakadva. o.O
-Jézusom! John! Gyere ide! - kiálltottam fel!
-Mi a baj Gábi?! - kérdezte meglepődve.
-Csak gyere ide! - parancsoltam Rá.
-Jézus, Isten! Itt meg mi történt? - kérdezte kiakadva.
-Jótól kérded, komolyan.. Hisz nem az előbb jöttem Veled? - kérdeztem flegmán..
Csak egy szemforgatást kaptam válaszul.
Bementünk a szobánkba, ahol egy levél volt hagyva Johnnak címezve. Bree írta. A levélben ez állt.: Édes, Drága Egyetlenem! - már itt rosszul indult ez az egész.. De, amit utána írt..
Remélem Te sem gondodltad komolyan, hogy egy kis senkiházira lecserélsz. Hidd el nem lesz jó vége. Nehogy Gábi bánja meg..Egy kis figyelmeztetés. Remélem hatásos.Majd később talizunk! Smaccantlak! Bree.
Ezt ő sem gondolhatta komolyan! Normális?! Mi az hogy? Istenem.. Nem elég Louis, akkor az hogy Eliről nem tudok semmit.. Az eredeti célok, amiért jöttem, nem haladok velük sehova.. Na és persze akkor még ez is..  Milyen meglepő.. Ennél rosszabb már nem lehet.. Vagy még is?! Na igen..Én és az a nagy pofám.. :)
Egyszerre csak Ed rontott be a házba szörnyen feldúltan..
Megfogott és ellökött.
Sikerült beletenyerelnem egy parfümös üveg szilánkjaiba.
-Hé! Ed! - Normális vagy?! - kiáltott rá John..
Sosem láttam ennyire feldúltnak egyikőjüket sem..
-Köszönd meg a kis barátnődnek! Miatta felbontotta Louis a szerződésünket. És ha nem cselekszünk a turnéinkat is eltörlik.
-Tessék?! - kérdeztük Johnnal egyszerre
-Igen! Jól hallottad! - kiabált Ránk Ed.
-Aúú! - nyögtem fel a kezem miatt.
-Gábi? Jól vagy?  - kérdezte John aggódva.
-Hát, nem mondhatnám. Fáj.. - nyávogtam.
-Ed! Azonnal kérj bocsánatot! - parancsolt Rá John.
-Hűha! Na azzal sokra mennék! - mondtam flegmán.
Ahogy ezt kimondtam ajtónyikorgást hallottunk. Viki jött haza, és nem mondanám, hogy ejj de milyen jó hírrel szolgálhatott volna, de mielőtt bármit is mondhatott volna, ellátta a sebemet és lenyugtatta a kedélyeket.
A fiúk elmentek arra a bizonyos interjúra,de előtte a lelkére kötöttem John-nak, hogy csinálja azt, ami a legyhelyesebb, és ha nincs más megoldás, akkor fogadja el Louis ajánlatát..
-Gábi! - mondanom kell valamit! - mondta Viki idegesen..
-Mi az? - néztem rá ijedten..
-Bár Evelin a lelkemre kötötte, hogy ne szóljak, de ..
-Igen?! Mi az? Megrémítessz! - sipákoltam.
-Nem! Még sem! Mint látom nagyon kész vagy! Majd holnap elmondom.
-Viktória! Ne szórakozz! Azonnal mondd el hogy mi van! - követelőztem.
-Hát jó.. Hát az, hogy.. Elivel baj van.
-Hogy mi?! - kiáltottam fel
-Pontosabban kórházban van..
-Megszólalni sem tudtam.. A könnyeimmel küszködtem.
-Többet nem tudok, de Evi írt egy üzenetet, amiben ezt közölte, csak ugye..
-Ez nem lehet igaz! - törtem ki sírásba.
-Gábi! Ne sírj! Azaz de! Add ki magadból! Úgy a legjobb! Csak nyugodj meg! - nyogtatott Viki.
Igaza van! Megfogadtam a tanácsát,és mivel későre járt álomba sírtam magam.
Másnap reggel ugyanúgy folytatódtak a bonyodalmak, mivel..

Egy ismerős hely..

Edward volt az.
-Héé! Hol vagy? Elfelejtetted, hogy ma jelenésünk van? - kérdezte idegesen..
Ezt sikerült onnan megállípítanom, hogy Johnnak még ki sem kellett hangosítani a mobilját, hisz kihallatszódott, amit Ed mondott..
-Mi? Ez komoly? - akadt ki John.
-Igen! Nem emlékszel?
-Nem, semmi ilyesmi nem rémlik o.O
-Hol vagytok? - kérdezte
Na igen, ez egy jó kérdés.. Valahol London külvárosában lehettünk.. Egy eléggé ismerős helyen.. Legalább is számomra..
-Hmm.. Fogós kérdés.. - mondta John
-Most szórakozol?  - förmedt Rá Ed..
Eközben körbenéztem és megláttam, egy kis parkot, ami ismerős volt.. Elindultam
John felfigyelt és észrevette, hogy elindulok.
-Gábi! Várj! Hova mész? - kiáltott fel.
-Haló! John! Veled beszélek! Figyelj már. Egy hotelben vagytok? Megmondhatod! Nem kell titkolóznod.. Majd kamuzok valamit az újságíróknak..
-Jajj! Ed! Ne gondolj már folyton a szexre! Nem, nem hotelben vagyunk.. Igazából azt sem tudjuk, hogy hol vagyunk.. Na de majd elmesélem mi történt, de ez nem telefon téma..
-Jól van..  Akkor ezek szerint ki találok valamit. Na hello.
-Rendben! - Hello. - és letették a telefont. Igaz, addigra már a parkban voltam.
-Gábi! Merre vagy? - hallottam John hangját.
-Itt! - kiabáltam kuncogva. :)
Utána nem hallottam semmit, legalább is, hogy szólt volna, mert összeállt a kép, és előtörtek az emlékek.. A Lamp Street-en voltunk.. Ott, ahol Liam megvert, amikor terhes voltam. Hirtelen rettentően rossz érzés vett rajtam erőt.  Olyan anyai ösztönnek nevezhető valami..
Hirtelen "valaki" magához húzott.
-Hát itt vagy! - mondta John és megölelt. :$
-Igen, itt vagyok- mondtam.
- Nem hallottad, hogy szólogatlak? - súgta a fülembe és megpuszilta a nyakam. :$
-Komolyan? Nem, nem hallottam..
-Gábi! Mi a baj? Még mindig az előbb történteken vagy kiakadva?
-Nem.. Azaz de, azon is, de ez most más! Olyan rossz érzetem van.
-Miért? - nézett rám riadtan, azokkal az igéző zöld szemeivel. :$
-Nem ismerős ez a hely? - néztem rá tágra nyílt szemekkel o.O
Nem válaszolt, csak kérdően nézve körbenézett..
-Úgy látom nem érted! Itt vagyunk, London külvárosában a Lamp Street-en..Ahol..
-Ahol Liam és Te és Eli.. - vágott bele a szavamba.
-Igen! És, most olyan rossz előérzetem van..
-Ne! Gábi! Nyugi! Biztos jól van Eli.  - próbált nyugtaatni.
-De, mi van, ha még sem?! - néztem rá könnybelábadt szemekkel..
-Ne! Ne strapáld magad! Biztos minden rendben van! Ráadásul anyukáddal, és Evivel van. Jó kezek közt, hisz hozzáteszem(!) téged is anyukád nevelt fel, és itt vagy! Szóval, nyugi! - mondta és megcsókolt azokkal a csókos ajkaival :$
A csók után, az az ötlet jutott eszembe, hogy felhívom őket, mert akkor biztos megnyugodok.
-Igazad van! De felhívom őket.
-Ha ettől jobban érzed magad!  - mondta mosolyogva:)
Nem kellett volna, mert nem kaptam választ.. John is megpróbálta felhívni őket, de nem vették fel a telefonjaikat. Még Leát is felhívtam, de hiába. Még idegesebb lettem..
-John! Nem veszik fel!  - kapott el a hiszti..
-Cssh! Nyugalom! Húzott magához. :$ Biztos van valami dolguk és, ezért nem veszik fel. Nem kell mindig a legrosszabra gondolni!  Én is Hányszor akadhadnék ki, amikor nem veszed fel a telefont, vagy kinyomod. - jegyezte meg halkan.
Hé! - mosolyogtam rá. :) - Jó. Van benne valami. De.. Érted..
-Igen értem.  - mondta, és megölelt.
-Amúgy mi volt a baj? Miért volt Ed ennyire kiakadva? - kérdeztem
-Jesszus! Az interjú! Teljesen kiverted a fejemből :$
Olyan édes volt, elolvadtam, ami annyit tesz, hogy megcsókoltam. :$
A csókváltás után hívtunk egy taxit, ami hazavitt..
Hát.. Jobb lett volna, ha nem..
Mert..

Csókcsata:$

-Aúúú! - a karom. - nyávogtam, hisz ráestem és nem valami kellemes érzés.
-Minden rendben van? - kérdezte John aggódva.
-Rendben van?! Rendben?! Nem hallottad, amit az előbb mondtak? - akadtam ki.
-Gábi, Én is ott voltam. Hallottam. - mondta durcásan.
Nem válaszoltam, csak elfordultam, és a két kezem közé temettem az arcom.
John megfogta a derekam, magához húzott és megölelt.
-Most mi lesz? - nyöszörögtem.
-Minden rendben lesz! Tudod, hogy nem hagynám, hogy bajod essen!
Nem szóltam semmit.
-Szeretlek! - mondta. :$
 -Elvettem a kezeimet az arcomtól. Erre Ő megcsókolt. :$
Várjunk! Akkor most együtt vagyunk vagy még sem?! Szóval erőt vettem magamon és eltoltam magamtól.
-Mi a baj? - kérdezte és értetlenül nézett rám. o.O
-Hát.. az, hogy.. akkor most velünk mi van? Vagy is Te+Én vagy? Öhm..
Nem mondott semmit. Csak elővette azt az angyali mosolyát, és rám mosolygott. :$
Sikerült elbűvölnie. :$
Mielőtt egymásnak "eshettünk" volna észbe kaptunk.
-Pillanat Gábi! Elhiszem, hogy nem tudsz ellenállni Nekem, de.. - vigyorgott továbbra is. :D
-Hahaha!Hát nem is tudom, ki nem tud kinek ellenállni Édes! - mosolyogtam rá.
-Majd meglátjuk! - mondta és magához húzott megint. Csak miliméterek választották el az ajkainkat. :$
Egy kicsit játszadoztam Vele, majd mikor már majdnem összeért azajkunk elhúztam az arcom.
-Hé! Ez nem volt szép! - mondta.
Kicsit gonosznak éreztem magam, szóval megcsókoltam. :$
De a csókunkat egy telefon hívás zavarta meg..

Ajánlat.

Valakik hátulról megragadtak.
Feleszméltem, de már késő volt, mert egy fekete Jeep-ben voltunk. Igen "szerencsére" John is velem jött. Végül is kénytelen volt. Na mindegy..
-John! Félek. -súgtam remegő hangon.
-Nyugalom Gábi! Akármi is lesz, nem engedem, hogy bajod essen! - mondta.
Azt hittem elolvadok ezektől a szavaktól, persze ha nem ilyen helyzetbe lettünk volna.
-Hahaha!   Eddig minden szép és jó. - szólalt meg "valaki".
-Louis?! - kérdezte John meglepődve.
-Nagyon jó. - válaszolta.
-Maga? - kérdeztem megrökönyödve.
-Igen,édesem Én. Ugye tudod, hogy rossz emberrel húztál ujjat?
-Tessék? - próbáltam visszakérdezni, de hang is alig jött ki a torkomon..
-Jobban tetted volna, ha távol maradsz a fiúktól! Sajnos Liamnek nem sikerült elintézni-e pedig akkor könnyebben megúszhattad volna!
-Micsoda? Louish mit akarsz tenni? - kérdezte John remegő hangján. [ De akkor is annyira édes volt  :$]
-Nem gondolod, hogy egy ilyen kis jelentéktelen nőszemély fogja tönkretenni a karriereteket, amit sikerült felépítenünk és nem volt könnyű. Simon kritikái miatt, hogy mondjak egy példát. Gábi meg csak ront a helyzeteteken, hisz mennyi cikk jelent meg róla| rólatok? Rengeteg! És nem épp kedvező dolgokat írtak.
-De!.. - kezdtem beleamondandómba.
-Nem osztottam lapot Drágám!
Magyarul ez egy enyhe célzás akar lenni, hogy fogjam be a szám?!
Hogy mi? - kérdeztem kicsit megbátorodva.
-Jól hallottad! Senki semszólt hozzád. - kaptam válaszol
Kicsit bepöccentem..
-Már elnézést! Szerintem, ha csak úgy elvonszol 2 kigyúrt fazon egy nagy fekete Jeep-be, akkor még is lehet a dolgokba beleszólásom. Vagy nem?!
Vártam, hogy John mondjon valamit, de nem mondott semmit..Végül is erre nem is lehet nagyon reagálni..
-Én a helyedben visszafognám magam! Hisz van egy kislányod,akit felkéne nevelned...
-Szóval..Most, arra próbálsz figyelmeztetni, hogy?
-Igen, arra.. De ezt egyikőnk sem akarja. Szerény véleményem szerint..Úgy hogy lenne egy ajánlatom számodra és az egész családod számára.
-Mi lenne az? - kérdeztem
-Lesz egy sajtótájékoztató, ahol be kell jelentenetek, hogy vége a kapcsolatotoknak mindörökre. Ezt a fanok miatt, mert ugye bár a nézettségetek is csökkent. Havonta 2x találkozhattok Elison miatt. A pénzt pedig majd intézik az ügyvédek.
John megfogta a kezem. Megszorította, és egy határozott NEM! - mel válaszoltLouis-nak..
-Ti tudjátok! Ezt egy elhamarkodott döntésnek veszem. Gondolkozzatok el rajta! Jobban játok! Higgyétek el! - mondta, majd jelzett a 2 "gorillának", akik szó szerint kidobtak minket a kocsiból...

Bárcsak mindig minden, hasonlóképp történne:$

És.. Nagy zöld szemeit Ránk meresztette..
Nem bírtam megállni felpattantam és megcsókoltam.:$  De úgy látszott, hogy tetszik Neki, hisz nem ellenkezett, sőt viszonozta.
-John! Jól vagy? Van valaki odabent? - kérdezték kintről..
- Nem válaszolt, hisz el volt foglalva. :$
És bejöttek a többiek..
-John! - kiáltott fel Bree. -Ez meg ki? - kérdezte hisztizve.
-Gábi?! Viki?! TI?! - kérdezte Ed tágra nyílt szemekkel. O.o
-Öhm.. Sziasztok.. - nyögtem ki miután leakadtam John ajkairól. :$ - Hát..
-Aludtam! - vágott Viki a szavamba.. - Meg volt beszélve, hogy találkozunk később, de elaludtam, és Gábi meg nem talált sehol,és hazajött..
-Igen! Így van! - helyestem..
-Ennyire hülyének néztek? - kérdezte a 2 lány egyszerre..
-Ha már megkérdeztétek..
-Mit képzelsz, Te, hogy ilyet mersz mondani Rólunk? - visítozott Bree.
-Képzeld igen is azok vagytok, vegyétek már észre magatokat! Két cica baba, aki anyuci meg apuci pénzétől függenek.. Kicsit se szánalmas. - mondtam flegmán..
-Gábi! Fogd vissza magad! - csitított John..
-Te kis.. kis.. - kezdett bele a mondatába Bree.
-Igen, Én kis? Na mi? o.O?!
-Senkiházi! Hogy jössz te ahhoz, hogy ilyeneket mondj nekünk?! Kinek képzeled Te magad?  És azonnal engedd el Johnt! - követelőzött..
-A tied? Mi az hogy a tied?  Tetszik, vagy nem semmi ismétlem semmi közöd hozzá!Nem veszed észre, hogy csak "reklámfo..." - John befogta a szám..
 -Ezt most hagyjátok abba! - kezdte Edward.. John pedig helyeselt..
-Mi? Most szórakoztok, hogy ezeket a csitriket véditek? - förmedtem rájuk.
-Gábi! Hagyd abba! - kérlelt Viki is..
Ez komolyan annyira megalázó volt.. Szóval fogtam magam és elrohantam. Pontosabban ki az ajtón és le a lépcsőkön.. A legnagyobb meglepetésemre szapora lépteket hallottam magam mögött. Mivel magassarkúban nehéz futni [Igen magassarkúban, mert amikor hazamentem, akkor nem vettem le a cipőm és rajtam maradt. :) ] , ezért a lépcsőház "küszöbénél" John utolért. :$
-Gábi! Várj már! - kérlelt.
-Mire? - néztem rá kérdően. O.O
Nem válaszolt csak magához húzott és ajkaimra tapasztotta édes ajkait. :$ Körülbelül eddig volt minden szép és jó, mivel...

Kémkedésre fel!

Gyorsan bementem Viki szobájába és résnyire nyítva hagytam az ajtót, hogy tudjak hallgatózni.
Ismeretlen férfi hangot hallottam és a fiúkét. Kilestem a résen. Azaz ismeretlen hang, nem másé volt, mint Louish Walsh-é. Meglepődtem, mert a fiúk szoktak az Ő rezidenciájára menni, és nem pedig fordítva. Bár azon még jobban meglepődtem, amit ezután látni és hallani véltem..
-Nagyon jól csináltátok! Isteni a cikk, és a kép. Bree és Ariana szenzációsak, de ugye tudjátok, hogy Ők csak "reklámfogás". - Szóval John és az a Bree nem is járnak?!- örvendeztem magamban.
-Nem szóltak semmi csak bólogattak, úgy mint a bólogatós kutya a kocsik hátuljában.. -.-"
-Már csak egy dolog van és újra sínen lesz a karrieretek!
-És mi az? - kérdezték egyszerre.
-Mivel John voltál olyan ügyes, hogy egy kis fruskával összejöttél és gyereket is kreáltatok, na jó most ne menjünk bele a részletekbe.. Szóval bíróságra kell menni a gyerek honléte miatt..
-Ezzel azt akarod mondani, hogy? - kérdezte John meglepődve..
-Igen, azt. El kell vennünk a gyereket Gábitól. Rossz színben kell feltűntetni a bíróság előtt és már miénk is a gyerek. Susan örömmel nevelné, hisz nagyon keveset látja és ezt eléggé megelégelte, még ha nem is szólt még érte..
-Mi van?! - tettem fel magamban ezt a kérdést. Susan és Louish elakarják venni tőlem Elit? Tudtam, hogy Suzannak nem vagyok a szíve csücske, de azért ennyire még sem utálhatt. Vagy még is?
-Na és Ed rólad se feledkezzünk meg! Te is mindenféle jött menttel összejössz.   -De most öszintén fiúk! Nem vettétek észre, hogy tönkre akarnak benneteket tenni?
-Ez baromság! - mondta John indulatosan.
-Nem vettétek észre, hogy miattuk nem foglalkoztok eleget a rajongóitokkal?
Nem hallottam a válaszukat, mert valaki hátrarántott.. Valaki? Pontosabban Viki..
Meglepődtem, és nem sok volt, hogy elsikítsam magam, de megáltam, és mielőtt Viki megszólalhatott volna befogtam a száját és elsuttogtam Neki a dolgokat. 2 perccel később már ketten hallgatóztunk.
-Hallottatok valamit? - hallottam a kérdést kintről..
-Nem, semmit sem. Miért kellett volna?! - kérdezte flegmán John..
Hát.. Ign kellene.. Louish kimondta a végszót. Másodpercekkel később csengettek. Vikivel csak néztünk egymásra, hogy kik lehetnek..
Bree és Ariana voltak azok..
-Na fiatalság magatokra hagylak! További szép estét! És elment..

Ez csodás. Most még ezek is itt vannak?!
-Cshh Gábi! Cshhh!
-Jólvan na!

-Na és mi a programunk? - kérdezték a lányok.
Hát.. Különösebben nem terveztünk semmit. - mondta fllegmán John..
-Kár! Pedig nekem lenne ötletem. - nyávogta Bree, és lekapta Johnt... Ariana hasonlóképpen tett Eddel.
Rettenetes volt látni, hogy "előttem"  matatnak egymás szájába.. De ennél rosszabb dolog is történt.. Nem nem feküdtek le! Odáig nem fajultak a dolgok, mivel anya hívott és nem volt lenémítva a telefonom...

~Get Up and Dance! You got my system overloading right now I think this audition is over right now. ..~
~As I look around the club..~
-Telefon! - akadt le John ajkairól Bree.. Hallom de nem az enyém.. Nem is enyém mondta Ed.. És az enyém sem  mondta Ariana..
-Úristen! Akkor most betörők vannak nállatok? - kérdezte Bree..
-Igen, ha a betörőknek Get Up and Dance a csengőhangjuk...
-Vedd már fel, vagy nyomd ki ! - sürgetett Viki..
-De nem találom!
-Nem lehetsz ennyire béna!- Kikapta a táskám szűk zsbéből a telefonom és kinyomta de már késő volt.

John elővette a telefonját és felhívott.. :$ Szóval mégegyszer megcsörrent a telefonom. De ezt  azonnal kinyomtam.
-Rájött, hogy itt vagyunk?
-Hülye kérdés! Szerinted? - kérdezte.
Hát igen.. Vikinek igaza volt.. 5 másodperccel később John bent volt a szobában..

És...

July...

Mivel..
Az utolsó pillanatban visszarántott egy ismeretlen a kocsi elől, ami elé kisétálni készültem..
-Vigyázz! Kiáltott fel valaki a tömegből és visszahúzotta járdára, ahol sikerült elesnem.
A kedves ismeretlen megpróbált felsegíteni, de nem engedtem Neki. Nem néztem rá. Feltápászkodtam és ráförmedtem, a jóakarómra.
-Ez meg mi volt? - kiáltottam rá szerencsétlenre.
-Bocsánat, hogy meg akartalak menteni. - hallottam egy ismerős hangot.
-Megfordultam,és a legnagyobb meglepetésemre Kendra állt ott.
-Kendra?!
-Nem. Ne tudom ki az. Én July vagyok.
-Na ne szórakozz Kendra!
-De Én July vagyok. July Shared. Nem ismerek semmilyen Kendrát. Gyere igyunk egy kávét, itt a sarkon van egy kávézó. - mondta mosolyogva és megölelt.
-Oké! Menjünk. Egyeztem bele.
- És... kit ismerhetek meg a személyedben? - kérdezte.
-Gábriella McLaughin vagyok. Barátoknak csak Gábi. :)
-Akkor, gondolom nevezhetlek így.
-Természetesen. - mosolyogtam rá. :")
-Mesélj magadról egy kicsit. - kértem meg Julyt, miután kikértük a kávénkat.
Eközben itthon, Budapesten feltűnt a többieknek, hogy Vikivel "eltűntünk".. Körülbelül egy óra múlva néztem meg a telefonom, amikor Julyval telefonszámot cseréltünk, és akkor megpillantottam a nem fogadott hívásaim számát. (Legutóbb akkor volt 47 nem fogadott hívásom, amikor egy barátnőmmel találtunk egy sérült baglyot és azt ápoltuk.)
-Öröm volt  megismerni! Később még találkozunk! Ne csinálj semmi butaságot! Nem biztos, hogy itt tudok teremni,és megmenteni. - mondta mosolyogva :D
-Rendben! Akkor később! Szia.
-Szia.
July elment. Megint egyedül voltam. Nem tudtam mit csináljak.. Felhívtam Vikit, de nem vette fel.. Arra gondoltam, hogy otthon lehet, azaz a fiúknál.. Szóval összeszedtem magam és "hazafelé" vettem az irányt. Sétálás közben felhívtam Evit.
-Gábi! Na végre! Hol vagytok? - kérdezte kíváncsian.
-Szia Evi! Hát.. Londonban.
-Micsoda?!
-Apa és Lilly miatt jöttünk.
-És persze a fiúk miatt is.- tette hozzá. - Ha már itt tartunk.. Mi van velük? - kérdezte.
Jesszus.. Most elmondjam vagy ne mondjam? Evi is hasonlóképpen ki fog borulni, mint Én, ha megtudja..
-Itt vagy még?!
-Ja, persze,persze.. Semmi nincs velük.El vannak,élnek, mint Mi. - gondolom érdekesen mondhattam, mert Evi észrevette, hogy valmi nincs rendben, és a mondat végére a hangom is elcsuklott..
-Mi a baj Gábi? Biztos minden rendben van? - kérdezte aggódva.
-Mondhatni.. De! Mi van Veletek? És hogy van Elivel?
-Jól vagyunk. Eli is jól van.  Anyukád és Én felváltva vigyázunk Rá.
-Köszönöm!
-Igazán nincs mit. De mikor jöttök haza?
-Ha minden igaz, akkor Én 3 napon belül otthon leszek. Ha bármi van kérlek szólj! És a legfontosabb! El ne áruld anyáéknak, hogy Londonban vagyok.
-Egész jó, csak 3 napig hazaduzzak össze-vissza..
-Kérlek!
 -Rendben, megígérem, hogy nem mondok Nekik semmit.
-Még egyszer köszönöm! Majd este felhívlak Titeket, hogy változott-e"program", de most le kell tennem.
-Szia.
-Rendben! Szia.
"Hazaértem".. Megpróbáltam elérni még egyszer Vikit.. Sikertelenül. Arra gondoltam,ha nem veszi fel a telefont, akkor biztosan alszik,és itthon van. De tévedtem.
Felmentem, és csendesen bementem a nappaliba.. Viki régi szobája vettem az irányt, hogy megnézzem alszik-e, amikor kulcs zörgésre és ajtónyitódásra lettem figyelmes..

Vége!

Ugyan is ..
Viki meglátott egy újságot az újságos polcon, amin ez a szembetűnő cím volt látható:
A JEDWARD DUÓ MEGINT SZINGLI? VAGY MÉGSEM?!
Amíg édesség után néztem,és azon tanakodtam mit kellene venni,addig Viki megnézte a cikket..
Teljesen lefagyhatott, mert 3 perccel később is, amikor visszamentem hozzá 2 csomag chipssel, 4 doboz energiaitallal, és egy nagy üveg nutellával, még az újságot szorongatta..
-Még mindig itt vagy? - kérdeztem jókedvűen.
-Ömm.. Igen - mondta zavartan és gyors a háta mögé tette az újságot,és megpróbálta eltakarni az állványt, de sikertelenül..
-Mi az? Mit rejtegetsz? - kérdeztem kíváncsiskodva.
-Semmi fontosat. - mondta zavartan.
-Persze.. Akkor, miért nem engedsz az újságos állványhoz?
-Mert, most nézelődök, Te pedig bekavarnál itt nekem..
-Hülyébb kifogásod nincsen? - kérdeztem flegmán.
-Szerintem ezt nem akarod látni! - mondta..
-Mit? - kérdeztem meglepődve..
-Hát ezt! - Nyelt egy nagyot, és a kezembe nyomta az újságot..
Nem gondoltam semmi rosszra, hisz azt hittem, hogy a fiúk végleg felvállaltak, Minket.. Legnagyobb meglepetésemre nem így volt..  Széthajtottam az újságot, és az ütőér is megállt bennem, mert egy kép nézett vissza rám, amin 2 ismeretlen csajjal enyelegtek.
-Gábi! Szerintem jobb lesz, ha most hazamegyünk,és ezt a szennylapot pedig visszateszed! - mondta Viki.
-Dehogy is! Ezt számon kérem Johntól!..
-Nyugalom! - próbált csitítani Viki..
-Hogy mondhatsz ilyet, hogy nyugalom?! NEM LÁTTOD MI ÁLL EBBEN A NYŰVES CIKKBEN! -kiáltottam szegényre..
A kisbolt tőlem zengett..
-Jesszus! Csak nyugtatni próbáltalak, te meg így rám förmedsz?! - akadt ki rám Viki..
- Na jó.. Tudod mit? Fizessük ki a dolgokat,és utána menjünk haza.. Hátha a fiúk is otthon lesznek,és akkor tisztázhatjuk ezt az egészet..
-Jó ötlet! - mondta Viki, kicsit sértődötten..
-Ez lenne az egészséges kaja, amiért elindultunk? - nézett a kosárba.
-Hisz ismersz..
-Igen Gábi, ismerlek. Nem is te lennél, ha..
-Jó, oké, értem a célzást, de ha sietősebbre fognánk a formát, azt megköszönném!
Szerencsére nem állt senki a pénztárnál, így 10 perc alatt végeztünkés, és 10 perccel később már otthon voltunk..
Megfogtam az újságot, amit begyűrtünk a bevásárló táska legaljára és falni kezdtem a cikket.. Legjobban a kép zavart, mert John egy  Hosszú, barna hajú, modellalkatú, olyan mindent megkapok,mert a szüleim pénzesek csajjal pózolt.. Ed pedig egy hasonló kinézető csajjal,de Ő valahogy nem irritált annyira, mint, ahogy az a másik kis fruska John mellet..
Egy óra múlva hazajöttek a fiúk..
John odajött hozzám és egy csókot adott, amit utána egy pofonnal viszonoztam..
-Ez meg mi?! - kiabáltam, és elédobtam az újságot..
-Egy újság. - mondta cinikusan.
 A hangzavarra Ed is figyelmes lett, aki amikor megjöttek bement a szobájába pihenni..
-Na ne mondd, erre én is rájöttem.. De ki ez?! Böktem rá a képre..- emeltem a kezem, hogy adok Neki még egy pofont, de ügyesebb volt és megragadta a kezem..
Viki észrevette mi folyik a nappaliba, és a segítségemre sietett.
-Engedj el! - kiabáltam.. Már a sírás kerülgetett..
-John engedd már el! - szólt Rá Viki is..
Ed kijött a szobájából erre a hangzavarra..
-Jézus! Hát itt meg mi történt?!
Sikerült kirántanom a kezem John szorításából,és Edhez dobtam az újságot..
-John! Te még nem mondtad el? - vonta kérdőre Ed..
-Ugyan, hogy mondtam volna el? - válaszolta idegesen..
-Mit kellen elmondani? Miről maradtam le, ha megtudhatom?
-Gábi, arról, hogy.. - kezdett bele Ed, de John félbeszkította..
-Vége! - mondta ridegen..
-Tessék? - kérdeztem vissza.. És a sírás is elkapott, és persze a hiszti is..
-Szóval csak arra voltam Neked jó, hogy megfektess?!
-Ne dramatizáld túl! Te is élvezted! - kaptam a választ..
-Nem zavar, hogy felcsnáltál?! És, hogy miattad minden jövőbeli tervem dugába dőlt?! - KIABÁLTAM RÁ.
Nem válaszolt, csak vállat vont.
-Miért? - tettem fel a kérdést szemeimet törölgettem.
-Bree. - jött egy rövidke válasz..
-Szóval amiatt a csitri miatt van mind ez? - kérdeztem.
Ismét nem válaszolt..
- Tudod mit ne válaszolj! Jól jegyezd meg John Grimes! Soha többet nem fogsz hallani se Elisonról, sem Rólam. Ha neked ez kell!

Fogtam magam majd elviharzottam.. Nem törődtem semmivel és senkivel.. Csak sétáltam London utcáin összetörve.. Leültem egy padra, és csak sírtam .. Körülbelül fél óra önsajnálat után, összeszedtem magam és megpróbáltam megoldani a problémámat.. Öngyilkosságot kíséreltem meg, de sikertelenül, mert megmentettek.
Mivel...

London, de szeretlek! :$

Hát.. Szokásosan semmi jó.
Szerencsére éppségben megérkeztünk. Mivel nem volt poggyászunk, nem kelllett még azzal is szerencsétlenkednünk.
-Na hova menjünk? - kérdezte Viki.
-Egy hotelbe.
-Hotelbe? ismételte meg a válaszom
-Igen. Csak gondolj bele! Nem akarom felverni a fiúkat.. Apához nem akarok menni. Más választásunk nincs. Plusz a hotel, amit mondok az a fiúk házától 2 saroknyira van.
-ööö. Az a hotel, ahol Lillyvel és Elivel szálltál meg?
-Igen, a Gum Tree Hotel.
-Hát akkor sem értelek. Ha a helyedben lennék biztos, hogy beállítanék Johnhoz egy kis akciózásra.
-Viki! Ilyen peverz nem lehetsz..
-Valld be! El akarsz menni.
-Hagyjál már! Nem akarok semmit perpillanat csak egy jót aludni. Nem hiszem el hogy tégted a szex téma ennyire felpörget, ez előbb még majdnem elaludtál..
-Hát az akkor volt.. Mostmár nem vagyok álmos. Sőt,.. Bulizni van kedvem. - vigyorgott. :D
-Ugyer most csak viccelsz?
-Nem! Halál komolyan godoltam.
-És hova akarsz menni?
-Sztiptízbárba.
-Mi van? - kérdeztem meglepődve.O.o Szerintem nem kéne egy sztripbárba mennünk. Nem olyan nagy számok. És Én nem is mennék veled..
-Ne legyél már ilyen ünneprontó..
-Viki! Nem vagyok ünneprontó, de nekem ehhez most nncs kedvem ..
-Akkor meg elmegyünk a fiúókhoz!
-Na nem! Nem zsarolsz!
-Ez nem zsarolás, de ha már nem megyünki bulizni, akkor ..
-Akkor mi?
-Hát.. Na jó hagyjuk.
-Hívtam egy taxit, ami 10 perccel később elvitt minket a Gum Tree hotelba. Az út szörnyen rossz volt, mert Viki egy szót sem volt hajladó hozzám szólni.
Bent a hotelban már nem bírtam tovább és Vikire förmedtem.
-Szólalj már meg!
-És mit mondjak? - kérdezte flegmán.
-Valamit! Istenem most emiatt hisztizel, hogy nem megyünk bulizni?
-Gábi! Olyan vagy egy fásult 70 éves nénike, és nem mint egy 18 éves életvidám csaj.
-Tudod, mit? Igazad van! Menjünk!
-Na és hova? A fiúkhoz vagy egy bárba?
-A fiúkhoz.
-Na ne! Nem hiszem el hogy hatottam rád! Örvendezett Viki. :D
-Először és utoljára. - tettem hozzá.
-Hahaha! - "nevetett"
-Na indulhatunk? - kérdeztem türelmetlenül..
-Húú de be vagy sózva. - kacagott. :D
-Hát Istenem! Egyszer nem akarok menni az a baj, most meg igen, akkor meg az? Viki! Én is lányból vagyok, de nem értelek.
-Gyökér vagy. - mondta és hozzámdobott egy gumit.
-o.O eh?! ilyen fejet vághattam és csak nyekeregni tudtam..
-Tudod. Szeretnék majd én is keresztanyuka lenni, de mégnem most, és szerintem Elinek sem kellene egy kistestvér.
Nem szóltam semmit..
-Tudod, hogy csak viccnek szántam. - mosolygott zavartan..
-Tudom - mondtam komolyan.. De hogy megtörjem a kínos csendet összetúrtam Viki haját.
-Héééj! - lökte el a kezem a fejétől..
- Na mi az? kérdeztem vigyorogva. :D
-Semmi! Menjünk! mosolygott :")
Elsétáltunk a fiúk házához.
-Csengessünk? vagy Bemenjünk?
-Hát.. Csengessünk! - vigyorogtam.
Nem nyitottak ajtót az első csengetésre..
Mégegyszer? - kérdezte Viki.
Csak bólogattam.
-De, addig el ne engedd még nem nyitnak ajtót!
-Rendben!
Megyek máár! - hallottunk egy hangot.
-Elengedhetem?
Ráztam a fejem, hogy még nem.
Egyszer csak kivágták az ajtót..
John "nyitotta" ki az ajtót, egy szál törülközőben.
Mint látszódott rajta szóhoz sem jutott.
Nem is örülsz? - kérdeztem.
Nem válaszolt csak magához húzott és megcsokolt.
-John! Ki az? - hallottuk a kérdést bentről.
-Nem válaszoltunk. Viki gyors besliccelt mellettünk, mi meg az ajtóban csókoloztunk tovább.
John eltolt magától.
-Mi az?- kérdeztem meglepődve..
-Gondolom nem itt akarod folytatni..
-Hmm eltaláltad! - mosolyogtam és adtam egy puszit a szájára.
Szóval bementünk.
-Szia Ed! köszöntem.
-Szia Gábi! -Gábi? Te itt? - kérdezte meglepődve.
-Igen öcsi! de most ha nem baj akkor ne tartsd fel! Dolgunk van! Majd holnap cseverészünk.
A szobám fele vettem az irányt de John berántott a fürdőszobába.
-Itt?- kérdeztem meglepődve..
- A kádban gondoltam :$
-Miért is ne?!
Pillantok alatt levedlettem a ruháimat, és beültem a fürdőkádba John mellé.
Hát, hogy is mondjam?
Észveszelytően telt az éjszakánk. Johnnal végre egymáséi lehettünk. Olyan érzéki és édes volt. Igaz fürdőkádban még sohasem akcióztam de szerintem nagyon jó.
Reggel, mikor felkeltem az ágyamban ébredtem.. Nem tudom, hogy hogyan. Nem emlékszem.:$ De a többi dolgot természesen nem felejtettem el!
Kisétáltam a konyhába, ahol Viki már javában tevékenykedett, azaz főzött egy kávét.
-Jóreggelt! - mosolgott rám.
-Neked is! - mosolyogtam vissza.
Megköszönheted! - mondta
-Mit is?
-Hát az estédet Johnnal.
-Te hallottad? Vagy..
-Nem! Nem láttunk Eddel semmit! Nyugi.. De igen kicsit hangos voltál..
-Jesszus! Ez de ciki..
-Nem az! Jól éreztd magad! Ne szégyeld! - mosolygott.
Igaza van!
-Na és mi a reggeli? - kérdeztem
-Semmi. kaptam ezt a "csodás" választ.
Szóval lemegyünk a kisboltba és bevásárolunk, úgy is hosszabb időre leszünk itt.. És a fiúknak is enniük kell valami normálisat.
Megittam a kávém és elkészültem. Vagyis félóra múlva elmentünk a kisboltba..
Hát..Most jött a hidegzuhany, ugyan is....

Már megint London..

Ugyan is..
A gyámügy, Louis Walsh, Apa, és úgy az egész életem. Na de , ahogy ez már megszokott mindent kezdjünk csak az elején.
John hívott..
-Igen? Kaptam fel a telefonom hiper gyorsan.
-Szia Gábi!-  mondta John azzal az édes hangjával. De amit, ezek után közölt velem..
-Szia! Na?! Mitörtént! Mesélj már! - sürgettem szerencsétlent.
-Ha szóhoz juthatnék.. - mondta kicsit sértődötten.
-Bocsánat! Csak tudod, hogy milyen vagyok ilyenkor..
-Igen, igen tudom.. De most remélem nem olyan leszel..
-Miért? Mi történt? - Kérdeztem tőle.
-Hát..öööhm. izééé..
-Bővebben?
-Ígérd meg, hogy nem fogsz semmilyen ostobaságot csinálni!
-Tudod, ez kezd megrémíteni..
-Ígérd meg! Csak akkor mondom.
-Jólvan. ÍGÉREM! Így jobb? - kérdeztem kicsit flegmán és kicsit dühösen..
-Sokkal. - mondta majd elővette a komolyabb hangját és mesélni kezdett..
Bár NE tette volna...
-Haló! Gábi itt vagy még? - kérdezte ..
Válaszolni nem tudtam, csak könnycseppek csordultak ki a szememből.. Minden átfutott az agyamon.. És..és.. Rettentően erős bosszúvágy vett rajtam erőt..
-Gábiii! Hahóó!
-Ja, Öhmm.. Igen itt vagyok.. Később még beszélünk! Most mennem kell. Szeretlek.
-Váá! - ennyit hallottam és kinyomtam.
Leültem a nappaliba, ami mindennek nevezhető csak nem nappalinak, és tördelni kezdtem az ujjaimat, a gerincemet és a nyakamat. Ez annak a jele, hogy egy kisebb nagyobb verekedésbe vetem magam. De mielőtt bármit csinálhattam volna Viki leállított..
-Gábi! Mielőtt bármi butaságod tennél, mondd el, hogy mit mondott John a telefonban.. Nem lehetsz ennyire agresszív. Nem ilyen vagy! Nyugalom! És most mondj el mindent! - parancsolt Rám.
-Na jó.. Ha ennyire tudni akarod..
-Amikor Te és Kevin Oroszországba voltatok kisebb nagyobb vitáink voltak Evivel.. Lilly és Ed miatt.. És Evi ránk küldte a gyámügyet, mert ugye Lilly elszökött Londonból..És, emiatt be is perelhetnek, de térjünk vissza a vitákhoz.. Pár napja Lilly fogott egy taxit és Londonba szökött és küldött egy SMS-t, hogy mindent sajnál és, hogy soha többé nem hallunk majd róla.. Kicsit később hívták John-t és Edet. John-t a rendőrség kereste, hogy Lillyt letartóztatták betörésért... Edet pedig Lilly hívta és elmesélte neki, hogy hogy és mint történtek a dolgok..
Ezért vannak a fiúk most Londonban, hogy Lillyt kihozzák a fogdából.  De.. még csak most jön a java, amit Johnt percekkel ezelőtt közölt velem a telefonban..
Ennél mi lehet rosszabb?! - kérdezte nagyra nyílt szemekkel. O.O
Hát ez, és folytattam..:
-Mikenak, (a gyámügyis fickónak) hamarabb sikerült kihoznia a börtönből Lillyt, és egy javító-nevelő intézetbe dugta.
-Jézus Isten! - ült le mellém a kanapéra..
-Szerintem érted, hogy miért vagyok ilyen agresszív..
-Már értem, DE! az erőszak semmire sem megoldás! Ezt ne felejtsd el! Többet ésszel, mint erővel..
-Ahham.. Mondja az, akinek nem is tudom, hogy mennyi szaktanária meg osztályfőnökie van az általánosban és még a gimiben is a verekedései miatt...
-Az más! Te is tudod, hogy azok kis pics*ák voltak.. De Evelin csak az unokahúgod..
-Na jó..EZ is igaz.. De akkor meg.. Akkor meg! Csillant fel a szemem..*-*
-Úgy látom valami az eszedbe jutott..De nem tudom, hogy ettől most féljek-e .- mondta Viki és nevetni kezdett..
-Héé! Ez nem vicces- mondtam durcisan.
-Dehogy nem! - és nevetett tovább.
-Tényleg az. :D - szóval én is vele nevettem. :")
-Komolyra fordítva a szót (, amit a mi esetünkben nehéz elképzelni...)
-Mi a terved? - kérdezte kíváncsiskodva.
-Hát, nem gondoltam teljesen végig, úgyhogy ne szólj bele, hallgass végig! - parancsoltam Vikire, aki csak bólogatott..
-Na! Az, hogy elkészülünk és felülünk az első gépre, ami Londonba megy..
Londonban megkeressük a fiúkat, kihozzuk Lillyt az intézetből, apát és anyát összehozzuk, és Georgot és Leát is. Dióhéjban ennyi. - mosolyogtam Vikire.:)
-Ugye, Te most csak viccelsz? - kérdzete Viki teljesen meglepődve..
-Nem! Nagyvonalakban ez lenne a tervem.
-Ahha.. Eddig minden szép és jó.. De nem kalkuláltál bele minden eshetőséget..
-Például?
-Mi lesz, hogy ha valami nem jön össze?
-Ezt meg sem hallottam! Csak a pozitív dolgokat hallom!  - kacsintottam Vikire ;)
-És a másik problematika ezzel az egésszel, hogy..
-Micsoda?!
-A Többiek..
-Mi van velük?
-Ők nem jönek? Vagy, hogy képzeled ezt az egész összehozós dogot például az anyukáddal, hogy ha Ő Pesten van, apukád pedig Londonban..
-Ezt a kis problémát könnyen kiküszöbölhetjük.
-És a legfontosabb! A LÁNYOD! - és megrázta a vállam.
-Te gyökér! Róla sohasem feledkezem meg! De most biztos kezek között tudom hagyni, szóval..Érted.. És most egy kisbaba nélkül szerintem könnyebben boldogulunk..
-Ez is igaz.
- Na látod!
-Szóval, akkor most megnézem a járatokat, és foglalkok jegyeket, addig Gábi szedelőszködj össze, mert amíg Te elkészülsz.. Az egy évszázad..
-KACC-KACC! - "nevettem"
Röpke 40 perc alatt készen lettem mindennemmel. Ritka pillanatok egyike.
-Na? Hogy állsz? - kérdzetem kíváncsian Vikit.
-Jéé! Készen vagy! ég ilyet sem láttam.. Háromnegyed óra alatt?:o
-Nagyon vicces vagy mondhatom!De amúgy csak 40 perc és nyelvet öltöttem. :P
-Este 10 órási járatra foglaltam le a jegyeket. Szóval az indulásig van 3 és fél óra hossza.. De a csekkolás és ezek miatt legalább 1 órával hamarabb ott kell lennünk.. De amilyen szerencsések vagyunk még egy felet is számoljunk rá..Szóval van 2 óra hosszánk az indulásig..
-Wow! Ezt gyorsan levezetted.
-Sikerült felfognod?
-Igen, képzeld! - ésoldalba böktem.
-Auu!
-Ez jár annak, aki folyton heccel. - kacsintottam Rá. ;)
Az elkövetkező 2 órában hülyéskedtünk, de csak halkan, mert mindenki pihent, és nem akartuk felkelteni a többieket, hisz akkor dugába dőlne a tervem..
-Jézusom! 8 óra van! pattantam fel a kanapéról..
-Már?
-Hát, igen. Gyorsan repül az idő, jó társaságban  - mondtam ;)
- A kis egoista..
-Nem! Nem vagyok egoista csak van önbizalmam vágtam vissza.
-Így is lehet érteni! - mondta Viki és öltözködni kezdett..
Én is követtem a példáját..
Nem köszöntünk el senkitől csak egy levelet hagytunk az asztalon, amin ez állt, hogy " MAJD! jövünk Viki és Gábi".
Hívtunk egy taxit, ami kivitt Minket a reptérre.
Kisebb gondok adódtak a repülőjegyünk átvételével, de sikerült megoldani és a 10 órás géppel úton voltunk London felé. Eddig mondhatni minden simán ment,teljesen az érkezésünkig.
Ugyan is..

Botrányokkal teli nap..

Mert..
Evivel leültünk megbeszélni a dolgainkat. Nem ment valami könnyen.. De szerencsére sikerült mindent letisztáznunk, és nosztalgiázni kezdtünk. :)
-És emlékszel, hogy hogyan is cseppentél ide közénk?- kérdezte.
-Felejthetetlen.-mondtam mosolyogva.
-Istenem!, hogy lehetünk ennire hülyé kérdezte.
-Ezt most mire érted?
-Mindig jóban voltunk és hát tudod, és ez a vita, meg harc a fiúk miatt.. Ez nevetséges.- nevetett.
-Belegondolva vicces ez az egész, hisz olyan lehetetlen és még is igaz.
-De, ha belegondolsz, Gábi ez a hibád.
-Ne kezdjük előről! Ezt már megbeszéltük. Szerintem nem az Én hibám. De nagyon örülök, hogy így alakultak a dolgok, és végre minden békés. - mondtam és megöleltem Evit.
Jajj Te!. -mondta és jól megszorított.
Ránéztem az órára és észbe kaptam.
-Jesszus! Elison! - kiáltottam fel és toltam el magamtól Evit.
-Mi van vele?- kérdezte riadtan.
-Hazahozhatom. Mondtam vidáman.
-Na akkor gyerünk! - mondta Evi és felkapta a táskáját, cipőjét és indulásra készen állt.
-Várj már! - mondtam.
-Istenem , hogy nem tudsz meglenni a magassarkúid nélkül.. -.-" - mondta kiakadva.
-Drágám! Képzeld el nem! a 160m-mel nem érzem jól magam magassarkú nékül. Na, készen is vagyok! Mehetünk! - mondtam és elindultunk a kórházba.
Autóval mentünk. Evi vezetett. 100 perc alatt ott is voltunk.
Mikor kiszálltunk a kocsiból, nem bírtam megszólalni.
-Gábi. Jól vagy?  -kérdezte vigyorogva.
-Evelin! Ha velem vagy, akkor nem fogsz vezetni. Ezt most tisztázzuk. Életveszélyes vagy!
-Mondod Te, akinek már legalább 3 autóbalesete volt.
-Az megint más.  Na de ezt most hagyjuk!.
Bent a kórházban minden gyorsan lezajlott. :) Szóval egy bő óra altt otthon voltunk úgy, hogy Én vezettem. :)
Hazaértünk.
Otthon anya még mindig aludt, szóval nyugi volt.
Ezt a nyugalmat 4 váratlan személy zavarta meg.
Csengettek. Kiabáltam, hogy nyitom, de úgy hallatszott nem hallották, mert folyamatosan csengettek.
Kinyitottam az ajtót.. És..
Vikiék álltak ott.. Lea és Liam társaságában. O.o
Csak az ajtóban álltam, de megszólalni nem tudtam..
-Wíííí! Gábi! Sziaa! - köszöntött Viki lelkesen és a nyakamba ugrott szó szerint. :)
Még mindig ki voltam akadva és csak egy sziát tudtam kinyögni azt is egy WTF?! fej kíséretével..
-Ne ölj meg! Majd mesélek! -súgta a fülembe.
-Hmm.. Rendben! Kíváncsi vagyok! - mondtam..
Na, de ne álljatok odakint! Gyertek be! - mondtam.
-Hát Gábi! Már nem is üdvözölsz? - kérdezte Liam, és mosolygott..
-Öhmm. De! Szia Liam!- ettől jobb? - kérdeztem flegmán.
-Gábi! Most fejezd be! - mondta Lea.
-Neked is szia drága nővérkém! - mondtam..
-Szia te kis görcs..-mondta majd közelebb lépett és megölelt. O.o( Ez nagy szó, mert legutóbb, amikor 14 éves voltam, akkor ölelt meg a szülinapomon.)
 Ezután odamentem Evihez, akire rábíztam a többieket, vagyis Leát és Liamat, mert Kevin elment lepihenni.. Én pedig berángattam Vikit a szobámba..
-Ez meg mi!? - kérdeztem tőle, teljesen elhűlve.
-Hát.. izé.. kezdem az elején.
-Ugye Oroszországban voltunk Kevinnel a fotózása miatt.. És az egyik este elmentünk egy orosz bárba italozni, néhány barátjával, és a menedzserükkel.. És ott mondta a menedzserük, hogy van itt egy régi ismerőse, és szerinte Kevin is ismeri az öccsei miatt.. Csak nem egyedül van, hanem az újdonsült barátnőjével..  Ekkor még nem gondoltuk volna, hogy Liam és Lea az.. De utána kiderült, hogy ők azok.. Én is teljesen elhültem.. de Kevin nagyon megértő volt Liammel szemben, és Leára nagyon odafigyelt, ami már kezdett idegesíteni..  És emiatt sokszor össze is vesztünk.. Amikor ezek a viták kirobbantak, akkor elmentem vásárolni, de nem volt kedvem egyedül menni és elhívtam Leát, aki beavatott mindenbe..Vagy is abba, hogy George dobta.. de ezt nem részletezte. Utána pedig elmondta, hogy mennyire alaposan kitervelték Liammel a szökésüket.. De azt nem mondta, hogy miért pont Oroszország.. Ja és részletezte a kapcsolatát anyukátokkal.. Mit ne mondjak.. Hát nem felhőtlen..
-Ezzel csak egy probléma van.. - mondtam.
-Mi? - kérdezte Viki..
-Te? Ti? Mit kerestek itt? - hallottunk bentről..
-Anyukád itt van? - kérdezte Viki tágranyílt szemekkel..O.o
-Mint hallod, igen.. - mondtam..
5 mp múlva csörrenésre lettünk figyelmesek.. és Eli sírására..
Kiviharzottam a szobámból..
Anyám és Lea egymást tépték.. Liam a sarokban ült vérző arccal..  körülötte szilánkok.. És Evi és a baba a szoba közepén..
-Jézus Isten! Mi folyik itt? - kérdeztem.
-Nem látod? - üvöltötte anya..
-Na jó elég!  - kiáltottam fel..
-Evi vidd be a szobádba Eliit! És ki ne jöjjetek ! Viki gyere segíts!
Pár perc után sikerült szétszedni anyát és Leát..
Leültettük őket egy egy székre..
Viki mivel emlékezett mit tanult elsősegélyen.. Ellátta Liamet, Én pedig főztem mindenkinek egy teát..
1 óra alatt lecsillapodtak a kedélyek és mindenkit elküldtük lepihenni..
Kisebb nagyobb sikerrel is jártunk :)
Eközben Londonban sem alakult rózsásan a helyzet, ugyanis...

Anya, Lea, Apa..

Nem fogjátok elhinni, de a kávézó tulajdonosa nem más, mint Kendra! Legfőképpen ezen akadtam fent.. De ez még semmi, ahhoz képest, amik történtek... Jézus!.. Na de kezdem az elejlén.
Amikor beléptünk Evi volt a pult mögött. Először nem hittem a szememnek. De anya megerősített benne, hogy Evelin az. Nem mentünk oda hozzá, hanem leültünk egy asztalhoz. Odajött egy cuki pincér fiú.
Anya rendelt magának egy kávét, én pedig egy Red Bullt-t.
-Nem igaz! Istenem! Minek hurcolásztalak annyi előadásra! Nem érted, hogy ezek a dolgok mennyire ártalmasak! Ráadásul szakértők is mondták, hogy mennyi rákkeltő anyag van ezekben a italokban..
-Anya! Már nem 14 éves vagyok. El tudom  dönteni, hogy mi a helyes és mi nem. Ráadásul most az egyszer ennyit kibír a szervezetem. Nem hisezm, hogy egy Red Bull-tól leszek rákos.. Na de mindegy! Ne ezen veszekedjünk!
Ez alatt a "vitánk" alatt kihozták az italainkat.
Na Anya! Itt a kávéd. Most már mesélhetsz! :)
-Hát.. Jólvan..Tudod.. Jajj Istenem, ez de nehéz..
-Ez kezd megijeszteni.. Szóval? Mi történt?!
-Apáddal vagy Leával kapcsolatos hírt akarod hamarabb hallani?
- Apa!
-Tudod Gábi, apád és én köztem nem alakultak úgy a dolgok, ahogy szerettük volna, és kidobott otthonról, azért vagyok most itt.
-Mi?! De miért?!
-Mert szerinte nem tudtalak benneteket megnevelni.. És ha belegondolok, igaza is van..
Szóhoz sem jutok.. Mi történhettt apámmal, hogy így kifakadt?
-Na és mi van Leával?
-Megszökött. - suttogta.
-Jézusom! Akkor már értem miért akadt ki...
-De ez még nem minden!
-Úristen, mi az?
-Liam.
-Micsoda?! Liammel szökött el?!
Nem mondott semmit csak bólogatott.
-Írt egy búcsú levelet, hogy elmegy Liammal.
Kivette a táskájából és odaadta nekem, hogy olvassam el.
-És persze Te is..
-Mi az hogy Én is?!
-Hát, hogy teherbeestél 17 évesen, és van egy lányod.. Nem tanultál tovább, és mondhatni egy eltartott cafka vagy.. Ezt a jó édesapád mondta.
Ez szíven szúrt. Én sem így képzeltem el a jövőm.. De ezt Ő is tudja..
-Jó.. Szerintem kérjük a számlát.. És menjünk haza.. Semmi kedvem nincs tovább itt lenni. - mondtam a könnyeimmel küszködve.
Kértük a számlát..
És most jött a meglepetés..
Odajött a pincér, aki kiszolgált minket, és közölte velünk, hogy ez ház ajándéka..
-Most csak viccelsz? - kérdeztem.
-Nem nem! - mondta.
-Akkor megmondanád, hogy kinek köszönhetjük ezt?
-Persze, 2 perc megtudják..
-Hát jó. Azt még megvárjuk. Köszönjük.
További szép napot! - mondta a pincér és elment.
2 perc elteltével egy ismerős hang szólított meg.
Felnéztem..
Kendra volt az.
-Hogy? O.o Te lennél a tulaj? - kérdeztem meglepődve.
-Mint látod igen. - mondta mosolyogva. :)
-Wow! Szóhoz sem jutok. - mondtam
-Hát ezt látom.. - nevetett fel :D.
-De, hogy és mint?  Vagy ennyit kerestél volna a tánccal? - kérdeztem.
-Butus! Mindent elmesélek, de előtte mutatok valamit! Gyere! Ezzel a lendülettel megfogta a kezem, és berángatott egy szobába, ahol egy mini szentélynek mondható valamit találtam a fiúkról..
-Úr Isten! O.o
- Mi a baj? Nem tetszik?! - kérdezte szomorúan.
-De, de! Nagyon jó!
-Örülök, hogy tetszik, mert..
-Mert, mi?
-Hát.. Nem sokára szülinapom lesz, és szeretném, ha eljönnétek. És együtt bulizhatnánk. :)
-Öömm! Köszönjük a meghívást:), de nem merem megígérni, hogy itt leszünk..
-De Evi azt mondta, hogy igen.
-Jajj! Csak Evire ne hallgass, ha rólam meg a fiúkról van szó.. Szerencsétlen teljesen kész van Lilly és Ed miatt..
-Értem.. Pasik.. Semmire seem jók.. - mondta vigyorogva.
-Igaz, csak a baj van velük- mondtam és röhögésben törtünk ki.
-Bocsi Kendra, de most mennem kell.. Majd mindent megbeszélünk. És köszönöm a meghívást!
-Ez csak természetes. :)
-Kimentünk a szobából.. Legnagyobb meglepetésemre, anya a pultnál veszekszik Lea volt barátjával.. És Evi csillapítja a kedélyeket..
Odarohantunk Kendrával, mind a ketten..
-Te szemétláda! Rohadj meg! - övültötte anya..
-Hééé! Nyugodj meg! George, te meg jobban teszed ha most mész - mondtam neki..
Így is tett.. Fogta magát, és elviharzott..
-Kendra! Bocsánat ezért a jelenetért..
-Semmi gond - mondta idegesen.
-De, de van gond! Bocsánat mégegyszer.. -mondtam zavaromban..
Elköszöntünk Kendrától, és hazamnetünk mind a hárman.. Anya, Evi és Én..
Hát a hazafele út, még viszonylag nyugodtan telt.. Na de otthon..
Anya elkezdett mindent csapni vágni..
Evivel megegyeztünk, hogy most félreteszzük a bajainkat, és lenyugtatjuk anyámat, mielőtt idegösszeroppanást nem kap..
Laza 2 óra alatt sikerült lenyugtatni, de úgy hogy a vizébe nyugtatót tettük, és adtunk neki 2 szem pirulát, ami altató volt.. Így sikerült lenyugtatni. :)
Ezután jött a neheze, mert...

Anya..

Anyukám volt az.
Jézusom! Nem hiszek a szememnek. Minek hív fel?!
Hisz ott van Neki Lea.. Én mindig csak púp voltam a hátán.. Legalább is így érzem..
Na mindegy..
Mielőtt lecsengett volna a telóm, gyorsan felkaptam.
Igen. Tessék?! - Mondtam. Hozzáteszem tök normálisan.
Szia drágaságom! - mondta a nyalizós hangján.
Szia Anya! Most bökd ki, hogy mit akarsz! - mondtam ..
Nem értelek! Olyan ellenszenves vagy velem! - nyávogta a vonal másik felén..
Bocsánat! Mit szeretnél?! - tettem fel a kérdést, amit nem kellett volna, mert meg is kaptam a választ..
Hozzád költözni! De csak átmenetileg!-tette hozzá gyorsan.
Húú láttátok volna az arcom. Én is csak a tükörből lestem, hogy milyen arcot vágok.. Hideg zuhanyként ért ez az egész..
Meg sem tudtam szólalni..
Gábi! Haló! Itt vagy még? - kérdezte
Ja! Igen persze persze!. -mondtam zavarodottan.
Akkor? - kérdezte.
Hát.. Jöhetsz! De! Tiszteletben kell tartanod a magánéletem! - mondtam.
Ezzel nem lesz gond! - mondta.
Na azt majd meglátjuk motyogtam..
És mikor indul a géped? Vagy mikor jössz? - kérdeztem.
Csak nézz ki az ablakon és megtudod.. - mondta és lerakta
Könyörgöm, csak Ne az legyen amire gondolok...
Csodák csodájára, mi más lenne..
Anyám ott állt az utcán 2 nagy bőrönddel..
Nem hittem a szememnek..
Felkaptam egy kabátot, és egy papucsot. Nagy szó, hogy nem magassarkúba :)
Lementem hozzá..
Szia Anya! Próbáltam jó pofát vágni Hozzá.
Szia Életem! És puszit adott, ami óriási dolog, mert utoljára oviba adott...
Nem akarunk bemenni?- kérdezte.
De! Persze!
Mi történt? - kérdeztem tőle miközben a bőröndöket vittük fel a 3. emeletre..
Reggeli torna ;)
Gábi! Ez nem olyan dolog, hogy itt a lépcsőházban kezdjem el mesélni.. Majd fent egy kávé mellett
10 percnyi szerencsétlenkedés után fent is voltunk.
És hol van apa? És Lea? - kérdeztem meglepődve.
Nem látom a kávém. Amúgy Én is kérdezhetném, hogy hol van a kis unokám meg John meg a többiek
Jó anya! Akkor kezdem Én! De utána neked is el kell mondanod mindent!
Eli a kórházban van.. John pedig Londonban.. A többiek meg élik az életüket, ahogy Én is próbálom..
Micsoda?! Te próbálod élni az életed úgy, hogy a lányod a kórházban, és a barátod meg Londonban?! Milyen családanya az ilyen?! - rikácsolta.
Most mi van?! Úgy tudom lekötöttem a telefonban, hogy az életem TABU! Vagy nem?! - kérdeztem miközben sikerült leforráznom a kezem a kávénak való forróvízzel.
Jó tőlem  bármi lehet az életed! De az unokám?! Nem csak a tied! - kezdett kiabálni..
aaauu! A Francba! - ordítottam fel! És eldobtam a csészéket..
Odajött a konyhába, és nem az hogy segített volna.. Nem! Még kioktatott..
Még egy egyszerű kávét sem tudsz megfőzni?! Ilyen szerencsétlen nem lehetsz! - mondta
Nem tudjátok, hogy milyen kevesen múlt, hogy Neki ne essek. De szerencsére sikerült megállnom. :)
Végül sikerült összeszednem a széttört csészét, addig  anya feltörölte a forróvizet.
Úgy látom ebből a kávézásból sem lesz semmi, ha rajtad múlik. Menjünk el egy kávézóba. - Mondta.
Hát mit is mondjak. Most az egyszer igaza volt.. Szóval összeszedtük magunkat és elmentünk egy kávézóba, ami a napokban nyílt..
Mit is mondjak?!
A meglepetések itt sem maradhattak el.
Mert...

VÉGRE!:$

Johnt a rendőrség hívta.. Edet pedig Lilly.. Szerintem eléggé összefügg a 2 dolog..
Ugyan is..
Lilly elment.. Egyenesen Londonba.. Igaz, nem tudom, hogy hogy csinálta, hisz semmit sem vitt magával, és annyi kp úgy sem lehetett nála, hogy repülőjegyet vegyen, meg a taxist is kifizesse.. Vagy még is..?! Na majd rájövök, hogy hogy és mint;)
John félre vonult.. És csak annyit hallottam, hogy:
Komolyan?
És ki?
Komolyan?
Ilyenkor mi a szokás?
Rendben!
Köszönöm!
Visszhal.
Ed a szoba másik sarkában hasonlóképen tett.
Tényleg?
Ne!
Nyugalom!
Megoludjuk!
Sze.. szeret..
Ezt meghallva Evi oldalra csapta a fejét.. Ezt Ed kiszúrta és gyorsan elköszönt és letette a telefont.
Ed is és John is odasétáltak Hozzánk..
Sokat nem értettem az egészből.. Szóval..
Elmondanátok, hogy mi történt? - bukott ki belőlem!
John vágott egy nem túl biztató arcot.. és arébb húzott..
Hát.. Tudodd.. Ööhm..
Nem, nem tudom! - vágtam közbe türelmetlenül..
Lilly Londonban a rendőrségen van, mert betörtésen kapták.. Azaz Nála maradhatott a kulcsod.. és a londoni házban a riasztó bekapcsolt.. és a rendőrök meg bevitték.. És most bent tartják.. De van még egy probléma! A gyámügy ugye keresi.. És most ott van nekik "kiszolgáltatottan".
Ed? Ki volt az? - kérdezte Evi..
ÁÁ.. Senki.. Nem fontos.. Pórbálta ennyivel elintézni.. de nem jött össze Neki, mert Evelin elkezdett hisztizni..
Nem vagyok hülye! Hallottam, hogy Szeretlekkel akartál elköszönni, csak odafordultam és nem tetted! Lilly volt az? Ugye?! - kiabált hisztérikusan..
Na még ez is..
Istenem csak add, hogy .. motyogtam magamban.
Kendra! - Bocsi, de most látod.. Elég nagy problémák vannak.. És most nem aktuális az itt tartózkodásod.. Majd, ha minden letisztul, amit megbeszültünk, végig visszük!. - mondtam és próbáltam jó képet vágni ehhez az egészhez.
Persze! értem Én! Semmi gond! Csak egy valami.. Kérhetnék egy képet és egy autogramot tőlük?
Itt a lehetőség! Kérdezd meg őket :)
Mint látszott  fiúknak pont ehhez nem volt most semmi kedvük.. De csak a fanjuk! És ismerjük be, ha nincsenek fanok, akkor nincs sztárság sem.. Szóval ennyit kibírhatnak.. :).
Ahogy Kendra kitette a lábát.. Mondhatni kitört a 3. világháború.. O.o
Megint Evelinnek estem.. De ezt a hisztijének köszönheti, ami felidegísített.. És ez általl sikerült bekerülnünk a kórházba, mert az üvegasztalra sikerült esnünk, amit összetörtünk. Megosztok veletek egy titkot: nem valami kellemes érzés!..
Bent a korházban elláták a sebeinket.
Evi és Ed elmentek.. Johnnal pedig elmentünk a gyerrmekosztályra megnézni mi van Elivel..
Útközben Lillyre és másnapra terelődött a szó.
John?! Most hogy lesz?  - kérdeztem bizonytalanul..
Úgy, hogy Ed és Én holnap az első géppel Londonba megyünk!  Addig te maradsz Evivel és Elivel.. És megpróbálsz nyugton maradni, és nem megölni az unokahúgodat!
Jó vicc! Na de most komolyan! - mondtam.
Gábi! Ezt komolyan gondoltuk Eddel!
Hogy mi van?!Ezt nem gondolhattátok komolyan Ti sem! - mondtam
De! És nincs vita! Így lesz a legegyszerűbb. - mondta John..
Hát, most miért veszekedjek vele.. Okoztam már meglepetést.. És ez alkalommal is fogok, úgí érzem. - Gondoltam magamban. És egy önelégült mosolyt vágtam.
Gábi! Jól vagy? - kérdezte John meglepődve..
Hát persze! De miért?
Hát, mert nem ellenkezel.. és nme veszekszel.. - mondta még mindig meglepődve.
Tudok nyugodt Gábi is lenni! :) Csak elődte ki kell ereszteni a fáradt gőzt.. - mondtam.
Elisonnal mindsen rendben volt szerencsére:) És az egyik nővérke szerint 2 nap és hazavihetjük.
Hívtunk egy taxit, mert a kocsit elvitték Edék..
Na.. És mi a ma esti programunk? - kérdeztem Johntól. :$
Hát.. Nem is tudom.. Mi lenne, ha.. Tudod.. Végre, csak MI, KETTEN! :$
Tetszik az ötlet. - kacsintottam rá ;)
A taxi percekkel később ott volt.. A hazafele út szerencsére gyorsan telt..
MHazaértünk.. John felkapott és felvitt az emeletre. Milyen édes.. :$
A bejárati ajtónál már alig bírtunk magunkkal :$ Sikerült kinyitni az ajtót..
Ahogy bementünk a nappaliba már csak a boxere volt rajta.. Rajtam pedig a fehérneműm. :$
Hagytuk, hogy az érzéseink és az ösztöneink vezessenek, és egymásnak estünk a nappaliban.. Később bearaszoltunk a szobánkba és ott folytattuk..
Istenem! Végre, megint érezhettem a közelségét... Újra egymáséi lehettünk:$
Reggel mire felkeltem John már nem volt mellettem, mert ugye Londonba mentek Eddel..
De annál nagyobb meglepetés ért, mikor megcsörrent a telefonom..

Mert..

Otthon..

Nem éppen az fogadott, amire vártam.. Igazából semmire sem számítottam.. De, amik történtek...
Amikor beléptünk az ajtón egy csomó ruha volt szanaszéjjel hajigálva.. És az egyik szobából különböző hangok hallatszottak ki.. Hát elég kínos.. Értitek..
Bocsi a nagy kupiért! - mondtam Kendrának.
Áh! Semmi gond. Az én lakásom is   hasonlóan szokott kinézni. - mondta.
Na, de jó. EZ azt jelenti, hogy olyan a lakásom, mint egy nem is tudom mi.. -.-"
Megjöttem! - kiabáltam.
Hát válasz az nem jött.. De John kirohant a fürdőszobából egy szál törölközőben, ami a férfiasságát takarta..Azaz nem sokáig.. Mert ahogy megállt a nappali özepén leesett róla..
Jézusom! John kapj már fel valamit! Vendégünk van! - kiabáltam.
Kendra nem szólt semmit csak elvörösödött az arca.. :$
Istenem ez .. ez.. ahh! Bocsi, hogy ezt látnod kellett. - mondtam.. de nem mertem a szemébe nézni.
Válaszként egy akkora ölelést kaptam, hogy majd nem megfulladtam.
Ennyi? - kérdeztem meglepődve.
Édes Istenem! Neked John a barátod? Jézusom! Itt vagyok Jedwardék házában! és Istenem! John Grimes barátnőjével.. Akkor neked.. a gyeked apja.. John? - kérdezte nagyra nyílt szemekkel.
Wow!.. Neked aztán gyorsan összeállt a kép. - kacsintottam Kendrára.
Hozzak valamit inni? - kérdeztem tőle.
Igen! Egy tequila jól esne. - mondta.
Tessék?! - kérdeztem meglepődve.
Ja! Nem úgy gondoltad? - kérdezte zavarában.
Hát.. Igen.. Nem igazán piára gondoltam. Hanem narancslére, vagy Colára..
Akkor egy pohár cola jól esne. - mondta.
Oké. - mosolyogtam.
De majd egyszer nyugodtan kirúghatunk a hámból. - kacsintottam rá.
A hangok a szobából nem igazán csendesedtek el.. Inkább hangosabbak lettek..
Ha nem bánod, most utána járok a dolgoknnak, és beszélek Johnnal. És ott hagytam a nappaliban Kendrát, aki szerintem még mindig "sokk" hatása altt állt.
Bementem a szobánka, ahol John egy szál boxerban ült.. És nagyon dühösnek látszott..Én pedig nem bírtam ki nevetés nélkül.. szóval, amikor leültemm mellé az ágyra elkapott a röhögő  görcs..
Ez egyáltalán nem vicces! - mondta mérgesen.
Ha belegondolsz.. De az! - mondtam és folytattam a nevetésrt.
Erre nem mondott semmit.. Csak ledöntött az ágyra. :$
Ez is vicces? - kérdezte, és megcsókolt..
Olyan nehéz volt ellökni magamtól.. de muszáj, hisz ha az embernek van egy vendége.. Nem hagyja csak magára, mert épp egy kellemes északát kíván eltölteni a partnerével.. Szóval Nagy nehezen, de sikerült le lökni magamról Johnt.
Ezt most nem szabad! Majd máskor kacsintottam rá:$
Nem mondott semmit csak magához húzott és megölelt. .$
Amúgy, ha felöltöznél, és kijönnél hozzánk azt megköszönném! - súgtam oda Neki.
Egy kicsit eeltolt magától, és rám meresztette óriási zöld szemeit.
Ezt remélem csak viccnek szántad. - mondta.
Hát, nem épp! De ha ettől jobb, akkor rajongótok.. és érted jobban rajong. Szóval 10 perc múlva szeretném, ha kint ülnél a kedves öcséddel együtt.b  - kacsintottam Johnra és visszzamentem Kendrához, aki nem egyedül volt.
Evi ott ült vele..
Hát.. Először megszólalni sem tudtam.. Csak egy erőltetett mosolyt erőltettem az arcomra.
Evelin?! Hát Neked nem Eddel kéne BENT lenned a szobátokban? - mondtam fintorogva.
Édes, drága unokanővérem Gábi! -mindta önelégülét arccal. Nem, majd később visszamegyek. - mondta..
Hát kínos csend következett be.. Egy kicsit feszült volt a hangulat. Ezt a csodálatos hangulatot sikerült a fiúknak megtörni a szokásos hülyülésükkel. :D
Ed! - súgtam oda Neki, addig míg Evi endrával és Johnnal volt elfoglalva..
Ezt, azéret nem vártam Tőled.. Ahogy Lilly elmegy, Te azonnal ágyba bújsz Evivel..
Meg kell értened! - mondta.
Már bocs! De ezen nagyon nem lehet, mit megérteni.. és vágtam rá egy pofát.
Mielőtt bármit is mondhatott volna megszólalt mindkettőjük telefonja egyszerre..

A Show..

Az ajtón az állt: Sztriptíz táncosokat keresünk! Ha nincs tánc tudása az nem baj, a show előtt betanítjuk!
Bent: egy óriási terem volt.. Tele színpadokkal,  táncrudakkal. Egy nagy bárral, egy V.I.P.-s részleggel.. És nagyon jó volt a fényeffekt.
A körszemlét egy ismeretlen szakította meg.
Szia! Gondolom a hirdetés miatt jöttél. - mondta egy hang.
Oldalra néztem..
Egy lány állt ott..
Velem egy korú lehetett. 170 cm magas. Hosszú, göndör vörös haja és csoki barna szeme volt.
De neveletlen vagyok! Be sem mutatkoztam! Kendra vagyok. - mondta.
És te? - kérdezte.
Öhm! - Kaptam észbe..
Szia!
Én Gábi vagyok! Milyen hidetésről beszélsz? - Kérdeztem meglepődve.
Hát ami kint van.. - mondta.
Néztem rá értetlenül..
Táncosnőt keresünk! - mondta lelkesen.
MI?! Nem! Nem, dehogy is! - kezdtem hebegni.
Hát most már késő, mivel bent vagy, és muszáj lesz táncolnod! - mondta kacagva..
Most ugye viccelsz? - kérdeztem meghökkenve..
Nem! Ez komoly! - mondta komolykodva.
De nézz rám!.. Csurom víz vagyok.. És nem tudok táncolni.. - mondtam  idegesen.
Az nem baj! Majd megtanítalak! A nyitásig van még 30 perc.. addig egy 10 perces laza koreográfiát betanítok és 20 perc alatt rendbe szedlek. Mondta Kendra.
Hát jó! Vágjunk bele! - mondtam lelkesen.
Szerintem nem fogtam fel, hogy mibe is csöppentem. O.o
És hogy, hogy táncolsz? - kérdeztem Kendrától.
Hát tudod.. Anyuék nem támogatják a jövőre való terveimet.. És ez a szakma nem is rossz.. Az ember sokat keres vele, csak jól kell csinálnia.- mondta és rám kacsintott..
Húú! Ez kezd bizarr lenni- motyogtam..
Mit mondtál? Nem hallottam. - mondta
Hát.. Milyen terveid vannak? - kérdztem
ÁÁ! Seemi komoly, csak.. Nem nem.. hülyének fogsz tartani - mondta szégyenlősködve..
Nem dehogy is! Ha tudnád,nekem milyen bonyolult az életem.. Áhh. Mesélj csak nyugodtan! ;)
Hát Rendben! - mondta kicsit szorongva.
Tudod! Van egy ikerpár..
Könyörgöm Istenem! Csak Ne JEDWARDÉk legyenek! - mondtam magamban.
Akik JEDWARD név alatt futnak.. És Ők szoktak keresni a turnéjukho háttér tncosokat.. És oda szeretnék jelentkezni..És íg yközelebb lehetnék, az egyikőkükhöz. - mondt elpirulva.
Edward vagy John? - kérdeztem kicsit féltékenykedve..
Szerrinted? - kérdezte mosolyogva.
Szerintem Te Ed Girl vagy. - mondtam magabiztosan.
Hihihihhiiii! - kacagott..Nem,John girl vagyok. - mondta.
OMG! - egy John fannal vagyok? Milyen irónikus..
És te is szereted őket? Ha már tudod, hogy kik a tagjai a bandának?
Hát.. Meghallgatom a számaikat, de különösebben nem vagyok tőlük elájulva.. - mondtam és mosolyogni kezdtem.. de úgy hogy megjelentek a kis gödröcskéim.. amik csak akkor szoktak ha hazudok.. De ezt Kendra nem tudta..
Én bármit megadnék, hogy Johnnallehesek! Áradozott Kendra..
Na ez kezdett idegesíteni, hisz John a pasim..És a gyerekem apja.. Szerintem értitek.
Na gyere! Kisminkellek! És kezdődhet a show! - mondta örvendezve.
Na de! Mesélj te is magadról! - mondta.
Hát sokat nem tudok mondani.. Csak azt hogy van egy kislányom..
Te anyuka vagy? - kérdezte meglepve és éreztem hogy a szemhéjtust elkeni..
Igen.. Tini mami vagyok.. De ez egy hosszú.. Nagyon hosszú történet..
Majd egyszer elmesélem. - mondtam. :)
Kendra! Show Time! - kiabálta be valaki.
Gyere! Itt az idő! - mondta Kendra..
Kimentünk a színpadra.. Mennyi khm.. mániás vén kujon.. Jesszus! - Mondtam magamban..
Berakták Pitbull feat. Ne-Yo, Afrojack & Nayer - Give Me Everything-et és táncolni kezdtünk.. :D
Minden teljesen jó voltteljesen a szám végéig, amíg Kendra le nem nyomta a nyelvét a torkomon.. O.o
Ugyan is ez egy leszbikus bár.. Mint az kiderült.. Csak erről én nem tudtam.. O.o
Ezután a kis jelen után lerohantam a színpadról, be az öltözőbe.. Kendra utánam jött..
És bocsánatot kért az előbb történtekért.. Én pedig megbocsátottam neki.. Hisz ez nem az ő hibája..
Kendra! Tudod mit? Elmegyünk hozzánk! Bemutatlak egykét ismerősömnek! kacsintottam rá. ;D
Oké Gábi!  Most amúgy is csak helyettesítőnek ugrottam be.. De akit helyettesítettem már itt van. Szóval mehetünk..
Hívtunk egy taxit.. És hazafele vettük az irányt.. Ahol is ...

A bárban..

Mert..
Hívtunk egy-egy taxit és hazafelé vettük az irányt. Azért mentünk külön taxival, mert nem voltam hajlandó Evelinnel egy járműben tartózkodni..
Vagy is, hazafelé terveztem az utamat.. Csak nem teljesen úgy alakult.. Na, de mindent csak az elején! ;)
Gábi! Ne legyél már ilyen! Próbálj megértőbb lenni! Csak az unokahúgod!..Ráadásul Te sem voltál sokkal különb amikor Amyvel csak barátok voltunk! - mondta John.
Hogy mit mondotál John Grimes? - kiabáltam rá..
Azt, hogy.. - kezdett bele..
Ne, hogy még egyszer megismételd, mert nem állok jót magamért! - mondtam Neki..
Szóltam a taxisnak, hogy álljon meg, mert gyalog megyek tovább.
Gábi! Ezt te sem gondolhatod komolyan! Nőjj már fel! - mondta.
Menj Amyhez, Ő sokkal érettebb, mint Én..
Miután ezt kimondtam, megállt a taxis, hogy kiszálhassak.
Sikerült majdnem kiesni a taxiból..  Nem is lettem volna..Ezután a kis jelenet után elhajtottak.
Csodás! Azt sem tudom, hogy merre vagyok, és még az idő is esőre áll. Előkaptam a telefonomat, és a segítségével sikerült eligazodnom, hogy merre meddig és hol vagyok.
Az alkotás utcán voltam.. Ahol a Palace Mom Park is van..
Elsétáltam a Parkba, mert ez volt a legközelebb..  Időközben elkezdett esni, jobban mondva szakadni. Ennek köszönhetően az utcák megüresedtek.. Nagyon örültem neki! Legalább egyedül lehetettem! Végre valahára! Csak Én és a Gondolataim! Ráadásul közhelyen ;D
Útközben rengetegszer hívtam Lillyt. De úgy látszik, hogy nem ismeri a telefonnak a hívásfogadó gombját, mint ahogy Én sem John esetében..
Nem tudtam mit csináljak. Leültem egy padra a szakadó esőben. Csodálatos. Nincs kinek ki sírjam magam..
Vikit most nem akarom zavarni, hagy érezze jól magát Kevinnel. Lilly elment, és semmi élet jelet nem ad maga felől.. Az unokahúgom meggágyult..És az ikrek mellette állnak..Ennek a tetejében Elison korházban van..
Megint elővettem a telefonom.. Zenét kezdtem hallgatni..
Utálom Justin Biebert, de megtetszett a Mistletoe száma, és elkezdtem hallgatni.. Sírni kezdtem.. Szánalmas vagyok. - mondtam bőgve..  Utána pedig nevetni kezdtem.. Normális dolog.O.o
Ha valaki látott az biztos nem nézett normálisnak, hisz egyszerre sírtam és nevettem, és mind ennek  a tetejében egy nyálas számra..  Ahogy vége lett a zenének eszembe jutott egy nagyon perverz ötlet..
Sztriptíz bárba akartam menni..
Végül is? Miért ne? - tettem fel a kérdést magamnak.
Ha észnél lettem volna, ezer dolog eszembe jutott volna, hogy miért ne menjek.. De mivel nem voltam teljesen magamnál, ezért nem így lett..
Összeszedtem magam és sétálni kezdtem. Eközben böngésztem a telefonomon.. És találtam egy sztriptízbárt.. HALLO SZTRIPTÍZBÁR. ez volt a neve.. És útba is esett.. Azaz nem teljesen,mert nem volt úticélom, hogy hova menjek.. De ez pont jól jött, és fél óra múlv a bárban voltam..
Bementem.. De nem néztem meg a kiírást..és egy kisebb kalandba keveredtem..

A kávéházban..

Ugyan is...
Elmentünk a Karma kávéházba. Egész jó hely. Beültünk egy félköríves páholyba, ahonnan jól lehet látni az embereket, de belátni a "heyünkre" már nem lehet. Ezt ki is használtuk,és jót röhögtünk.
Kihozták a rendelésünket.
Evi és Ed Latte Macchiato (fehér csoki, karamell, mogyoró, amaretto) kértek.
John és Én pedig Bailey's kávét, és egy-egy Colát.
Evi gyere már! - mondtam Neki.
Hova? - kédezte.
Szerinted egy kávézóban hova lehet még menni?!
Öööö. - őzött ott.. :D
Az illemhelyre gondoltam. és vágtam egy fejet. -.-"
Ja! Értem már! :D - vigyorgott Lilly
Vettem észre. - kacsintottam.
Fiúk. Légyszíves addig Ne! Ismétlem Ne! csináljatok felfordulást! Nem otthon vagyunk! - kacsintottam Johnra.
Haha! Nagyon vicces . mondták egyszerre.
Lillyevel kiemntem a mosdóba.
Visszafele menet egy ismerős lettem figyelmes 4 asztallal arréb, ahol mi ültünk..
Lilly! Lilly! Nézd! Az ott Evi?! - kérdeztem.
Nem tudom.. Várj! Igen!. Ő az.
De ki az ott vele?!.. -k érdezte Lilly.
Nem tudom. O.o - mondtam.
Tudod mit?! Lilly, te menj vissza a fiúkhoz. Nézd meg, hogy minden rendben van-e .Ismered őket.. Tőlük bármi kitelik :D Én pedig beszélek Evivel.
Oké?
Oké!
Lilly visszament a helyünkre, Én pedig odasétáltam Eviék asztalához..
Evelin?! - kérdeztem.
Hátrafordult. Rám nézett..Vágott egy pofátés visszafordult a személyhez, aki nagyon ismerős volt.. Nem csoda, hisz felismertem..
Mike?! - kérdeztem meglepve.
Nem válaszolt, csak felállt és elment..
Evelin! - kiáltottam rá..
Nem nagyon érdekelt, hogy nyilvános helyen vagyunk.
Ugye, ez nem az, amire gondolok?
Cöh! Mi közöd van hozzá?!
De, ha már ennyire tudni akarod.. Igen, Én küldtem a gyámügyiseket, és Lillyt elviszik, és Ed az enyém lesz! Minden megint olyan lesz mint régen.. Amúgy is, Mike jó barátom, és, mint látod, ezt ki is használom. - kacsintott rám.
Evelin?! Hallod magad?! és adtam neki egy pofont..
Ezt hogy merészelted kiabált rám. Lendítettem a kezem, hogy adok neki egy második pofont is.. De megelőzött és egymásnak estünk.
Percekkel később Ednek és Johnnak sikerült minket szétszedni.. A kávézó vendégei, mint körénk gyűltek. Lilly kirohant a kávézóból.. Hívott egy taxit, és elment.
Mire a fiúk szétszedtek minket odajött egy biztonsági őr, és kidobott minket..
Ez meg mi volt?! - kérdezte meghökkenve John..
Evelin.. Evelin szólt a gyámügyisknek, miatta van ez az egész felfordulás..
Hogy mi?! - Ez igaz Evi?! - kérdezte Ed..
Evi nem szólalt meg.. Sírást szimulált. -.-"
Nem, nem..!! Én soha nem tennék ilyet. Vagy ilyennek ismertél volna meg? - kérdezte, sírás közben..
Ezt tudni kell Eviről, hogy Ő színészképzőbe járt, mert szeretett volna színész lenni, és mivel tehetsége is van a színjátszáshoz, így mindig Ő kapta meg a szerepeket a sulis darabokban. A tanárok szavaival élve: az angyali mosolya miatt...
Ne színészkedj! - kiabáltam rá.
Nem válaszolt..
Evelin!! Hallasz!?
Ne! Gábi! Ne tégy olyat, amit megbánhatnál, hisz csak az unokahúgod. Próbálj meg az életben egyszer higgadtan cselekedni! - mondta John.
Rendben! Te mondtad! Ezt nem bánom meg..Ökölbe szorítottam a kezem, és elindultam Eviék felé.. Mert Ed odament hozzá és vigasztalni kezdte..
Szerencse, hogy John a hátam mögött állt, és lefogott..
Nem így értettem! - mondta egy kicsit mérgesen..
Ne Evi! Ne sírj! Minden megbeszélünk! - vigasztalta Ed.
Nem igaz, hogy nem látod, hogy színészkedik?! - förmedtem Edre..
Gábi! Nyugalom! - mondta John, és magához húzott..
Ezt a nyogudt pillanatott megzavarta az, hogy észbe kaptam, hogy Lilly elment, és mert üzenetet küldött..
"Nem akarok a terhetekre lenni! Igazad volt! Mindent csak tönkre teszek.. Nem vagyok jó barátnő sem. Szégyellem magam! Kérlek mondd meg Evinek, hogy nagyon sajnálom és bocsásson meg! Ednek pedig csak azt üzenem: "Köszönök minden együtt töltött csodás percet! Soha nem fogom elfelejteni! Örökké szeretni fogom!" Többé ne keressetek! Nem akarok még több dolgot tönkre tenni! Mindent nagyon sajnálok!"
Lilly.
Az SMS elolvasása után, nem mondanám, hogy jó hangulatban telt a nap további része.. Sőt.. a napnak ezzel koránt sem volt vége, mert...

A gyámügy!

Mike Pooler, és Veronica Madelmozza. Mutatkoztak be.
Az Ön személyében Gábriellá McLoughlin-t tisztelhetjük meg, ha nem tévedünk.
Igen. - mondtam tágra nyílt szemekkel.
De, Önök kicsodák? És honnan tudják, hogy ki vagyok, és hogy itt lakom?
Már egyszer bemutatkoztunk. A WorldSkills Gyámügy hivatalától jöttünk. Tudomásunkra jutott, hogy Smith kisasszony itt tartózkodik.. És érte jöttünk..
Lilly berohant a szobába, Ed pedig utánna..
Megszólalni sem tudtam..
John odajött hozzám, és megfogta a kezem. Átfutott az agyamon minden, ami Lillyhez fűz. A megismekedésünktől az előbb történtekig. Összeszedtem magam.
Nem! - mondtam határozottan.
Ez nem kérés, vagy kérdés volt. Kijelentettük. Ha ellenszegül, az ügy a bíróságra megy!
Ez most fenyegetés lenne? - kérdeztem lekezelően.
Vegye annak, aminek akarja! - mondta Mike. Vagy tudom is én, hogy kicsoda.
Na, ne mondja.. Akkor most takarodjanak el a házamból! - Övültöttem rájuk.
Ha nem akkor én magam dobom ki önöket! - jelentettem ki.
Kérem hallgassanak rá! Képes rá, és meg is teszi! - mondta John.
Rendben! Önök akarták.. De ezzel még nincs vége! Visszajövünk!.  És elmentek..
Megfordultam és John karjaiba vetettetem magam.
Most mi lesz? - súgtam oda neki.
Megoldjuk! - súgta vissza.
Ed kikukucskált, hogy elmentek-e már.
Igen Ed, elmentek! - Mondtam.
Lilly kijöhetsz! - mondtam.
Nem válaszolt..
John ha megkérhetlek csinálj egy jó erős kávét.. Hosszú lesz a mai napunk.. Bemegyek hozzá, és beszélek vele.
Ne Gábi! Húzott vissza Ed a karomnál fogva..
Edward Grimes! Szépen kérlek ne mondd meg, hogy mit csinálják! Inkább segíts Johnnak! És egy határozott mozdulattal elhúztam a karomat, és Ed szobájába vettem az irányt, ahol Lilly a sarokban összekuporodva sírt.
Leültem mellé.
 Hallod! Hagyd abba! Ezzel semmit sem fogssz megoldani, ha itt sírdogálsz!
Nem szólt semmit. - kezdtem mérgs lenni.. szóval felemeltem a hangom és kicsit erőteljesebben megszólítottam.
Lilly Smith!
Gábi! Nem értessz semmit. - bökte ki a sírás miatt nehézkesen.
Miért is? - kérdeztem értetlenkedve.
Csak Edward és Te vagy nekem. És.. Te.. Te.. pedig.. kidobtál..kezdett zokogni..
és..és.. most a gyámügy hivatal is..
Paff. Ütöttem rá a fejemre. Mekkora egy selejt vagyok. Hisz még csak "gyerek".. Én pedig elküldtem egy melegebb éghajlatra.. Ezt talán nem kellett volna.. sőt biztos is.
Lilly! Nem úgy gondoltam.
De! Igen úgy gondoltad!
Jó, igaz, hogy elborult az agyam de meg kell értened.
Csak bólogatott..
Na gyere állj fel! - mondtam
Felállt, és adtam neki egy óriási ölelést! :)
Tudom, hogy ezzel még koránt sincs semmi elintézve, de remélem ez erőt ad neked! - mosolyogtam rá. :)
köszönöm Gábi! - mondta és törölgette a szemét.
Menjünk ki. Igyunk egy kávét! Ha minden igaz, akkor már kész is an.
Ez  volt a végszó, ugyan is, amikor ezt kimondtam csörömpölést, kiabálást, és röhögést hallottunk.
Kinéztünk, hogy mi lehet az.
Hát nem eltörék a kávéfőzőt? És leforrázták a lábujjukat, de csak nevettek..
Ez meg?! - kérdeztem meglepődve.
Hát.. Ed nem figyelt, és ez lett belőle.. - mondta John és nevetett..
Nem is Ti lennétek! - mondta Lilly és nevetni kezdett.
Na mindegy!  Ez már jó, hogy Lilly nevet! :)
Feltakarítom. Ti addig készüljetek el. Elmegyünk egy kávézóba, az biztonságosabb - kacsintottam Johnra. ;)
5 perc múlva készen is voltak.
Hát ti? Komolyan így kartok jönni? Ennél feltűnőbb nincs is..
Ráadásul ez Magyarország,és nem London!..  Itt az emberek megbámulják a másikat, ha egy kicsit is különb, mint a másik.
Gábi! Ne parázz már! Nem lesz semmi! nyugtatott meg John.
Persze.. Hát, ez sem úgy lett, ahogy elképzeltük.
Ugyan is..

Evi visszatér..

Mert..
Ed és Lilly nagyon jól érezték magukat otthon kettesben.. :$
És Evi megjelent..
De kezdjünk csak mindent az elején ;)
Viki és Kevin Oroszországba utaztak, mert Kevinnek fotózásra kellett menni, és Viki még úgysem volt Oroszországba, meg nem akartak "egyedül" lenni..
Szóval elutaztak, és csak 2 hét múlva jönnek vissza..
Így Ed és Lilly kihasználhatta az eléük tárulkozó lehetőséget.. Kettesben lehettek.:$
John és Én elmentünk abba a kis közértbe, ahol megismerkedtünk.. Nosztalgiázni kezdtünk.:$
És arra emlékszel, hogy hogyan ismerkedtünk meg? - kérdeztem tőle. :)
Persze! - mondta és elkezdett mesélni.
Itt álltál. - mutatott a nutellás polcok elé. Én pedig épp itt, ahol most..Észrevettük egymást.. Te pedig felismertél. De, ha Én nem jövök ide hozzád, akkor most nem lennénk együtt. - mondta.. és a padlót bámulta.
Ezt honnan veszed?  - kérdeztem meglepődve..O.o
Olyan bátortalan voltál.. Nem is sikítottál fel.. Pedig a fanok, ha felismernek sikítozni kezdenek és lerohannak minket. Te nem ezt csináltad. Más vagy! - mondta és rám kacsintott.
Ahham - nevettem rá. :D
Ezzel azt akarod mondani, hogy nem vagyok eléggé belevaló? - kérdeztem és felhúztam a szemöldököm.
Háát.. - jött ez a rövidke válasz..
Na majd megmutatom neked! - jelentettem ki ..
És mit akarsz csinálni? - kérdzte önfeledten mosolyogva..:D
Fogós kérdés! Magam sem tudom.. - mondtam csüggedve.. :\
Hát, Nekem lenne ötletem..  - és kacsintott.. ;)
Képzelem! - mondtam és megcsókoltam. :$
Az édes csókunkat egy hívás zavarta meg..
Evi volt az..
Tágra nyílt szemekkel néztem a telefonom.. mielőtt lejárt volna a csengés gyorsan felvettem.
Mielőtt beleszólhattam volna.. Evelin tette meg és ezeket vágta a fejemhez:
Utállak! Minden a Te hibád! Soha ne keress se Te, se Ed! Nem érdekeltek! Csuklott el a hangja.- és kinyomta.
Értetelenül néztem magam elé..
Mi a baj Gábi? Mit mondott? - kérdezte John.
Menjünk haza! Most! - mondtam idegesen..
Beültünk a kocsiba..
Én vezettem..
Csodálom, hogy éppségben hazaértünk, mert nagyon ideges voltam, és olyankor nem szabad volán mögé engedni.. De erre szerintem John is rájött, mert amikor kiszálltunk a kocsiból kijelentette, hogy ha vele vagyok, soha többé nem vezethetek, mert életveszélyes vagyok..
Nem nagyon érdekelt mit mondott, csak arra tudtam gondolni, amit Evi mondott 15 perce a telefonban..
Felrohantunk, megnézni mi történt..
Lilly és Ed a nappaliban ültek egy-egy lepedőbe csavarva, és rémülten nézték egymást..
Bementem a nappaliba hozzájuk.. John jött untánnam.. Jól tette,mert később elmérgesedett a helyzet..
Mondd azt hogy nem! - kiabáltam rájuk!
De. - Hajtották le a fejüket..
Gábi! Nyugalom! - próbált John nyugtatni.. Hát.. Sikertelül..
Engem ne nyugtatgassál! - förmedtem rá szerencsétlenre..
Normálisak vagytok? Mindennek van határa! Nagyon örülök, hogy ennyire összemelegedtetek, de ez azért már sok, hisz Lilly.. Evi a barátnőd..  Edward! Te meg Evi..
Nem tudom, hogy voltál erre képes!..
Nem érdekeltek! Lilly Smith van 1 órád, hogy összeszedd a dolgaidat, és eltűnj a családom és az én életemből! - jelentettem ki.
Hogy mi?! - kérdezte az előbb említett személy, és a fiúk egyszerre.
Jól hallottad! Ez több a soknál! Csinálj, amit akarsz! Engem már nemérdekelsz! Még 59 perced van.. Ahogy ezt kimondtam John felkapott és bevitt a szobába..
Ezt Te sem gondolhatod komolyan! - mondta elhűlve
Csak hiszed! Most azt ne mond, hogy az Ő oldalukra állsz! - kiáltottam rá Johnra..
Nem, Nem állok senki oldalán sem. Nem akarok belekeveredni.. És Neked sem kellene.. - mondta.
John Grimes! Szerinted Én akartam? Hát NEM! Érted?! - förmedtám rá..
Mielőtt bármit is mondhatott volna, dörömbölést hallottunk kintről..
Kimentünk mind a ketten.. Lilly és Ed még mindig egy szál semmiben..
Nem nyittok ajtót? - kérdezte John.
Így? - kérdezte Ed.
Mert, hogy kéne? -kérdzetem flegmán..
Nyitoooom! - mondtam..
Amikor kinyitottam az ajtót nagyot néztem.. 2 "egyenruhás" személy állt előttem.. Akik nem mások voltak, mint...

LÁTHATATLAN KIÁLLÍTÁS 2

Akkor még nem tudtam, hogy John. De, kezdjük az elején.
Leültem a fotelba, amit mondott az idegenveztő..
Egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy valaki a nadrágomon lévő díszt kezdi el húzigálni..
Először azt hittem, hogy hogy beleakadtam valamibe, de amikor egy tenyér húzodott végig a combomon, akkor már tudtam, hogy nem.
Először rettentően megijedtem, mert nem szólt semmit, csak megfogta a kezem..
Ekkor esett le az egész.
Ő nem más, mint John! - Sikerült megállapítanom.
Jo.. John? - kérdeztem félénk hangon.
Nem jött válasz, de azt éreztem, hogy neki támasztja a homlokomnak a homlokát.. és elcsattant a vaksötétben az a bizonyos csók, ami már annyi ideje váratta magát.:$
Válasz a kérdésedre? - kérdezte.
Megszólalni sem tudtam.:$
A hallgatás beleegyezés- mondta és fel akart húzni..
Várj! - mondtam
És visszahúztam magam mellé a fotelba.
Úgy voltam vele, ha már itt vagyunk, akkor beszéljük a meg a dolgainkat.:)
Mit is mondhatnék sikerrel jártunk, mert..:
Hát..Én.. Te.. Ez annyira zavaros..- kezdtem dadogni zavaromban.
Igen az.. De, hogy megérts.. Kezdem az elején..
Ugye Lillyék és Vikiék is azon ügyködnek, hogy kibékítsenek minket..
Amikor te tegnap elviharzottál Lillyvel, Edtől kaptam egy alapos fejmosást..
Beláttam igaza van..
Na jó nem mindenben, de a dolgok főbb részében igen.
És, gyerekesen viselkedtem.. Nagyon sajnálom, ha megbántottalak..
Amy az csak  azért volt, hogy féltékennyé tegyelek Zekés ügy miatt..
Amiket mondtam nem gondoltam komolyan ..
Gábi! Szeretlek! - mondta..
Jézusom.. Megpróbáltam felfogni mindent, amit mondott..
De csak ezt hallottam a fejemben "Szeretlek!""Szeretlek!""Szeretlek!""Szeretlek!"
Megszorítottam a kezét..és folytattam.
John! Én is nagyon szeretelkek! De hazudsz! Az emberek ok nélkül nem mondanak olyat,  mint amiket Te a fejemhez vágtál..
A Zeke, a CBB miatt vot, mert márott enyelegtél Amyvel..
Nem válaszolt..  Csak azt éreztem, hogy feláll, és elengedi a kezem..
Ne! John! Ne hagyj újra magamra! - mondtam szomorúan..
A sírás kerülgetett..
Ki mondta, hogy egyedül hagylak?!! - kérdezte.
Azt hittem, hogy nem fogsz válaszolni csak ki mész, itt hagysz, és ha beszélünk is az is csak a gyerekünk miatt lesz.
Gábriellá! Nem csinálok ilyet soha többé! Újra mefogta a kezem..Magához húzott..:$ és azt súgta oda nekem hogy SZERETLEK! :$
Én is szeretlek! - hangzott el a válaszom:$
Ezután a kis jelenetünk után kimnetünk a teremből..
Először furcsa volt, kimenni és hozzászokni a fényhez, mert még 1 órája a vaksötétben bolyongtam..
Kint Lilly ésEd vártak.
Sziasztok! - kiáltottam fel.
Mi ez a nagy boldogság Gábi? - kérdezte Ed.
Te csacsi.. Most komolya  nem látod? - kérdezte Lilly..
Csak nem? - kérdezte Edward..
De - válaszolta John..
Végre! - mondta egyszerre Ed ésLilly..
Mi ennek örömére megcsókoltuk egymást.. És ők is hasonlókép tettek..
És Gábi? Menjünk vagy maradjunk? - kérdezte Lilly.
Hova mikor merre? - értetetlenkedtem..
Hát este..
De minek mennétek?
Akkor ti mentek hotelba? - kérdezte.. és oldalba bökte Edet.
Rájöttem! :D - megböktem Lillyt és röhögni keztünk :D
Most jutot vaami az eszembe..
Lilly gyere! Hallod John még em tudja hogy Eli a kórházban van..
Jajj! tényleg!...
Tudod mit menjetekel Eddel és érezzétek jól magatokat :) Én pedig elmegyek Johnnal a kórházba..
 Gábi! Mivel arra kértél, hogy érezzem jól magam ezért veled tartanánk, ha nem zavarunk..Vagy szeretnétek kettesben lenni?
Hát.. öhmm.. -
Ezt igennek veszem! - mondta Lilly.
Oké, nem baj! Menjetek csak el ketten szükségetek is van rá hogy most kettesben leyetek! De! este mindenről be fogsz számolni, na jó legyen másnap reggel -  kacsintott és odamnet Edhez ;).
Na akkor mi a program? - kérdezte John.
Lilly és Ed elmennek és Mi is elmegyünk, mert dolgunk van :)
Tényleg és hova? - kérdezte John
Hát.. a kórházba..
Miért? Nem érzed jól magad, vagy mi történt? - kérdezte aggódva..
Nyugi! - és nyomtam egy puszit a szájára..
Én jól vagyok, de Eli nem, és bent van a fertőző osztályon, mert elkapta a Rota vírust,ami kis gyermekkorban nagyon veszélyes..
Nem mondott semmit..
Elköszöntünk Lillyéktől..és bementünk a kórházba..
Ott az orvosok megnyugtattak minket hogy jól van.. javul az állapota,de még 4 napig biztos bent kell tartani..
Csak az nyugtatott meg minket, hogy tudtuk, hogy biztos kezekben va..
Eljöttünk a kórházból, ahol majdnem 2 órát voltunk..
És most merre? -kérdezte John kicsit lehangoltan..
John! Ne! Ne csináld! Tudod, hogy jó helye van. Én  sem örülök, hogy bent kell hagyni! De! ha így meggyógyul akkor ezt ki kell bírnunk..
igazad van - mondta.
Háhá! ELismertél :D -csillant fel a szeem.
Erre nem mondott semmit csak megcsókolt:$
Eközben otthon nem alakltak ilyen jól a dolgok,mert...