-Nálatok nem szokás bezárni az ajtót, vagy legalábbis becsukni? - kérdeztem Johntól.
-De, igen. De, nem n hagytam így.. - mondta
-Akkor ..- kezdtem volna bele, de John meg sem várta azt, csak berántott az ajtón és maga után húzott
~ Meglepetésünkre 2 szobalány rendezgette a dolgainkat. Igaz nem mintha olyan sokat tudtak volna, mivel Johnnak volt egy kisebb táskája nekem meg csak a ridikülöm.
-Ezek meg mit keresnek itt? - kérdeztem Johntól meglepődve
Erre Ő egy idétlen grimasszal 'válaszolt'
Igaz.. honnan tudhatná..
-Khm, khm.. -köszörülte meg a torkát John - mire a 2 nő riadtan felnézett.
-Jó napot! - mondták egyszerre
-Önöknek is ! - vettem át a szót. Lenne egy kérdésem. Maguk mit keresnek a mi szobánkba?
-Itt dolgozunk. - mondták egyszerre.
Komolyan mondom olyanok mint egy kórus. Egyszerre válaszolnak mindenre. Egyedül nem képesek?
-Eddig világos - mondtam flegmán, mert kezdtek kihozni a sodromból. De nem kértünk szobaszervizt és semmilyen más szolgáltatást..
-Akkor a kisasszony el van tévedve, mivel parancsot kaptunk, hogy a 327-es szobában a vendégek poggyászait pakoljuk össze ..
-És kitől kapták ezt a parancsot? - kérdezte John.
-Valami valami McKenna úrtól.- válaszolta az egyik mire a másik oldalba bökte, majd megfogta a karját és kirohantak a szobából..
Elhűlve néztem, ahogy a két nő kirohan az ajtón.
-John! - szólaltam fel, amikor feleszméltem..
-Nem válaszolt csak a dolgaink között kezdett kutakodni.. A táskájában egy levelet talált. Félig Neki, félig pedig Nekem címezve.
-Mi áll benne? - kérdeztem nyugtalanul
-Szerinted átlátok a borítékon?! - mondta flegmán..
-Jó, valószínű nem, de ha nem megfagyva tartanád azt az Istenverte levelet, akkor már rég tudnánk, hogy mi áll benne.
-Jó, oké. Ne legyél már ennyire türelmetlen- mondta és olvasni kezdte azt a bizonyos levelet. - szerintem nem jutott sokáig. Csak azt láttam, hogy könnybe lábadnak a szemei. Majd közelebb jött hozzám és szorosan magához ölelt.
-Szeretlek! - súgta a fülembe, majd elengedett és átadta a levelet.
Amíg olvasni kezdtem Ő leült az ágyra és a reakciómat figyelte.
Amikor megláttam, hogy mi áll benne .. - azt hittem ott esek össze.
Elison.. LEUKÉMIÁS. A kislányunk RÁKOS.
-Hogy mi? Ez, ez nem lehet igaz. Nem hiszem el! Biztos tévedés. Csak szórakozik.. Ha igaz lenne anya és, Evelin is elmondták már volna! - fakadtam ki.
-Gábi! Higgadj le! Olvasd tovább a levelet- mondta John
Nagy nehezen sikerült végig olvasnom. A levél további részében azt írja, hogy nem értesíthetnek telefonon semmiről, mivel lehallgatják a készülékeinket.. És, hogy szörnyen sajnál mindent, amit valaha ellenem vagy ellenünk elkövetett , és reméli, hogy meg tudunk bocsájtani.
A levelet összegyűrve belegyömöszöltem a táskámba, majd leültem John mellé az ágyra és csak zokogtam.
kb. 20 perc telhetett el, amikor 2 debella kigyúrt 'állat' rontott be a szobánkba.
Nagyon megijedtem, egy hang sem tudta elhagyni a számat..
Mindkettőnket a karunknál megragadtak, és teljesen a parkolóig hurcoltak. Egy igen ismerős fekete Jeep-hez.
Egy valamit nem értek, milyen hely lehet az, ahol 2 embert csak úgy elvisznek, és sehol senki nincs, még az a morcos recepciós nő sem volt sehol. Érdekes..
Lassacskán már kezdek hozzászokni, hogy betuszkolnak egy kocsiba, körülbelül 2 naponta..
-Hát eljött ez a várva-várt nap is. - mondta egy ismerős hang.
Ismerős hang? Őszintén az undor fog el ha meghallom ezt a hangot. Egyszerűen gyűlölöm..
Johnra néztem . Kerestem a tekintetét, de hiába..
-Olyan szótlanok vagytok. Remélem jól telt az UTOLSÓ együtt töltött hétvégétek. - hangsúlyozta ki azt a szót, amit ha meghallok a szívem is összeszorul.
Várjatok. Még mielőtt bármit is mondanátok, csak elnézést szeretnék kérni a testőrökért, de remélem megértetek, hisz nem akartam, hogy megszökjetek, vagy valami ilyesmi.. A mondás szerint is. Jobb félni, mint megijedni. - kacagott fel.
Komolyan mondom. Csodás. Egy őrülttel, 2 gorillával, és egy néma Johnnal utazom együtt..
-Remélem nem felejtettétek el, és tartjátok magatokat a megállapodáshoz. Különben tudjátok, hogy mi fog történni, és ugye ezt senki sem akarja..
-Igen, megígértük. Tartjuk. - mondta John határozottan.
Szörnyű volt ezt hallani.. De nincs mit tenni..
-Remek! Örömmel hallom- vigyorgott Louis önelégülten.
És ennyi.. Minden más homályos.. Nem tudom, hogy utána mi történt, de jelen pillanatban azt sem tudom, hogy most hol vagyok vagy merre tartok..
-De, igen. De, nem n hagytam így.. - mondta
-Akkor ..- kezdtem volna bele, de John meg sem várta azt, csak berántott az ajtón és maga után húzott
~ Meglepetésünkre 2 szobalány rendezgette a dolgainkat. Igaz nem mintha olyan sokat tudtak volna, mivel Johnnak volt egy kisebb táskája nekem meg csak a ridikülöm.
-Ezek meg mit keresnek itt? - kérdeztem Johntól meglepődve
Erre Ő egy idétlen grimasszal 'válaszolt'
Igaz.. honnan tudhatná..
-Khm, khm.. -köszörülte meg a torkát John - mire a 2 nő riadtan felnézett.
-Jó napot! - mondták egyszerre
-Önöknek is ! - vettem át a szót. Lenne egy kérdésem. Maguk mit keresnek a mi szobánkba?
-Itt dolgozunk. - mondták egyszerre.
Komolyan mondom olyanok mint egy kórus. Egyszerre válaszolnak mindenre. Egyedül nem képesek?
-Eddig világos - mondtam flegmán, mert kezdtek kihozni a sodromból. De nem kértünk szobaszervizt és semmilyen más szolgáltatást..
-Akkor a kisasszony el van tévedve, mivel parancsot kaptunk, hogy a 327-es szobában a vendégek poggyászait pakoljuk össze ..
-És kitől kapták ezt a parancsot? - kérdezte John.
-Valami valami McKenna úrtól.- válaszolta az egyik mire a másik oldalba bökte, majd megfogta a karját és kirohantak a szobából..
Elhűlve néztem, ahogy a két nő kirohan az ajtón.
-John! - szólaltam fel, amikor feleszméltem..
-Nem válaszolt csak a dolgaink között kezdett kutakodni.. A táskájában egy levelet talált. Félig Neki, félig pedig Nekem címezve.
-Mi áll benne? - kérdeztem nyugtalanul
-Szerinted átlátok a borítékon?! - mondta flegmán..
-Jó, valószínű nem, de ha nem megfagyva tartanád azt az Istenverte levelet, akkor már rég tudnánk, hogy mi áll benne.
-Jó, oké. Ne legyél már ennyire türelmetlen- mondta és olvasni kezdte azt a bizonyos levelet. - szerintem nem jutott sokáig. Csak azt láttam, hogy könnybe lábadnak a szemei. Majd közelebb jött hozzám és szorosan magához ölelt.
-Szeretlek! - súgta a fülembe, majd elengedett és átadta a levelet.
Amíg olvasni kezdtem Ő leült az ágyra és a reakciómat figyelte.
Amikor megláttam, hogy mi áll benne .. - azt hittem ott esek össze.
Elison.. LEUKÉMIÁS. A kislányunk RÁKOS.
-Hogy mi? Ez, ez nem lehet igaz. Nem hiszem el! Biztos tévedés. Csak szórakozik.. Ha igaz lenne anya és, Evelin is elmondták már volna! - fakadtam ki.
-Gábi! Higgadj le! Olvasd tovább a levelet- mondta John
Nagy nehezen sikerült végig olvasnom. A levél további részében azt írja, hogy nem értesíthetnek telefonon semmiről, mivel lehallgatják a készülékeinket.. És, hogy szörnyen sajnál mindent, amit valaha ellenem vagy ellenünk elkövetett , és reméli, hogy meg tudunk bocsájtani.
A levelet összegyűrve belegyömöszöltem a táskámba, majd leültem John mellé az ágyra és csak zokogtam.
kb. 20 perc telhetett el, amikor 2 debella kigyúrt 'állat' rontott be a szobánkba.
Nagyon megijedtem, egy hang sem tudta elhagyni a számat..
Mindkettőnket a karunknál megragadtak, és teljesen a parkolóig hurcoltak. Egy igen ismerős fekete Jeep-hez.
Egy valamit nem értek, milyen hely lehet az, ahol 2 embert csak úgy elvisznek, és sehol senki nincs, még az a morcos recepciós nő sem volt sehol. Érdekes..
Lassacskán már kezdek hozzászokni, hogy betuszkolnak egy kocsiba, körülbelül 2 naponta..
-Hát eljött ez a várva-várt nap is. - mondta egy ismerős hang.
Ismerős hang? Őszintén az undor fog el ha meghallom ezt a hangot. Egyszerűen gyűlölöm..
Johnra néztem . Kerestem a tekintetét, de hiába..
-Olyan szótlanok vagytok. Remélem jól telt az UTOLSÓ együtt töltött hétvégétek. - hangsúlyozta ki azt a szót, amit ha meghallok a szívem is összeszorul.
Várjatok. Még mielőtt bármit is mondanátok, csak elnézést szeretnék kérni a testőrökért, de remélem megértetek, hisz nem akartam, hogy megszökjetek, vagy valami ilyesmi.. A mondás szerint is. Jobb félni, mint megijedni. - kacagott fel.
Komolyan mondom. Csodás. Egy őrülttel, 2 gorillával, és egy néma Johnnal utazom együtt..
-Remélem nem felejtettétek el, és tartjátok magatokat a megállapodáshoz. Különben tudjátok, hogy mi fog történni, és ugye ezt senki sem akarja..
-Igen, megígértük. Tartjuk. - mondta John határozottan.
Szörnyű volt ezt hallani.. De nincs mit tenni..
-Remek! Örömmel hallom- vigyorgott Louis önelégülten.
És ennyi.. Minden más homályos.. Nem tudom, hogy utána mi történt, de jelen pillanatban azt sem tudom, hogy most hol vagyok vagy merre tartok..
itt jön Pítör aki nem is Pítör hanem PÓKEMBEEEER! PÓKEMBEEEER!
VálaszTörlésLois: Peter merre voltál? 6órája indultál el a boltba! megvetted a babot?
VálaszTörlésPeter: Lois sokkal jobbat hoztam! emlékszel, mindig vágytál egy gyémánt eljegyzési gyűrűre!
Lois: OOOH ISTENKÉM!!
Peter: úgy bizony! VETTEM EGY LOVAT!!!!
na és a harmadik komment: MÉG MINDIG K*BASZOTT JÓL ÍRSZ FOLYTASD!
VálaszTörlésVÉGRE!!! *-* Szegények!! Úgy sajnálom, hogy így szenvedteted őket... :( Siess a folytatással!!!! <3
VálaszTörlésui: Gina! te ilyenkor mit kapsz??? :D:D:D <3 Kis hülye ikrem!! :D:D <3<3