Kémkedésre fel!

Gyorsan bementem Viki szobájába és résnyire nyítva hagytam az ajtót, hogy tudjak hallgatózni.
Ismeretlen férfi hangot hallottam és a fiúkét. Kilestem a résen. Azaz ismeretlen hang, nem másé volt, mint Louish Walsh-é. Meglepődtem, mert a fiúk szoktak az Ő rezidenciájára menni, és nem pedig fordítva. Bár azon még jobban meglepődtem, amit ezután látni és hallani véltem..
-Nagyon jól csináltátok! Isteni a cikk, és a kép. Bree és Ariana szenzációsak, de ugye tudjátok, hogy Ők csak "reklámfogás". - Szóval John és az a Bree nem is járnak?!- örvendeztem magamban.
-Nem szóltak semmi csak bólogattak, úgy mint a bólogatós kutya a kocsik hátuljában.. -.-"
-Már csak egy dolog van és újra sínen lesz a karrieretek!
-És mi az? - kérdezték egyszerre.
-Mivel John voltál olyan ügyes, hogy egy kis fruskával összejöttél és gyereket is kreáltatok, na jó most ne menjünk bele a részletekbe.. Szóval bíróságra kell menni a gyerek honléte miatt..
-Ezzel azt akarod mondani, hogy? - kérdezte John meglepődve..
-Igen, azt. El kell vennünk a gyereket Gábitól. Rossz színben kell feltűntetni a bíróság előtt és már miénk is a gyerek. Susan örömmel nevelné, hisz nagyon keveset látja és ezt eléggé megelégelte, még ha nem is szólt még érte..
-Mi van?! - tettem fel magamban ezt a kérdést. Susan és Louish elakarják venni tőlem Elit? Tudtam, hogy Suzannak nem vagyok a szíve csücske, de azért ennyire még sem utálhatt. Vagy még is?
-Na és Ed rólad se feledkezzünk meg! Te is mindenféle jött menttel összejössz.   -De most öszintén fiúk! Nem vettétek észre, hogy tönkre akarnak benneteket tenni?
-Ez baromság! - mondta John indulatosan.
-Nem vettétek észre, hogy miattuk nem foglalkoztok eleget a rajongóitokkal?
Nem hallottam a válaszukat, mert valaki hátrarántott.. Valaki? Pontosabban Viki..
Meglepődtem, és nem sok volt, hogy elsikítsam magam, de megáltam, és mielőtt Viki megszólalhatott volna befogtam a száját és elsuttogtam Neki a dolgokat. 2 perccel később már ketten hallgatóztunk.
-Hallottatok valamit? - hallottam a kérdést kintről..
-Nem, semmit sem. Miért kellett volna?! - kérdezte flegmán John..
Hát.. Ign kellene.. Louish kimondta a végszót. Másodpercekkel később csengettek. Vikivel csak néztünk egymásra, hogy kik lehetnek..
Bree és Ariana voltak azok..
-Na fiatalság magatokra hagylak! További szép estét! És elment..

Ez csodás. Most még ezek is itt vannak?!
-Cshh Gábi! Cshhh!
-Jólvan na!

-Na és mi a programunk? - kérdezték a lányok.
Hát.. Különösebben nem terveztünk semmit. - mondta fllegmán John..
-Kár! Pedig nekem lenne ötletem. - nyávogta Bree, és lekapta Johnt... Ariana hasonlóképpen tett Eddel.
Rettenetes volt látni, hogy "előttem"  matatnak egymás szájába.. De ennél rosszabb dolog is történt.. Nem nem feküdtek le! Odáig nem fajultak a dolgok, mivel anya hívott és nem volt lenémítva a telefonom...

~Get Up and Dance! You got my system overloading right now I think this audition is over right now. ..~
~As I look around the club..~
-Telefon! - akadt le John ajkairól Bree.. Hallom de nem az enyém.. Nem is enyém mondta Ed.. És az enyém sem  mondta Ariana..
-Úristen! Akkor most betörők vannak nállatok? - kérdezte Bree..
-Igen, ha a betörőknek Get Up and Dance a csengőhangjuk...
-Vedd már fel, vagy nyomd ki ! - sürgetett Viki..
-De nem találom!
-Nem lehetsz ennyire béna!- Kikapta a táskám szűk zsbéből a telefonom és kinyomta de már késő volt.

John elővette a telefonját és felhívott.. :$ Szóval mégegyszer megcsörrent a telefonom. De ezt  azonnal kinyomtam.
-Rájött, hogy itt vagyunk?
-Hülye kérdés! Szerinted? - kérdezte.
Hát igen.. Vikinek igaza volt.. 5 másodperccel később John bent volt a szobában..

És...

July...

Mivel..
Az utolsó pillanatban visszarántott egy ismeretlen a kocsi elől, ami elé kisétálni készültem..
-Vigyázz! Kiáltott fel valaki a tömegből és visszahúzotta járdára, ahol sikerült elesnem.
A kedves ismeretlen megpróbált felsegíteni, de nem engedtem Neki. Nem néztem rá. Feltápászkodtam és ráförmedtem, a jóakarómra.
-Ez meg mi volt? - kiáltottam rá szerencsétlenre.
-Bocsánat, hogy meg akartalak menteni. - hallottam egy ismerős hangot.
-Megfordultam,és a legnagyobb meglepetésemre Kendra állt ott.
-Kendra?!
-Nem. Ne tudom ki az. Én July vagyok.
-Na ne szórakozz Kendra!
-De Én July vagyok. July Shared. Nem ismerek semmilyen Kendrát. Gyere igyunk egy kávét, itt a sarkon van egy kávézó. - mondta mosolyogva és megölelt.
-Oké! Menjünk. Egyeztem bele.
- És... kit ismerhetek meg a személyedben? - kérdezte.
-Gábriella McLaughin vagyok. Barátoknak csak Gábi. :)
-Akkor, gondolom nevezhetlek így.
-Természetesen. - mosolyogtam rá. :")
-Mesélj magadról egy kicsit. - kértem meg Julyt, miután kikértük a kávénkat.
Eközben itthon, Budapesten feltűnt a többieknek, hogy Vikivel "eltűntünk".. Körülbelül egy óra múlva néztem meg a telefonom, amikor Julyval telefonszámot cseréltünk, és akkor megpillantottam a nem fogadott hívásaim számát. (Legutóbb akkor volt 47 nem fogadott hívásom, amikor egy barátnőmmel találtunk egy sérült baglyot és azt ápoltuk.)
-Öröm volt  megismerni! Később még találkozunk! Ne csinálj semmi butaságot! Nem biztos, hogy itt tudok teremni,és megmenteni. - mondta mosolyogva :D
-Rendben! Akkor később! Szia.
-Szia.
July elment. Megint egyedül voltam. Nem tudtam mit csináljak.. Felhívtam Vikit, de nem vette fel.. Arra gondoltam, hogy otthon lehet, azaz a fiúknál.. Szóval összeszedtem magam és "hazafelé" vettem az irányt. Sétálás közben felhívtam Evit.
-Gábi! Na végre! Hol vagytok? - kérdezte kíváncsian.
-Szia Evi! Hát.. Londonban.
-Micsoda?!
-Apa és Lilly miatt jöttünk.
-És persze a fiúk miatt is.- tette hozzá. - Ha már itt tartunk.. Mi van velük? - kérdezte.
Jesszus.. Most elmondjam vagy ne mondjam? Evi is hasonlóképpen ki fog borulni, mint Én, ha megtudja..
-Itt vagy még?!
-Ja, persze,persze.. Semmi nincs velük.El vannak,élnek, mint Mi. - gondolom érdekesen mondhattam, mert Evi észrevette, hogy valmi nincs rendben, és a mondat végére a hangom is elcsuklott..
-Mi a baj Gábi? Biztos minden rendben van? - kérdezte aggódva.
-Mondhatni.. De! Mi van Veletek? És hogy van Elivel?
-Jól vagyunk. Eli is jól van.  Anyukád és Én felváltva vigyázunk Rá.
-Köszönöm!
-Igazán nincs mit. De mikor jöttök haza?
-Ha minden igaz, akkor Én 3 napon belül otthon leszek. Ha bármi van kérlek szólj! És a legfontosabb! El ne áruld anyáéknak, hogy Londonban vagyok.
-Egész jó, csak 3 napig hazaduzzak össze-vissza..
-Kérlek!
 -Rendben, megígérem, hogy nem mondok Nekik semmit.
-Még egyszer köszönöm! Majd este felhívlak Titeket, hogy változott-e"program", de most le kell tennem.
-Szia.
-Rendben! Szia.
"Hazaértem".. Megpróbáltam elérni még egyszer Vikit.. Sikertelenül. Arra gondoltam,ha nem veszi fel a telefont, akkor biztosan alszik,és itthon van. De tévedtem.
Felmentem, és csendesen bementem a nappaliba.. Viki régi szobája vettem az irányt, hogy megnézzem alszik-e, amikor kulcs zörgésre és ajtónyitódásra lettem figyelmes..

Vége!

Ugyan is ..
Viki meglátott egy újságot az újságos polcon, amin ez a szembetűnő cím volt látható:
A JEDWARD DUÓ MEGINT SZINGLI? VAGY MÉGSEM?!
Amíg édesség után néztem,és azon tanakodtam mit kellene venni,addig Viki megnézte a cikket..
Teljesen lefagyhatott, mert 3 perccel később is, amikor visszamentem hozzá 2 csomag chipssel, 4 doboz energiaitallal, és egy nagy üveg nutellával, még az újságot szorongatta..
-Még mindig itt vagy? - kérdeztem jókedvűen.
-Ömm.. Igen - mondta zavartan és gyors a háta mögé tette az újságot,és megpróbálta eltakarni az állványt, de sikertelenül..
-Mi az? Mit rejtegetsz? - kérdeztem kíváncsiskodva.
-Semmi fontosat. - mondta zavartan.
-Persze.. Akkor, miért nem engedsz az újságos állványhoz?
-Mert, most nézelődök, Te pedig bekavarnál itt nekem..
-Hülyébb kifogásod nincsen? - kérdeztem flegmán.
-Szerintem ezt nem akarod látni! - mondta..
-Mit? - kérdeztem meglepődve..
-Hát ezt! - Nyelt egy nagyot, és a kezembe nyomta az újságot..
Nem gondoltam semmi rosszra, hisz azt hittem, hogy a fiúk végleg felvállaltak, Minket.. Legnagyobb meglepetésemre nem így volt..  Széthajtottam az újságot, és az ütőér is megállt bennem, mert egy kép nézett vissza rám, amin 2 ismeretlen csajjal enyelegtek.
-Gábi! Szerintem jobb lesz, ha most hazamegyünk,és ezt a szennylapot pedig visszateszed! - mondta Viki.
-Dehogy is! Ezt számon kérem Johntól!..
-Nyugalom! - próbált csitítani Viki..
-Hogy mondhatsz ilyet, hogy nyugalom?! NEM LÁTTOD MI ÁLL EBBEN A NYŰVES CIKKBEN! -kiáltottam szegényre..
A kisbolt tőlem zengett..
-Jesszus! Csak nyugtatni próbáltalak, te meg így rám förmedsz?! - akadt ki rám Viki..
- Na jó.. Tudod mit? Fizessük ki a dolgokat,és utána menjünk haza.. Hátha a fiúk is otthon lesznek,és akkor tisztázhatjuk ezt az egészet..
-Jó ötlet! - mondta Viki, kicsit sértődötten..
-Ez lenne az egészséges kaja, amiért elindultunk? - nézett a kosárba.
-Hisz ismersz..
-Igen Gábi, ismerlek. Nem is te lennél, ha..
-Jó, oké, értem a célzást, de ha sietősebbre fognánk a formát, azt megköszönném!
Szerencsére nem állt senki a pénztárnál, így 10 perc alatt végeztünkés, és 10 perccel később már otthon voltunk..
Megfogtam az újságot, amit begyűrtünk a bevásárló táska legaljára és falni kezdtem a cikket.. Legjobban a kép zavart, mert John egy  Hosszú, barna hajú, modellalkatú, olyan mindent megkapok,mert a szüleim pénzesek csajjal pózolt.. Ed pedig egy hasonló kinézető csajjal,de Ő valahogy nem irritált annyira, mint, ahogy az a másik kis fruska John mellet..
Egy óra múlva hazajöttek a fiúk..
John odajött hozzám és egy csókot adott, amit utána egy pofonnal viszonoztam..
-Ez meg mi?! - kiabáltam, és elédobtam az újságot..
-Egy újság. - mondta cinikusan.
 A hangzavarra Ed is figyelmes lett, aki amikor megjöttek bement a szobájába pihenni..
-Na ne mondd, erre én is rájöttem.. De ki ez?! Böktem rá a képre..- emeltem a kezem, hogy adok Neki még egy pofont, de ügyesebb volt és megragadta a kezem..
Viki észrevette mi folyik a nappaliba, és a segítségemre sietett.
-Engedj el! - kiabáltam.. Már a sírás kerülgetett..
-John engedd már el! - szólt Rá Viki is..
Ed kijött a szobájából erre a hangzavarra..
-Jézus! Hát itt meg mi történt?!
Sikerült kirántanom a kezem John szorításából,és Edhez dobtam az újságot..
-John! Te még nem mondtad el? - vonta kérdőre Ed..
-Ugyan, hogy mondtam volna el? - válaszolta idegesen..
-Mit kellen elmondani? Miről maradtam le, ha megtudhatom?
-Gábi, arról, hogy.. - kezdett bele Ed, de John félbeszkította..
-Vége! - mondta ridegen..
-Tessék? - kérdeztem vissza.. És a sírás is elkapott, és persze a hiszti is..
-Szóval csak arra voltam Neked jó, hogy megfektess?!
-Ne dramatizáld túl! Te is élvezted! - kaptam a választ..
-Nem zavar, hogy felcsnáltál?! És, hogy miattad minden jövőbeli tervem dugába dőlt?! - KIABÁLTAM RÁ.
Nem válaszolt, csak vállat vont.
-Miért? - tettem fel a kérdést szemeimet törölgettem.
-Bree. - jött egy rövidke válasz..
-Szóval amiatt a csitri miatt van mind ez? - kérdeztem.
Ismét nem válaszolt..
- Tudod mit ne válaszolj! Jól jegyezd meg John Grimes! Soha többet nem fogsz hallani se Elisonról, sem Rólam. Ha neked ez kell!

Fogtam magam majd elviharzottam.. Nem törődtem semmivel és senkivel.. Csak sétáltam London utcáin összetörve.. Leültem egy padra, és csak sírtam .. Körülbelül fél óra önsajnálat után, összeszedtem magam és megpróbáltam megoldani a problémámat.. Öngyilkosságot kíséreltem meg, de sikertelenül, mert megmentettek.
Mivel...

London, de szeretlek! :$

Hát.. Szokásosan semmi jó.
Szerencsére éppségben megérkeztünk. Mivel nem volt poggyászunk, nem kelllett még azzal is szerencsétlenkednünk.
-Na hova menjünk? - kérdezte Viki.
-Egy hotelbe.
-Hotelbe? ismételte meg a válaszom
-Igen. Csak gondolj bele! Nem akarom felverni a fiúkat.. Apához nem akarok menni. Más választásunk nincs. Plusz a hotel, amit mondok az a fiúk házától 2 saroknyira van.
-ööö. Az a hotel, ahol Lillyvel és Elivel szálltál meg?
-Igen, a Gum Tree Hotel.
-Hát akkor sem értelek. Ha a helyedben lennék biztos, hogy beállítanék Johnhoz egy kis akciózásra.
-Viki! Ilyen peverz nem lehetsz..
-Valld be! El akarsz menni.
-Hagyjál már! Nem akarok semmit perpillanat csak egy jót aludni. Nem hiszem el hogy tégted a szex téma ennyire felpörget, ez előbb még majdnem elaludtál..
-Hát az akkor volt.. Mostmár nem vagyok álmos. Sőt,.. Bulizni van kedvem. - vigyorgott. :D
-Ugyer most csak viccelsz?
-Nem! Halál komolyan godoltam.
-És hova akarsz menni?
-Sztiptízbárba.
-Mi van? - kérdeztem meglepődve.O.o Szerintem nem kéne egy sztripbárba mennünk. Nem olyan nagy számok. És Én nem is mennék veled..
-Ne legyél már ilyen ünneprontó..
-Viki! Nem vagyok ünneprontó, de nekem ehhez most nncs kedvem ..
-Akkor meg elmegyünk a fiúókhoz!
-Na nem! Nem zsarolsz!
-Ez nem zsarolás, de ha már nem megyünki bulizni, akkor ..
-Akkor mi?
-Hát.. Na jó hagyjuk.
-Hívtam egy taxit, ami 10 perccel később elvitt minket a Gum Tree hotelba. Az út szörnyen rossz volt, mert Viki egy szót sem volt hajladó hozzám szólni.
Bent a hotelban már nem bírtam tovább és Vikire förmedtem.
-Szólalj már meg!
-És mit mondjak? - kérdezte flegmán.
-Valamit! Istenem most emiatt hisztizel, hogy nem megyünk bulizni?
-Gábi! Olyan vagy egy fásult 70 éves nénike, és nem mint egy 18 éves életvidám csaj.
-Tudod, mit? Igazad van! Menjünk!
-Na és hova? A fiúkhoz vagy egy bárba?
-A fiúkhoz.
-Na ne! Nem hiszem el hogy hatottam rád! Örvendezett Viki. :D
-Először és utoljára. - tettem hozzá.
-Hahaha! - "nevetett"
-Na indulhatunk? - kérdeztem türelmetlenül..
-Húú de be vagy sózva. - kacagott. :D
-Hát Istenem! Egyszer nem akarok menni az a baj, most meg igen, akkor meg az? Viki! Én is lányból vagyok, de nem értelek.
-Gyökér vagy. - mondta és hozzámdobott egy gumit.
-o.O eh?! ilyen fejet vághattam és csak nyekeregni tudtam..
-Tudod. Szeretnék majd én is keresztanyuka lenni, de mégnem most, és szerintem Elinek sem kellene egy kistestvér.
Nem szóltam semmit..
-Tudod, hogy csak viccnek szántam. - mosolygott zavartan..
-Tudom - mondtam komolyan.. De hogy megtörjem a kínos csendet összetúrtam Viki haját.
-Héééj! - lökte el a kezem a fejétől..
- Na mi az? kérdeztem vigyorogva. :D
-Semmi! Menjünk! mosolygott :")
Elsétáltunk a fiúk házához.
-Csengessünk? vagy Bemenjünk?
-Hát.. Csengessünk! - vigyorogtam.
Nem nyitottak ajtót az első csengetésre..
Mégegyszer? - kérdezte Viki.
Csak bólogattam.
-De, addig el ne engedd még nem nyitnak ajtót!
-Rendben!
Megyek máár! - hallottunk egy hangot.
-Elengedhetem?
Ráztam a fejem, hogy még nem.
Egyszer csak kivágták az ajtót..
John "nyitotta" ki az ajtót, egy szál törülközőben.
Mint látszódott rajta szóhoz sem jutott.
Nem is örülsz? - kérdeztem.
Nem válaszolt csak magához húzott és megcsokolt.
-John! Ki az? - hallottuk a kérdést bentről.
-Nem válaszoltunk. Viki gyors besliccelt mellettünk, mi meg az ajtóban csókoloztunk tovább.
John eltolt magától.
-Mi az?- kérdeztem meglepődve..
-Gondolom nem itt akarod folytatni..
-Hmm eltaláltad! - mosolyogtam és adtam egy puszit a szájára.
Szóval bementünk.
-Szia Ed! köszöntem.
-Szia Gábi! -Gábi? Te itt? - kérdezte meglepődve.
-Igen öcsi! de most ha nem baj akkor ne tartsd fel! Dolgunk van! Majd holnap cseverészünk.
A szobám fele vettem az irányt de John berántott a fürdőszobába.
-Itt?- kérdeztem meglepődve..
- A kádban gondoltam :$
-Miért is ne?!
Pillantok alatt levedlettem a ruháimat, és beültem a fürdőkádba John mellé.
Hát, hogy is mondjam?
Észveszelytően telt az éjszakánk. Johnnal végre egymáséi lehettünk. Olyan érzéki és édes volt. Igaz fürdőkádban még sohasem akcióztam de szerintem nagyon jó.
Reggel, mikor felkeltem az ágyamban ébredtem.. Nem tudom, hogy hogyan. Nem emlékszem.:$ De a többi dolgot természesen nem felejtettem el!
Kisétáltam a konyhába, ahol Viki már javában tevékenykedett, azaz főzött egy kávét.
-Jóreggelt! - mosolgott rám.
-Neked is! - mosolyogtam vissza.
Megköszönheted! - mondta
-Mit is?
-Hát az estédet Johnnal.
-Te hallottad? Vagy..
-Nem! Nem láttunk Eddel semmit! Nyugi.. De igen kicsit hangos voltál..
-Jesszus! Ez de ciki..
-Nem az! Jól éreztd magad! Ne szégyeld! - mosolygott.
Igaza van!
-Na és mi a reggeli? - kérdeztem
-Semmi. kaptam ezt a "csodás" választ.
Szóval lemegyünk a kisboltba és bevásárolunk, úgy is hosszabb időre leszünk itt.. És a fiúknak is enniük kell valami normálisat.
Megittam a kávém és elkészültem. Vagyis félóra múlva elmentünk a kisboltba..
Hát..Most jött a hidegzuhany, ugyan is....

Már megint London..

Ugyan is..
A gyámügy, Louis Walsh, Apa, és úgy az egész életem. Na de , ahogy ez már megszokott mindent kezdjünk csak az elején.
John hívott..
-Igen? Kaptam fel a telefonom hiper gyorsan.
-Szia Gábi!-  mondta John azzal az édes hangjával. De amit, ezek után közölt velem..
-Szia! Na?! Mitörtént! Mesélj már! - sürgettem szerencsétlent.
-Ha szóhoz juthatnék.. - mondta kicsit sértődötten.
-Bocsánat! Csak tudod, hogy milyen vagyok ilyenkor..
-Igen, igen tudom.. De most remélem nem olyan leszel..
-Miért? Mi történt? - Kérdeztem tőle.
-Hát..öööhm. izééé..
-Bővebben?
-Ígérd meg, hogy nem fogsz semmilyen ostobaságot csinálni!
-Tudod, ez kezd megrémíteni..
-Ígérd meg! Csak akkor mondom.
-Jólvan. ÍGÉREM! Így jobb? - kérdeztem kicsit flegmán és kicsit dühösen..
-Sokkal. - mondta majd elővette a komolyabb hangját és mesélni kezdett..
Bár NE tette volna...
-Haló! Gábi itt vagy még? - kérdezte ..
Válaszolni nem tudtam, csak könnycseppek csordultak ki a szememből.. Minden átfutott az agyamon.. És..és.. Rettentően erős bosszúvágy vett rajtam erőt..
-Gábiii! Hahóó!
-Ja, Öhmm.. Igen itt vagyok.. Később még beszélünk! Most mennem kell. Szeretlek.
-Váá! - ennyit hallottam és kinyomtam.
Leültem a nappaliba, ami mindennek nevezhető csak nem nappalinak, és tördelni kezdtem az ujjaimat, a gerincemet és a nyakamat. Ez annak a jele, hogy egy kisebb nagyobb verekedésbe vetem magam. De mielőtt bármit csinálhattam volna Viki leállított..
-Gábi! Mielőtt bármi butaságod tennél, mondd el, hogy mit mondott John a telefonban.. Nem lehetsz ennyire agresszív. Nem ilyen vagy! Nyugalom! És most mondj el mindent! - parancsolt Rám.
-Na jó.. Ha ennyire tudni akarod..
-Amikor Te és Kevin Oroszországba voltatok kisebb nagyobb vitáink voltak Evivel.. Lilly és Ed miatt.. És Evi ránk küldte a gyámügyet, mert ugye Lilly elszökött Londonból..És, emiatt be is perelhetnek, de térjünk vissza a vitákhoz.. Pár napja Lilly fogott egy taxit és Londonba szökött és küldött egy SMS-t, hogy mindent sajnál és, hogy soha többé nem hallunk majd róla.. Kicsit később hívták John-t és Edet. John-t a rendőrség kereste, hogy Lillyt letartóztatták betörésért... Edet pedig Lilly hívta és elmesélte neki, hogy hogy és mint történtek a dolgok..
Ezért vannak a fiúk most Londonban, hogy Lillyt kihozzák a fogdából.  De.. még csak most jön a java, amit Johnt percekkel ezelőtt közölt velem a telefonban..
Ennél mi lehet rosszabb?! - kérdezte nagyra nyílt szemekkel. O.O
Hát ez, és folytattam..:
-Mikenak, (a gyámügyis fickónak) hamarabb sikerült kihoznia a börtönből Lillyt, és egy javító-nevelő intézetbe dugta.
-Jézus Isten! - ült le mellém a kanapéra..
-Szerintem érted, hogy miért vagyok ilyen agresszív..
-Már értem, DE! az erőszak semmire sem megoldás! Ezt ne felejtsd el! Többet ésszel, mint erővel..
-Ahham.. Mondja az, akinek nem is tudom, hogy mennyi szaktanária meg osztályfőnökie van az általánosban és még a gimiben is a verekedései miatt...
-Az más! Te is tudod, hogy azok kis pics*ák voltak.. De Evelin csak az unokahúgod..
-Na jó..EZ is igaz.. De akkor meg.. Akkor meg! Csillant fel a szemem..*-*
-Úgy látom valami az eszedbe jutott..De nem tudom, hogy ettől most féljek-e .- mondta Viki és nevetni kezdett..
-Héé! Ez nem vicces- mondtam durcisan.
-Dehogy nem! - és nevetett tovább.
-Tényleg az. :D - szóval én is vele nevettem. :")
-Komolyra fordítva a szót (, amit a mi esetünkben nehéz elképzelni...)
-Mi a terved? - kérdezte kíváncsiskodva.
-Hát, nem gondoltam teljesen végig, úgyhogy ne szólj bele, hallgass végig! - parancsoltam Vikire, aki csak bólogatott..
-Na! Az, hogy elkészülünk és felülünk az első gépre, ami Londonba megy..
Londonban megkeressük a fiúkat, kihozzuk Lillyt az intézetből, apát és anyát összehozzuk, és Georgot és Leát is. Dióhéjban ennyi. - mosolyogtam Vikire.:)
-Ugye, Te most csak viccelsz? - kérdzete Viki teljesen meglepődve..
-Nem! Nagyvonalakban ez lenne a tervem.
-Ahha.. Eddig minden szép és jó.. De nem kalkuláltál bele minden eshetőséget..
-Például?
-Mi lesz, hogy ha valami nem jön össze?
-Ezt meg sem hallottam! Csak a pozitív dolgokat hallom!  - kacsintottam Vikire ;)
-És a másik problematika ezzel az egésszel, hogy..
-Micsoda?!
-A Többiek..
-Mi van velük?
-Ők nem jönek? Vagy, hogy képzeled ezt az egész összehozós dogot például az anyukáddal, hogy ha Ő Pesten van, apukád pedig Londonban..
-Ezt a kis problémát könnyen kiküszöbölhetjük.
-És a legfontosabb! A LÁNYOD! - és megrázta a vállam.
-Te gyökér! Róla sohasem feledkezem meg! De most biztos kezek között tudom hagyni, szóval..Érted.. És most egy kisbaba nélkül szerintem könnyebben boldogulunk..
-Ez is igaz.
- Na látod!
-Szóval, akkor most megnézem a járatokat, és foglalkok jegyeket, addig Gábi szedelőszködj össze, mert amíg Te elkészülsz.. Az egy évszázad..
-KACC-KACC! - "nevettem"
Röpke 40 perc alatt készen lettem mindennemmel. Ritka pillanatok egyike.
-Na? Hogy állsz? - kérdzetem kíváncsian Vikit.
-Jéé! Készen vagy! ég ilyet sem láttam.. Háromnegyed óra alatt?:o
-Nagyon vicces vagy mondhatom!De amúgy csak 40 perc és nyelvet öltöttem. :P
-Este 10 órási járatra foglaltam le a jegyeket. Szóval az indulásig van 3 és fél óra hossza.. De a csekkolás és ezek miatt legalább 1 órával hamarabb ott kell lennünk.. De amilyen szerencsések vagyunk még egy felet is számoljunk rá..Szóval van 2 óra hosszánk az indulásig..
-Wow! Ezt gyorsan levezetted.
-Sikerült felfognod?
-Igen, képzeld! - ésoldalba böktem.
-Auu!
-Ez jár annak, aki folyton heccel. - kacsintottam Rá. ;)
Az elkövetkező 2 órában hülyéskedtünk, de csak halkan, mert mindenki pihent, és nem akartuk felkelteni a többieket, hisz akkor dugába dőlne a tervem..
-Jézusom! 8 óra van! pattantam fel a kanapéról..
-Már?
-Hát, igen. Gyorsan repül az idő, jó társaságban  - mondtam ;)
- A kis egoista..
-Nem! Nem vagyok egoista csak van önbizalmam vágtam vissza.
-Így is lehet érteni! - mondta Viki és öltözködni kezdett..
Én is követtem a példáját..
Nem köszöntünk el senkitől csak egy levelet hagytunk az asztalon, amin ez állt, hogy " MAJD! jövünk Viki és Gábi".
Hívtunk egy taxit, ami kivitt Minket a reptérre.
Kisebb gondok adódtak a repülőjegyünk átvételével, de sikerült megoldani és a 10 órás géppel úton voltunk London felé. Eddig mondhatni minden simán ment,teljesen az érkezésünkig.
Ugyan is..

Botrányokkal teli nap..

Mert..
Evivel leültünk megbeszélni a dolgainkat. Nem ment valami könnyen.. De szerencsére sikerült mindent letisztáznunk, és nosztalgiázni kezdtünk. :)
-És emlékszel, hogy hogyan is cseppentél ide közénk?- kérdezte.
-Felejthetetlen.-mondtam mosolyogva.
-Istenem!, hogy lehetünk ennire hülyé kérdezte.
-Ezt most mire érted?
-Mindig jóban voltunk és hát tudod, és ez a vita, meg harc a fiúk miatt.. Ez nevetséges.- nevetett.
-Belegondolva vicces ez az egész, hisz olyan lehetetlen és még is igaz.
-De, ha belegondolsz, Gábi ez a hibád.
-Ne kezdjük előről! Ezt már megbeszéltük. Szerintem nem az Én hibám. De nagyon örülök, hogy így alakultak a dolgok, és végre minden békés. - mondtam és megöleltem Evit.
Jajj Te!. -mondta és jól megszorított.
Ránéztem az órára és észbe kaptam.
-Jesszus! Elison! - kiáltottam fel és toltam el magamtól Evit.
-Mi van vele?- kérdezte riadtan.
-Hazahozhatom. Mondtam vidáman.
-Na akkor gyerünk! - mondta Evi és felkapta a táskáját, cipőjét és indulásra készen állt.
-Várj már! - mondtam.
-Istenem , hogy nem tudsz meglenni a magassarkúid nélkül.. -.-" - mondta kiakadva.
-Drágám! Képzeld el nem! a 160m-mel nem érzem jól magam magassarkú nékül. Na, készen is vagyok! Mehetünk! - mondtam és elindultunk a kórházba.
Autóval mentünk. Evi vezetett. 100 perc alatt ott is voltunk.
Mikor kiszálltunk a kocsiból, nem bírtam megszólalni.
-Gábi. Jól vagy?  -kérdezte vigyorogva.
-Evelin! Ha velem vagy, akkor nem fogsz vezetni. Ezt most tisztázzuk. Életveszélyes vagy!
-Mondod Te, akinek már legalább 3 autóbalesete volt.
-Az megint más.  Na de ezt most hagyjuk!.
Bent a kórházban minden gyorsan lezajlott. :) Szóval egy bő óra altt otthon voltunk úgy, hogy Én vezettem. :)
Hazaértünk.
Otthon anya még mindig aludt, szóval nyugi volt.
Ezt a nyugalmat 4 váratlan személy zavarta meg.
Csengettek. Kiabáltam, hogy nyitom, de úgy hallatszott nem hallották, mert folyamatosan csengettek.
Kinyitottam az ajtót.. És..
Vikiék álltak ott.. Lea és Liam társaságában. O.o
Csak az ajtóban álltam, de megszólalni nem tudtam..
-Wíííí! Gábi! Sziaa! - köszöntött Viki lelkesen és a nyakamba ugrott szó szerint. :)
Még mindig ki voltam akadva és csak egy sziát tudtam kinyögni azt is egy WTF?! fej kíséretével..
-Ne ölj meg! Majd mesélek! -súgta a fülembe.
-Hmm.. Rendben! Kíváncsi vagyok! - mondtam..
Na, de ne álljatok odakint! Gyertek be! - mondtam.
-Hát Gábi! Már nem is üdvözölsz? - kérdezte Liam, és mosolygott..
-Öhmm. De! Szia Liam!- ettől jobb? - kérdeztem flegmán.
-Gábi! Most fejezd be! - mondta Lea.
-Neked is szia drága nővérkém! - mondtam..
-Szia te kis görcs..-mondta majd közelebb lépett és megölelt. O.o( Ez nagy szó, mert legutóbb, amikor 14 éves voltam, akkor ölelt meg a szülinapomon.)
 Ezután odamentem Evihez, akire rábíztam a többieket, vagyis Leát és Liamat, mert Kevin elment lepihenni.. Én pedig berángattam Vikit a szobámba..
-Ez meg mi!? - kérdeztem tőle, teljesen elhűlve.
-Hát.. izé.. kezdem az elején.
-Ugye Oroszországban voltunk Kevinnel a fotózása miatt.. És az egyik este elmentünk egy orosz bárba italozni, néhány barátjával, és a menedzserükkel.. És ott mondta a menedzserük, hogy van itt egy régi ismerőse, és szerinte Kevin is ismeri az öccsei miatt.. Csak nem egyedül van, hanem az újdonsült barátnőjével..  Ekkor még nem gondoltuk volna, hogy Liam és Lea az.. De utána kiderült, hogy ők azok.. Én is teljesen elhültem.. de Kevin nagyon megértő volt Liammel szemben, és Leára nagyon odafigyelt, ami már kezdett idegesíteni..  És emiatt sokszor össze is vesztünk.. Amikor ezek a viták kirobbantak, akkor elmentem vásárolni, de nem volt kedvem egyedül menni és elhívtam Leát, aki beavatott mindenbe..Vagy is abba, hogy George dobta.. de ezt nem részletezte. Utána pedig elmondta, hogy mennyire alaposan kitervelték Liammel a szökésüket.. De azt nem mondta, hogy miért pont Oroszország.. Ja és részletezte a kapcsolatát anyukátokkal.. Mit ne mondjak.. Hát nem felhőtlen..
-Ezzel csak egy probléma van.. - mondtam.
-Mi? - kérdezte Viki..
-Te? Ti? Mit kerestek itt? - hallottunk bentről..
-Anyukád itt van? - kérdezte Viki tágranyílt szemekkel..O.o
-Mint hallod, igen.. - mondtam..
5 mp múlva csörrenésre lettünk figyelmesek.. és Eli sírására..
Kiviharzottam a szobámból..
Anyám és Lea egymást tépték.. Liam a sarokban ült vérző arccal..  körülötte szilánkok.. És Evi és a baba a szoba közepén..
-Jézus Isten! Mi folyik itt? - kérdeztem.
-Nem látod? - üvöltötte anya..
-Na jó elég!  - kiáltottam fel..
-Evi vidd be a szobádba Eliit! És ki ne jöjjetek ! Viki gyere segíts!
Pár perc után sikerült szétszedni anyát és Leát..
Leültettük őket egy egy székre..
Viki mivel emlékezett mit tanult elsősegélyen.. Ellátta Liamet, Én pedig főztem mindenkinek egy teát..
1 óra alatt lecsillapodtak a kedélyek és mindenkit elküldtük lepihenni..
Kisebb nagyobb sikerrel is jártunk :)
Eközben Londonban sem alakult rózsásan a helyzet, ugyanis...

Anya, Lea, Apa..

Nem fogjátok elhinni, de a kávézó tulajdonosa nem más, mint Kendra! Legfőképpen ezen akadtam fent.. De ez még semmi, ahhoz képest, amik történtek... Jézus!.. Na de kezdem az elejlén.
Amikor beléptünk Evi volt a pult mögött. Először nem hittem a szememnek. De anya megerősített benne, hogy Evelin az. Nem mentünk oda hozzá, hanem leültünk egy asztalhoz. Odajött egy cuki pincér fiú.
Anya rendelt magának egy kávét, én pedig egy Red Bullt-t.
-Nem igaz! Istenem! Minek hurcolásztalak annyi előadásra! Nem érted, hogy ezek a dolgok mennyire ártalmasak! Ráadásul szakértők is mondták, hogy mennyi rákkeltő anyag van ezekben a italokban..
-Anya! Már nem 14 éves vagyok. El tudom  dönteni, hogy mi a helyes és mi nem. Ráadásul most az egyszer ennyit kibír a szervezetem. Nem hisezm, hogy egy Red Bull-tól leszek rákos.. Na de mindegy! Ne ezen veszekedjünk!
Ez alatt a "vitánk" alatt kihozták az italainkat.
Na Anya! Itt a kávéd. Most már mesélhetsz! :)
-Hát.. Jólvan..Tudod.. Jajj Istenem, ez de nehéz..
-Ez kezd megijeszteni.. Szóval? Mi történt?!
-Apáddal vagy Leával kapcsolatos hírt akarod hamarabb hallani?
- Apa!
-Tudod Gábi, apád és én köztem nem alakultak úgy a dolgok, ahogy szerettük volna, és kidobott otthonról, azért vagyok most itt.
-Mi?! De miért?!
-Mert szerinte nem tudtalak benneteket megnevelni.. És ha belegondolok, igaza is van..
Szóhoz sem jutok.. Mi történhettt apámmal, hogy így kifakadt?
-Na és mi van Leával?
-Megszökött. - suttogta.
-Jézusom! Akkor már értem miért akadt ki...
-De ez még nem minden!
-Úristen, mi az?
-Liam.
-Micsoda?! Liammel szökött el?!
Nem mondott semmit csak bólogatott.
-Írt egy búcsú levelet, hogy elmegy Liammal.
Kivette a táskájából és odaadta nekem, hogy olvassam el.
-És persze Te is..
-Mi az hogy Én is?!
-Hát, hogy teherbeestél 17 évesen, és van egy lányod.. Nem tanultál tovább, és mondhatni egy eltartott cafka vagy.. Ezt a jó édesapád mondta.
Ez szíven szúrt. Én sem így képzeltem el a jövőm.. De ezt Ő is tudja..
-Jó.. Szerintem kérjük a számlát.. És menjünk haza.. Semmi kedvem nincs tovább itt lenni. - mondtam a könnyeimmel küszködve.
Kértük a számlát..
És most jött a meglepetés..
Odajött a pincér, aki kiszolgált minket, és közölte velünk, hogy ez ház ajándéka..
-Most csak viccelsz? - kérdeztem.
-Nem nem! - mondta.
-Akkor megmondanád, hogy kinek köszönhetjük ezt?
-Persze, 2 perc megtudják..
-Hát jó. Azt még megvárjuk. Köszönjük.
További szép napot! - mondta a pincér és elment.
2 perc elteltével egy ismerős hang szólított meg.
Felnéztem..
Kendra volt az.
-Hogy? O.o Te lennél a tulaj? - kérdeztem meglepődve.
-Mint látod igen. - mondta mosolyogva. :)
-Wow! Szóhoz sem jutok. - mondtam
-Hát ezt látom.. - nevetett fel :D.
-De, hogy és mint?  Vagy ennyit kerestél volna a tánccal? - kérdeztem.
-Butus! Mindent elmesélek, de előtte mutatok valamit! Gyere! Ezzel a lendülettel megfogta a kezem, és berángatott egy szobába, ahol egy mini szentélynek mondható valamit találtam a fiúkról..
-Úr Isten! O.o
- Mi a baj? Nem tetszik?! - kérdezte szomorúan.
-De, de! Nagyon jó!
-Örülök, hogy tetszik, mert..
-Mert, mi?
-Hát.. Nem sokára szülinapom lesz, és szeretném, ha eljönnétek. És együtt bulizhatnánk. :)
-Öömm! Köszönjük a meghívást:), de nem merem megígérni, hogy itt leszünk..
-De Evi azt mondta, hogy igen.
-Jajj! Csak Evire ne hallgass, ha rólam meg a fiúkról van szó.. Szerencsétlen teljesen kész van Lilly és Ed miatt..
-Értem.. Pasik.. Semmire seem jók.. - mondta vigyorogva.
-Igaz, csak a baj van velük- mondtam és röhögésben törtünk ki.
-Bocsi Kendra, de most mennem kell.. Majd mindent megbeszélünk. És köszönöm a meghívást!
-Ez csak természetes. :)
-Kimentünk a szobából.. Legnagyobb meglepetésemre, anya a pultnál veszekszik Lea volt barátjával.. És Evi csillapítja a kedélyeket..
Odarohantunk Kendrával, mind a ketten..
-Te szemétláda! Rohadj meg! - övültötte anya..
-Hééé! Nyugodj meg! George, te meg jobban teszed ha most mész - mondtam neki..
Így is tett.. Fogta magát, és elviharzott..
-Kendra! Bocsánat ezért a jelenetért..
-Semmi gond - mondta idegesen.
-De, de van gond! Bocsánat mégegyszer.. -mondtam zavaromban..
Elköszöntünk Kendrától, és hazamnetünk mind a hárman.. Anya, Evi és Én..
Hát a hazafele út, még viszonylag nyugodtan telt.. Na de otthon..
Anya elkezdett mindent csapni vágni..
Evivel megegyeztünk, hogy most félreteszzük a bajainkat, és lenyugtatjuk anyámat, mielőtt idegösszeroppanást nem kap..
Laza 2 óra alatt sikerült lenyugtatni, de úgy hogy a vizébe nyugtatót tettük, és adtunk neki 2 szem pirulát, ami altató volt.. Így sikerült lenyugtatni. :)
Ezután jött a neheze, mert...

Anya..

Anyukám volt az.
Jézusom! Nem hiszek a szememnek. Minek hív fel?!
Hisz ott van Neki Lea.. Én mindig csak púp voltam a hátán.. Legalább is így érzem..
Na mindegy..
Mielőtt lecsengett volna a telóm, gyorsan felkaptam.
Igen. Tessék?! - Mondtam. Hozzáteszem tök normálisan.
Szia drágaságom! - mondta a nyalizós hangján.
Szia Anya! Most bökd ki, hogy mit akarsz! - mondtam ..
Nem értelek! Olyan ellenszenves vagy velem! - nyávogta a vonal másik felén..
Bocsánat! Mit szeretnél?! - tettem fel a kérdést, amit nem kellett volna, mert meg is kaptam a választ..
Hozzád költözni! De csak átmenetileg!-tette hozzá gyorsan.
Húú láttátok volna az arcom. Én is csak a tükörből lestem, hogy milyen arcot vágok.. Hideg zuhanyként ért ez az egész..
Meg sem tudtam szólalni..
Gábi! Haló! Itt vagy még? - kérdezte
Ja! Igen persze persze!. -mondtam zavarodottan.
Akkor? - kérdezte.
Hát.. Jöhetsz! De! Tiszteletben kell tartanod a magánéletem! - mondtam.
Ezzel nem lesz gond! - mondta.
Na azt majd meglátjuk motyogtam..
És mikor indul a géped? Vagy mikor jössz? - kérdeztem.
Csak nézz ki az ablakon és megtudod.. - mondta és lerakta
Könyörgöm, csak Ne az legyen amire gondolok...
Csodák csodájára, mi más lenne..
Anyám ott állt az utcán 2 nagy bőrönddel..
Nem hittem a szememnek..
Felkaptam egy kabátot, és egy papucsot. Nagy szó, hogy nem magassarkúba :)
Lementem hozzá..
Szia Anya! Próbáltam jó pofát vágni Hozzá.
Szia Életem! És puszit adott, ami óriási dolog, mert utoljára oviba adott...
Nem akarunk bemenni?- kérdezte.
De! Persze!
Mi történt? - kérdeztem tőle miközben a bőröndöket vittük fel a 3. emeletre..
Reggeli torna ;)
Gábi! Ez nem olyan dolog, hogy itt a lépcsőházban kezdjem el mesélni.. Majd fent egy kávé mellett
10 percnyi szerencsétlenkedés után fent is voltunk.
És hol van apa? És Lea? - kérdeztem meglepődve.
Nem látom a kávém. Amúgy Én is kérdezhetném, hogy hol van a kis unokám meg John meg a többiek
Jó anya! Akkor kezdem Én! De utána neked is el kell mondanod mindent!
Eli a kórházban van.. John pedig Londonban.. A többiek meg élik az életüket, ahogy Én is próbálom..
Micsoda?! Te próbálod élni az életed úgy, hogy a lányod a kórházban, és a barátod meg Londonban?! Milyen családanya az ilyen?! - rikácsolta.
Most mi van?! Úgy tudom lekötöttem a telefonban, hogy az életem TABU! Vagy nem?! - kérdeztem miközben sikerült leforráznom a kezem a kávénak való forróvízzel.
Jó tőlem  bármi lehet az életed! De az unokám?! Nem csak a tied! - kezdett kiabálni..
aaauu! A Francba! - ordítottam fel! És eldobtam a csészéket..
Odajött a konyhába, és nem az hogy segített volna.. Nem! Még kioktatott..
Még egy egyszerű kávét sem tudsz megfőzni?! Ilyen szerencsétlen nem lehetsz! - mondta
Nem tudjátok, hogy milyen kevesen múlt, hogy Neki ne essek. De szerencsére sikerült megállnom. :)
Végül sikerült összeszednem a széttört csészét, addig  anya feltörölte a forróvizet.
Úgy látom ebből a kávézásból sem lesz semmi, ha rajtad múlik. Menjünk el egy kávézóba. - Mondta.
Hát mit is mondjak. Most az egyszer igaza volt.. Szóval összeszedtük magunkat és elmentünk egy kávézóba, ami a napokban nyílt..
Mit is mondjak?!
A meglepetések itt sem maradhattak el.
Mert...