Mivel közölte velem, hogy John szakított Bree-vel és Ed is hasonlóképpen tett Ariana-val. És ezek után ide jöttek, a kórházba, mivel Lilly elmondta nekik, hogy itt vagyunk. Ez egy jó lehetőség volt arra, hogy tisztázzák a kettejük közti dolgokat, Johnnak pedig szintúgy, hogy beszéljen velem..
-És ezt csak most mondod?!
-Ugyan mikor mondtam volna?
-Mit tudom én.. - förmedtem rá.
-Most engem akarsz hibáztatni? - kérdezte idegesen.
-Mert ki mást hibáztathatnék? - grimaszoltam.
-Saját magad! Nem tehetek róla, hogy nem voltál képes meghallgatni John-t..
Hát nem nagyon bírtam. Eltört az úgynevezett mécses, és keservesen sírni kezdtem. Szóval még laza egy órát rostokoltunk a kórházban. Majd mikor sikerült lenyugodnom Viki hívott egy taxit, és elmentünk a Gum Tree Hotelba, ahol eredetileg a cuccainkat hagytuk, amikor megérkeztünk Londonba. Egész úton azon járt az eszem, hogy hogy lehetek ekkora szerencsétlen, hogy elküldöm, azt az embert, akit mindennél jobban szeretek.. A gondolkodásban és az ön sajnálatból Viki zökkentett ki.
-Megérkeztünk! - mondta, de nem figyeltem rá, ezért megismételte, majd oldalba bökött.
-Igen? - kaptam észbe.
-Megjöttünk! - mondta majd kirántott a taxiból.
Bebattyogtam a hotelbe. Nem szóltam Vikihez. Nem volt kedvem vele beszélgetni. Magamat marcangoltam - De Viki nem hagyta annyiban.
-Most komolyan nem fogsz hozzám szólni? - nézett rám fintorogva.
-Haggy békén!
-Ne legyél már ennyire gyerekes! Az Isten szerelmére..
Jobbnak láttam, ha nem szólok vissza, és gyorsan besliccoltam a fürdőszobába.
-Jó, hagylak, úgy látom semmire sem megyek veled! - hallatszott be a kiabalása.
Na végre! Észrevette magát. - Levetkőztem, majd beálltam a tus alá zuhanyozni. Természetesen olyan voltam, mint egy élő-halott, ráadásul magamban beszéltem.Tűnödtem a múlton. Rájöttem, hogy hiába, hisz semmit sem csinálhatok vissza.. Félóra telhetett el amikor belém hasított valami. Kicsit felélénkültem, majd 5 perccel később törülközőbe csavarva rohantam ki Vikihez.
-Téged meg mi lelt? - nézett rám nagy szemeket meresztve.
-Megjött az eszem. - vigyorogtam.
-Ép ideje volt már. - mondta mosolyogva.
-Nekem mondod?!
-Szóval, mit találtál ki? - kíváncsiskodott.
-Hazamegyünk! - mondtam határozottan.
-Melyik hazára gondolsz? - nézett furcsán.
-Budapestre gondoltam. - forgattam a szemem.
-És mikor?
-Most!
-Most?
-Igen, most! - vigyorogtam rá.
-Neked teljesen elment az eszed. Mit ittál?
-Józan vayok, mint látod. Egyszerűen átgondoltam mindent.
-Mindent?
-Igen Viktória. Mindent!
-Szóval elég volt félóra a fürdőszobában?
-Igen.
-Ha ezt hamarabb tudom, akkor bezárlak a fürdőbe, és ha M I N D E N T átgondoltál, akkor engedlek ki. - vigyorgott.
-H A H A! - nagyon vicces. - szóval, hol van a laptopod? - kérdeztem miközben a szememmel a szobát fürkéztem.
-A .. a...
-Azt ne mond, hogy..
-De, a fiúknál van.. - nyögte ki nagy nehezen.
-Hát nincs mit tenni. Az ott is marad legalábbis egy ideig.
-Most szórakozol velem? - kérdezte meglepődve.
-Nem! Komolyan gondoltam.
-Hát jó.. És mit akarsz csinálni?
-Elkészülni és hazautazni. Szóval kövesd a példám. - kacsintottam Vikire.
-Tudod, hogy nem vagy normális? - kérdezte vigyorogva, majd besietett a fürdőszobába.
-Ez nem újdonság - mondtam, majd nyelvet öltöttem. Bár mindegy volt, mivel úgy sem látta.
Míg Viki szedelőcködött, addig összepakoltam a kézipoggyászainkat. Ellenőriztem a dolgokat. Majd, mikor mindent rendben találtam elővettem a telefonomat, és írtam Evelinnek egy üzenetet, hogy hazamegyünk.
~20 perc elteltével Viki még mindig nem volt kész, én pedig unatkoztam, szóval arra vetemedtem, hogy megnézzem a fiúk twitterjét. Nem bírtam ellenállni a csábításnak. Legnagyobb meglepetésemre már 1 napja nem twitteltek.. Csodás.. Most ezen fogok filózni, hogy még is merre, kivel..
-Hát te meg min gondolkodsz ennyire? - ugrott elém Viki, majd sikeresen kiverte a kezemből a telefonom.
-Francba! Hol van? - kérdeztem dühösen.
-Mindjárt felveszem - mondta, majd a földön lévő telefonom után nyúl, de nem akartam, hogy meg tudja, hogy mit néztem, ezért a keze után kaptam, majd felvettem a telefonom.
-Ez mire jó volt? - kérdezte meghökkenve.
-Tudod, hogy nem szeretem, ha a telefonomhoz nyúlnak..
-Igen, tudom. Bocs.
-Semmi.
Körülbelül negyedóra szöszmötölés után a reptérfele vettük az irányt, ahol úgymond sikerült elcsípnünk egy 10 órási járatot, aminek az indulásáig több, mint 2 óra volt. Szóval nem volt mit tennünk, a reptéren vártunk,nézelődtünk,hülyéskedtünk. Ez szép volt mind addig, amíg fel nem tűnt 2 igen ismerős arc,és egy seregnyi tinilány ugyan is...
-És ezt csak most mondod?!
-Ugyan mikor mondtam volna?
-Mit tudom én.. - förmedtem rá.
-Most engem akarsz hibáztatni? - kérdezte idegesen.
-Mert ki mást hibáztathatnék? - grimaszoltam.
-Saját magad! Nem tehetek róla, hogy nem voltál képes meghallgatni John-t..
Hát nem nagyon bírtam. Eltört az úgynevezett mécses, és keservesen sírni kezdtem. Szóval még laza egy órát rostokoltunk a kórházban. Majd mikor sikerült lenyugodnom Viki hívott egy taxit, és elmentünk a Gum Tree Hotelba, ahol eredetileg a cuccainkat hagytuk, amikor megérkeztünk Londonba. Egész úton azon járt az eszem, hogy hogy lehetek ekkora szerencsétlen, hogy elküldöm, azt az embert, akit mindennél jobban szeretek.. A gondolkodásban és az ön sajnálatból Viki zökkentett ki.
-Megérkeztünk! - mondta, de nem figyeltem rá, ezért megismételte, majd oldalba bökött.
-Igen? - kaptam észbe.
-Megjöttünk! - mondta majd kirántott a taxiból.
Bebattyogtam a hotelbe. Nem szóltam Vikihez. Nem volt kedvem vele beszélgetni. Magamat marcangoltam - De Viki nem hagyta annyiban.
-Most komolyan nem fogsz hozzám szólni? - nézett rám fintorogva.
-Haggy békén!
-Ne legyél már ennyire gyerekes! Az Isten szerelmére..
Jobbnak láttam, ha nem szólok vissza, és gyorsan besliccoltam a fürdőszobába.
-Jó, hagylak, úgy látom semmire sem megyek veled! - hallatszott be a kiabalása.
Na végre! Észrevette magát. - Levetkőztem, majd beálltam a tus alá zuhanyozni. Természetesen olyan voltam, mint egy élő-halott, ráadásul magamban beszéltem.Tűnödtem a múlton. Rájöttem, hogy hiába, hisz semmit sem csinálhatok vissza.. Félóra telhetett el amikor belém hasított valami. Kicsit felélénkültem, majd 5 perccel később törülközőbe csavarva rohantam ki Vikihez.
-Téged meg mi lelt? - nézett rám nagy szemeket meresztve.
-Megjött az eszem. - vigyorogtam.
-Ép ideje volt már. - mondta mosolyogva.
-Nekem mondod?!
-Szóval, mit találtál ki? - kíváncsiskodott.
-Hazamegyünk! - mondtam határozottan.
-Melyik hazára gondolsz? - nézett furcsán.
-Budapestre gondoltam. - forgattam a szemem.
-És mikor?
-Most!
-Most?
-Igen, most! - vigyorogtam rá.
-Neked teljesen elment az eszed. Mit ittál?
-Józan vayok, mint látod. Egyszerűen átgondoltam mindent.
-Mindent?
-Igen Viktória. Mindent!
-Szóval elég volt félóra a fürdőszobában?
-Igen.
-Ha ezt hamarabb tudom, akkor bezárlak a fürdőbe, és ha M I N D E N T átgondoltál, akkor engedlek ki. - vigyorgott.
-H A H A! - nagyon vicces. - szóval, hol van a laptopod? - kérdeztem miközben a szememmel a szobát fürkéztem.
-A .. a...
-Azt ne mond, hogy..
-De, a fiúknál van.. - nyögte ki nagy nehezen.
-Hát nincs mit tenni. Az ott is marad legalábbis egy ideig.
-Most szórakozol velem? - kérdezte meglepődve.
-Nem! Komolyan gondoltam.
-Hát jó.. És mit akarsz csinálni?
-Elkészülni és hazautazni. Szóval kövesd a példám. - kacsintottam Vikire.
-Tudod, hogy nem vagy normális? - kérdezte vigyorogva, majd besietett a fürdőszobába.
-Ez nem újdonság - mondtam, majd nyelvet öltöttem. Bár mindegy volt, mivel úgy sem látta.
Míg Viki szedelőcködött, addig összepakoltam a kézipoggyászainkat. Ellenőriztem a dolgokat. Majd, mikor mindent rendben találtam elővettem a telefonomat, és írtam Evelinnek egy üzenetet, hogy hazamegyünk.
~20 perc elteltével Viki még mindig nem volt kész, én pedig unatkoztam, szóval arra vetemedtem, hogy megnézzem a fiúk twitterjét. Nem bírtam ellenállni a csábításnak. Legnagyobb meglepetésemre már 1 napja nem twitteltek.. Csodás.. Most ezen fogok filózni, hogy még is merre, kivel..
-Hát te meg min gondolkodsz ennyire? - ugrott elém Viki, majd sikeresen kiverte a kezemből a telefonom.
-Francba! Hol van? - kérdeztem dühösen.
-Mindjárt felveszem - mondta, majd a földön lévő telefonom után nyúl, de nem akartam, hogy meg tudja, hogy mit néztem, ezért a keze után kaptam, majd felvettem a telefonom.
-Ez mire jó volt? - kérdezte meghökkenve.
-Tudod, hogy nem szeretem, ha a telefonomhoz nyúlnak..
-Igen, tudom. Bocs.
-Semmi.
Körülbelül negyedóra szöszmötölés után a reptérfele vettük az irányt, ahol úgymond sikerült elcsípnünk egy 10 órási járatot, aminek az indulásáig több, mint 2 óra volt. Szóval nem volt mit tennünk, a reptéren vártunk,nézelődtünk,hülyéskedtünk. Ez szép volt mind addig, amíg fel nem tűnt 2 igen ismerős arc,és egy seregnyi tinilány ugyan is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése