Viszlát Gábi! [John szemszöge]

Megcsörrent a telefonom. Gábi gyorsan kivette zsebemből, hogy megnézzük ki az. Az anyukája volt. Nagyon meglepődött. Nem akarta, hogy felvegyem. De mindegy is volt, mivel Viki kihúzta szobából, én pedig felvettem a telefonom...
Teljesen elhűltem a híreken.Megtudtam, hogy Elison korházban van.. Ez lesokkolt, de a legjobban az, mint látszott Gábi nem mondta el. Milyen szülő az ilyen? - Jó! Ne érsetek félre! Tudom, én is nagyon keveset vagyok Elivel.. Na de ...
Pár másodperccel később Gábi visszajött a szobába. Nem igazán tudtam jó képet vágni hozzá. Először mosolygott, de utána látta, hogy nincs minden rendben..
Mint látszott rajta kezdte gyanítani, hogy tudok valamit. De még is játszotta a hülyét.. Nagyon összevesztünk.. A vitánkra Ed és Viki is besiettek. Elhűlve figyelték az eseményeket.
-Jaj! Gábi! Ugyan már! Ne színészkedj! Nem áll jól... -vágtam a fejéhez
-Miről beszélsz?! - nézett rám kérdően.
-Úgy tudom, hogy nagyon is jól tudod.. - mondtam
-Csak annyit tudok, hogy kórházban van - mondta maga elé bambulva..
-Igen.. És ezt nem kellett volna közölni velem?! - förmedtem Rá.
Viki is bekapcsolódott a szóváltásunkba.,
-Most komolyan Gábi! Még nem mondtad el Neki?!  - akadt ki rá Viki.
Miután sikerült így összevesznünk Gábi megint megfutamodni készüt, de nem hagytam Neki.
-Ne csináld már! Mire mész azzal, ha elfutsz a problémáid elől?! - Semmire.. Úgy is megtalálnak.. - mondtam.
-Tudod mit?! Inkább megfutamodom! - mondta majd az ajtó fele vette az irányt, és amikor kinyitotta Bree és Ariana állt ott.
-Nagyot nyeltem, és felkészültem a lehető legrosszabbra. Nem tudtam, hogy mi fog ezután történni. Gábi így is.. Hogy is mondjam? Kicsit őrült. És  most ilyen lelkiállapotban.
Legnagyobb meglepetésemre nem csinált semmit. Egy kisebb szóváltásba keveredett Bree-vel:
-Hát te mit keresel itt?! - kérdezte Bree Gábitól.. -Ja..és hol van Johnnym? Mivel ő az enyém.. Csak is az enyém. - tette hozzá.
Csak néztrem, hogy hol él ez...
-Tudod.. Én sem tudom mit keresek itt.. Jó, bánom is Én! Tőlem lehet a Tied vagy akárkié. - mondta majd fogta magát és elment...
-Ő miért van még mindig itt? - kérdezte Ariana Vikire mutatva.
Ed egy grimaszt vágott, majd próbálta visszafogni magát, hogy ne hogy olyasmit mondjon, amit nem kellene. Ezt próbáltam Én is Bree-vel szembe.. Nagyon nehézkesen ment..
Csak ez a mondta visszhangzott a fülemben:
-Hát te mit keresel itt?! Ja..és hol van Johnnym? Mivel ő az enyém.. Csak is az enyém.. - Tudod.. Én sem tudom mit keresek itt.. Jó, bánom is Én! Tőlem lehet a Tied vagy akárkié..
-Johnny! Hahó! - szóligatott Bree.
-Igen tessék.
-Na akkor megígéred?
-Mit?! - meresztettem rá a szemeimet.
-Hát azt, hogy soha többet nem beszélsz ezzel a szerencsétlenséggel? - nyávogta..
Elegem lett belőle.. Szóval megkértem Vikit, hogy hívjon 1 taxit nekik.. Addig Eddel megpróbáltuk megértetni vlük, hogy nem lrdekelnek minket, és hogy csak barátok lehetünk. Ariana megértő volt, de ez nem mndható el Bree-ről.
-John Grimes! Ezt még megbánod! - mondta majd lesiettek a taxihoz, ami értük jött..
-Huhh. Ezt is megétük - mondta Ed mosolyogva.
-Mit? - kérdeztem tőle.
-Sikerült lekoptatnunk őket.  - vigyorgott.
-Igaz. - mondtam majd egyet pacsiztunk Eddel.
-Öhm! Fiúk bocsi, hogy megzavarom, ezt a jókedvet, de Gábival mi lesz? - kérdezte Viki idegesen.
Nem tudtam, hogy mit mondjak. Szívem szerint rohantam volna most azonnal utána, de tudom, hogy nem hallgatott volna meg. Végül is.. Megértem, hogy miért..
-Holnap megkeressük! - mondtam.
-Ez jó ötlet. - kontrázott Ed.
-Szerintetek, jól van? Vagy is.. - kezddett rá Viki.
-Nyugi! csak nem csinált semmi hülyeséget. - próbálta nyugtatni Ed..
-De mi van ha igaza van.?. Tudjuk, hogy milyen. - mondtam aggódva.
-Gyerekek! Nyugi! Biztos nincs semmi baja! -jelentette ki Edward.
Hát ez nem jött be..
A tv-t néztük, addig amíg nem csörrent meg Edward telefonja..
Szóval volt egy szűk órányi pihenésünk.
-Amikor Eed letette a telefonját nem tudtam eldönteni, hogy mi van. Láttátok volna az arcát. Az egyik pillanatban mintha megnyerte volna az ötöslottót, a másikban pedig, mintha valaki meghalt volna.
-Na mi az? Ki volt az? Mi történt mondj már valami! - sietettem.
-Edward! Ne csigázz! MONDJAD MÁR! - sürgette Viki is.
-A jó vagy a rossz hírrel kezdjem? - kérdezte.
-A jóval! - vágtuk rá egyszerre Vikivel.
-Lilly hívott! Hoy sikerült megszöknie! - ujjongott Ed.
-Ez nagyszerű! - mondta Viki.
EZ tényleg tök jó, de mi a rossz hír? - kérdeztem
-Nyugi John! - nyigtatott Ed..
-Ha nem bökött ki, akkor nem sokáig leszek higgadt..- mondtam.
-Gábit elütötték..
-Tessék?! - kiáltottam fel.
-Nyugi John!
-Edward! Te normális vagy?! - kiabált rá Viki.
-Persze! Nyugi! Nyugodjatok le! Hisz végig sem mondtam..
-Akkor mire vársz? -kérdeztem karba tettr kézzel.
-Jó! jó! Na szóval elüttötték, de jól van.. Azaz északára majd bent tartják, de magához tért és elvileg minden oké.
Nem szóltam semmit. A kocsi kulcsot kezdtem keresni, amit meg is találtam majd pár perc múlva indultunk a kórházba. 10 perccel kéősbb már a krház parkolójában voltunk.
Berohantam a korházba mögöttem Ed és Viki is. A recepciós hölgy eligazított és Gábi szobájához mentem.
Viki leült a váróban. Ed  megkért 1 nővért, aki kihívta a szobából Lillyt.Majd a folyosón beszélgettek... Én erőt vettem magamon és bementem Gábihoz.
-Annyira édes volt. Feküdt az ágyon.. Bár amikor megpillantott nem mondanám, hogy örült..
Megakartam csókolni, de nem hagyta.. Majd ott folytattuk a vitát, ahol abbahagytuk. Nem engedte, hogy elmondjam, hogy nincs többé Bree.. És most jött a hidegzuhany.. 1 fiú lépett be a szobába.. Csak úgy csorgatta a nyálát..- nagyon irritált..
Mint látta nincs minden rendben.. Kiakart menni, de Gábi marasztalta..
-Már értelek! Látom sikerült beújítanod. Igazán gyors voltál. Csak gratulálni tudok.. - mondtam gúnyosan, miközben végig mértem a gyereket..
Ezt viszont már Gábi sem tűrte.. Adott egy pofont..
Hát jó.. Én nem fogok könyörögni Neki a végtelenségik ha ő így, akkor én is úgy.. - döntöttem el magamban..
-Szerintem, magatokra hagylak! - mondta a srác, aki ennek mind a szemtanúja volt..
-Felesleges.. - mondtam  lenézően, majd fogtam magam és elmentem. De kifele menet még kéztetést éreztem, hogy neki menjek a fiúnak...
Mikor kimentem Ed és Lilly befejezték a beszélgetésüket..
-Minden rendben?! - kérdezte Lilly
-Hagyjuk!. - nyögtem ki, majd kimentem a kocsihoz, és megvártam Edet.
10 perccel később Ed kijött. Ő is hasonló kedélyállapotban volt, mint Én..
-Am Viki nem jön.. -  mondta ..
Majd elindítottam a kocsit és hazamentünk.