Viszlát John!

Ránéztem a telefonomra. Ismeretlen szám. Nem tudtaam, hogy felvegyem-e..
-Csörögsz. Nem veszed fel?  - kérdezte Lilly
-Nézd! - toltam az arcába a telefont.
-Magán telefonszám?!
-Mint látod..
Mire elhatároztam, hogy felveszem, addigra lecsengett.
-Már nem tudjuk meg, hogy ki volt.- mondta
-Már nem.- és egy mosolyt próbáltam az arcomra erőltetni.
-Kár. -mondta ironikusan.
-Az. -nevettem fel.
Erről ennyit. Mégegyszer megszólalt, megint ismeretlen szám.
-Na jó, add ide! Felveszem Én! - erősködött Lilly.
-Csak tessék! -adtam oda neki a telefont.
Nem is kellett neki több. Felvette és határozott hangon beleszólt.
- Jónapot. Ez nem Gábriella telefonja.
-Jónapot! Igen, az. Ki keresi? - kérdezte flegmatikusan
-Az, most mindegy. Az Ön személyében kit tisztelhetek? - kérdezték.
Ezt onnan tudom, mert ki volt hangosítva a telefon.
-Lilly. Lilly Smith-t.
-Áh! A másik fruskát. - mondták a vonal másik felén - majd kinyomták.
A szám is tátva maradt.
-Hát ez meg?! - háborodott fel.
-Ez.. ez.. - mielőtt folytathattam volna a mondanivalóm bejött a nővérke.
-Kisasszony. Látogatói érkeztek. Beengedhetem őket? - kérdezte aranyos hangon.
-Látogatóim? Nekem? - kérdeztem meglepődve.
-Igen! - mosolygott.
-Miért is ne. Persze! - mosolyogtam vissza, de amint megláttam a látogatóimat, lefagyott a mosoly az arcomról.
-Ti? - kérdeztük Lillyvel egyszerre..
-Lilly? Te itt? - újjongott Edward.
-Mert hol lenne? - kérdeztem flegmán.
Úgy látszott nem hallotta, ezt a "kedves" megjegyzésemet, mert fogta Lillyet és kimentek a szobából. Johnnal kettesben maradtam.
-Jól vagy? - kérdezte aggódóan.
-Szerinted? - kérdeztem és a szememet forgattam.
Nem szólt semmit. Leült az ágyra, és megpróbált megcsókolni, de elhúztam az arcom.
-Erre ott van neked Bree! - vágtam oda.
- Ne légy már ilyen! Tudod, hogy szeretlek! - mondta.
Jól esett ezt hallani. De már nem hittem el neki...
-Na ne mondd..
-Gábi! Hagyd abba a hülyeséged! Nem ezért jöttem.
-Hanem miért? Egyáltalán mit keresel itt?
Nem mondott semmit csak egy nagyot nyelt..
-Te sem tudod igazán. Maradjunk csak a megállapodásunkban!
-Ezt te sem gondolhatod komolyan! - mondta meghökkenve.
-Mint hallod nagyon is komolyan gondolom!
A kezem után kapott, amit rendesen megszorított, majd megcsókolt..
Próbáltam ellökni magamtól. - Tudom.. Furán hangzik, hogy egyik pillanatban még utána sírok, most meg nem viszonzom acsókját, de nem láthatja, hogy nélküle senkinek érzem magam..- kisebb nagyobb sikerrel sikerült is.
-John Grimes! Fele...
Aaron(!) betoppant a szobába.
-Bocsi! Úgy látom zavarok! Majd később visszajövök. - hadarta el.
-Ugyan maradj csak! John épp indulni készült. Igaz?
-Nem igazán! - mondta flegmán.
-De hogy is nem! - mondtam majd kirántottam a kezemet a kezei közül.
-Már értelek! Látom sikerült beújítanod. Igazán gyors voltál. Csak gratulálni tudok.. - mondta gúnyosan.
Nem bírtam türtőztetni magam, ezért "megszaladt" a kezem..
-Szerintem, magatokra hagylak! - mondta Aaron, aki ennek mind a szemtanúja volt..
-Felesleges.. - mondta John lenézően, majd fogta magát és távozott. De kifele menet még, direkt neki ment Aaronnak...
Nem tudtam mit mondani Aaronnak.. Elbambultam..  Az elmúlt percek peregtek le előttem.
-Föld Gábinak! Gábi jelentkezz! - mondta mosolyogva. és közbe megrázott.
-Igen! Öhm. Tessék. Szóltál? - klaptam észbe.
-Vagy úgy tízszer.
-Oh. Bocsi. Telsjesen elmerengtem..
-Persze. Semmi gond. Amúgy nem tudom. Remélem tetszeni fog. - mondta majd egy becsomagolt dobozt adott oda .
-Ezt miért kapom? - kérdeztem
-Bocsánatkérés képp. Nem akartalak elütni.
-Ugyan már! Nem hiszem, hogy a Te hibád. Nem fogadhatom el. - mondtam és próbáltam visszaadni az ajándékot a kezébe.
-Illetlenség nem elfogadni!
-Ez is igaz.. - Hát. Akkor köszönöm! - mondtam. - majd közeledett a puszi adásra, de csók lett belőle...
Egy igazán édes csók, amit Lilly zavart meg...