July...

Mivel..
Az utolsó pillanatban visszarántott egy ismeretlen a kocsi elől, ami elé kisétálni készültem..
-Vigyázz! Kiáltott fel valaki a tömegből és visszahúzotta járdára, ahol sikerült elesnem.
A kedves ismeretlen megpróbált felsegíteni, de nem engedtem Neki. Nem néztem rá. Feltápászkodtam és ráförmedtem, a jóakarómra.
-Ez meg mi volt? - kiáltottam rá szerencsétlenre.
-Bocsánat, hogy meg akartalak menteni. - hallottam egy ismerős hangot.
-Megfordultam,és a legnagyobb meglepetésemre Kendra állt ott.
-Kendra?!
-Nem. Ne tudom ki az. Én July vagyok.
-Na ne szórakozz Kendra!
-De Én July vagyok. July Shared. Nem ismerek semmilyen Kendrát. Gyere igyunk egy kávét, itt a sarkon van egy kávézó. - mondta mosolyogva és megölelt.
-Oké! Menjünk. Egyeztem bele.
- És... kit ismerhetek meg a személyedben? - kérdezte.
-Gábriella McLaughin vagyok. Barátoknak csak Gábi. :)
-Akkor, gondolom nevezhetlek így.
-Természetesen. - mosolyogtam rá. :")
-Mesélj magadról egy kicsit. - kértem meg Julyt, miután kikértük a kávénkat.
Eközben itthon, Budapesten feltűnt a többieknek, hogy Vikivel "eltűntünk".. Körülbelül egy óra múlva néztem meg a telefonom, amikor Julyval telefonszámot cseréltünk, és akkor megpillantottam a nem fogadott hívásaim számát. (Legutóbb akkor volt 47 nem fogadott hívásom, amikor egy barátnőmmel találtunk egy sérült baglyot és azt ápoltuk.)
-Öröm volt  megismerni! Később még találkozunk! Ne csinálj semmi butaságot! Nem biztos, hogy itt tudok teremni,és megmenteni. - mondta mosolyogva :D
-Rendben! Akkor később! Szia.
-Szia.
July elment. Megint egyedül voltam. Nem tudtam mit csináljak.. Felhívtam Vikit, de nem vette fel.. Arra gondoltam, hogy otthon lehet, azaz a fiúknál.. Szóval összeszedtem magam és "hazafelé" vettem az irányt. Sétálás közben felhívtam Evit.
-Gábi! Na végre! Hol vagytok? - kérdezte kíváncsian.
-Szia Evi! Hát.. Londonban.
-Micsoda?!
-Apa és Lilly miatt jöttünk.
-És persze a fiúk miatt is.- tette hozzá. - Ha már itt tartunk.. Mi van velük? - kérdezte.
Jesszus.. Most elmondjam vagy ne mondjam? Evi is hasonlóképpen ki fog borulni, mint Én, ha megtudja..
-Itt vagy még?!
-Ja, persze,persze.. Semmi nincs velük.El vannak,élnek, mint Mi. - gondolom érdekesen mondhattam, mert Evi észrevette, hogy valmi nincs rendben, és a mondat végére a hangom is elcsuklott..
-Mi a baj Gábi? Biztos minden rendben van? - kérdezte aggódva.
-Mondhatni.. De! Mi van Veletek? És hogy van Elivel?
-Jól vagyunk. Eli is jól van.  Anyukád és Én felváltva vigyázunk Rá.
-Köszönöm!
-Igazán nincs mit. De mikor jöttök haza?
-Ha minden igaz, akkor Én 3 napon belül otthon leszek. Ha bármi van kérlek szólj! És a legfontosabb! El ne áruld anyáéknak, hogy Londonban vagyok.
-Egész jó, csak 3 napig hazaduzzak össze-vissza..
-Kérlek!
 -Rendben, megígérem, hogy nem mondok Nekik semmit.
-Még egyszer köszönöm! Majd este felhívlak Titeket, hogy változott-e"program", de most le kell tennem.
-Szia.
-Rendben! Szia.
"Hazaértem".. Megpróbáltam elérni még egyszer Vikit.. Sikertelenül. Arra gondoltam,ha nem veszi fel a telefont, akkor biztosan alszik,és itthon van. De tévedtem.
Felmentem, és csendesen bementem a nappaliba.. Viki régi szobája vettem az irányt, hogy megnézzem alszik-e, amikor kulcs zörgésre és ajtónyitódásra lettem figyelmes..