Már megint London..

Ugyan is..
A gyámügy, Louis Walsh, Apa, és úgy az egész életem. Na de , ahogy ez már megszokott mindent kezdjünk csak az elején.
John hívott..
-Igen? Kaptam fel a telefonom hiper gyorsan.
-Szia Gábi!-  mondta John azzal az édes hangjával. De amit, ezek után közölt velem..
-Szia! Na?! Mitörtént! Mesélj már! - sürgettem szerencsétlent.
-Ha szóhoz juthatnék.. - mondta kicsit sértődötten.
-Bocsánat! Csak tudod, hogy milyen vagyok ilyenkor..
-Igen, igen tudom.. De most remélem nem olyan leszel..
-Miért? Mi történt? - Kérdeztem tőle.
-Hát..öööhm. izééé..
-Bővebben?
-Ígérd meg, hogy nem fogsz semmilyen ostobaságot csinálni!
-Tudod, ez kezd megrémíteni..
-Ígérd meg! Csak akkor mondom.
-Jólvan. ÍGÉREM! Így jobb? - kérdeztem kicsit flegmán és kicsit dühösen..
-Sokkal. - mondta majd elővette a komolyabb hangját és mesélni kezdett..
Bár NE tette volna...
-Haló! Gábi itt vagy még? - kérdezte ..
Válaszolni nem tudtam, csak könnycseppek csordultak ki a szememből.. Minden átfutott az agyamon.. És..és.. Rettentően erős bosszúvágy vett rajtam erőt..
-Gábiii! Hahóó!
-Ja, Öhmm.. Igen itt vagyok.. Később még beszélünk! Most mennem kell. Szeretlek.
-Váá! - ennyit hallottam és kinyomtam.
Leültem a nappaliba, ami mindennek nevezhető csak nem nappalinak, és tördelni kezdtem az ujjaimat, a gerincemet és a nyakamat. Ez annak a jele, hogy egy kisebb nagyobb verekedésbe vetem magam. De mielőtt bármit csinálhattam volna Viki leállított..
-Gábi! Mielőtt bármi butaságod tennél, mondd el, hogy mit mondott John a telefonban.. Nem lehetsz ennyire agresszív. Nem ilyen vagy! Nyugalom! És most mondj el mindent! - parancsolt Rám.
-Na jó.. Ha ennyire tudni akarod..
-Amikor Te és Kevin Oroszországba voltatok kisebb nagyobb vitáink voltak Evivel.. Lilly és Ed miatt.. És Evi ránk küldte a gyámügyet, mert ugye Lilly elszökött Londonból..És, emiatt be is perelhetnek, de térjünk vissza a vitákhoz.. Pár napja Lilly fogott egy taxit és Londonba szökött és küldött egy SMS-t, hogy mindent sajnál és, hogy soha többé nem hallunk majd róla.. Kicsit később hívták John-t és Edet. John-t a rendőrség kereste, hogy Lillyt letartóztatták betörésért... Edet pedig Lilly hívta és elmesélte neki, hogy hogy és mint történtek a dolgok..
Ezért vannak a fiúk most Londonban, hogy Lillyt kihozzák a fogdából.  De.. még csak most jön a java, amit Johnt percekkel ezelőtt közölt velem a telefonban..
Ennél mi lehet rosszabb?! - kérdezte nagyra nyílt szemekkel. O.O
Hát ez, és folytattam..:
-Mikenak, (a gyámügyis fickónak) hamarabb sikerült kihoznia a börtönből Lillyt, és egy javító-nevelő intézetbe dugta.
-Jézus Isten! - ült le mellém a kanapéra..
-Szerintem érted, hogy miért vagyok ilyen agresszív..
-Már értem, DE! az erőszak semmire sem megoldás! Ezt ne felejtsd el! Többet ésszel, mint erővel..
-Ahham.. Mondja az, akinek nem is tudom, hogy mennyi szaktanária meg osztályfőnökie van az általánosban és még a gimiben is a verekedései miatt...
-Az más! Te is tudod, hogy azok kis pics*ák voltak.. De Evelin csak az unokahúgod..
-Na jó..EZ is igaz.. De akkor meg.. Akkor meg! Csillant fel a szemem..*-*
-Úgy látom valami az eszedbe jutott..De nem tudom, hogy ettől most féljek-e .- mondta Viki és nevetni kezdett..
-Héé! Ez nem vicces- mondtam durcisan.
-Dehogy nem! - és nevetett tovább.
-Tényleg az. :D - szóval én is vele nevettem. :")
-Komolyra fordítva a szót (, amit a mi esetünkben nehéz elképzelni...)
-Mi a terved? - kérdezte kíváncsiskodva.
-Hát, nem gondoltam teljesen végig, úgyhogy ne szólj bele, hallgass végig! - parancsoltam Vikire, aki csak bólogatott..
-Na! Az, hogy elkészülünk és felülünk az első gépre, ami Londonba megy..
Londonban megkeressük a fiúkat, kihozzuk Lillyt az intézetből, apát és anyát összehozzuk, és Georgot és Leát is. Dióhéjban ennyi. - mosolyogtam Vikire.:)
-Ugye, Te most csak viccelsz? - kérdzete Viki teljesen meglepődve..
-Nem! Nagyvonalakban ez lenne a tervem.
-Ahha.. Eddig minden szép és jó.. De nem kalkuláltál bele minden eshetőséget..
-Például?
-Mi lesz, hogy ha valami nem jön össze?
-Ezt meg sem hallottam! Csak a pozitív dolgokat hallom!  - kacsintottam Vikire ;)
-És a másik problematika ezzel az egésszel, hogy..
-Micsoda?!
-A Többiek..
-Mi van velük?
-Ők nem jönek? Vagy, hogy képzeled ezt az egész összehozós dogot például az anyukáddal, hogy ha Ő Pesten van, apukád pedig Londonban..
-Ezt a kis problémát könnyen kiküszöbölhetjük.
-És a legfontosabb! A LÁNYOD! - és megrázta a vállam.
-Te gyökér! Róla sohasem feledkezem meg! De most biztos kezek között tudom hagyni, szóval..Érted.. És most egy kisbaba nélkül szerintem könnyebben boldogulunk..
-Ez is igaz.
- Na látod!
-Szóval, akkor most megnézem a járatokat, és foglalkok jegyeket, addig Gábi szedelőszködj össze, mert amíg Te elkészülsz.. Az egy évszázad..
-KACC-KACC! - "nevettem"
Röpke 40 perc alatt készen lettem mindennemmel. Ritka pillanatok egyike.
-Na? Hogy állsz? - kérdzetem kíváncsian Vikit.
-Jéé! Készen vagy! ég ilyet sem láttam.. Háromnegyed óra alatt?:o
-Nagyon vicces vagy mondhatom!De amúgy csak 40 perc és nyelvet öltöttem. :P
-Este 10 órási járatra foglaltam le a jegyeket. Szóval az indulásig van 3 és fél óra hossza.. De a csekkolás és ezek miatt legalább 1 órával hamarabb ott kell lennünk.. De amilyen szerencsések vagyunk még egy felet is számoljunk rá..Szóval van 2 óra hosszánk az indulásig..
-Wow! Ezt gyorsan levezetted.
-Sikerült felfognod?
-Igen, képzeld! - ésoldalba böktem.
-Auu!
-Ez jár annak, aki folyton heccel. - kacsintottam Rá. ;)
Az elkövetkező 2 órában hülyéskedtünk, de csak halkan, mert mindenki pihent, és nem akartuk felkelteni a többieket, hisz akkor dugába dőlne a tervem..
-Jézusom! 8 óra van! pattantam fel a kanapéról..
-Már?
-Hát, igen. Gyorsan repül az idő, jó társaságban  - mondtam ;)
- A kis egoista..
-Nem! Nem vagyok egoista csak van önbizalmam vágtam vissza.
-Így is lehet érteni! - mondta Viki és öltözködni kezdett..
Én is követtem a példáját..
Nem köszöntünk el senkitől csak egy levelet hagytunk az asztalon, amin ez állt, hogy " MAJD! jövünk Viki és Gábi".
Hívtunk egy taxit, ami kivitt Minket a reptérre.
Kisebb gondok adódtak a repülőjegyünk átvételével, de sikerült megoldani és a 10 órás géppel úton voltunk London felé. Eddig mondhatni minden simán ment,teljesen az érkezésünkig.
Ugyan is..