Anya..

Anyukám volt az.
Jézusom! Nem hiszek a szememnek. Minek hív fel?!
Hisz ott van Neki Lea.. Én mindig csak púp voltam a hátán.. Legalább is így érzem..
Na mindegy..
Mielőtt lecsengett volna a telóm, gyorsan felkaptam.
Igen. Tessék?! - Mondtam. Hozzáteszem tök normálisan.
Szia drágaságom! - mondta a nyalizós hangján.
Szia Anya! Most bökd ki, hogy mit akarsz! - mondtam ..
Nem értelek! Olyan ellenszenves vagy velem! - nyávogta a vonal másik felén..
Bocsánat! Mit szeretnél?! - tettem fel a kérdést, amit nem kellett volna, mert meg is kaptam a választ..
Hozzád költözni! De csak átmenetileg!-tette hozzá gyorsan.
Húú láttátok volna az arcom. Én is csak a tükörből lestem, hogy milyen arcot vágok.. Hideg zuhanyként ért ez az egész..
Meg sem tudtam szólalni..
Gábi! Haló! Itt vagy még? - kérdezte
Ja! Igen persze persze!. -mondtam zavarodottan.
Akkor? - kérdezte.
Hát.. Jöhetsz! De! Tiszteletben kell tartanod a magánéletem! - mondtam.
Ezzel nem lesz gond! - mondta.
Na azt majd meglátjuk motyogtam..
És mikor indul a géped? Vagy mikor jössz? - kérdeztem.
Csak nézz ki az ablakon és megtudod.. - mondta és lerakta
Könyörgöm, csak Ne az legyen amire gondolok...
Csodák csodájára, mi más lenne..
Anyám ott állt az utcán 2 nagy bőrönddel..
Nem hittem a szememnek..
Felkaptam egy kabátot, és egy papucsot. Nagy szó, hogy nem magassarkúba :)
Lementem hozzá..
Szia Anya! Próbáltam jó pofát vágni Hozzá.
Szia Életem! És puszit adott, ami óriási dolog, mert utoljára oviba adott...
Nem akarunk bemenni?- kérdezte.
De! Persze!
Mi történt? - kérdeztem tőle miközben a bőröndöket vittük fel a 3. emeletre..
Reggeli torna ;)
Gábi! Ez nem olyan dolog, hogy itt a lépcsőházban kezdjem el mesélni.. Majd fent egy kávé mellett
10 percnyi szerencsétlenkedés után fent is voltunk.
És hol van apa? És Lea? - kérdeztem meglepődve.
Nem látom a kávém. Amúgy Én is kérdezhetném, hogy hol van a kis unokám meg John meg a többiek
Jó anya! Akkor kezdem Én! De utána neked is el kell mondanod mindent!
Eli a kórházban van.. John pedig Londonban.. A többiek meg élik az életüket, ahogy Én is próbálom..
Micsoda?! Te próbálod élni az életed úgy, hogy a lányod a kórházban, és a barátod meg Londonban?! Milyen családanya az ilyen?! - rikácsolta.
Most mi van?! Úgy tudom lekötöttem a telefonban, hogy az életem TABU! Vagy nem?! - kérdeztem miközben sikerült leforráznom a kezem a kávénak való forróvízzel.
Jó tőlem  bármi lehet az életed! De az unokám?! Nem csak a tied! - kezdett kiabálni..
aaauu! A Francba! - ordítottam fel! És eldobtam a csészéket..
Odajött a konyhába, és nem az hogy segített volna.. Nem! Még kioktatott..
Még egy egyszerű kávét sem tudsz megfőzni?! Ilyen szerencsétlen nem lehetsz! - mondta
Nem tudjátok, hogy milyen kevesen múlt, hogy Neki ne essek. De szerencsére sikerült megállnom. :)
Végül sikerült összeszednem a széttört csészét, addig  anya feltörölte a forróvizet.
Úgy látom ebből a kávézásból sem lesz semmi, ha rajtad múlik. Menjünk el egy kávézóba. - Mondta.
Hát mit is mondjak. Most az egyszer igaza volt.. Szóval összeszedtük magunkat és elmentünk egy kávézóba, ami a napokban nyílt..
Mit is mondjak?!
A meglepetések itt sem maradhattak el.
Mert...