Mert..
Evivel leültünk megbeszélni a dolgainkat. Nem ment valami könnyen.. De szerencsére sikerült mindent letisztáznunk, és nosztalgiázni kezdtünk. :)
-És emlékszel, hogy hogyan is cseppentél ide közénk?- kérdezte.
-Felejthetetlen.-mondtam mosolyogva.
-Istenem!, hogy lehetünk ennire hülyé kérdezte.
-Ezt most mire érted?
-Mindig jóban voltunk és hát tudod, és ez a vita, meg harc a fiúk miatt.. Ez nevetséges.- nevetett.
-Belegondolva vicces ez az egész, hisz olyan lehetetlen és még is igaz.
-De, ha belegondolsz, Gábi ez a hibád.
-Ne kezdjük előről! Ezt már megbeszéltük. Szerintem nem az Én hibám. De nagyon örülök, hogy így alakultak a dolgok, és végre minden békés. - mondtam és megöleltem Evit.
Jajj Te!. -mondta és jól megszorított.
Ránéztem az órára és észbe kaptam.
-Jesszus! Elison! - kiáltottam fel és toltam el magamtól Evit.
-Mi van vele?- kérdezte riadtan.
-Hazahozhatom. Mondtam vidáman.
-Na akkor gyerünk! - mondta Evi és felkapta a táskáját, cipőjét és indulásra készen állt.
-Várj már! - mondtam.
-Istenem , hogy nem tudsz meglenni a magassarkúid nélkül.. -.-" - mondta kiakadva.
-Drágám! Képzeld el nem! a 160m-mel nem érzem jól magam magassarkú nékül. Na, készen is vagyok! Mehetünk! - mondtam és elindultunk a kórházba.
Autóval mentünk. Evi vezetett. 100 perc alatt ott is voltunk.
Mikor kiszálltunk a kocsiból, nem bírtam megszólalni.
-Gábi. Jól vagy? -kérdezte vigyorogva.
-Evelin! Ha velem vagy, akkor nem fogsz vezetni. Ezt most tisztázzuk. Életveszélyes vagy!
-Mondod Te, akinek már legalább 3 autóbalesete volt.
-Az megint más. Na de ezt most hagyjuk!.
Bent a kórházban minden gyorsan lezajlott. :) Szóval egy bő óra altt otthon voltunk úgy, hogy Én vezettem. :)
Hazaértünk.
Otthon anya még mindig aludt, szóval nyugi volt.
Ezt a nyugalmat 4 váratlan személy zavarta meg.
Csengettek. Kiabáltam, hogy nyitom, de úgy hallatszott nem hallották, mert folyamatosan csengettek.
Kinyitottam az ajtót.. És..
Vikiék álltak ott.. Lea és Liam társaságában. O.o
Csak az ajtóban álltam, de megszólalni nem tudtam..
-Wíííí! Gábi! Sziaa! - köszöntött Viki lelkesen és a nyakamba ugrott szó szerint. :)
Még mindig ki voltam akadva és csak egy sziát tudtam kinyögni azt is egy WTF?! fej kíséretével..
-Ne ölj meg! Majd mesélek! -súgta a fülembe.
-Hmm.. Rendben! Kíváncsi vagyok! - mondtam..
Na, de ne álljatok odakint! Gyertek be! - mondtam.
-Hát Gábi! Már nem is üdvözölsz? - kérdezte Liam, és mosolygott..
-Öhmm. De! Szia Liam!- ettől jobb? - kérdeztem flegmán.
-Gábi! Most fejezd be! - mondta Lea.
-Neked is szia drága nővérkém! - mondtam..
-Szia te kis görcs..-mondta majd közelebb lépett és megölelt. O.o( Ez nagy szó, mert legutóbb, amikor 14 éves voltam, akkor ölelt meg a szülinapomon.)
Ezután odamentem Evihez, akire rábíztam a többieket, vagyis Leát és Liamat, mert Kevin elment lepihenni.. Én pedig berángattam Vikit a szobámba..
-Ez meg mi!? - kérdeztem tőle, teljesen elhűlve.
-Hát.. izé.. kezdem az elején.
-Ugye Oroszországban voltunk Kevinnel a fotózása miatt.. És az egyik este elmentünk egy orosz bárba italozni, néhány barátjával, és a menedzserükkel.. És ott mondta a menedzserük, hogy van itt egy régi ismerőse, és szerinte Kevin is ismeri az öccsei miatt.. Csak nem egyedül van, hanem az újdonsült barátnőjével.. Ekkor még nem gondoltuk volna, hogy Liam és Lea az.. De utána kiderült, hogy ők azok.. Én is teljesen elhültem.. de Kevin nagyon megértő volt Liammel szemben, és Leára nagyon odafigyelt, ami már kezdett idegesíteni.. És emiatt sokszor össze is vesztünk.. Amikor ezek a viták kirobbantak, akkor elmentem vásárolni, de nem volt kedvem egyedül menni és elhívtam Leát, aki beavatott mindenbe..Vagy is abba, hogy George dobta.. de ezt nem részletezte. Utána pedig elmondta, hogy mennyire alaposan kitervelték Liammel a szökésüket.. De azt nem mondta, hogy miért pont Oroszország.. Ja és részletezte a kapcsolatát anyukátokkal.. Mit ne mondjak.. Hát nem felhőtlen..
-Ezzel csak egy probléma van.. - mondtam.
-Mi? - kérdezte Viki..
-Te? Ti? Mit kerestek itt? - hallottunk bentről..
-Anyukád itt van? - kérdezte Viki tágranyílt szemekkel..O.o
-Mint hallod, igen.. - mondtam..
5 mp múlva csörrenésre lettünk figyelmesek.. és Eli sírására..
Kiviharzottam a szobámból..
Anyám és Lea egymást tépték.. Liam a sarokban ült vérző arccal.. körülötte szilánkok.. És Evi és a baba a szoba közepén..
-Jézus Isten! Mi folyik itt? - kérdeztem.
-Nem látod? - üvöltötte anya..
-Na jó elég! - kiáltottam fel..
-Evi vidd be a szobádba Eliit! És ki ne jöjjetek ! Viki gyere segíts!
Pár perc után sikerült szétszedni anyát és Leát..
Leültettük őket egy egy székre..
Viki mivel emlékezett mit tanult elsősegélyen.. Ellátta Liamet, Én pedig főztem mindenkinek egy teát..
1 óra alatt lecsillapodtak a kedélyek és mindenkit elküldtük lepihenni..
Kisebb nagyobb sikerrel is jártunk :)
Eközben Londonban sem alakult rózsásan a helyzet, ugyanis...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése