2011. november 6., vasárnap

Anya, Lea, Apa..


Nem fogjátok elhinni, de a kávézó tulajdonosa nem más, mint Kendra! Legfőképpen ezen akadtam fent.. De ez még semmi, ahhoz képest, amik történtek... Jézus!.. Na de kezdem az elejlén.
Amikor beléptünk Evi volt a pult mögött. Először nem hittem a szememnek. De anya megerősített benne, hogy Evelin az. Nem mentünk oda hozzá, hanem leültünk egy asztalhoz. Odajött egy cuki pincér fiú.
Anya rendelt magának egy kávét, én pedig egy Red Bullt-t.
-Nem igaz! Istenem! Minek hurcolásztalak annyi előadásra! Nem érted, hogy ezek a dolgok mennyire ártalmasak! Ráadásul szakértők is mondták, hogy mennyi rákkeltő anyag van ezekben a italokban..
-Anya! Már nem 14 éves vagyok. El tudom  dönteni, hogy mi a helyes és mi nem. Ráadásul most az egyszer ennyit kibír a szervezetem. Nem hisezm, hogy egy Red Bull-tól leszek rákos.. Na de mindegy! Ne ezen veszekedjünk!
Ez alatt a "vitánk" alatt kihozták az italainkat.
Na Anya! Itt a kávéd. Most már mesélhetsz! :)
-Hát.. Jólvan..Tudod.. Jajj Istenem, ez de nehéz..
-Ez kezd megijeszteni.. Szóval? Mi történt?!
-Apáddal vagy Leával kapcsolatos hírt akarod hamarabb hallani?
- Apa!
-Tudod Gábi, apád és én köztem nem alakultak úgy a dolgok, ahogy szerettük volna, és kidobott otthonról, azért vagyok most itt.
-Mi?! De miért?!
-Mert szerinte nem tudtalak benneteket megnevelni.. És ha belegondolok, igaza is van..
Szóhoz sem jutok.. Mi történhettt apámmal, hogy így kifakadt?
-Na és mi van Leával?
-Megszökött. - suttogta.
-Jézusom! Akkor már értem miért akadt ki...
-De ez még nem minden!
-Úristen, mi az?
-Liam.
-Micsoda?! Liammel szökött el?!
Nem mondott semmit csak bólogatott.
-Írt egy búcsú levelet, hogy elmegy Liammal.
Kivette a táskájából és odaadta nekem, hogy olvassam el.
-És persze Te is..
-Mi az hogy Én is?!
-Hát, hogy teherbeestél 17 évesen, és van egy lányod.. Nem tanultál tovább, és mondhatni egy eltartott cafka vagy.. Ezt a jó édesapád mondta.
Ez szíven szúrt. Én sem így képzeltem el a jövőm.. De ezt Ő is tudja..
-Jó.. Szerintem kérjük a számlát.. És menjünk haza.. Semmi kedvem nincs tovább itt lenni. - mondtam a könnyeimmel küszködve.
Kértük a számlát..
És most jött a meglepetés..
Odajött a pincér, aki kiszolgált minket, és közölte velünk, hogy ez ház ajándéka..
-Most csak viccelsz? - kérdeztem.
-Nem nem! - mondta.
-Akkor megmondanád, hogy kinek köszönhetjük ezt?
-Persze, 2 perc megtudják..
-Hát jó. Azt még megvárjuk. Köszönjük.
További szép napot! - mondta a pincér és elment.
2 perc elteltével egy ismerős hang szólított meg.
Felnéztem..
Kendra volt az.
-Hogy? O.o Te lennél a tulaj? - kérdeztem meglepődve.
-Mint látod igen. - mondta mosolyogva. :)
-Wow! Szóhoz sem jutok. - mondtam
-Hát ezt látom.. - nevetett fel :D.
-De, hogy és mint?  Vagy ennyit kerestél volna a tánccal? - kérdeztem.
-Butus! Mindent elmesélek, de előtte mutatok valamit! Gyere! Ezzel a lendülettel megfogta a kezem, és berángatott egy szobába, ahol egy mini szentélynek mondható valamit találtam a fiúkról..
-Úr Isten! O.o
- Mi a baj? Nem tetszik?! - kérdezte szomorúan.
-De, de! Nagyon jó!
-Örülök, hogy tetszik, mert..
-Mert, mi?
-Hát.. Nem sokára szülinapom lesz, és szeretném, ha eljönnétek. És együtt bulizhatnánk. :)
-Öömm! Köszönjük a meghívást:), de nem merem megígérni, hogy itt leszünk..
-De Evi azt mondta, hogy igen.
-Jajj! Csak Evire ne hallgass, ha rólam meg a fiúkról van szó.. Szerencsétlen teljesen kész van Lilly és Ed miatt..
-Értem.. Pasik.. Semmire seem jók.. - mondta vigyorogva.
-Igaz, csak a baj van velük- mondtam és röhögésben törtünk ki.
-Bocsi Kendra, de most mennem kell.. Majd mindent megbeszélünk. És köszönöm a meghívást!
-Ez csak természetes. :)
-Kimentünk a szobából.. Legnagyobb meglepetésemre, anya a pultnál veszekszik Lea volt barátjával.. És Evi csillapítja a kedélyeket..
Odarohantunk Kendrával, mind a ketten..
-Te szemétláda! Rohadj meg! - övültötte anya..
-Hééé! Nyugodj meg! George, te meg jobban teszed ha most mész - mondtam neki..
Így is tett.. Fogta magát, és elviharzott..
-Kendra! Bocsánat ezért a jelenetért..
-Semmi gond - mondta idegesen.
-De, de van gond! Bocsánat mégegyszer.. -mondtam zavaromban..
Elköszöntünk Kendrától, és hazamnetünk mind a hárman.. Anya, Evi és Én..
Hát a hazafele út, még viszonylag nyugodtan telt.. Na de otthon..
Anya elkezdett mindent csapni vágni..
Evivel megegyeztünk, hogy most félreteszzük a bajainkat, és lenyugtatjuk anyámat, mielőtt idegösszeroppanást nem kap..
Laza 2 óra alatt sikerült lenyugtatni, de úgy hogy a vizébe nyugtatót tettük, és adtunk neki 2 szem pirulát, ami altató volt.. Így sikerült lenyugtatni. :)
Ezután jött a neheze, mert...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése