Egyedül?

Reggel arra ébredtem, hogy John ül az ágy mellett és nem éppenséggel vidáman..
-Jó reggelt! - mondtam és mellé ültem.
-Neked is.. - válaszolta búskomoran.
Csendben ültünk az ágyon. Felakartam állni, de John nem hagyta, felém fordult és megszorította a kezem.
-Ez kezd fájni. - próbáltam egrecéloztatni, de mint láttam nem nagyon vette a lapot. Szóval kirántottam a kezem a kezéből.
-Gábi! - kezdett bele a mondanivalójába.. De egyből el is csuklott a hangja.
Nem valami biztató...
-Az estéről akarsz beszélni, Ugye? - kérdeztem remegő hangon.
-Igen.. - mondta, nem túl biztatóan. - Tudod.. az történt, hogy.. _Áhh! Ez nem megy! Nem lehet! - kiáltott fel és kiviharzott a szobából.
Csak ültem az ágyon értetetlenül. Pár perc tétovázás után, fogtam magam és utána mentem.
Kint a konyhában már Ed és Viki is kint voltak. Mind a hárman csak néztek Rám.
-Gábi! - Nyugi! - mondta Viki.
-öö.. o.O?! Oké! Nyugodt vagyok. Vagy nem kéne annak lennem?! -Mi az?! - Mi történt?! - kérdeztem meglepődve.
-John! Nem mondtad el az előbb, hogy ..? - kérdezte Ed.
-Nem! Nem bírtam.. - mondta majd lesütötte a szemét.
-Miről maradtam le megint?!
-Gábi! Sajnálom, hogy ezt Tőlem kell hallanod.. de.. de..
Közbe Viki odajött mellém és megfogta a kezem.
Nem folytathatjátok tovább. - folytatta Ed.
Ezt a mondatot hallva egy világ omlott össze bennem. Megszorítottam Viki kezét. De ezzel még nem volt vége.. Ed folytatta: Tegnap Louis-sal meg kellett állapodnunk a karrierünk miatt.. De hozzátette. Azok a szabályok élnek, amiket megbeszéltetek..
Könny szökött a szemembe, de nem akartam, hogy gyengének látszani, szóval ellöktem magamtól Vikit és befutottam a szobába. Ott egy párnába nyomtam az arcom és zokogni kezdtem.
- Istenem! Miért nem lehetek boldog? Miért kell ezt?! Ezt nem bírom elviselni! - zokogtam bele a párnába..
Mivel nem zártam be az ajtót, így Viki bejött és vigasztalni kezdett.. Vagyis először csak leült a szoba egyik sarkába, később kezdett el vigasztalni.
 -Cshh! Gábi! Ne sírj! Megszakad a szívem, hogy így kell, hogy lássalak..
-De--e--e .. Miért? Mondd meg Viki miért kell mindennek ellenem fordulnia?!
-Ne így fogd fel!
-Akkor még is hogyan?! - kérdeztem fulladozva..
-Ezután már csak jobb lehet! Gyerünk Gábi! Szedd össze magad! Nem ilyen vagy!
-Hagyj már! Nem megy - szipogtam..
-Jól van Gábriella! Te akartad! - mondta majd csak egy ajtócsapódást hallottam.
Amint kiment Viki, azonnal be is jött John. :$
-Remélem tudod, hogy SZERETLEK! és valahogy megoldjuk! De most értsd meg! Könyörgöm! - mondta majd egy puszit nyomott a karomra.:$
Nem válaszoltam, csak feküdtem párnába temetett arcommal az ágyon, amikor is...