Apa?!

Először nem tudtam, hogy mit csináljak vagy, hogy hova is menjek. Lelkiekben össze voltam törve. Majd 10 percnyi tanakodás után arra jutottam, hogy elmegyek apához.
Odafele majd nem elkapott a sírógörcs. Amerre csak néztem boldog embereket láttam. Ne értsetek félre, szeretem ha boldogak az emberek! De ez már sok(k) volt..
Jobban tettem volna, ha nem megyek el hozzá ugyan is, nem mondanám, hogy jó pillanatában találtam. Jobban mondva jobb lett volna, ha sehogy sem találom, mivel felöntött a garatra, a közelgő ünnepek és a fájdalom csillapítása jelszavával. Szóval épp, hogy csak betoppantam hozzá, sikerült egyből össze is vesznünk..
-Hello! - köszöntem, amikor bementem a lakásba.
Nem válaszolt senki, ezért tovább merészkedtem és megláttam apát a bárszekrény előtt ülve. Éreztem, hogy valami baj lesz..
-Apa! Szia! - köszöntem Neki "lelkesen"
Oldalra furdolt. Nem szólt semmit, majd visszafordult. Kezébe vett egy üveg töményt és töltött egy pohárral, amit le is hörpintett, majd nekem esett.
-Remélem, büszke vagy magadra! - emelte fel a hangját.
-Neked is szia apa! - köszöntem neki mégegyszer, csak most meghökkenve.
-Mit köszöngetsz? Egyáltalán mi az anyámat keresel te itt?! - förmedt rám.
-Gondoltam megnézem, hogy mi van veled. - mondtam bátortalankodva.
-Anyád küldött, mi? - kezdett kiabálni.
-Nem! - ellenkeztem.
-Ne, nem-ezzél itt! Úgy is hazudsz. Nézz magadra! Szánalmas vagy! Olyan vagy, mint a nővéred, csak fiatalabb! - kiabálta.
Hideg zuhanyként ért ez az egész, szóval megszólalni sem tudtam.
-Bezzeg, ha Én neveltelek volna titeket! Akkor most nem lenne 16 évesen gyereked!
Erőt vettem magamon, és visszaszóltam.
-Apa! Nyugalom! És ha már ennyire rágalmazol, csak szólok, hogy 17 éves vagyok. - mondtam flegmán..
Erre neki is elborult az agya..
-Na idefigyelj! Te engem ne oktassál ki! - és csak repült egy whiskey-s üveg.
Szerintem, ha nem állok arrébb akkor eltalál.
-Megértettél?! - övültötte.
Csak néztem magam elé, és könny szökött a szemembe, de nem akartam, hogy így lásson, mert akkor csak belém köt, még jobban..
Szóval nem válaszoltam, csak fogtam magam és elrohantam.
Futottam könnyeimtől "megvakulva", és amilyen zaklatott voltam, nem néztem..
És sikerült egy kocsi elé futnom, ami "természetesen" elütött...
Hirtelen minden elsötétült.. Csak hangokat hallottam.. Hozzáteszem egy ismerős hangot. Eltekintve a dudáktól és a szirénáktól.
Később, mikor felébredtem egy kórteremben találtam magam..
Mivel nem volt bent senki, ezért a nővérhívó gombot kezdtem el nyomogatni.
Hirtelen berontott egy nővér nagyra nyílt szemekkel. o.O
-Jó napot kívánok! Úgy látom, hogy már jobban van, mondta és még mindig nagy szemekkel nézett.
Gondolom amiatt, mert még mindig  gombon volt a kezem.
-Önnek is! - néztem rá riadtan. -  Öhm. Igen, jobban érzem magam, de megtudhatom, hogy hogy kerültem ide?
-Kisasszony. Magát elütötték.  - mondta a nővér.
Nem tudtam, hogy, hogy is reagáljak, hisz.. Ez mondhatni "új"..
-Szerencséjére csak a könyökét érte ütés..
Jé. Észre sem vettem, hogy be van kötve karom..
-Persze! Mielőtt elfelejteném.. Látogatói vannak. - mondta mosolyogva.
-Látogatóim? - kérdeztem vissza.
Azt kívántam bár csak John lenne az, de ez képtelenség, hisz ő most Bree-vel van.. Biztosan eszébe sem jutok..
-Hahóó! kisasszony?Igen? - kérdezte a nővérke.
-Elnézést! Elgondolkoztam.
-Semmi gond! Azt kérdeztem, hogy behívhatom őket?
-Persze! persze! - mondtam és próbáltam valami mosolyszerűséget erőltetni az arcomra.. :")
Legnagyobb meglepetésemre a látogatóim nem mások voltak, mint...