Nem lehet igaz!

Mert..
Képzeljétek el az összes dolog, ami a szobánkba volt, minden, széttröve vagy a földön heverve volt..Még a csillár is félig leszakadva. o.O
-Jézusom! John! Gyere ide! - kiálltottam fel!
-Mi a baj Gábi?! - kérdezte meglepődve.
-Csak gyere ide! - parancsoltam Rá.
-Jézus, Isten! Itt meg mi történt? - kérdezte kiakadva.
-Jótól kérded, komolyan.. Hisz nem az előbb jöttem Veled? - kérdeztem flegmán..
Csak egy szemforgatást kaptam válaszul.
Bementünk a szobánkba, ahol egy levél volt hagyva Johnnak címezve. Bree írta. A levélben ez állt.: Édes, Drága Egyetlenem! - már itt rosszul indult ez az egész.. De, amit utána írt..
Remélem Te sem gondodltad komolyan, hogy egy kis senkiházira lecserélsz. Hidd el nem lesz jó vége. Nehogy Gábi bánja meg..Egy kis figyelmeztetés. Remélem hatásos.Majd később talizunk! Smaccantlak! Bree.
Ezt ő sem gondolhatta komolyan! Normális?! Mi az hogy? Istenem.. Nem elég Louis, akkor az hogy Eliről nem tudok semmit.. Az eredeti célok, amiért jöttem, nem haladok velük sehova.. Na és persze akkor még ez is..  Milyen meglepő.. Ennél rosszabb már nem lehet.. Vagy még is?! Na igen..Én és az a nagy pofám.. :)
Egyszerre csak Ed rontott be a házba szörnyen feldúltan..
Megfogott és ellökött.
Sikerült beletenyerelnem egy parfümös üveg szilánkjaiba.
-Hé! Ed! - Normális vagy?! - kiáltott rá John..
Sosem láttam ennyire feldúltnak egyikőjüket sem..
-Köszönd meg a kis barátnődnek! Miatta felbontotta Louis a szerződésünket. És ha nem cselekszünk a turnéinkat is eltörlik.
-Tessék?! - kérdeztük Johnnal egyszerre
-Igen! Jól hallottad! - kiabált Ránk Ed.
-Aúú! - nyögtem fel a kezem miatt.
-Gábi? Jól vagy?  - kérdezte John aggódva.
-Hát, nem mondhatnám. Fáj.. - nyávogtam.
-Ed! Azonnal kérj bocsánatot! - parancsolt Rá John.
-Hűha! Na azzal sokra mennék! - mondtam flegmán.
Ahogy ezt kimondtam ajtónyikorgást hallottunk. Viki jött haza, és nem mondanám, hogy ejj de milyen jó hírrel szolgálhatott volna, de mielőtt bármit is mondhatott volna, ellátta a sebemet és lenyugtatta a kedélyeket.
A fiúk elmentek arra a bizonyos interjúra,de előtte a lelkére kötöttem John-nak, hogy csinálja azt, ami a legyhelyesebb, és ha nincs más megoldás, akkor fogadja el Louis ajánlatát..
-Gábi! - mondanom kell valamit! - mondta Viki idegesen..
-Mi az? - néztem rá ijedten..
-Bár Evelin a lelkemre kötötte, hogy ne szóljak, de ..
-Igen?! Mi az? Megrémítessz! - sipákoltam.
-Nem! Még sem! Mint látom nagyon kész vagy! Majd holnap elmondom.
-Viktória! Ne szórakozz! Azonnal mondd el hogy mi van! - követelőztem.
-Hát jó.. Hát az, hogy.. Elivel baj van.
-Hogy mi?! - kiáltottam fel
-Pontosabban kórházban van..
-Megszólalni sem tudtam.. A könnyeimmel küszködtem.
-Többet nem tudok, de Evi írt egy üzenetet, amiben ezt közölte, csak ugye..
-Ez nem lehet igaz! - törtem ki sírásba.
-Gábi! Ne sírj! Azaz de! Add ki magadból! Úgy a legjobb! Csak nyugodj meg! - nyogtatott Viki.
Igaza van! Megfogadtam a tanácsát,és mivel későre járt álomba sírtam magam.
Másnap reggel ugyanúgy folytatódtak a bonyodalmak, mivel..