Az "utolsó" együtt töltött nap

Mivel..
Megtudta anyámtól, hogy Eli kórházban van..
-Gábi! - Nem felejtettél el "véletlenül" valamit? - kérdezte felhúzott szemöldökkelés összeráncolt homlokkal. Ironikusan hasonlított apára, amikor valamit számon kért Tőlem..
Először elmosolyodtam ezen az arckifejezésén, de miután láttam, hogy nem változik komolyabbra vettem a stílust, azaz próbáltam.
-Hát.. Attól függ.. Mire gondolsz pontosan?
Sanda gyanú fogott el, hogy Eliről lehet szó.. Bár minden esetre próbáltam kikerülni a témát.. Szóval tettem a hülyét, hisz ha megtudja, hogy nem mondtam el Neki a dolgokat a lányáról, akkor fuccs az "utolsó" együtt töltött délutánunknak.
-Segítsek?! - kérdezte dühösen.
-Hát.. - nyöszörögtem.. na és persze imádkoztam magamban, hogy ne hogy Eliről legyen szó.. Persze.. miért is történne valami úgy, ahogy szeretném?!
-Szerintem pontosan tudod, na de segítek.. Egészen pontosan Elisonról van szó.
-Eli? - mondtam, szinte suttogva..
-Jaj! Gábi! Ugyan már! Ne színészkedj! Nem áll jól... -vágta hozzá a fejemhez.
-Miről beszélsz?! - néztem rá kérdően.
-Úgy tudom, hogy nagyon is jól tudod.. - mondta
-Csak annyit tudok, hogy kórházban van - mondtam magam elé bambulva..
-Igen.. És ezt nem kellett volna közölni velem?! - förmedt Rám.
-Álljunk csak meg egy pillanatra!
-Hallgatlak!
-Most netán célozgatni akarsz?! - nagy szemeket meresztettem Rá és vártam a válaszát.. o.O
-Nem.. nem célozgatok SEMMIRE.. CSAK TUDOD! Elit nem egyedül "kreáltad"..
Kicsit elborult az agyam.. és Johnnak estem.. Bár nem szó szerint.
-Hirtelen, hogy hogy ilyen jó és odafigyelő apa lett belőled?! - kérdeztem flegmán
-Gábi! Csak maradj.. Mintha Te, olyan mintaanyuka lennél. - kaptam ezt válaszul.
Pöppet hangosak voltunk, mert Ed és Viki is bejöttek a hangzavarra.
-Itt meg mi folyik?! Most ugyan miért "ölitek" egymást?! - kérdezte Ed meglepődve..
-Igen! Mi folyik itt? Eddig minden olyan jó volt. Min sikerült összekapnotok ennyire?! - kontrázott rá Viki.
-Tudod Viki.. Gábinak luxus elmondani, ha van valami baj. Példaként: ELISON.. - mondta John duzzogva.
- Mi van Elivel? - kérdezett vissza Ed..
Igen, kicsit le van maradva.. Bár érthető, hisz épp elméjű ember már nem tudja követni, az eseményeket..
-Jó lenne tudni.. - mondta John
Viki csak nézett és a fejét csóválta, majd pedig tőle is egy fejmosást kaptam..:
-Gábi! Most komolyan nem mondtad el? Hisz a gyereked apja..
Kicsit besokalltam és Vikivel is kiabálni kezdtem..
.Istenem! Most mit kell ennyire túl dramatizálni?! John! Eddig nem az volt, hogy jó kezek közt van?! Viki te epdig el sem akartad mondani a dolgokat.. szóval..
-Ne légy már ennyire gyerekes! - mondta John majd magához rángatott..
-Eressz el! - kiáltottam el és ellöktem magamtól..
Már megint itt tartottunk, hogy fogom magam és elmegyek.
Bár mielőtt megtehettem volna John nem hagyta..
-Gábi! Ne csináld már! Mire mész azzal, ha elfutsz a problémáid elől?! - Semmire.. Úgy is megtalálnak.. - mondta..
-Tudod mit?! Inkább megfutamodom! - mondtam majd az ajtó fele vettem az irányt, és amikor kinyitottam 2 irritáló személy állt ott. Az egyik Bree volt, a másik természetesen a kis csatlósa..
-Hát te mit keresel itt?! - kérdezte nyávogva.. Ja..és hol van Johnnym? Mivel ő az enyém.. Csak is az enyém. - tette hozzá.
-Tudod.. Én sem tudom mit keresek itt.. Jó, bánom is Én! Tőlem lehet a Tied vagy akárkié. - mondtam majd fogtam magam és elmentem..