Egy ismerős hely..

Edward volt az.
-Héé! Hol vagy? Elfelejtetted, hogy ma jelenésünk van? - kérdezte idegesen..
Ezt sikerült onnan megállípítanom, hogy Johnnak még ki sem kellett hangosítani a mobilját, hisz kihallatszódott, amit Ed mondott..
-Mi? Ez komoly? - akadt ki John.
-Igen! Nem emlékszel?
-Nem, semmi ilyesmi nem rémlik o.O
-Hol vagytok? - kérdezte
Na igen, ez egy jó kérdés.. Valahol London külvárosában lehettünk.. Egy eléggé ismerős helyen.. Legalább is számomra..
-Hmm.. Fogós kérdés.. - mondta John
-Most szórakozol?  - förmedt Rá Ed..
Eközben körbenéztem és megláttam, egy kis parkot, ami ismerős volt.. Elindultam
John felfigyelt és észrevette, hogy elindulok.
-Gábi! Várj! Hova mész? - kiáltott fel.
-Haló! John! Veled beszélek! Figyelj már. Egy hotelben vagytok? Megmondhatod! Nem kell titkolóznod.. Majd kamuzok valamit az újságíróknak..
-Jajj! Ed! Ne gondolj már folyton a szexre! Nem, nem hotelben vagyunk.. Igazából azt sem tudjuk, hogy hol vagyunk.. Na de majd elmesélem mi történt, de ez nem telefon téma..
-Jól van..  Akkor ezek szerint ki találok valamit. Na hello.
-Rendben! - Hello. - és letették a telefont. Igaz, addigra már a parkban voltam.
-Gábi! Merre vagy? - hallottam John hangját.
-Itt! - kiabáltam kuncogva. :)
Utána nem hallottam semmit, legalább is, hogy szólt volna, mert összeállt a kép, és előtörtek az emlékek.. A Lamp Street-en voltunk.. Ott, ahol Liam megvert, amikor terhes voltam. Hirtelen rettentően rossz érzés vett rajtam erőt.  Olyan anyai ösztönnek nevezhető valami..
Hirtelen "valaki" magához húzott.
-Hát itt vagy! - mondta John és megölelt. :$
-Igen, itt vagyok- mondtam.
- Nem hallottad, hogy szólogatlak? - súgta a fülembe és megpuszilta a nyakam. :$
-Komolyan? Nem, nem hallottam..
-Gábi! Mi a baj? Még mindig az előbb történteken vagy kiakadva?
-Nem.. Azaz de, azon is, de ez most más! Olyan rossz érzetem van.
-Miért? - nézett rám riadtan, azokkal az igéző zöld szemeivel. :$
-Nem ismerős ez a hely? - néztem rá tágra nyílt szemekkel o.O
Nem válaszolt, csak kérdően nézve körbenézett..
-Úgy látom nem érted! Itt vagyunk, London külvárosában a Lamp Street-en..Ahol..
-Ahol Liam és Te és Eli.. - vágott bele a szavamba.
-Igen! És, most olyan rossz előérzetem van..
-Ne! Gábi! Nyugi! Biztos jól van Eli.  - próbált nyugtaatni.
-De, mi van, ha még sem?! - néztem rá könnybelábadt szemekkel..
-Ne! Ne strapáld magad! Biztos minden rendben van! Ráadásul anyukáddal, és Evivel van. Jó kezek közt, hisz hozzáteszem(!) téged is anyukád nevelt fel, és itt vagy! Szóval, nyugi! - mondta és megcsókolt azokkal a csókos ajkaival :$
A csók után, az az ötlet jutott eszembe, hogy felhívom őket, mert akkor biztos megnyugodok.
-Igazad van! De felhívom őket.
-Ha ettől jobban érzed magad!  - mondta mosolyogva:)
Nem kellett volna, mert nem kaptam választ.. John is megpróbálta felhívni őket, de nem vették fel a telefonjaikat. Még Leát is felhívtam, de hiába. Még idegesebb lettem..
-John! Nem veszik fel!  - kapott el a hiszti..
-Cssh! Nyugalom! Húzott magához. :$ Biztos van valami dolguk és, ezért nem veszik fel. Nem kell mindig a legrosszabra gondolni!  Én is Hányszor akadhadnék ki, amikor nem veszed fel a telefont, vagy kinyomod. - jegyezte meg halkan.
Hé! - mosolyogtam rá. :) - Jó. Van benne valami. De.. Érted..
-Igen értem.  - mondta, és megölelt.
-Amúgy mi volt a baj? Miért volt Ed ennyire kiakadva? - kérdeztem
-Jesszus! Az interjú! Teljesen kiverted a fejemből :$
Olyan édes volt, elolvadtam, ami annyit tesz, hogy megcsókoltam. :$
A csókváltás után hívtunk egy taxit, ami hazavitt..
Hát.. Jobb lett volna, ha nem..
Mert..