A gyámügy!

Mike Pooler, és Veronica Madelmozza. Mutatkoztak be.
Az Ön személyében Gábriellá McLoughlin-t tisztelhetjük meg, ha nem tévedünk.
Igen. - mondtam tágra nyílt szemekkel.
De, Önök kicsodák? És honnan tudják, hogy ki vagyok, és hogy itt lakom?
Már egyszer bemutatkoztunk. A WorldSkills Gyámügy hivatalától jöttünk. Tudomásunkra jutott, hogy Smith kisasszony itt tartózkodik.. És érte jöttünk..
Lilly berohant a szobába, Ed pedig utánna..
Megszólalni sem tudtam..
John odajött hozzám, és megfogta a kezem. Átfutott az agyamon minden, ami Lillyhez fűz. A megismekedésünktől az előbb történtekig. Összeszedtem magam.
Nem! - mondtam határozottan.
Ez nem kérés, vagy kérdés volt. Kijelentettük. Ha ellenszegül, az ügy a bíróságra megy!
Ez most fenyegetés lenne? - kérdeztem lekezelően.
Vegye annak, aminek akarja! - mondta Mike. Vagy tudom is én, hogy kicsoda.
Na, ne mondja.. Akkor most takarodjanak el a házamból! - Övültöttem rájuk.
Ha nem akkor én magam dobom ki önöket! - jelentettem ki.
Kérem hallgassanak rá! Képes rá, és meg is teszi! - mondta John.
Rendben! Önök akarták.. De ezzel még nincs vége! Visszajövünk!.  És elmentek..
Megfordultam és John karjaiba vetettetem magam.
Most mi lesz? - súgtam oda neki.
Megoldjuk! - súgta vissza.
Ed kikukucskált, hogy elmentek-e már.
Igen Ed, elmentek! - Mondtam.
Lilly kijöhetsz! - mondtam.
Nem válaszolt..
John ha megkérhetlek csinálj egy jó erős kávét.. Hosszú lesz a mai napunk.. Bemegyek hozzá, és beszélek vele.
Ne Gábi! Húzott vissza Ed a karomnál fogva..
Edward Grimes! Szépen kérlek ne mondd meg, hogy mit csinálják! Inkább segíts Johnnak! És egy határozott mozdulattal elhúztam a karomat, és Ed szobájába vettem az irányt, ahol Lilly a sarokban összekuporodva sírt.
Leültem mellé.
 Hallod! Hagyd abba! Ezzel semmit sem fogssz megoldani, ha itt sírdogálsz!
Nem szólt semmit. - kezdtem mérgs lenni.. szóval felemeltem a hangom és kicsit erőteljesebben megszólítottam.
Lilly Smith!
Gábi! Nem értessz semmit. - bökte ki a sírás miatt nehézkesen.
Miért is? - kérdeztem értetlenkedve.
Csak Edward és Te vagy nekem. És.. Te.. Te.. pedig.. kidobtál..kezdett zokogni..
és..és.. most a gyámügy hivatal is..
Paff. Ütöttem rá a fejemre. Mekkora egy selejt vagyok. Hisz még csak "gyerek".. Én pedig elküldtem egy melegebb éghajlatra.. Ezt talán nem kellett volna.. sőt biztos is.
Lilly! Nem úgy gondoltam.
De! Igen úgy gondoltad!
Jó, igaz, hogy elborult az agyam de meg kell értened.
Csak bólogatott..
Na gyere állj fel! - mondtam
Felállt, és adtam neki egy óriási ölelést! :)
Tudom, hogy ezzel még koránt sincs semmi elintézve, de remélem ez erőt ad neked! - mosolyogtam rá. :)
köszönöm Gábi! - mondta és törölgette a szemét.
Menjünk ki. Igyunk egy kávét! Ha minden igaz, akkor már kész is an.
Ez  volt a végszó, ugyan is, amikor ezt kimondtam csörömpölést, kiabálást, és röhögést hallottunk.
Kinéztünk, hogy mi lehet az.
Hát nem eltörék a kávéfőzőt? És leforrázták a lábujjukat, de csak nevettek..
Ez meg?! - kérdeztem meglepődve.
Hát.. Ed nem figyelt, és ez lett belőle.. - mondta John és nevetett..
Nem is Ti lennétek! - mondta Lilly és nevetni kezdett.
Na mindegy!  Ez már jó, hogy Lilly nevet! :)
Feltakarítom. Ti addig készüljetek el. Elmegyünk egy kávézóba, az biztonságosabb - kacsintottam Johnra. ;)
5 perc múlva készen is voltak.
Hát ti? Komolyan így kartok jönni? Ennél feltűnőbb nincs is..
Ráadásul ez Magyarország,és nem London!..  Itt az emberek megbámulják a másikat, ha egy kicsit is különb, mint a másik.
Gábi! Ne parázz már! Nem lesz semmi! nyugtatott meg John.
Persze.. Hát, ez sem úgy lett, ahogy elképzeltük.
Ugyan is..