A büfében..

Kiszúrtam..  Próbáltam elbújni .. De sikertelenül, mert Ő is észrevett Engem..
Igaz, először nem ismert fel, mert takartam az arcom.. meg mert Elisonnal voltam..
De összeakadt a tekintetünk.. És persze minden ellenem dolgozott, mert a büfében, aki előttem fizetett nő nem fogadta el a bankártyáját a kártyaolvasó.. És nem volt nála készpénz..
Mire sorra kerültem Zeke ott volt a hátam mögött..
Mire sikerült fizetnem és indulhattom volna a fiúkhoz, Zeke megfogta a karom és magához húzott.. azaz nem teljesen, mert a kezembe volt a kaja és az üdítő és persze Elison..
Gábi! - Már észre sem veszel?! - kérdezte, még mindig a karomat fogva..
Áhh! Szia Zeke! De.. de, csak most nem alkalmas mert sietek, meg mint látod nem egyedül vagyok..
Ki ez a csöppség? - kérdezte és elővette azt az édes mosolyát.. :)
Hát.. Ő Elison Grimes..
A lá.. lányom..! - böktem ki..
Erre csak nézett, és nem mondott semmit..
Lányod?! - kérdezett vissza.. még mindig meglepett arcot vágva..
Igen.. próbáltam kerülni a szemkontaktust, de nem sikerült, mert ő folyton a tekintetetemet követte..
Ezt miért nem mondtad amikor találkozutnk?! - kérdezte
Hát.. nem kérdezted.. - -próbáltam poénnkodni..
És mi járatban itt?! A babával van valami? - kérdezte aggódó képet vágva..
Nem, dehogy is! - hanem az unokahúgom.. a kórházba került..
Aki kidobott tegnap? - kérdezte flegmán..
Nem, dehogy is! Ő Lilly! És szerencsére jól van! :)
Értelek.. - mondta
És te? Mi dolgod akad a kórházba? - kérdeztem vissza..
Hát a nagybátyám sebész, és megbeszéltük, hogy a műtéte után lejön a büfébe, és beszélgetünk, mert rég találkoztunk..
Lassan egy órája lent lehettem..
John utánnam jött..
Azaz csak a lépcsőfordulóból követte a továbbiakat..
Pont elköszöntem Zeketől.. Aki magához húzott és megcsókolt..
Be kell valljam.. Jó érzés volt.., de egyben taszító.. Észhez kaptam és ellöktem magamtól..
Elkezdtem felrohanni..
Hát persze, hogy John ott állt.. És az ebédlőbe vette az irányt..
Csak arra emlékszem, hogy verekedni kezdtek..és odamentem.. és.. minden elsötétült..