2011. szeptember 18., vasárnap

Az a bizonyos találkozás..

Mint, ahogy az előbb említettem a reggelünk.. Hát..
Képzeljétek..
Reggel, 8 előtt pár perccel iszonyú robajt hallottunk kintről.. Mindannyian felkeltünk. Kinéztem a kukucskálón..
Egy rendőrt láttam kint, aki segített és a lányát. Velük volt egy 28 év körüli ember.. Ismerős volt, de nem tudom honnan.
Meglepődtem.. Odahívtam a többieket, hogy nézzék meg ők is. John és Ed nevetni kezdtek, hisz Ő LIAM, a managerünk:D!-örvendeztek.
A rendőr és a kislánya pedig, a találkozó miatt jöhettek. Amit körülbelül 1 hete fixálhattunk le. De teljesen kiment a fejünkből..
Viki nyitott ajtót. Mindenkivel kedves volt:D Ritka pillanatok egyike..
Beültünk a nappiliba.. Hoztam egy kis nasit, és mindenkinek egy kis hűsítő limonádét;)
A rendőr és kislánya aki, nem is olyan kicsi, hisz 14 éves, (Viki meg én 16-ok vagyunk:D ) totálisan el volt szállva, hogy találkozhatott az imádottjaival.. Nagyon boldog volt!:D
A fiúkkal rengeteg képet csinált, és az összes poszterét aláíratta velük.:D Ezt egy óra alatt lezavarták. Végül elbúcsúztak.. és mindent megköszöntünk egymásnak;)
Bárcsak azt mondhatnám, hogy ilyen jól ment az elkövetkező pár óra, de nem így volt..
Liam először "kedves volt". Utánna kibújt belőle valami.. Elkezdett üvöltözni velünk, azaz először Vikivel és velem...Később a fiúkat is rendesen megdorgálta..
Mindenért minket hibáztatott.. Mivel a fiúk elnapolták a koncertjüket, így a magyarok csalódtak bennük, és esett az eladások arányának száma.., az új CD-t illetően, amit egy hete hoztak Magyarországra..
A fiúk besokaltak.. és ...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése