Nézegette.. Mikor rájött, hogy mit kell nézni kiguvadt a szeme és megcsókolt!
Gábi! Ez nagyszerű! Szülők leszünk! - kiáltott fel.
Most menj ki! - kiáltottam rá..
Ki is ment.. Mikor becsukta az ajtót, nem bírtam ki.. újra rám jött a sírás..
Most mi lesz az álmaimmal?!
Mi lesz azzal, hogy egyetemre megyek?!.. Lediplomázok.. és.. dolgozni kezdek, mint ügyvéd vagy bíró?!
Most mi lesz?!
Mindent fel kell adnom?!
John bejött hozzám megnézni.. de.. ebből egy kisebb vita keveredett..
Csak mosolygott, és közeledett felém, hogy megcsókol..De.. Besokalltam és kiabálni kezdtem vele...
Most minden odavan! Érted?!
Mi lesz a további életemmel? Belegondoltál ebbe?
Neked könnyű.. Nem te fogod kihordani és megszülni a gyereket.. és nem neked kell feladnod az összes álmod!
Te sztár vagy! Mindened meg van! Semmiért nem kell megküzdened! De én nem akarok egy buta, eltartott liba lenni..
Mi lesz, ha szét megyünk..?! Nem lesz diplomám és kinek kellenék? Hol alkalmaznának a mai világban diploma nélkül? Hát sehol..
Nem tudnék magammal mit kezdeni! Ezért akartam tanulni! De most már mindegy, hisz mindennek vége..
Ezek után John kimet a konyhába..és beküldte Vikit, hogy beszéljen velem..
Gábi! Nem állhatsz hozzá, így ehhez a dologhoz!
Nyugodj meg kérlek! Ez nem tesz jót, sem neked sem a jövendőbeli keresztgyerekemnek..
Erre felnéztem és elmosolyodtam!:)
Te bolond :D!
Honnan veszed, hogy te leszel a gyerekem keresztanyja? :))
Hát onnan.. Te.. , hogy amikor az oviba álmodoztunk, ezt megígértük egymásnak..
Gábi..
Tudom, hogy mennyire ambiciózus vagy! De ezzel nem adod fel az álmaidat! Csak később vizet végbe, azt amit elterveztél!
Életed egyik legszebb korszakába lépsz majd! :))
Képzeld el! Megyünk kismamás és kisbabás dolgokat vásárolni!:) Milyen jó lesz! Majd Evi és Én szervezünk babaváró bulit!
Igazad van Viki!:) Nem szabad, így hozzáállnom!
Most várj! Beszélnem kell Johnnal! ;)
Kimentem..lenyugodtam.. és ..már jobb kedvem volt, hisz igaza van Vikinek! :)
John! Kérlek figyelj rám!
Bocsánat az előbbiért... Tudom, nem így kellett volna "viszonoznom" a csókod!
Szeretlek! és .. örülök, hogy tőled várok gyereket! :$ És..
Megcsókoltam:$
John felkapott:$ Bevitt a szobába.. Addigra Viki is kiment a szobámból..
És elfeledkeztünk mindenről.. csak feküdtünk az ágyon egymáskarjaiban..
Kintről hallottunk egy nagy sikolyt.:) Eviék elújságolták a hírt Ednek és Kevinnek..
Minden jólment.. teljesen addig, amíg nem szólalt meg a telefonom..és meg nem láttam, hogy ki hív..
A telefonom kijelzőjén, bejevő hívásként Anya számát és nevét pillantottam meg..
Még a lélegzetem is elállt..O.o
Sírni kezdtem megint.. De a telefont nem vettem fel.. 20 perc múlva jött egy SMS anyukámtól.
Gábi!
Megköszönném, ha felvennéd a telefonodat, hisz azért van! És szeretnénk meg tudni apáddal, hogy hol a fenébe vagytok Vikivel?! Mert itt állunk a bejárati ajtó előtt.. És..Senki sem nyit ajtót..ráadásul a pótkulcs sincs a "rejtek helyén"
Behívtam a szbába Evit és Vikit.. Johnt pedig kiküldtem a fiúkhoz! ;)
Lányok baj van! Mondtam kétségbe esve..
Mitörtént?! Johnnal összevesztetek? Helyre rakjam? Kérdezte Viki.
Nem, nem! Nem vele van baj.. Nem is kettőnkről van szó..
Hanem..
Anyáék..! Nem bírtam visszafolytani a sírást.. Megint rám jött..
Ne! Gábi csak azt ne! Ne sírj! Próbált nyugtatni Evi! ;)
De nézzétek! Mutattam az sms-t amit kaptam..
O.o Összenéztek..
Te normális vagy?! Nem szóltál nekik, hogy Londonban vagyunk? - förmedtek rám..
Köszönöm! Ennyi erővel ti is szólhattatok volna nekik, vagy a szüleiteknek!
Ez igaz.. mondták..
De most mi lesz.. Jó.. még ezt valahogy megemésztik, hogy elutaztam Londonba.. De azt, hogy terhes vagyok azt már nem ...
Most mi lesz?
Anya meg fog ölni.. Apa csalódni fog bennem! És annál rosszabb nincs hisz.. Én apának az édes kicsi kislánya voltam mindig, akiben még nem csalódott..
Gábi! Figyelj ide!- mondta Evi.
Nem lesz, könnyű.. Hidd el! De jobb, hogy ha most mondod el nekik! Úgy sem titkolhatnád el a gyerekedet a szüleid elől!
Igen, igaza van!- helyeselt Viki!
Összeszedtem minden erőmet.. És... és.. visszahívtam anyát...
Anya! Hallgass meg kérlek!
Ne haragudj rám! Én szeretlek! Nem akartam csalódást okozni, se neked, se apának! Tudnotok kell, hogy..!
elcsuklott a hangom..
Mi történt Gábi? Mondd el! - mondta Anya..
Londonban vagyok..
Mi?! Hogy kerülsz te oda?! Mit képzelsz te magadról?! Attól, hogy most kezded az egyetemet, még szokás szólni hogy elutazol. Vagy tévedek?.. És ez az új divat, csak elmegyünk egy szó nélkül a világ másik felébe?!
Anya..!
A sírás szorongatott..
Kérlek ne haragudj rám..
Te.. Te.. Terhes vagyok!
Miután ezt kimondtam kinyomtam a telefont, és folytattam a sírást..
A lányok nagyon aggódtak..
Ezek után álomba sírtam magam..
Viki és Evi..
Ki gondolná?! Visszahívták anyát.. Elmondott, mindent Neki, hogy- hogy kerültünk Londonba.. Majd a terhességemre terelődött a szó...
A lányok nem tudtak sokat.. De elmesélték anyának a reggeli rosszulléteket.. és, hogy elmentünk a kórházba..Ott pedig megállapították a terhességemet..
Végül odáig húzódott a beszélgetés, hogy már anyáék londoni útjára terelődött a szó.. Ami 4 hónap után meg is történt..
Erről én semmi sem tudtam, mert ez egy meglepetés volt.. De rajtam kívül mindenki más be volt avatva..
Teltek a napok, a hetek a hónapok.. Kevinnek utazgatnia kellett a modell karrierje miatt.. De, ahogy tudott mindig sietett vissza Vikihez.. A fiúk elmentek egy - két fellépésre.. de mindennap otthon aludtak.. Nagyon féltettek minket..
Johnról ne is beszéljünk.. Még tüsszentenem sem lehetett, mert az is ártalmas...
4 HÓNAP MÚLVA..
Anya hívott.. Felvettem a telefont.. Remegő hangon beleszóltam..
Haló ?
Szia kislányom!- mondta anyukám nagyon boldogan!
Figyelj! Nézz ki az ablakon!
Miért?! Mi van ott? - kérdeztem..
Csak nézz ki!:))
Odamentem.. Nem hittem a szememnek! Anya állt ott :)
Felkaptam egy cipőt és kabátot és lerohantam hozzá!
Sírni kezdtem.. Annyira jó volt anyukámat újra látni:$ ráadásul, úgy hogy tudta, hogy terhes vagyok..
Majd felmentünk hozzánk:)
Sokat nem kellett mesélni.. mert már Vikiék felvilágosították anyát...
Anya a pocakomat méregette.. Megjegyezte, hogy egész jól tartom magam! Ennek nagyon örültem :)
Minden jó volt, ameddig nem terelődött a szó apára és a terhességemre..
Anya mondta, hogy apával, még nem közölte a hírt.. és, hogy nekem kell.. és pár órán belül ezt meg is tehetem..
Gyorsan elrepült az a 2 óra..
Egyszer csak csengettek apa volt az..
Kinyitottam az ajtót.. Apa teljesen megrökönyödött, mikor meglátta a gömbölyödő pocakomat...
Nem szólt semmit, csak beült a nappiliba.. Néma csend következett be..
10 perc után minden pokollá vált.. Legalább is én úgy éreztem, mert...
Gábi! Ez nagyszerű! Szülők leszünk! - kiáltott fel.
Most menj ki! - kiáltottam rá..
Ki is ment.. Mikor becsukta az ajtót, nem bírtam ki.. újra rám jött a sírás..
Most mi lesz az álmaimmal?!
Mi lesz azzal, hogy egyetemre megyek?!.. Lediplomázok.. és.. dolgozni kezdek, mint ügyvéd vagy bíró?!
Most mi lesz?!
Mindent fel kell adnom?!
John bejött hozzám megnézni.. de.. ebből egy kisebb vita keveredett..
Csak mosolygott, és közeledett felém, hogy megcsókol..De.. Besokalltam és kiabálni kezdtem vele...
Most minden odavan! Érted?!
Mi lesz a további életemmel? Belegondoltál ebbe?
Neked könnyű.. Nem te fogod kihordani és megszülni a gyereket.. és nem neked kell feladnod az összes álmod!
Te sztár vagy! Mindened meg van! Semmiért nem kell megküzdened! De én nem akarok egy buta, eltartott liba lenni..
Mi lesz, ha szét megyünk..?! Nem lesz diplomám és kinek kellenék? Hol alkalmaznának a mai világban diploma nélkül? Hát sehol..
Nem tudnék magammal mit kezdeni! Ezért akartam tanulni! De most már mindegy, hisz mindennek vége..
Ezek után John kimet a konyhába..és beküldte Vikit, hogy beszéljen velem..
Gábi! Nem állhatsz hozzá, így ehhez a dologhoz!
Nyugodj meg kérlek! Ez nem tesz jót, sem neked sem a jövendőbeli keresztgyerekemnek..
Erre felnéztem és elmosolyodtam!:)
Te bolond :D!
Honnan veszed, hogy te leszel a gyerekem keresztanyja? :))
Hát onnan.. Te.. , hogy amikor az oviba álmodoztunk, ezt megígértük egymásnak..
Gábi..
Tudom, hogy mennyire ambiciózus vagy! De ezzel nem adod fel az álmaidat! Csak később vizet végbe, azt amit elterveztél!
Életed egyik legszebb korszakába lépsz majd! :))
Képzeld el! Megyünk kismamás és kisbabás dolgokat vásárolni!:) Milyen jó lesz! Majd Evi és Én szervezünk babaváró bulit!
Igazad van Viki!:) Nem szabad, így hozzáállnom!
Most várj! Beszélnem kell Johnnal! ;)
Kimentem..lenyugodtam.. és ..már jobb kedvem volt, hisz igaza van Vikinek! :)
John! Kérlek figyelj rám!
Bocsánat az előbbiért... Tudom, nem így kellett volna "viszonoznom" a csókod!
Szeretlek! és .. örülök, hogy tőled várok gyereket! :$ És..
Megcsókoltam:$
John felkapott:$ Bevitt a szobába.. Addigra Viki is kiment a szobámból..
És elfeledkeztünk mindenről.. csak feküdtünk az ágyon egymáskarjaiban..
Kintről hallottunk egy nagy sikolyt.:) Eviék elújságolták a hírt Ednek és Kevinnek..
Minden jólment.. teljesen addig, amíg nem szólalt meg a telefonom..és meg nem láttam, hogy ki hív..
A telefonom kijelzőjén, bejevő hívásként Anya számát és nevét pillantottam meg..
Még a lélegzetem is elállt..O.o
Sírni kezdtem megint.. De a telefont nem vettem fel.. 20 perc múlva jött egy SMS anyukámtól.
Gábi!
Megköszönném, ha felvennéd a telefonodat, hisz azért van! És szeretnénk meg tudni apáddal, hogy hol a fenébe vagytok Vikivel?! Mert itt állunk a bejárati ajtó előtt.. És..Senki sem nyit ajtót..ráadásul a pótkulcs sincs a "rejtek helyén"
Behívtam a szbába Evit és Vikit.. Johnt pedig kiküldtem a fiúkhoz! ;)
Lányok baj van! Mondtam kétségbe esve..
Mitörtént?! Johnnal összevesztetek? Helyre rakjam? Kérdezte Viki.
Nem, nem! Nem vele van baj.. Nem is kettőnkről van szó..
Hanem..
Anyáék..! Nem bírtam visszafolytani a sírást.. Megint rám jött..
Ne! Gábi csak azt ne! Ne sírj! Próbált nyugtatni Evi! ;)
De nézzétek! Mutattam az sms-t amit kaptam..
O.o Összenéztek..
Te normális vagy?! Nem szóltál nekik, hogy Londonban vagyunk? - förmedtek rám..
Köszönöm! Ennyi erővel ti is szólhattatok volna nekik, vagy a szüleiteknek!
Ez igaz.. mondták..
De most mi lesz.. Jó.. még ezt valahogy megemésztik, hogy elutaztam Londonba.. De azt, hogy terhes vagyok azt már nem ...
Most mi lesz?
Anya meg fog ölni.. Apa csalódni fog bennem! És annál rosszabb nincs hisz.. Én apának az édes kicsi kislánya voltam mindig, akiben még nem csalódott..
Gábi! Figyelj ide!- mondta Evi.
Nem lesz, könnyű.. Hidd el! De jobb, hogy ha most mondod el nekik! Úgy sem titkolhatnád el a gyerekedet a szüleid elől!
Igen, igaza van!- helyeselt Viki!
Összeszedtem minden erőmet.. És... és.. visszahívtam anyát...
Anya! Hallgass meg kérlek!
Ne haragudj rám! Én szeretlek! Nem akartam csalódást okozni, se neked, se apának! Tudnotok kell, hogy..!
elcsuklott a hangom..
Mi történt Gábi? Mondd el! - mondta Anya..
Londonban vagyok..
Mi?! Hogy kerülsz te oda?! Mit képzelsz te magadról?! Attól, hogy most kezded az egyetemet, még szokás szólni hogy elutazol. Vagy tévedek?.. És ez az új divat, csak elmegyünk egy szó nélkül a világ másik felébe?!
Anya..!
A sírás szorongatott..
Kérlek ne haragudj rám..
Te.. Te.. Terhes vagyok!
Miután ezt kimondtam kinyomtam a telefont, és folytattam a sírást..
A lányok nagyon aggódtak..
Ezek után álomba sírtam magam..
Viki és Evi..
Ki gondolná?! Visszahívták anyát.. Elmondott, mindent Neki, hogy- hogy kerültünk Londonba.. Majd a terhességemre terelődött a szó...
A lányok nem tudtak sokat.. De elmesélték anyának a reggeli rosszulléteket.. és, hogy elmentünk a kórházba..Ott pedig megállapították a terhességemet..
Végül odáig húzódott a beszélgetés, hogy már anyáék londoni útjára terelődött a szó.. Ami 4 hónap után meg is történt..
Erről én semmi sem tudtam, mert ez egy meglepetés volt.. De rajtam kívül mindenki más be volt avatva..
Teltek a napok, a hetek a hónapok.. Kevinnek utazgatnia kellett a modell karrierje miatt.. De, ahogy tudott mindig sietett vissza Vikihez.. A fiúk elmentek egy - két fellépésre.. de mindennap otthon aludtak.. Nagyon féltettek minket..
Johnról ne is beszéljünk.. Még tüsszentenem sem lehetett, mert az is ártalmas...
4 HÓNAP MÚLVA..
Anya hívott.. Felvettem a telefont.. Remegő hangon beleszóltam..
Haló ?
Szia kislányom!- mondta anyukám nagyon boldogan!
Figyelj! Nézz ki az ablakon!
Miért?! Mi van ott? - kérdeztem..
Csak nézz ki!:))
Odamentem.. Nem hittem a szememnek! Anya állt ott :)
Felkaptam egy cipőt és kabátot és lerohantam hozzá!
Sírni kezdtem.. Annyira jó volt anyukámat újra látni:$ ráadásul, úgy hogy tudta, hogy terhes vagyok..
Majd felmentünk hozzánk:)
Sokat nem kellett mesélni.. mert már Vikiék felvilágosították anyát...
Anya a pocakomat méregette.. Megjegyezte, hogy egész jól tartom magam! Ennek nagyon örültem :)
Minden jó volt, ameddig nem terelődött a szó apára és a terhességemre..
Anya mondta, hogy apával, még nem közölte a hírt.. és, hogy nekem kell.. és pár órán belül ezt meg is tehetem..
Gyorsan elrepült az a 2 óra..
Egyszer csak csengettek apa volt az..
Kinyitottam az ajtót.. Apa teljesen megrökönyödött, mikor meglátta a gömbölyödő pocakomat...
Nem szólt semmit, csak beült a nappiliba.. Néma csend következett be..
10 perc után minden pokollá vált.. Legalább is én úgy éreztem, mert...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése