2011. szeptember 18., vasárnap

Az a bizonyos nap..


Viki és Én nem tudtuk, hogy a szüleink milyen döntést hoztak.. És felhívtuk Johnt és Edwardot..
Édesapám.. Ki kelt magából.. Még életemben nem láttam ilyennek.. Mindennek elhordta az ikreket.. Ha az apám fejezte be a szitkozódást, akkor Viki apja folytatta. A fiúk semmit sem értettek belőle.. Viki megfogta Ed kezét, Én pedig Johnét.. És gyorsan berohantunk a szobámba.. Eltorlaszoltuk az ajtót..Még jobban bepipultak a szülők.. Apukám elkezdett dörömbölni az ajtón.. Foggalmunk sem volt, hogy mit tegyünk..Végül Johnnak támadt egy ötlete..Mesélte, hogy amikor bejöttünk a lakóházba, akkor látott egy alpinistát, és a kellékei az én ablakom melett voltak.. Szóval sikerült kimásznunk és leengedtük magunkat.. Apáinknak sikerült betörni az ajtót.. Nagyon megijjedtek, amikor látták, hogy a szobám üres, és az ablakom nyitva áll.. Kinéztek az ablakon.. Seenkit sem láttak. Megegyseztek ha reggelig nem jeletkezünk, bejelentik az eltünket..
Mi jól szórakoztunk.. Azaz először szégyeltük magunkat, hogy milyen bunkók voltak a szüleink a fiúkkal. Megértőek voltak..
Egy játszótérre tévedtünk. Belemerültünk a játékokba és nagyon jól szórakoztunk. Viki és Ed palincsoztak, John és Én ilyen pörgentyűn baromkodtunk.. 1 órával később már a fiúk hotelszobájában voltunk.. Semmi komoly nem történt. Hisz 16  évesek vagyunk.. és még szüzek.. Szóval, csak csókolóztunk és elaludtunk egymás karjaiban..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése