Odanétüznk..Ennél, rosszabb már úgysem történhet..A szüleink voltak azok.. Meg voltak döbbenve.. Rettentő mérgesnek tűntek először.. Utánna odasiettek hozzánk. Leültek mellénk.. És mindent elmeséltünk..
A buli utáni vitát, a kibékülős vacsorát, a koncertet, hogy kidobtak minket, hogy a fiúk megsértődtek ránk, azt, hogy lerészegedtünk.. ,hogy egy hangárban találtuk magunkat 2 hústoronnyal, akik el akartak minket intézni, de sikerült meglépnünk.. Most pedig itt ülünk az albérletünk, amit teljesen tünkretettek.. A szüleink kellett egy kis idő, mire ezt megemésztették..
Az anyukám és Viki anyukája bekísértek, minket a szobámba, nem akartunk kölün aludni.. Adtak mindkettőnknek 1-1 nyugtatót.. El is aludtunk..
A szüleink kint tanácskoztak.. Végül is, azt a döntést hozták meg, hogy haza kell mennnünk velük Pécsre.. Az ikrekről és a managerükről, egy szót sem akarnak hallani többet!
Korán reggel már felkeltünk.. Nem bírtunk tovább aludni, még így sem, hogy nyugtatókat kaptunk.. A szüleink még aludtak..
Elhatároztuk Vikivel, hogy meglepjük őket egy kiadós reggelivel.. Abba a kis boltba mentünk, ahol minden kezdődött.. Nagyon fájdalmas volt visszaemlékezni, azokra a csodás percekre, amiket a megismerkedésünkor töltöttünk együtt.. Könnyezni kezdtük.. Bent voltunk a boltban és..
Hát ilyen nincs.. Ez a sors játéka.. Megint megpillantottam egyikőjüket.. Most már tudtam, hogy melyikük kicsoda.. John volt az.. Odaakartam menni hozzá, de Ő, ahogy látszott nem volt rám kíváncsi.. Odaszóltam Vikinek, hogy kerüljük meg a szekrénysort, hogy beszórítsuk őket.. és végre tudjunk velük beszélni..
Először ránk sem hederítettek, de amikor már nem tudtuk Vikivel visszatartani az érzelmeinket, sírásban törtünk ki.. Odajöttek hozzánk.. Még látszott rajtuk a sértődöttség, mert azt hitték, hogy faképnél hagytuk őket.. De sikerült megbeszélnünk..
Elmeséltünk nekik mindent a koncertjüktől kezdve.. Nem hittek a fülüknek. De nem kételkedtek bennünk, mert Liam nagyon furán viselkedett az utóbbi időben.. A pénztárhoz érve, már nem volt kínos csend, nem volt sértődöttség, hanem csak jó kedv. Megint felszabadultak voltunk,és biztonságban éreztük magunkat a fiúk oldalán..
Eközben a szüleink fel keltek és nem találtak minket sehol.. Már a rendőrséget hívták, amikor betoppantunk a fiúkkal..
Ezt senkinek sem kíváom, ami ezután történt..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése