Egy kis incidens..

Mert..Hogy is mondjam?..
Rendesen kikelt magából, mint egy vadállat.. Felboríttta az asztalt amelyiknél ültünk.. Megpróbáltam visszatartani.. feleslegesen.. Nem bírtam vele..
Odament az asztalukhoz.. Megkopogtatta Kevin vállát.. Mire Kevin odafordult.. Kapott 2 akkora pofont.. huhúú!..
A csaj csak elkezdett nyávogni és visítozni..
Kevin felált és elrángadta Vikit..
Viki ordítani kezdett Kevinnel.. az egész Trafalgar tér tőlük zengett..
Ezért a ribancért cseréltél le?! Pedig azt hittem, hogy szeretsz.. és nem csak egy múló szeszély leszek. Mert én szerettelek és még mindig szeretlek!
És ezt Te is jól tudod!
Ezt pedig élvezed, hogy miattad ekkora jelenetet csinálok..
Ne is tagadd!
De, ahogy látom neked egy ilyen üresfejű kis p*csa kell aki.. inkább nem mondok rá. semmit..
Hát ne is!- mondta Kevin..
Viki erre még jobban bepipult..
Hogy mondhatsz ilyet?!
Hasonlítsd már össze magad Emmával! A nyomába sem érhetsz!- jelentette ki Kevin. Arréb lökte Vikit. Visszasétált Emmához..Kifizette a számlájukat, és kézen fogva elsétáltak..
Mindenki minket bámult..Olyan kínos volt.. Ráadásul a károkat is ki kellett fizetnünk..
Elterveztük, hogy elmegyünk egy pláza szerűségbe.. Addig Viki elsírta magát..
Elmondta, hogy nem számított rá hogy Kevin ilyen közömbös lesz vele.. mert még mindig szereti és nagyon fáj neki, hogy egy ilyenre cserélte le ...
Ez érthető..
Olyan rossz .. Már megint összetörték a szívét..
Ez annyira igazságtalan ..Nem értem az életet.. Viki jobb ember, mint én.. És még is én megkaptam Johnt, és már féléve együtt vagyunk, és kisebb vitákkal megúsztok.. Viki ,viszont szakított Eddel, igaz.. barátok maradtak.. de akkor is.. És most meg Kevin..
Odaértünk a Plázába..
És.. Emma jött velünk szembe.. És..Tudjátok, hogy milyen egy pláza cica.., ha már valami, nem olyan, akkor valami bunkó megjegyzést tesz.. Emma is ezt tette.. Ezt sem Viki, sem Én nem törtük.. És.. Mind a ketten Emmának estünk.. A biztonságiőrök szedtek szét minket.. Vikit és Engem bevittek az őrsre..
Én hülye! Miért nem tudtam felkelni időbe?! És bepakolni? Akkor most nem lennénk itt..- merengtem el a gondolataimban ameddig nem értünk az őrsre..
Az őrsön megengedték, hogy telefnáljunk.. Az ikreket hívtuk, akik amint megtudták a hírt , az őrsre siettek..
Ezután jött a Hab a tortára...