Kevin..

A fiúk letették az óvadékot.. Londonban egész más a büntető rendszer, mint Magyarországon..Na mindegy..
Ez után jött a neheze. Mindent elmondtunk a fiúknak.
Hát.. őő.. tudjátok meg.. Ez Kevin miatt történt..
Mit tett?- kérdezték meglepődve..
Hát.. Beújított egy pláza cicát. Már a Trafalgar téren is probléma adódott belőle.. Csak nem akkora, mint most.. De erről Emma tehet..vagy kicsoda..
Emma?! - kérdezte John.
Igen!- helyesltünk Vikivel.
Ő az unokatestvérünk.. ( Ez nem volt igaz, csak Kevin felhívta a fiúkat, a történtek miatt, és megkérte őket, hogy adják be ezt a szöveget nekünk...)
Biztos nem! - mondtam magabiztosan.
Egy unokatesvérrel nem szokás smárolni és kéz a kézben járni..
Igen, igaz. De, csak akkor, ha nem akarod, hogy rád szálljanak..
Összenéztem Vikivel. Elsüllyedtünk volna szégyenünkben.
Neki estünk az ikrek unokatestvérének..
Istenem.. Ez, milyen megalázó..
Hazafele mindannnyian csak csendben ültünk..
Hazaértünk.. Siettünk Evihez elmondani a ma történteket.. De Evi nem volt otthon..
Nagyon megijedtünk.. Hisz nem is ismeri a környéket..
Úristen! - Mit csináljak?!-kiabálta Ed
Nyugalom! - Próbáltuk csitítani..
Valaki csengetett..
Nem törődtem azzal, hogy ki lehet az.. csak kinyitottam az ajtót..Eléggé meglepődtem..
Evi állt ott, Kevinnelés Emmával...
Sziasztk! Gyertek be!
Kevin,és Emma.. hát igen.. nem a legkedvesebbek voltak.. de ez érthető.. Evi a nyakamba ugrott:D
Beültünk a nappaliba beszélgetni..
Minden annyira kínos volt.. MegfogtamVikit és behúztam egy szobába..
Hallod.. Ezt valahogy tisztáznunk kéne, mert ez így nem jó..
Visszamentünk a többiekhez..
Emma!
Idefigyelnél egy kicsit?
Nem szólt semmit..Íígy belekezdtünk a mondani valónkba..
Csak.. csak..
Bocsánatot akarunk kérni a délután történtekért..
Először egy grimasszal válaszolt.
Nem tudtam, hogy Viki erre, hogy fog reagálni.. Mivan, ha most sem tudja magát tűrtőztetni és itt mindenki előtt neki esik?!.. Bele sem merek gondolni, hogy mi lesz akkor..
Megértelek titeket!- kaptuk válaszul..
Na ez mit jelenthet? Mit ért ezen?!
Én is féltékeny lennék, ha Kevin egy ilyen nővel, mint én lenne.. és nem én lennék az....
Húúú.. ezt nem keleet volna!
Viki ökölbe szorított kézzel hallgatta Emma beszédét.. ami beszédnek egyáltalán nem mondható.. inkább nyávogásnak és hencegésnek..
Evi csak ült.. Az ikrek és Kevin is csak hallgatták a Emmát..
Viki már nem bírta tovább.. Berohant a szobájába.. Sírni kezdett..
Utánna mentem..
Viki hallod! Nyugodj már meg! Ne foglalkozz Emmával!
Gábi! fogd már fel!.. Engem nem az bánt, hogy mással van.. Na jó, az is.. de egy ilyenre cserélt le?!.. Egy állítólagos unokatestvérre..
Visszamentem a többiekhez.. hisz illetlenség a társaságot ott hagyni..
Nem bírtam magammal.. félre hívtam Kevint..
Ez most mire jó? Teljesen tönkreteszed Vikit!- mondtam indulatosan.. hisz, a legjobb barátnőmről van szó..
Ő él-hal érted .. Te meg..
Hol van most?- kérdezte Kevin..
Bement a szobájába.. De ezt te is látthattad!- mondtam bunkón..
Bemehetek hozzá?- kérdezte Kevin izgatottan..
Hát.. Nem tudom..
Megnézem, hogy bezárta-e az ajtót.. ha nem, akkor mehetsz..
Benyitottam. Jeleztem Kevinnek, hogy bemehet..
Viki ebből semmit sem látott, hisz a paplan alatt volt..
Mit akarsz Gábi? - kérdezte zokogva..
Nem kapott választ.
Gábi! Menj ki! Nem vagyok kíváncsi most senkire!
Kevin megint nem válaszolt..
Nem érteed?! - kiáltott fel Viki és levette a takarót magáról.. és ekkor..