Ismerkedés Susan-nel..

Nem tudtam, hogy ki az.. Illedelmesen üdvözöltem.. Erre, akkora pofont kaptam..És hozzá még ezt:
Te kis rüfke.. Miattad fekszik a kisfiam itt..Élet halál között lebegve.. Mért nem te fekszel it? Ezt nem érdemelte meg!.. A szemem könnybe lábadt.. Hisz igaza volt.. Teljes mértékben..
Viki és Ed is betoppantak a szobába.. Látták, hogy az arcom, egyik fele vörös..
Ed mondta Vikinek, hogy kísérjen vissza a szobámba..
Kimentünk..
A folyosó végén is hallottunk, ahogy Susan kiabál..
Folytatta Ednek..
Te hálátlan.. Nézd meg itt fekszik a bátyjád, te meg azt a két nyomorultat véded.. Rád sem ismerek.. Mi lett az én édes kisfiammal?! Igazad van.. Ezzekkel, a ribancokkal kell foglalkoznod.. És nem a tulajdon bátyáddal..
Az emelet Susan-től volt hangos.. A nővérek megkérték, hogy távozzon úgy is tett.. legalább is azt hittük..
Viki bekísért a szobámba, ott maradt velem sokáig..Megpróbált megnyugtatni.. Mikor abbahagytam a sírást is ..Később Ő elaludt, és Ed kivitte a karjaiban..
Sírni kezdtem.. Susan mondatai csengtek a fülemben..Egész északa fent voltam.. Próbáltam elaludni, sikertelenül..
Hajnali órákban arra lettem figyelmes, hogy fény szűrődik be az ajtómon.. És valaki közeledik.. Egyik pillanatról a másikra egy párnát nyomtak az arcomba és ezt mondogatta..Remélem meghalsz, hisz megérdemled te cafka!.. Küzdöttem, ahogy erőm engedte.. de elfogyott és elájultam.. Nem tudom mi történt később...
Nem voltam eszméletemnél.. de hallottam, ahogy anyukám felsikít.. Orvosokért kiabált.. Nővérek hada rohant be hzzám.. Anyukámat persze ki küldték..
Lélegeztető maszkot húztak az arcomra.. kezdtem éledezni. Fél órán belül észhez tértem..
Anyukám aggódó arcát pillantttam meg először..Később láttam, hogy bent van apukám is, és Viki és Ed is..
Megkérdezték, hogy mi történt.. Amire emlékeztem elmondtam..
Ed nem hitt a fülének.. Azzal, volt, hogy csak kitaláltam a tegnap esti.. "enyhén szólva" kis vitánk után..
Nagyon meg voltam lepődve, mert még tegnap engem védett meg az anyjától most meg..