A baleset

Befelé menet John megfogta a kezem és összekulcsoltuk az ujjainkat.. Úgy mentünk be..
Odamentünk a recepcióshoz érdeklődni hol van Edward..
Eligazított.
A 2. emeleten forduljanak balra és ott a 7. ajtó.
Odamentünk a lifthez, hisz törött sarokban nem akartam felrohanni  második emeletre, de mind a két lift foglalt volt, nem maradt más választás..
Felfuttunk.. Kint a folyosón Viki volt kint, a ruhája szét volt tépve.. és a sok sírástól a sminkje is lefolyt szegénykémnek..
Odamentünk hozzá.. John Edward felől kérdezősködött..
Viki, mondta hogy nem volt túl jó állapotban, mikor behozták és most bent van nála egy orvos és 2 nővérke.
John már megnyugodott, és nyugtatni kezdte Vikit. Semmi baj, semmi gondismételgette John..
Vikiből kitört valami megmondhatatlan érzelem és elkezdett örjöngeni..
DE HOGY IS NEM BAJ VAN.. EZ MIND AZ ÉN HIBÁM.. HA NEMERŐSKÖDÖM, HOGY MENJÜNK TÖMEGKÖZLEKEDÉSSL, AKKOR MOST NEM KÉNE EDNEK KÓRHÁZBAN FEKÜDNIE..
Közbe kellett szólnom!
Nyugalom Viki ez nem a te hibád..! Ez másokkal is, ugyanúgy megtörténhetett volna!-mondtam nyugtatás képben.. de ez tényleg így van ha jobban belegondolunk..
Elsétált egy nővérke.. Odamentem hozzá egy nyugtatót kérni, hisz Viki idegeire ráfért..
A nővér 5 perc után odahozta a gyógyszert. Illedelmesen megköszöntem..
Odaadtam vikinek,hogy vegye be. Szokásosan makacskodott és nem akart engedelmeskedni.. De Johnnak sikerült hatnia Vikire és bevette a gyógyszert..
Megbeszéltük Johnnal, hogy hazaviszem Vikit.. és visszajövök az autónkkal..
John nem örült neki, hogy keten megyünk lányok férfi felügyelet nélkül.. de csak így bírtuk megoldani..
Indulás előtt telefonszámot cseréltünk bármi van tudjunk értekezni.
Taxit hívtam.. megint.. ráadásul ugyanaz a barom jött aki hozott minket egy darabig.. Az út elején kedves volt.. de a vége felé kezdett eldurvulni a dolog.. Nem volt vak..
Észrevvette, hogy Viki kába, én meg egydül vagyok.. de mielőtt történt volna valami, megállítottak a rendőrök. Igazoltatták... Ugyanaz a kedves rendőr volt, aki elvitt a kórházba egy órája.
Felajánlotta a segítségét. Amit el is fogadtam. Hamar hazaértünk. Megint illedelmesen megköszöntem.. Azzal elhajtott..
Nagy nehezen felértünk a 4. emeletre.. Hát ne tudjátok meg mennyit szerencsétlenkedtem, amire sikerült felráncigálnom a félig kába barátnőmet.. Bevett még egy gyógyszert, mielőtt elaludt volna, és még egyszer megkérdezte, hogy Ugye nem az ő hibája, ami Eddel történt? Megpróbáltam megnyugtatni. Percekkel később már el is aludt.
Átöltöztem.. Összeszedtem magam és indultam vissza a kórházba.. most az autónkkal..Jobban tettem volna, ha taxit hívok, de én hülye nem azt tettem..
Elkezdtem vezetni, reggel korán keltem.. és ez a sok dolog rendesen kikészített ráadásul hajnali 3óra volt.. Elaludtam a volánnal és ütköztem a velem szembe jövő járművel..
Rohammentő vitt be a kórházba. Fel vittek a 2. emeletre, mert ott volt a műtő.. de nem balra ahol Ed van, hanem jobbra. John elkezdett hívni, és halotta a lépcsőfordulóban, hogy valakinek csörög a telefonja. Azt hitte jövök fel.. De nem mentem, ezért kíváncsian odalopódzott.. Egy hordágyon feküdtem. John teljesen kiborult..
Egy nővér odament hozzá, hogy lenyugtassa, de nem sikerült neki.. Végül John kapott 2 nyugtató injekciót.. és estére bent tartották..A biztonság kedvéért.
Engem betoltak a műtőbe.. Ed állapota pedig rosszabbodott..
Másnap reggel..