2011. szeptember 18., vasárnap

Megmenekültünk.. vagy még sem?!


Tiszta kómás voltam.. Elkezdtem Vikit bökdösni, hogy kelljen fel, nagy nehezen fel is kelt..
Értetlenkedtünk, hogy hol lehetünk.. Egy raktárnak látszott, vagy tudom is én, hogy minek.. De nem emlékeztünk mi történt  koncert után semmire, mert másnaposok voltunk..
Egyszer odalép Liam!- Nagyon megörültünk neki! Köszöntünk, és elkezdtünk beszélni hozzá.. Elmeséltük, hogy mi történt velünk..
Ő, csak egy óriásit kacagott! - majd folytatta: Remélem megértettétek, hogy nem kellett volna velem ujjat húzni! Megígértem, hogy tönkre teszlek titeket! Mint látjátok, betartom a szavam!
Úristen!.. Alig fogtuk fel, hogy mi történt.. Ordibálni kezdtem Liammel.. Erre egy akkora pofont kaptam, hogy az aszfalton találtam magam...
Viki odasietett hozzám.. Megvizsgát.. Nagyobb bajom nem lett, csak a szám repedt fel..
Ezután hívott 2 gorillát kiadva az utasítást, hogy mit tegyenek velünk.. Azzal elment..
Odajött a két hústorony.. Megfogtak, nem tudom mit akartam.. de szerencsére Vikinek a táskájában mindig van bors-spray.. Gyorsan belefújt a szemükbe.. Levettük a cipőinket és rohanni kezdtünk, úgy, ahogy még soha.. Visszapillantottunk és láttuk, hogy feltápászkodnak.. Egy tömegbe futottunk be.. Nem tudtuk mi van ott, csak dúrodtunk minél bentebb. Nem törődve a kinézetünkkel, sem a furcsán bámuló emberekkel..
Hát persze.. Kik voltak azok?! JEDWARDÉK voltak .. Szerencsére nem vettek minket észre.. Mire kiértünk a tömegből már majdnem otthon voltunk..
Szerencsésen hazaértünk.. De mikor benyitottunk a lakásunkba.. minden szanaszéjjel.. Minden összetörve.. a ruháink szétszaggatva.. Bementünk és összeroskadttunk Vikivela szoba közepén és csak sírtunk, és sírtunk.. Órákkal később sikerült lenyugodnunk.. Töprengeni kezdtünk, ugyan mi lehet a fiúkkal.. Valaha megbocsátanak nekünk? Sikerül tisztázni a nevünket előttük?.. Nem tudtunk semmit..
Vikivel arra lettünk figyelmesek, hogy az ajtónk kinyílik.. és..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése